- Szerinted észrevették, hogy eltűntünk?

Csónakos és Csele ujjaikat összefonva sétáltak végig a Váci utcán, az utóbbi kezében egy András számára kimondhatatlan névvel megáldott márkás, cikornyás logós papírszatyor lógott. Az áprilisi időjárás ma megszánta őket, így a két fiúnak nem kellett sem Boka kabátokról tartott hegyibeszédétől, sem az esetleges esőtől tartania. A szellő lágyan simogatta bőrük, s a napfény pont olyan szögben világította meg Csele arcát, hogy Csónakos úgy vélte, egy görög Istenség fogja éppen a kezét.

- Gyönyörű vagy - suttogta András, bele a Váci utca nyüzsgésébe, s csak remélni tudta, hogy Csele nem hallja meg vallomását.

Csaba ránézett és megrántotta a vállát, ajkain félmosoly, szemeiben pajkos csillogás, ami a legékesebb drágakövekkel is könnyedén versenybe szállhatott volna, de nem szólt semmit, s így Csónakos megkönnyebbülten fújta ki a levegőt.

-...ki merte dobni a kukába!

Az egyik sarkon kiabálás hallatszott, mire a két fiú összenézett, s egy gyors nonverbális párbeszéd után egyetértően bólintottak és elindultak felfedezni a szóváltás forrását.

Még alig egy perce sem sétálhattak, amikor is a Nyáry Pál utcán befordulva három meglehetősen ismerős alakkal találták szembe magukat.
Richter Kolnayt és Barabást támogatta két oldalról, az utóbbi látványosan sántított, a másik pedig valahol elhagyhatta a fél cipőjét, bal lábáról ugyanis hiányzott még Cselétől kapott, fekete bakancsa. A fiú gondolatban lejegyezte, hogy leteremti érte, ha legközelebb látja, most azonban Csónakossal együtt inkább a fal takarásába húzódott, és onnan figyelte tovább az eseményeket.

-...láttad volna, hogy néznek egymásra! Ha ez az Istenbarma nem esik be az ajtón, már smároltak is volna!

Barabás a Richter jobbján ugráló fiúra szegezte tekintetét, ám az meg sem rezdült alatta, s rögtön rákontrázott barátjára:

- Ha te, meg az nyomorult Weisz nem lökdöstök, nem esek be!
- Engedtél volna a kulcslyukhoz! A Gyuri se rugdosott volna, ha nem lépsz harmadszor is a kezére!
- Azért őt se kell sajnálni, minek ült ott?

Csónakos és Csele zavartan néztek össze. Kikről beszélnek ezek? És miért sántít a Barabás? Azon, hogy Kolnay elvesztette a cipőjét, őszintén szólva már meg sem lepődtek.

- Még nem láttam a Bokát ennyire lefagyva - folytatta vigyorogva Barabás, mire Kolnay röhögve hozzátette:
- Ja, újraindult a Windows.

Csónakos majdnem elnevette magát, azonban Csele is ugyan ezzel küszködött, s arcát a fiú vállába temetve próbálta elnyomni hangját, erre viszont Andrást kis híján elfogta egy kisebb köhögőroham. Csaba, mikor felismerte milyen pozícióban is állnak, olyan gyorsan kapta el a fejét, hogy Csónakosnak attól megroppant a nyaka, hogy ránézett.

- Innen melyik irányba is kell menni? - ezt Richter kérdezte, miután sikerült szóhoz jutnia a két nagyszájú mellett, erre azonban csak csönd és lázas telefonkotorászás volt a válaszuk.

Csele ijedten kapta fel a fejét, elfeledkezve az előbbi kínos szituációról, miután Richter hangja szinte közvetlen mellettük szólalt meg, s - talán egy kicsit túl erősen - oldalba könyökölte Csónakost. András feljajdult volna, ha Csele nem mutogat eszeveszetten Barabásék felé, ezért aztán kénytelen volt csupán középső ujja felmutatásával kifejezni nemtetszését.
Csele erre csak a szemét forgatta, majd hirtelen kézenragadta barátját, s annak
véleményét meg sem várva kifordult a Váci utcára.
Pontosabban, kifordult volna, ha telefonja nem abban az ominózus pillanatban szólal meg maximum hangerővel.
Csaba szinte szoborrá dermedve állt meg az utca közepén, Csónakos egy kisebb fáziskéséssel követte őt, miután majdnem neki esett a fiúnak. Szembe velük a másik három is megtorpant, Kolnay meglepetten, Barabás szórakozottan, Richter pedig úgy nézett végig mindannyiukon, mint aki legszívesebben a Dunába fojtaná őket, majd önmagát is.

