Mit tennél ha reggel arra ébrednél, hogy teljesen megvakultál? Normális emberek biztos elfogadnák. Nos én már egy ideje nem  voltam normális..
Pár éve történt, hogy az ép elmém megbomlott. Egy átlagos pénteknek indult, de egy szörnyű tragédiával ért véget. Aznap este volt az egyik ismerősöm szülinapi bulija és én is meg lettem hívva, de anya nem akart elengedni. Nagyon csúnyán össze vesztünk. "Utállak" üvöltöttem, majd becsaptam a szoba ajtóm. Bezártam, felöltöztem és vártam az éjfélt. Mikor anya és az öcséim is elaludtak, kimásztam az ablakon, és elmentem a buliba. Hogy milyen volt, arra nem emlékszem, de hogy nem érte meg, az egyszer biztos. Hajnal öt volt már mire haza értem, de a házunk lángokban állt, az ott lévő tűzoltókat kérdezgettem, de egyik se válaszolt. A testvéreim és az anyukám meghaltak, benn égtek a tűzben, amit én okoztam. Ezt sosem tudtam megbocsátani magamnak, de ez csak az őrület kezdete volt. Ez után apámhoz kerültem aki egy alkoholista állat, amikor részegen ért haza, vagy is mindig, megerőszakolt vagy csak szimplán megvert, ez sem tett túl jót az elmém állapotának. Viszont ami végleg betett, az a ma reggel volt, ugyan is arra ébredtem, hogy teljesen vak vagyok. Felületem az ágyon és őrületesen röhögni kezdtem. Lementem a konyhába és követtem egy nagy kést a fiókból.
-Nos ezekre mostantól nem lesz szükségem.- röhögtem folyamatosan, majd kitapogattam a szemeimet és kivágtam őket. Éreztem, ahogy a forró vérem beteríti az arcom. Amint elérte a számat, elégedett nyaltam végig ajkaim. A vérem sós íze töltötte meg a szám, mennyei. Mikor ezzel végeztem, bementem a nappaliba és megkerestem a varró készletet. Random kihúztam egy cérnát, remélem fekete, és össze vártam mind két szemem.
-Remélem jól nézek ki.- jegyeztem meg, bár kicsit sem érdekelt. Vissza mentem a szobámba és felvettem​ egy fekete farmert, egy fekete pólót és a, milyen meglepő, fekete bőrdzsekim. Azért tudom, hogy mind fekete, mert csak fekete ruháim vannak. Vissza mentem a nappaliba és leültem a kanapéra. Vártam hogy az apám haza érjen.
Kinyílt az ajtó.
-Megjöttél, drága apám?- kérdeztem vigyorogva.
-Még is ki másra számítottál? Na, gyere csak ide!- emelte fel a hangját.
-Jövök.- mondtam, majd felálltam és felé fordultam, sajnos a halálra vált arcát nem láthattam, de a sikolya minden pénzt megért.
-Nem tetszem? -kérdeztem tettetett szomorúsággal.
-Mi..mi  történt veled?- kérdezte dadogva, mint valami óvodás.
-Az nem lényeg, az hogy veled mi fog történni, az jóval érdekesebb. - mosolyodtam el, majd mellé ugrottam és tarkón vágtam, mire ő elájult. Valahogy olyan fura volt, megvakultam és kivágtam a szemgolyóim mégis "láttam". Oly módon érzékeltem a környezet zajait, hogy mindről pontos képet kaptam.
Apámat lerángattam pince lépcsőén. Kikötöztem a falba rögzített szekrényhez, leragasztottam a száját és elővettem minden szerszámot amit hasznosnak ítéltem. Fúró, kalapács, satu, akkumulátor töltő, hátha megcseszi az áram, damil, fogó.
Egyszer csak nyöszörgést hallottam a hátam mögül.
-Felébredtél?- kérdeztem kedvesen. Éreztem a félelmét, mámorító érzés volt.
-Nézd miket találtam neked.- mosolyodtam el, majd felemeltem a fúrót. Bekapcsoltam, majd közelebb léptem. Leguggoltam hozzá, és a lábába mélyesztettem a fúrót éreztem ahogy áthatol a vékony kis hús rétegen, majd a csonton és végül a padlóba fúródik. Sajnos elfelejtettem levenni a szájáról a ragasztót, így a fájdalmas sikolyát nem hallottam, de így is éreztem a kínt amit érzett.
-Fáj már annyira mint amennyire nekem fájt? Nem hiszem.- rántottam ki belőle a fúrót, majd arcon vágtam vele és beleszúrtam a tökébe és ott hagytam. Hallottam, hogy mozgolódni próbál, hogy a fúró kiessen a férfiasságából. Sajnálatára észre vettem így rá  csíptettem az akkumulátor töltő mind két csipeszét és bedugtam a konnektorba, majd eltekertem a kapcsolót. Először csak remegett, aztán ahogy több áramot kapott, annál inkább rángatózott.
-Egyenlőre ennyi, nem akarom hogy meghalj, még nem.- mosolyodtam el ördögien. Lekapcsoltam az áramot, elvettem onnan a fúrót és vártam, magához térjen, ugyan is a sokktól elájult. Elővettem a damilt és amilyen szorosan csak tudtam, a karjára csavartam így a damil belevágott a húsába. Amíg felébred, fogtam a késem és egy öngyújtót. Az öngyújtóval elkezdtem felmelegíteni a kést. Amint hallottam, hogy nyöszörög oda sétáltam hozzá, egy hirtelen mozdulattal letéptem róla a ragasztót. Ettől felsikított, de nem volt ideje megnyugodni, mert a hasába szúrtak a kést,  az égett hús illata töltötte meg a szobát. A kést a hasában hagytam. Fogtam a fogót és kitéptem vele a nyelvét, majd a kalapáccsal szilánkosra törtem a csontjait.
-És végezetül, csak hogy legyen emlékem.- fogtam a késem és kivájtam az egyik szemét. A szemét a bal, a késem a jobb zsebembe mélyesztettem. Gyorsan elmentem a garázsba egy kis benzinét. Körbe locsoltam őt is, majd az egész házat is. Bementem a szobámba, elpakoltam néhány cuccomat,  a majd kidobtam az ablakon. Vissza mentem a pincébe, legnagyobb fokozatra kapcsoltam az akkumulátor töltőt. Ő szinte azonnal meghalt, majd felgyulladt. Én gyorsan elhagytam a házat, össze szedtem a cuccomat, elbújtam közeli erdőben és onnan néztem, ahogy a ház lassan leég. Mire kiértek a tűzoltók, már késő volt. A ház és a benne lévő hulla teljesen elégett.
Ez annak a története, hogyan lettem egy szörnyeteg és hogy ki vagyok én? Emily az őrült, vak lány.