Lehajtottam a fejem, aztán reméltem, túlélem ezt a szégyent. Nem hiszem el, hogy kimondtam. Annyira furcsa közben meg legalább ugyanennyire helyénvaló. Szeretem... ez így helyes, a sors akarata lehetett, amiért ekkora hülyeségeket gondoltam, de nem számít.

A lényeg, hogy nyakig vagyok egy istállónyi szarban, ahová nem kívántam magam, de fulladozom éppen a bűztől. Vagy egyszerűen, kevésbé parasztiasan mondva: ezt nagyon elbasztam.

– Hé, Paeris, jól vagy?

– Igen, igen, minden rendben! – játszotta meg magát a srác, próbálta terelni a témát, látszott, nem kicsit kellemetlen erről dumálnia.

– Akkor mehetünk, és üdvözölhetjük azt a sötét faszt?

– Azt hiszem...

– Király! Akkor kapd össze magad, mert itt dráma lesz!

– Igyekszem már! Csak segíts felállni!

Egyből a formás seggű kezére markoltam, vagyis a segge jó, nem a kezének van formás segge, felálltam, miközben őt is magammal húztam felfelé. Ezután sem engedtem el, inkább kinyitottam az ajtót, és kibotorkáltam. Kábé olyan volt, mintha órákig döngettek volna, a lábam remegett, a végtagjaim tökre elzsibbadtak. Ó, milyen állat lenne tényleg órákig baszni ennek a szőke hajú szexiségnek a tökéletes fenekét!

Nincs is jobb annál, főleg, mivel már nem kicsit éheztem rá. Igazi faszállítóként jellemezném, aki fa szállítása helyett egy sokkal fontosabb dologban segédkezik.

Határozottan, a szőnyegben felbukva, megindultam lefelé a lépcsőn, míg a mellettem álló, kisírt szemű buzgómócsing kivételesen bambult maga elé, reszketett, félt. Ha így reagál, a dolog vége csak óriási kudarc lehet.

Ideje tündökölni ezzel. Most megmutatom, mekkora farka is van egy barna hajú elfnek! Óriási, túlnyúl mindenen! Kap az arcára ez a köcsög, ha szívózni mer ezzel az elkaphatatlan tolvajjal!

Ja, hogy elkaptak... akkor mindegy. Majd úgy teszek, mintha nem történt volna meg. Ehelyett, mint két kigyúrt, kemény, baromi magas csávó, akik után döglenek a nők, letrappoltunk a lépcsőn, el az étkezőig, hogy ott meglássam Paeris nagybátyját.

Egyből beszartam gondolatban, mázlimra a gatyámig nem ért a félelmem, így a barnamedve inkább bent aludta az álmát. A faszi nem kicsit magas, pedig én sem vagyok egy töpszli, de ő könnyedén megfélemlítheti a mellettem remegő, alacsony srácot.

– Á, üdv, önző Paeris, úgy döntöttél, köszöntöd a rokonod? – jött ide a seggfej, míg én a narancsosan és aranysárgásan kavargó szemébe néztem. – Ki... vagy... te? – hangsúlyozott egyenként minden szót.

– Az ágyasa.

– A neved?

– Számít az? – kérdeztem vissza, miközben magamhoz vontam a rettegő herceget. Ő úgy bújt hozzám, mintha megmenthetném a csávótól.

– Igen, számít. Így tudom, kit végeztessek ki Rewon királlyal.

– Nem hiszem, hogy kivégezne azért, mert egy bugris sötét elf arra kérte. Én már az övé vagyok – böktem a szőke hajú felé.

– Azt majd meglátjuk...

– Elég, őt hagyd békén, elég, hogy másnak megkeseríted az életét! – állt elém védelmezően a zöldes szemű, akit én megöleltem hátulról. Ekkor lépett be a király, aki értetlenül nézte a nagy felfordulást és üvöltözést.

– Mi folyik itt? Rodotis, mit képzelsz, hogy fenyegeted a fiam tulajdonát?!

Ez az, apuci felháborodott, pedig engem nem kedvel! Az látszik, hogy bírja a kölykét, mert nem védelmezne így, ha nem tartaná fontosnak őt. Rodotis, micsoda köcsög név! Csak egy igazi seggfej érdemel ilyet!

– Úgy gondolom, több vagyok holmi ringyónál. Akkor fenyegetem, amikor akarom – közölte hidegen.

– Ő nem holmi ringyó, ellopta a jogart, te pedig csak egy kibaszott fattyú vagy, baszki! Elég volt belőled, Sile miattad ölte meg magát, most pedig még fenyegetőzöl? – kezdett üvölteni Paeris, akinek a hirtelen határozott és erős hangjától megijedtem. – Elég, hogy nekem azzal a kurva átokkal kell élnem, amit csak nem akarsz leszedni rólam...

– Jó ötlet, átok. Megátkozhatom a kis szerzeményedet is...

