A kijelentésemre Basznivaló uraság megforgatta a golyóját, természetesen a szemében lévőt, kicsit vicces látvány lenne, ha éppen a heréi forognának. Ezek után a tarkómhoz nyúlt, röviden lesmárolt, majd a lehető legerotikusabban, mintha tényleg szopatásra készülne, lehúzta a fejem az ölébe.

– Ez jó – nyöszörögtem neki tökre megrészegülve az érintésétől.

Annyival jobban érzem magam, elég hozzá az érintése, de máris szinte szárnyalok. Ráadásul simogatja a hajam, tudja ez, milyen fegyver van a kezében? Imádom, odáig vagyok érte, ha kivégzésre is vinne, valószínűleg a látványától összeélvezném a nadrágom. Attól a pillantással, hát úgy tud nézni!

– Nem vagyok nehéz? – kérdeztem azért kicsit feszengve, mostanság egyre kínosabb a közelében lenni, vagyis nem akarok elrontani semmit.

Úgy érzem minden retkes percben, hogy bármikor megutálhat, mert annyira gáz vagyok. Közben úgy reagál mindenre, akárcsak egy angyal, eltűri a faszságaim, nevet rajtuk, nem értem őt. Ezer közül miért éppen engem választott? Mi lehet az?

Azt mondhatta, fasza, barna haj, szürkéskék szem, világos bőr, egészen magas, ez tűrhető. Belebukott egy jogar ellopásába, és meredten bámul maga elé, míg áll, mint egy fasz, aki nem tudja hol van, igen, ő lesz az igazi! Vagy valami ilyesmi, csak ehhez hasonlót tudok elképzelni, hiszen mi más venné rá arra, hogy én legyek a kiválasztott?

– Hé, Paeris – keltem fel az öléből, így minden érintés megszűnt köztünk.

Nem akartam itt is tapizni. Nekem biztos jobb lenne, de neki nem. Így tűrtem a tompán lüktető kobakom a visszatérő szédüléssel együtt. Mi van velem, teherbe estem? A következő alkalommal a budin egy gyerek fog kipottyanni belőlem?

Ó, fúj! Én biztos ki nem halászom onnan a kis köcsögöt! Másszon ki a szarból, amibe tette magát, onnantól nem az én dolgom! Majd megszoptatom, ha kell, csak fürödjön is le, addig hozzá nem érek! Bassza meg, lehet tényleg terhes vagyok, vagy én is vért okádó szörnyeteg leszek, mint a csajok... hát, az nem lenne jó.

– Vajon terhes vagyok? – Bassza meg, ezt a hülyeséget nem szabadott volna hangosan kimondanom! Klaern Finwe, hivatalosan is egy barom vagy!

– Hogy mi a picsáról beszélsz?

– Ilyen terhes tüneteket produkálok itt. Szerinted teherbe ejtettél?

– Aha, biztosan. Mondjuk beléd sem élveztem, a gyereket meg hol növeszted, a seggedben?

– Hol máshol?

– Jó, legyél terhes, ha az szeretnél lenni, engem nem érdekel! – válaszolta Paeris morcin, mire ijedten néztem rá. Nagyon remélem, nem most gyűlölt meg rettenetes mértékben!

– Mi ez a nagy hevesség?

– Bocs, csak ki nem állhatom a kölyköket.

– Miért nem?

– Mindig azon megy a vita, ki lássa el, ez szülte, az szülte, fattyú vagy nem fattyú, lehet-e ehhez meg ahhoz joga. Ez egy faszság!

– Némileg igazad va-

– Mondd, hogy te nem akarsz gyereket!

– Nyugi már, nem akarok! – jelentettem ki határozottan. Nem értettem, mi ez a támadó magatartás, rosszabbul lettem tőle. – Meg eleve mit gondolsz, hová teszem majd? A csini ágyasaidba?

– Beléjük nem tudod, nem termékenyek.

– Tényleg nem?

– Szerinted? Már ezer kölyköm lenne, ha nem döntenek úgy, hogy megszabadulnak ettől a képességüktől.

– Ez mondjuk logikus, de nem kényszerítetted őket, ugye? – dumáltam tovább. Azért a kényszer megint más, mint az önkéntes vállalkozás egy ilyenre.

– Dehogy! Elmehettek volna, ha akarnak, ők döntöttek úgy, hogy maradnak.

– Akkor jó. Lehet jobb lesz ledőlnöm aludni – motyogtam, miután a hosszú, szőke hajú herceg még mindig fújtatva vette a levegőt, én pedig úgyis kezdtem szarul lenni, így gondoltam, kipihenem a terhességet.

– Ne haragudj, hogy ennyire felhúztam magam, nem szabadott volna, főleg, mert semmi rosszat sem tettél. Túlreagáltam.

De édes pofa! Milyen aranyos már, el sem hiszem! Még ő kér bocsánatot, mikor nekem lenne csak okom rá, amiért folyamatosan zaklatom szerencsétlent a hülyeségemmel.

– Nem haragszom, tényleg le szeretnék pihenni, eléggé ramatyul érzem magam.

– Még mindig a fejed?

– Igen, kipihenem, aztán jobban leszek szerintem.

– Baj lenne, ha veled mennék?

– Dehogy, gyere csak! Jól esik a társaságod – nyögtem ki félénken. Bevallom, kissé összezavar a mostani viselkedése, rendesen beijedtem, amikor rám dörrent.