Az öt fiú még mindig egymást bámulta, Csele zsebéből továbbra is száz decibellel üvöltött a Bad Romance, és a két fiú még mindig egymás kezét fogta, amit úgy tűnt a bagázsból egyedül Barabás vett észre.
Majd végre valahára a zene elhallgatott, s Csele megkönnyebbülten sóhajtott fel, ám akkor megszólalt a hangposta, s abban a percben elátkozta Bokát, amiért nem hagyta, hogy kikapcsolja az üzenetrögzítőjét.

- Csele, nem tudom a középső neved Csaba! - hallatszott Geréb kiábálása a telefonból - Hol a jó édes, kedves, cukormázba áztatott faszomban vagytok?

Erre a mondatra Barabás elröhögte magát, de Richter olyan éles tekintettel fordult felé, hogy jobbnak látta, ha most az egyszer nem szól közbe.

- Itt rohangálok ezen az Istenverte Váci utcán, mint valami bedrogozott mókus, mert hát az a drága jó Weisz, egyem a szívét, azt mondta, hogy biztos ott vagytok, idézem - majd vélhetőleg befogott orral folytatta - „a Csele szereti ezeket a márkás szarokat, vagy mit tudom én, ne zaklass már ezzel."

Itt levegőt vett, "- a hangüzenet kezdete óta először" - jegyezte meg suttogva Csónakos a nyakát behúzva toporogó Cselének, ám reakciót nem igen kapott rá.

- A Kolnayt is hívtam - kezdett bele újult erővel Geréb, mire az említett próbált eggyé válni a járdakővel - de hát az is baszik felvenni, nem is értem minek van nektek telefonotok, hogy fulladnátok meg.

Halk motozás, majd hangosabb csörömpölés hallatszott, amit egy szép magyarosan elkurjantott "kurva anyád" követett, erre azonban Csónakos felkapta a fejét és egy laza mozdulattal kihúzta Csele telefonját annak farzsebéből, majd fogadta a hívást.

- Nem te rúgtál fel az előbb három kukát a Váci utca - itt egy pillanatra elgondolkodott, majd a sarkon kihajolva próbálta megállapítani milyen épületet is lát - déli felén? Ott annál a templomnál vagy minél?

Csónakos kérdését Geréb részéről egy elmotyogott "hát én most megölöm magam" követte, majd nyugalmat erőltetve hangjára visszakérdezett:

- Ti jöttök?

- Mi jövünk - válaszolta András és kinyomva a hívást, a telefont visszacsúsztatta Csele farzsebébe.

Csónakos, miután észrevette, hogy Csaba görcsös szorítása már nem érződik csuklóján, ismételten kézenfogta a még mindig halálra vált ábrázatú fiút, és Geréb tartózkodási helye felé vette az irányt. Csele arcán a sápadtság mellett a vörös egy halvány árnyalata is feltűnni látszott, de nem ellenkezett, sőt, viszonozta András közeledését és egy apró puszit nyomott a fiú arcára.

- Geréb néha rettentő elviselhetetlen tud lenni, hálás vagyok, hogy nem nekem kellett bajlódnom vele - suttogta, majd felmosolygott Csónakosra, mire az majdnem ott helyben elájult.

- Ne itt nyáladzatok már! - kiabálta Kolnay, láthatólag - és hallhatólag - felocsúdva a történtekből.

- Pofád lapos! Legközelebb te veszel magadnak cipőt! - fordult hátra Csele, Kolnay zoknis bal lábára mutogatva.

A fiú fájdalmas kiáltását még három utcával arrébb is lehetett hallani, Richter pedig komolyan elgondolkodott azon, hogy tényleg a Dunába fojtja mindannyiukat.

____________________

Mikor Geréb meglátta a díszes társaságot, az első dolog ami eszébe jutott az az volt, hogy mégis miért barátkozik ekkora idiótákkal. Richter arcán tisztán kivehető volt a világfájdalom, Kolnay azzal szórakozott, hogy minden második lépésnél megpróbálta kigáncsolni Barabást a közöttük sétáló fiú háta mögött, Csele és Csónakos pedig láthatóan képtelenek voltak egymáson kívül másra is figyelni, így hát azt sem vették észre, hogy elérték úticéljukat, s András egy elegáns mozdulattal átesett a lába előtt heverő kukán. Ezt látván Kolnayból kitört a nevetés, s nagy vígságában Richter vállát kezdte el ütni Barabásé helyett, akinél itt szakadt el a cérna, s egy hanyag mozdulattal elengedte az őrá támaszkodó két fiú derekát, akik erre, mint rongybábuk hanyatlottak a földre Csónakos mellé.
Geréb együttérzően összenézett Richterrel, majd Csele felé fordult, aki arcát tenyerébe temetve állt a Laokoón-szoborcsoportra hajazó látvány előtt.

