Az eleinte izgalmas utazás hamar uncsivá vált. Tutira elaludtam vagy kétszer, de a hercegem sem tűnt éppen zsengének. Talán a szekér rázkódásában volt valami kellemes, a csecsemőkoromra emlékeztető ringatás, ami miatt így megnyugszom.

Esetleg a mellettem ülő közelsége az, a megnyugvás, amit áraszt. Mert, bassza meg, ez vízválasztónak érződött. Miért? Én nem tudom, egyáltalán nem. Viszont attól függetlenül hadd képzeljek már be magamnak olyat, amilyet csak akarok!

Lényeg a lényeg, kezdett a dolog dögunalmassá válni, komolyan azt hittem, szétunom a fejem. Így a hercegem vállára dőlve szundiztam, néha ő csicsizett az én ölemben kifeküdve, mikor hogyan lett kedvünk ehhez az izgalmas mulatsághoz.

Viszont néha érdekfeszítőnek tűnt a táj, a kocsisnak eszébe jutott óránként elmotyogni egy mondatot, azt is csak informatív jelleggel. Tekintve, hogy több városon vágtattunk keresztül, azok bizonyultak a legérdekesebbnek, a végtelen erdők, zöld mezők gyorsan váltak végtelenül silánnyá.

Ezért gyakorlatilag egymást kezdtük szórakoztatni mindenféle kitalálós játékkal, taperolással, smárolással, ismerkedéssel. Egy ponton majdnem szex lett belőle, aztán a kocsis hátranézett, így még épp időben sikerült leállnunk a dologgal.

Az örökkévalóságnak érződő utazás után, pedig végre valahára kikászálódhattunk a hintóból. Szerintem hasonlóan szar érzés lett volna teljesen okésan is kijutni onnan, viszont a jelenlegi helyzet megkétszerezte az elbaszott részét, így Paeris vállába kapaszkodtam, miután gyakorlatilag kiestem a szekérből.

– Megvagy?

– Haldoklom, köhögök, fáj a mellkasom, szédülök, fáj a fejem... igen, megvagyok – válaszoltam neki feltápászkodva.

– Akkor jó. Beviszlek magammal a nemes csajhoz, ilyen állapotban szerintem nem sokáig bírnád egyedül.

– Igazad lehet. Vigyél be neki, és mondd meg, hogy megérkeztél te meg a kurvád! Egyébként... mi a francról kell tárgyalnod?

– Valami ivóvízellátásról. Szennyezett lett a vizük, így elég sokan meghaltak mostanság.

– Tehát nem járvány volt? – kérdeztem rá a már egy éve pusztító betegség okára.

– Nem, csak puszta idiotizmus.

– Amúgy... Paeris.

– Mi van? – nézett rám türelmetlenül, miközben csak nem hagyta abba a sétát. – Ne nézz így rám, most nincs idő dugni!

– Összekevered a baszásra hívó nézésem a komoly kérdést firtatóval.

– Lehetséges. Na, bökd ki, mit akarsz!

– Mi lesz velünk?

– Mármint kettőnkkel? – torpant meg egy pillanatra a kis szexim.

– Mivel mással? Mindegy, csak érdekel, ez a kapcsolat meddig megy el köztünk...

– Szeretlek, te is szeretsz, együtt vagyunk, gondolom. Vagy mire vágysz?

– Fogsz még ezek után együtt lenni az ágyasaiddal?

– Dehogy fogok! Le se tojnak, örülnek, ha elszabadulnak, nekem meg nincs szükségem rájuk többé. Befoltoztam az űrt a szívemben – magyarázta hevesen gesztikulálva. Még a kezemet is elengedte, úgy hátrált, ezért figyelnem kellett, nehogy elessen.

– Aztán mi lesz?

– Mármint?

– Ha meghaltam, akkor.

– Akkor egyedül élek tovább, azt hiszem. Kivéve, ha nem leszek öngyilkos, azon agyaltam még.

– Komolyan megtennéd?

– Valószínűleg igen – rántotta meg a vállát, mintha éppen a jelenlegi esős, szeles időjárást tárgyalnánk, és arról beszélgetnénk nagyban, mennyi sár van az úton.

– Vannak szüleid, testvéreid, családod.

– És jelenleg van szerelmem is, aztán már nem lesz. Ritkán látni, hogy két dolog tökéletesen passzol.