– Ez nagyon jó! Azt hittem már, haragszol...

– Nem haragszom, minden rendben van! – ütögettem meg a vállát.

Gratusra, ennek a srácnak az érintése csodás! Imádom, imádom, imádom! Felálltam a helyemről, aztán újra visszaestem oda, mint egy kupac béna szar. Inkább Paeris karjába kapaszkodtam, aki felsegített engem. Átvetettem a kezem a vállán, míg a bal oldalt a nagy kugli fejemmel dőltem rá.

Akárcsak valami részeg fasz, komolyan mondom. És még hajlandó engedni, hogy támaszkodjak rá, míg rosszul vagyok. Az út végére már egészen kitisztult a fejem, el is engedtem őt, ami ismét fájdalmas volt a számomra. Lehet annyira függő lettem tőle, hogy nélküle már nem bírok az élettel.

Szinte beájultam az ágyba, amíg ő leült annak a szélére, és onnan figyelt. Meseszép. Évekig tudnám bámulni, de úgy érzem, menten migrénem lesz. Ha pedig így van, az minden csak nem jó. Rettenetes tud lenni, zsibbadás, az előttem ugráló foltok, beszélni sem tudok olyankor.

Így inkább behunytam a szemem, nehogy arról legyen szó, közben pedig csak a szép arcra tudtam gondolni és arra a finom érintésre. Elképzeltem, ahogy megcsókolom, az ágyamba fektetem, utána úgy megbaszom, hogy csak azt a szépséges hangját hallom. Ó, igen!

Nem szabadna ilyeneken töprengenem, fel fog állni a farkam, az pedig baj lesz, mert nem hiszem, hogy Paeris ingyen lekezelné. Mondjuk egy próbát megér. Nem, most össze kell szednem magam, muszáj aludnom, különben megpusztulok itt!

– Min töprengsz?

– Hogy töprengek?

– Bocs, nem akartam valótlant állítani... – Felnevettem. Hát ez kicseszettül oltári poén volt!

– Honnan tudod, hogy ezt teszem?

– Szinte látom rajtad, ahogy áramolnak a gondolataid. Na, mit akarsz?

– Csak azon gondolkodtam, ha felállna rád a farkam, átsegítenél-e a dolgon.

– Azt szeretnéd, hogy verjem ki neked? – nyögte a srác. Végre megértette a lényeget, és még a szemem sem kellett kinyitnom hozzá!

– Igen... azt.

– Megmentettél Rodotistól, ennyi jár neked.

– Ez állat, akkor csinálod?

– Aha, már dolgozom is!

A szőke elővette a farkam, amíg én rápillantottam, hiszen egy ilyen látványt épeszű elf nem hagyhat ki. Ezek után végigsimított rajta párszor, mire felnyögtem. A tüneteim eltűntek az élvezettől, csak az a mozdulat maradt, amivel határozottan verni kezdte nekem.

A keze csak úgy járt rajtam, de szopogatott is, ha úgy tartotta kedve. Nem értettem, mi ilyen üdítő hatású Paerisben, de nagyon menő, az egyszer biztos.

– Hihetetlen vagy, sokkal jobb már attól, ahogy csinálod, komolyan, most nem fáj a fejem, nem szédülök!

– Majd fogsz, miután elélveztél.

– Nem valószínű, az érintésed konkrétan varázslatos!

– Varázslatos... lehet benne valami – válaszolta eltűnődve, míg láttam, a fejében sokkal komolyabb gondolatok vannak, azonban rákérdezni már nem volt merszem.

Inkább hátravetett fejjel, behunyt szemmel nyögdécseltem, míg ő szorgalmasan kényeztetett engem. Nagyon hamar túl közel kerültem a csúcshoz, de nem elvárható egy ilyentől, hogy sokáig bírjam! Túl nehéz lenne, főleg, ha ilyen profi valaki!

Most mit csinál? Ó, Gratusra, tudja, tudja, szeretne spermát nyelni, hát ez hihetetlen! Ezt megnézem, úgyis pillanatnyilag tök jól vagyok, meg ennyire izgató cuccot világéletemben nem láttam, nem szabad kihagynom!

Akárhányszor nézem, ráébredek, hogy ez a Paeris tökéletes, ahogy van, számomra szemernyi hibája sincs, hiszen annyira rendes, aztán még kiszolgálja az ágyasát, ez ám a luxus!

Úgy szopott a végén, hogy fél percen belül megtöltöttem a torkát a fincsi, ragadós ondómmal. Vagyis az ízéről ő tud nyilatkozni, de helyette a száját nyalogatta, mire ismét szédülni kezdtem. A francba már, tényleg le kell feküdnöm aludni!

– Csodálatos voltál, hercegem – böktem ki akaratlanul a mondatvégi megnevezést.

– Te pedig gyönyörűen nem csináltál semmit, van hozzá érzéked! Na, de most már alvás, én addig megmosakszom!

– Okés, jó mosakodást!

– Szép álmokat, Klae – válaszolta még meghatottan Paeris, majd kisétált a szobából.

Addig én az arcára gondolva, behunytam a szemem, miközben végig azon töprengtem, hogy lehetek ennyire szerencsés, amiért megismerhettem egy ilyen elképesztő valakit.