- Hallod, ezekkel meg mi a fene történt? - kérdezte Geréb, egyrészt, hogy véget vessen barátai szerencsétlenkedésének, másrészt pedig valóban tudni akarta, mibe ártotta bele magát már megint Kolnay és Barabás.

- Én sem tudom, - válaszolta Csele - csak itt a sarkon futottunk össze velük.

- Futottunk össze, na persze! - fordult Csaba felé Kolnay, de a földről nem próbált meg fölállni.
- Mi itt saját testi épségünket kockáztatva keresünk titeket, ti meg azt se mondjátok, hogy fapapucs, csak elbújtok és jót nevettek rajtunk!

- Jaj, ne bomoljál papuskám! Inkább azt mondd meg, hol hagytad az üvegcipellőd, Hamupipőke!

Kolnay megpróbált visszaszólni barátjának, de hang nem jött ki a torkán, s ezt a mellette terpeszkedő Barabás sem mulasztotta megemlíteni:

- Mi az Palika, halnak képzeled magad? Vagy ennyire tetszik a hamupipőke?

Kolnay elpirult, de hogy a méregtől, vagy valami mástól, azt már nem sikerült kideríteniük, ugyanis Geréb azelőtt megelégelte, hogy nem kap választ kérdésére, minthogy Kolnay előhalászhatott volna egy frappáns beszólást gondolatai meglehetősen sekély folyamából.

- Gondolom nem egyedül ment világkörüli útra a Kolnay, szóval Barabás, te is igazán elmesélhetnéd, hogy kinek az agyát sikerült ennyire felcsesznetek. Persze, csak hogy tudjam, kinek köszönjem meg.

Dezső mondatát egy angyalinak szánt ördögi vigyorral koronázta meg, mire Csele súgott valamit Csónakos fülébe, amitől az említett majdnem visszaszédült a kukák közé, ahonnan Csaba pont ebben a minutumban húzta fel.

Barabás az orra alatt elmormogott egy káromkodást, majd az őt megszólító fiú felé fordult:

- Először is, téged is megrúghatna valaki, Csónakos tedd le a kezed, másodszor pedig, ha ennyire tudni akarod, akkor-
- Akkor előbb meg kell tenned nekünk egy szívességet! - vágta közbe Kolnay, szinte rávetve magát Gerébre, aki a meglepetéstől elfelejtett csúnyán nézni.

- Mi olyan fenemód titkos ebben, ti anyámasszony katonái? - kérdezte Richter, de láthatólag fele annyira sem érdekelte őt a fiúk kis kalandja, mint a már javában alkudozni készülő Dezsőt.

- Mit kértek érte? Pénzt? Azom nincs, a tegnapi ebédemet is a Weisztől kunyeráltam - lendült bele Geréb, Kolnayt is meglepve lelkesedésével.
- Pénz az nem kell... - kezdett bele Barabás, segélykérően barátjára nézve, remélve, hogy majd ő tudja, mit is kérnek pontosan.
- Csak valamilyen gyümölcslé! - vágta ki Kolnay rettentő büszkén, ám Barabáson kívül mindannyian értetlenül néztek rá.
- Gyümölcslé? - kérdezte Geréb, hátha rosszul hallotta, de a fiú lelkes bólogatása megcáfolta ezen elméletét.
- Aha, gyümölcslé. Igazából mindegy milyen, csak ne narancs vagy alma legyen. Itt a pénz is rá, áfás számlát ne kérj! Na mire vársz? Indulj már!

Geréb pár érmét érzett a tenyerébe pottyanni, majd Kolnay esetlen lökését a hátán, mire előre lépett kettőt, de a biztonság kedvéért azért még egyszer hátranézett, s megkérdezte:

- Biztos ne legyen narancslé?

Még fél füllel hallotta Kolnay átkozódását, Csele és Csónakos értetlenkedését, Richter meglehetősen hangos sóhaját és Barabás "minek kérne áfás számlát, te hülye"-jét, ahogy elindult felkutatni a legközelebbi kisboltot.

- Mit meg nem teszek érted és a hülye ebédedért, Weisz.

__________________

Ha Geréb egy dolgot tanult ebből a kis kiruccanásból, akkor az az volt, hogy talán mégsem olyan rossz tulajdonsága mások dolgába beleütnie az orrát. Ha Boka erkölcsre való nevelése bármit is javított modorán, akkor az mind elszállt ezután az eset után.

Már megvette Kolnay hőn áhított gyümölcslevét - történetesen egy literes meggylét -, s indulni akart, amikor is az utca másik oldalán kicsapódott egy dohánybolt ajtaja és három vele egykorú fiú sétált ki rajta. A kettő aki elől ment hangos szóváltások közepette hagyta el az üzletet, ha Gerébnek tippelnie kellett volna amiatt, hogy megpróbáltak alkudni a cigaretta árából, sikertelenül. Mögöttük egy magasabb, szőke hajú sétált, kezei háta mögött, arca szigorú, hangja mégis lágyan csengett. A társaihoz beszélt, és Geréb ugyan nem tudta kivenni mit mondott nekik, azok szavai hallatán rögtön elcsendesedtek. A fiú Bokára emlékeztette őt, mégis volt benne valami más, valami eltökéltség ami barátjából hiányzott.