– Nem, nem teheti! Ugye, apa, nem teheti?

– Nem teheti, Otis, állj le!

– Megérdemli a büntetést, csak egy kurva – nevetett a faszi, majd varázsolni kezdett. – És Paerisnek fájna, ha bármi bántódása esne...

Csak egy tüzes fénycsíkot láttam az én drágaságom felé szállni, így odaugrottam elé, mire az telibe mellkason talált. Faszom, ez nem volt kellemes. Egyből kidobtam volna a taccsot, felfordult a gyomrom, majdnem hányásra adtam a fejem, amíg a szemetet király kiabálva elvitette onnan.

Forgott körülöttem a kibaszott világ, izzadt a homlokom, a földre estem, míg Paeris a vállam markolászta, a hátam simogatta. Felnéztem rá, de előttem homályos volt mindent, azt hittem, itt a vég.

– Ne, ne, ne... – ért hozzá az arcomhoz. – Ez nem lehet igaz... Nehogy meghalj nekem! Klae, Klae!

Már csak a hangját hallottam, aztán azt sem, nem láttam semmit, elsötétült minden, és a padlón koppantam egy nagyot. Csak a fájdalom maradt meg tompán, a szeretetre méltó herceg érintésével együtt.

– Rendbe fogsz jönni, rendbe fogsz jönni – hallottam a hangját, éreztem valamit a homlokomon, aztán kinyitottam a szemem.

– Hogy tessék?

– Gratusnak hála, jól vagy! Vagyis... jól vagy, igaz?

– Igen, jól vagyok, nyugi már! Túlaggódod ezt a dolgot.

– Nem tudod, milyen átkokra képes, szörnyűekre.

– De, mint látod, egy enyhe fejfájáson és ájuláson kívül jól vagyok!

– Reméltem, nem kapsz semmi komolyat, Klaern, én úgy aggódtam!

A szőke hajú srác egyből felpattant, aztán egy mozdulattal átölelt úgy, hogy a csípőmnél volt a térde, a teste többi része meg a bőrömhöz ért. Na, várjunk csak... a bőrömhöz?

– Látom, levetkőztettél.

– Csak látni akartam, minden rendben van-e a testeddel – bújt hozzám, miközben lesmártolt. Szexi.

– Remélted, nem farokvágó átkot kaptam?

– Nem, féltem, megsérültél.

– Végül nem tettem, láthatod. Csak egy kicsit szédülök, de biztosan, mert fáj a fejem. Habár már nem annyira, mint az előbb, amikor felkeltem – bújtam hozzá. El sem hiszem, hogy Paeris közelségétől ennyivel jobban leszek.

– Ez nagyon jó, én tényleg azt hittem, valami komoly bajod esett!

– Megnyugodhatsz, minden a legnagyobb rendben!

– Akkor jó.

– Egyébként meddig voltam kiütve? – kérdeztem meg tőle azt, ami a legjobban érdekelt a formás fenekén kívül, de azt éppen a kezemmel markolásztam.

– Csak pár óráig, most éppen délután van. Arra gondoltam, sétálhatnánk egyet a rózsakertben, így... háborítatlanul.

– Jól hangzik, menjünk!

Én lassan már bármibe belemegyek, ha időt tölthetek vele, azt hiszem, totál belehabarodtam a fickóba. A kertet annyira nem is nézegettem, így természetesen érdekelt, mik vannak kint, na, persze erősen hittem benne, rám fog mozdulni, amiből szex lesz.

Miután lemászott rólam, két dolog történt: újra fájni kezdett a fejem, amitől a szédülésem is visszatért, másodjára, kurvára hiányozni kezdett a teste. Akárcsak egy csecsemő, amit elválasztanak az őt kinyomó nőcitől, sírni támadt kedvem.

Mondjuk én akárhogy is néztem, nemrégiben nem kellett, hogy találkozzak egy egész kurva szülőcsatornával. Így még jogosabb a fájdalmam! Ezzel ellentétben a kölyköket a meleg házukból rángatják ki, vagyis ők döntenek úgy néha, menni kell, ha így alakul, az az ő bajuk. Inkább kipattantam az ágyból, de megszédültem egy pillanatra. Aztán sikítottam.

A király ott állt az ajtóban, én pedig menten összeszartam magam. Felkaptam egy takarót, és a derekam köré csavartam, kínos szitu. Azért hagyhatná, hogy felvehessek valamit, mielőtt perverz módjára a bámulásomba kezd. Mondjuk akkor már nem perverz, így logikus, amiért így döntött.

– Gratus tőgyeire, felség, megijesztett! – mondtam neki lazán, mivel nem éppen úgy tűnt, mint aki menten szétátkoz. Azt már megtette Rodotis. Vajon hol van az a fasz? – Mi lett Paeris nagybátyjával?

– Egy cellában ücsörög, amíg a fiam készen nem áll arra, hogy ítéletet hozzon felette.

