Minden akta szerint Joji Saiga, aki a Kougami Shinya névre hallgató, szököttnek és veszélyesnek besorolható kényszerítő az országból való kimenekülésében segített, azonnal feladta magát a Sybil rendszer rendőrségén. Ez az információ HAMIS. Mikor Az előbb említett szökött személy Makishimát lelőtte, utána nem sokkal értesítette a férfit s kiosztott rá még egy fontos feladatot, melyet ő teljesített is. Hogy mi volt az? Szó szerint ennyi: ,,Ne hagyd meghalni." A régen még doktorként is praktizált személy amint egy kicsit többet is ki tudott szedni a barna hajúból teljesítette annak kérését, majd a saját házában elrejtette az akkor még eszméletlen – de már az életveszélyen túl levő fehér hajút.

Miután Makishima magához tért váltott a ,,doktorral" pár szót. Szerencsére nem egy nehéz felfogású ember egyikük sem, így értelmes társaságra leltek a másikban arra az egy napra, míg még útjuk keresztezte egymást, majd Az arany szemű ismét magára maradt a maga kis magányában, de egy új céllal. Miután rendbe jön teljesen, felkeresi a barna hajú férfit és kiszedi belőle, miért is mentette meg így az életét, kerüljön bármibe is.

Hosszú hónapokba telt előbb a felépülése, majd a még régebbi, fel nem fedett kapcsolatai megkeresése úgy, hogy többé nem mozoghat bátran az utcán – hisz már halottnak van titulálva s így elég érdekesen festene ha ez kamera rögzítené az mozgolódását a városban. Végül aztán sikerült régebbi ismerőseivel beszélnie s így szerzett magának ingyen járatot is a SEUN-ba. Elég nehéz oda a kijutás, még ha nincs is olyan távol. Igaz, hogy Japánban szinte virágzik a Sybil rendszer, olyan jól megvannak így az emberek a drága szabályaik és gépeik elnyomásában, de ott más a helyzet. Akkor került szóba, egy hatalomra törő személy által a rendszer, mikor Kougami elutazott s mostanra kezdtek átszállítani oda is gépeket. Teljesen más lehet ott az élet, hisz az ember, ha például áramszünet is áll be, akkor sem esik pánikba, hanem képes tovább élni a gépek nélkül. Az itteni, elkényelmesedettek már alkalmazások nélkül azt sem tudják a cipőjüket hogy kell bekötni.

A hosszú repülő út alatt rengetegszer elkalandoztak Makishima gondolatai, vajon hogy bírja Kougami azt az életet? Hisz ő is azon kevesek közé tartozott a ,,doktor" által, kik még nem az elkényelmesedés rabjai, hanem önellátóságra is képesek. Viszont nem csak a barna hajú férfire gondol az út során hanem arra is, hogy egy teljesen más világba lép be. Olyan, amilyent ő maga akart teremteni, de mégis más. Vajon a háború szagú levegőben mennyire romlik meg az emberi lélek? Az itteniekből is kiveszhetett az emberség? Mire fejben akár válaszolhatna is saját magának, ideje leszállnia, lehetőleg láthatatlanul.

***

Már pár órája bele telhetett, mióta sétál. Maga sem tudja, merre megy, csak egyenesen halad előre egy olyan részen, melyben emberi létnek szinte nyoma sincs - rég elhagyta azt a poros városkát ahol leszállt a repülőről. Az itteni emberekhez sem fűzne nagy terveket, talán még kevésbé is értenék meg eszméit, mint a Sybil elnyomása alatt élők.
A tájon a zöld árnyalatai s a barna színek uralkodnak. A terep egy dzsungelre emlékeztetné az embert az itt-ott elszórtan, magányosan álló viskó romokat leszámítva. A férfi ingének fehérjét megfogja a gyalogolás.során az erdős rész zöldje, míg nadrágjának kékségén a sár barnasága éktelenkedik, ahogy cipőjét is már belepte a sötét színű massza, de látszólag ez koránt sem zavarja. Hajából néha egy-egy levelet söpör ki, szabad kezével. Másik kezében azt az egyetlen egy dolgot szorongatja, melyet magával hozott. Egy kemény, vörös kötésű könyv, melyen arany színű minta pompázik. A könyvek nem csupán arra valók, hogy elolvassuk őket. A meditáció egy formáját kínálják fel. Ahányszor lepillant az ujjai közt pihenő, sárgás lapokkal ékeskedő műre, mindig eszébe jutnak ezek a sorok.
A természet nyugtató csendje, melybe csupán néhány madár ritkán felcsendülő s rövid életű éneke szól bele egyszer csak valami más zaj is belefonódik. Makishima mögül sietős, kemény léptek zaja hallatszik...
***********************************************

És... itt van az újabb rész is, remélem elnyeri a tetszésetek. Bevallom, nem vagyok ezzel a résszel annyira megelégedve, mást nem tudok hozzáfűzni.