- Hé te, mit bámulsz ennyire?
Dezső gondolataiból felocsúdva a két veszekedőből a magasabbal találta szembe magát. Barna haja ziláltan terült el homlokán, arcán egy régi sebhely nyoma húzódott. Sötét szemei kihívóan meredtek az övébe.
- Öhm... Izé... - Geréb csupán ennyit tudott kinyögni, mielőtt a páros másik tagja is mellé került és rákontrázott társára.
- Mi van, a cica elvitte a nyelved? Azt kérdeztük, mit bámulsz ennyire?

Hasonlítottak egymásra, feltehetőleg testvérek voltak. Az alacsonyabb kontyba fogott haja kezdett kibomlani az áprilisi szélnek köszönhetően, arcát neki is régi hegek tarkították.

- Na, hagyjátok szerencsétlent! Mit ártott nektek?
Mielőtt Geréb válaszolhatott volna a hozzá intézett kérdésre a társaság harmadik tagja is megérkezett. Szőke haja belelógott kék szemeibe, amik most barátait illették egy nem túl kedves pillantással. Fekete szövetkabátja alatt vörös inget viselt, fején svájci sapka.
- Bocs, hogy bámultam - nyögte ki végül Dezső, elkapva tekintetét a fiú arcáról annak önelégült mosolyát látva.
- Na, ne legyél ilyen szégyenlős! - nevetett a szőke.
- Áts Ferenc - mondta, és kezet nyújtott.
- Geréb Dezső - fogadta el azt tétován. Áts vigyora még szélesebbre húzódott, majd a mellette álló két fiúra mutatott.
- Ez a Pásztor Ádám, a másik az öccse, Dávid. Kicsit forrófejűek, de nem rossz srácok, ne aggódj!

Geréb megilletődötten állt hármuk előtt. Tíz perce még Barabás és Kolnay kis kalandját próbálta kideríteni, most meg pár idegennel beszélget. Na jó, a beszélgetés talán kicsit erős szó, de a nevét megmondta nekik.

Pásztor Ádám, látván, hogy az új jövevény nem óhajt több szót szólni, sóhajtva testvéréhez fordult és megtörte a köztük lévő csöndet:

- Hé Öcsi! Nem pont egy ember hiányzik a póker partihoz? A Szebenics a Wendauerrel romantikázik, vagy tudom is én mit csinál.
Dávid gyanúsan méregette bátyját, végül azonban mégis igazat adott neki.
- De igen... Pont azon filóztam, kit tudnánk elrángatni helyette.

A két Pásztor Áts Ferenc felé fordult, a fiatalabb felvont szemöldökkel, az idősebb nem túl diszkrét módon szemével Geréb irányába mutogatva.
Dezső egyik lábáról a másikra állt, idegesen ropogtatva ujjait, s csupán Áts Ferenc kuncogására kapta fel a fejét. Az említett karba tett kézzel, fejét félig oldalra döntve nézett rá, szemében a csíny és a magabiztosság csillogott, mintha csak azt hinné, teljesen az ujja köré csavarta Gerébet. Mondjuk ebben talán nem tévedett olyan sokat.

- Ezek ketten nagyon szeretnék, és persze nekem sincs ellenemre, ha csatlakoznál a póker partinkhoz ma este. A hely nincs messze, és egy barátunk apja a tulajdonos, szóval minden gond nélkül beengednek majd.

Ferenc egy pillanatig kotorászott a zsebében, majd előhúzott egy tollat és Geréb csuklója köré fonva ujjait magához húzta őt. A toll furcsán csiklandozta a bőrét, ő mégis csak a forróságra tudott koncentrálni ott, ahol a fiú hozzáért.
- Itt a számom. Hívj fel, ha elindultál! A parti nyolckor kezdődik.

Ezzel Áts elengedte a csuklóját, Geréb azonban továbbra is úgy érezte, mintha fogná a kezét.
- Akkor hát, viszlát, Dezső!

Áts Ferenc rákacsintott, és a fiú válaszát meg sem várva eltűnt a két Pásztorral együtt.

Geréb egy pillanatra mindent elfelejtett. Boka ajánlatát, a fogadást Weisszel, még Kolnay gyümölcsleves kérésének abszurditása is kiment a fejéből, és egyedül a kezén díszelgő számsorra tudott koncentrálni, na meg arra, ahogyan Áts Ferenc kimondta a nevét. Úgy gondolta, a Dezső még soha nem hangzott ilyen jól.