– Aha, ez igaz... Jobbra, szekér! – kiabáltam rá, mire automatikusan kikerülte. Állat a visszafelé sétálásban. – Inkább gyere ide, mielőtt elesel! Eleve te tudod, hová tartunk.

– Jól van már! Tessék, most boldog vagy?

– Részben, de akkor sem értem, miért akarsz öngyilkos lenni.

– Ha én meghalnék, mit tennél?

– Valószínűleg azt, amit te.

– Akkor pedig nincs értelme tovább firtatni ezt a dolgot – szögezte le, aztán egy épület felé mutatott. – Megérkeztünk.

Király, városháza! Mondjuk érdekes kérdés, mit keres ott egy nő, ha Paeris testvére sem lehet királynő, maximum királyné. Mondjuk már hallottam arról, hogy néha a pasikat helyettesítik. Elbaszott rendszer ez, hadd dolgozzon rendesen mindenki!

– Még valami gyorsan.

– Gyorsan hadarjad, mert nem érünk rá, Klae!

– Ha valami balszerencse folytán még élek, mikor megkoronáznak, velem mi lesz?

– A szerelmem maradsz, mi más?

– Úgy értem... nem házasítanak ki téged, vagy kell elvenned valakit?

– Ja, de, valószínű. Ráadásul tuti valami gazdag picsát kell magam mellé vennem. De gáz is lesz az...

– Akkor én a szerelmed maradok úgy? – állítottam meg az ajtót, miután Paeris megpróbálta szélesre tárni.

– Igen, az maradsz, nem változtat semmin, aludhatok külön ágyban az asszonnyal.

– És amennyiben lebukunk?

– Eddig szerintem simán megtörtént. Nyugi, ha le kell mondanom a koronáról, akkor együtt lehetünk! Szívesen megteszem magamtól, semmi érzelem nem fűz hozzá!

– Jó, jó, megnyugodtam, mehetünk! – emeltem fel a kezem, miután a hercegem megint megpróbált lecsapni az ajtóval.

Lobogó hajjal lépett be, egy pillanatig a seggét fixíroztam, majd utána is, csak sajnos leült a neki kikészített székre. Valójában nagyon megnyugtatott a válasza, miszerint ugyanúgy szeretne a megkoronázása után, akárcsak előtte. Ráadásul nem akar baszni a többi ágyassal, ez azt jelenti, hűséges, imádom! Meg persze kicsit zavar az egész helyzet, viszont nincs mit tenni ellene.

– Üdvözlöm, Lady Gartner! Hogy érzi magát? – hallottam meg Paeris hangját, mikor pedig felnéztem, a nemesi ruhába bújt csaj ott meresztette a picsáját az asztal túloldalán.

– Jól, köszönöm, felség. Maga?

– Tűrhetően.

– Fárasztó útja volt? – szívélyeskedett tovább.

– Leginkább unalmasnak nevezném.

– Szabad megkérdeznem, ki az úr?

Végre, eszébe jutott meglátni! Kezdtem azt hinni, láthatatlan vagyok vagy valami! Hiszen azóta sem derült ki, mi az elf képességem, mindenkinek van egy, nekem meg valahogy semmi nem juthatott.

– Ő az ágyasom, Klaern Finwe.

– Ho... hogy az ágyasa? – kérdezte a nőci hebegve-habogva. Milyen idegesítő egy bula! Nem látott még szexrabszolgát?

– Igen, az. Elsőre furcsának tűnhet, azonban magammal hoztam az útra, tudja, Lady Gartner, nem akartam egyedül utazni, azonban a párom egy átok miatt veszélyes tüneteket produkál.

– Azt mondja, be-beteg? – tartott egy zsebkendőt az orra elé, mintha az megvédhetné bármitől.

– Nem, átkozott. Fertőzésről szó sincs, mindössze rá veszélyes parazita került a szervezetébe, ami lassacskán végez vele.

Az én zöldessárga szemű drágám úgy ejtette ki a szavakat, akárcsak valami rendkívül szigorú elf. A végén megremegett a hangja, azonban köhécselésnek álcázta. Meglapogattam a hátát, mire keserű pillantást váltottunk.

– Sajnálom.

– Nincs miért, egy akasztókötél, talán némi méreg vagy egy megfelelő kés... elintézheti a lelki tüneteket.

– Megfagy bennem a vér, mikor így beszélsz – motyogtam a szerelmemnek.

– Viszont most nem ezért jöttünk... Kaphatna egy széket? Gratusra, megőrülök.