– Hogy ítéletet? Pontosan mire gondol ezzel?

– Büntetés, fogság, kivégzés, akármi. Otis már nem egyszer tett keresztbe neki, én pedig ezerszer mondtam, ez az ő harca, a saját döntése lesz a végkimenetele – magyarázta a király, akinek én az arcát vizslattam. Ugyanaz a szőke haj, csak némi ősszel benne, ugyanaz a zöldes szem.

– Ez logikus. És hogyhogy nem kaptam még egy csúnya szót sem?

– Megmentetted Paeris életét, nem mindenki tenné.

– Semmiség, megérdemli az életet – mondtam határozottan, miközben ruhát ráncigáltam magamra, aztán a pokrócot az ágyra terítettem. Az emlegetett herceg mindaddig elpirult a szóváltás végére, amit úgy nézett, mint valami odavissza játékot. – Indulhatunk?

– Nem én lassúzom itt, hanem te!

– Beszélgettem!

– Azt látom, és örülök is neki, de siessél!

A cuki herceg fenékriszálása egyből meggyőzött arról, hogy nekem mellette a helyem, így egyből sietve indultam meg utána, habár a fejfájásom leheletnyit erősödött, a szédülésem pedig követte mindezt.

Nem tetszett a dolog mellékhatása, de biztos abból származott, hogy igen erősen beütöttem a fejem, ami nem éppen pozitív dolog. Majd jobb lesz szerintem a következő alváskor. Talán a friss levegő segít ezen a szarságon.

– Várj meg! – futottam Paeris után, mondjuk elég hamar kifulladtam. Faszom, elgyengültem, sokkal többet kéne mozognom... például az ágyban.

– Siess!

– Jól van, alig kapok levegőt, baszki!

– Akkor ajánlom, hogy minél gyorsabban zárkózz fel, drága, különben kénytelen leszek rohanni!

– Rendben, összekapom magam, csak várj már egy rohadt percet! – görnyedtem össze lihegve, majd megpróbáltam nem gondolni a gyorsan dübörgő szívemre.

– Minden rendben?

– Ja, minden, mindössze visszatért a szédülés.

– Inkább ne sétáljunk, letehetjük a seggünket a rózsakert padjára, hátha a szökőkút lehűt eléggé – ajánlotta fel a herceg, mire hálásan bólogattam. Király, nem kell tovább mutogatnom, mennyire gyenge is vagyok.

Innentől lassan sétafikáltunk, majd hamarosan eljutottunk az emlegetett helyre. Lecsüccsentem a lócára vagy mi a fenére, aminek a hideg kövét gatyát keresztül is érezni véltem. Az alacsony cukipofa is helyet foglalt mellettem, miközben hangosan szitkozódott, miután a csípőjét bebaszta a rózsabokor egyik ágába.

– Hát a faszom sem hiszi el, hogy minden ideugrik elém! Már a kurva növények is akadályoznak! – méltatlankodott tovább.

– Királyi parancsra teszik, hogy inkább ne lógj ezzel a tolvaj paraszttal.

– Nem hiszem, hogy apu érezne még bármennyi ellenszenvet az irányodba. Ilyen menő vetődés után, lehet, nemsokára a testőröm leszel a ringyóm helyett, aztán annyi a szexnek.

– Na, azt nem, felejtse el, ha bármi ilyet kitalálni, üsd le a jogarral!

– Mindenképpen így fogok tenni. Még mindig szédülsz?

– Aha.

– Akkor pihenj egy kicsit, vagy nem tudom – simogatta meg az arcom Paeris, amitől elmosolyodtam.

– Hol tudnék én itt relaxációs gyakorlatokat folytatni kellemesen? A szökőkútban aludjak?

– Akár, de ne várd, hogy kihúzzalak onnan!

Én felnevettem a kijelentésére, habár továbbra is zavart az állapotom, ami a mozgástól rosszabb lett. Reméltem, majd felszolgálja nekem magát, tálcán kínálja azt a husika combját, amit olyan jó markolászni.

A kezemmel határozottan hozzá is értem, és nagyot sóhajtottam, hátha meghallja a néma kérést. Mikor megszorongattam a formás végtagot, egyből rám emelte a zöldessárga szemét, és halványan felfelé kunkorodott a szája. Komolyan mondom, mintha bebaszott volna, kábé olyan, totál bekábult már attól, hogy ezt tettem vele. Érintéses srác volna?

– Elmondod még ma, hogy mit szeretnél? – türelmetlenkedett, és ficánkolt, én pedig jobban éreztem magam a tapintásától.

– Pihenhetnék mondjuk a... a... az öledben – mondta, mintha éppen most ötlöttem volna ki a dolgot.

– Ha ez minden vágyad. Szeretnéd megijeszteni a várban lakókat, hogy fényes nappal leszopsz, mi?

– Talán.