Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kalandor, ki a legismertebb volt e környéken. Szörnyek tízezreit legyőzte félkézzel, még csak meg se kellett mozdulnia. Ezt a csodagyereket elnevezték a Legyőzhetetlen Hősnek, aki meg fogja megmenteni a környéket a démontól. Történt egyszer, hogy a vadászt sürgősen behívták a céhbe, mert egy oly erős szörny jelent meg, aki tömegszámra pusztította a házakat. A kalandor nem is habozott, elfogadta a küldetést, és elindult útjára. A kedvenc kardját vitte magával, a Szörnyölőt. Fel is tűnt neki, hogy a szomszédos faluban a házmaradványok sokasága lepik el a terepet. Odasietett kardjával, és körülnézett, hátha lát valakit. Egy órás keresés után egy kis termetű, zöld bőrű, kék szemű, hosszú lila hajú lányt talált sírva. Először azt hitte, szörny, de rájött, hogy ő a legritkább fajok egyike. Tudod, akit régen isteneknek tartottak. A lány sírva könyörgött neki, hogy ne ölje meg, hisz látta a kalandor kardját. A fiú meglepődött, a lény beszélte a nyelvét. Felemelte a síró lányt, mikor feltűnt neki egy seb az oldalán. Nagyon fájlalta a lány, s hírtelen egyet csapott a mögötte lévő házba, ami seperc alatt törmelék lett. A srác először ijedtnek tűnt, ezért a lány sírt, miközben azt mondogatta:
"Elmegyek innen, egy szörnyeteg vagyok. Csak kérlek, ne bánts!".
A fiú csak nézte. Csodálta. Hatalmas mosoly látszott, s válaszolt az előtte lévőnek.
"Ne aggódj, meggyógyítalak egy feltétellel!".
A lény válaszolt.
"S mi lenne az, kedves kalandor?".
Mosolyogva válaszolt.
"Ne hívd magad szörnynek! Te egy igazi ritkaság vagy! A legszebb lány, kit eddig szemem látott!".
A lány elpirult. Ilyet még sose hallott. De félt is. Mi van, ha az embernek csúf szándékai vannak? Mégis, nem gondolkodott sokat, s boldogan bólintott.
A fiú felvette a lányt a kezeibe, majd visszavitte a kalandor céhbe, ahol gyorsan orvosi ellátást biztosítottak a lánynak.
2 hónap gyorsan elrepült, s a lány vígan sétált az új barátjával. Azonban a környékiek nem nézték a lila leányt jó szemmel. Csúf szörnynek hívták. Ebből a fiúnak elege lett, s ezért eldöntötte, hogy a legjobb életet fogja adni a lánynak. Először is adott neki egy nevet, hisz a lány ilyennel nem rendelkezett. A neve Zöldike lett.
Teltek a napok, s a Zöldikét szidó pletykák megszűntek, ugyanis a kalandor jelenléte hatalmas hírnevet adott neki. Meg is kérdezték a fiút, hogy ki a lány, s ő boldogan mondta:
"Az én drága barátom, Zöldike, ki erősebb, mint én!"
A lány félt az erejétől, de kalandorunk megtanította azt kontrollálni. A lány a fiú társa lett, s boldogan ölték a tényleges szörnyeket ketten.
Teltek az évek, s Zöldike egy csodálatos lány lett. Ezerféle fiú fel próbálta szedni, sok modell szervezet felkereste, de ő az összeset visszautasította egy mondattal:
"Nem megyek én el az uramtól soha!"
Hogy ki az ura? Te is tudod, nem más, mint a kalandor, Boldizsár.
De megtörtént az, mire senki sem számított. Feléledt a gonosz démon király. Hatalmas pusztításba kezdett, szörnyek ezrei követték, amíg el nem érték a már házaspárt. Zöldike az összes szörnyet legyőzte, míg Boldizsár egy számára meglepően komoly harcot vívott a királlyal a Démonölővel.
S a végén ki más nyert volna, ha nem a mi házaspárunk.
Egy hatalmas bulit csaptak,
S boldogan éltek, míg meg nem haltak.
Történelem lett ez a nép számára. A csodás történetünk tovább folytatódott, ahogy a gyerekei felcseperedtek. Az egész világ megtudta az isteni családot, s mindenki tisztelte őket.
Ez a történet itt ér véget, hisz Boldizsárnak már nincs oka többé kardot emelni, ahogy Zöldikének se rombolni.

Remélem tetszett az első ilyen rövid történetem. Először írok ilyet!
Ha van bármi ötleted, írd meg!
Köszönöm, hogy elolvastad! :3