Paeris feleselése mindent vitt, lerítt róla, baromi szórakoztató király lenne, pont, mint a személyisége. Azonban a húszas éveiben járó, gyűrűjéből ítélve, házas asszonyságon látszott, kezdi elveszíteni a türelmét.

Végül annyira lefagyott, hogy magamnak kerestem egyet a szoba sarkából, azt helyeztem le a srác mellé. A karom megtámasztottam az ő háttámláján, mivel így a vállához érhettem, amitől máris jobb lett kicsit a rettenetes szédülés.

– Elképesztően alantas kiszolgálás... Édesapám úgy értesített, az ivóvízellátásról kellene beszélnünk. Nem igaz, Lady Gartner?

– De, igen. Mint tudja, a férjem betegség miatt nincs szolgálatban, ezért én helyettesítem ebben a pozícióban.

– Tudom, igen – mondta ezt egy mosoly keretében, ami felettébb gyanúsnak tűnt. Mégsem beteg a férje? – Szóval, beszéljen, mit szeretne a királytól?

– Némi tiszta ivóvizet, folyamatos ellátásban, mindaddig, míg újra ki nem tisztul a tó vize.

– Maguk úgy gondolják, azt elég mindössze a természet erejére bízni?

– Igen.

– Szánalmas. Ülepítsék le a szennyeződő anyagokat, kövekkel, kavicsokkal, homokkal szűrjék át, akkor talán hamarabb megtehető mindez! Ha jól tudom, a Trean nem túl nagy.

– Jól tudja, felség, mégis a tó mérge a terményekben is megtalálható.

– Természetesen azokat ne használják fel takarmányként se! Lehet, egy aratás kimarad, mégsem alakulnak ki tartós gondjaik, amennyiben megállítják a szennyeződés lehetőségét, és maguk segítenek a megtisztulásában.

A szőke srác olyan módon magyarázott, ahogy még sosem hallottam. Vág az esze! Idáig nem mutatta magát sem butának, sem okosnak, azonban ebben a pillanatban láttam, tisztában van vele, mi folyik a nagyvilágban.

Én addig kussban ültem, emésztgettem, miként képes ilyen gyorsan váltani a stílusát. A végére kezdte elálmosodni, annyira nem foglalkoztatott, miről beszélnek, csak Paeris hangját akartam hallani.

– Örülök, hogy találkozhattam magával, Lady Gartner! – csókolt kezet búcsúzásul a hercegem, majd felállt a székből. Hirtelen összeszedve magam, követtem a példáját, aztán az ajtóhoz indultam. Azonban a szépség még megállt egy pillanatra, aztán visszafordult. – Egyébként mondja meg a férjének, ne legyen ennyire gyáva, nem illendő a feleségét küldeni, ahelyett, hogy elvégezné a feladatát!

– Hogy tessék?

– Itt egy levél, olvassa el! Megbízható elfektől értesültem róla, hogy Lord Gartner a kocsmákat járja, és nem éppen az ispotályban kezelik lázas betegen – nyújtotta át neki az emlegetett darabot, ezután együtt kibaktattunk onnan.

A nyílászáró nagy csattanással zárult mögöttünk, Paeris pedig sóhajtozva, mégis mosollyal az arcán lépett ki az utcára. Nagy levegőt vett, az esős föld illata még ennyi idő után is érződött, pedig már egészen régóta zuhogott.

– Baromi menő voltál! El sem hiszem, hogy ilyet is tudsz! Van faszod, az tuti! – ugráltam körbe, de aztán megszédülve kapaszkodtam belé.

– Semmiség.

– Honnan tudtad, hogy a vén fasz kamuzott?

– Elég gyáva alak, megérdemli már, hogy a neje jól elbeszélgessen vele. Meg sem kérdezem, miből jöttél rá a korára...

– Tippeltem. Elég bögyös felesége van, aki nem éppen tűnt boldognak. Valószínűleg nem basszák meg eléggé – nevettem fel, miközben átkeltünk a hintók által használt úton. – Lehet már fel sem áll neki. Amúgy mit fogunk itt kezdeni?

– Ma meg holnap pihenünk, hiszen nem éppen rövid utunk volt, körülnézhetünk együtt, ha szeretnél, vagy aludhatunk a szálláshelyünkön, mindkettőben benne vagyok. Utána megnézzük mire jutottak a kaja problémával meg a vízzel.

– Fasza, jöhet a pihi!