Elköszöntem a szüleimtől, majd a kettes terminálhoz mentem. Felmutattam a jegyem. Egy hosszú folyosón mentem végig. Hamarosan a többi utassal együttt a géphez értem. Elfoglaltam a helyem és vártam az indulást. Bevallom, kicsit féltem, hiszen most repülök először. Kikapcsoltam a telefonom, és becsatoltam az övem, majd vártam az indulást. Egy hang szólalt meg, és elindultunk. Lassan emelkedtünk az égbe.
Éjszaka utaztam, így mindenki aludt körülöttem, rá néztem az órámra, mindjárt reggel és azzal lassan meg is érkezünk. Behunytam a szemem és vártam. Úgy fél óra telhetett el, amikor a nap felbukkant a felhők tengere mögül. Arany színben pompázott minden. A mellettem ülőre pillantottam, hogy megnézzem ő is látja-e ezt a gyönyörű reggelt, de ő még méllyen aludt. Vissza pillantottam az ablakra és tovább gyönyörködtem a napfelkeltében. Egy hang szólalt meg, ami tájékoztatott, hogy hamarosan leszállunk. Becsatoltam az  övem és vártam. Lassan süllyedni keztünk, áthatoltunk a felhök végtelen tengerén. Hallodtam, ahogy a kerekek lassan leereszkednek, majd halk puffanással földet értünk. Mikor megálltunk, mindenki tapsolni kezdett, a pilóta kijött, majd szinpadiasan meghajolt, mi pedig elkezdtünk leszállni a gépről. Ugyan azon a hosszú folyosón mentem végig, mint pár órával ezelött. Össze szedtem a bőröndöm, majd a kijárat felé indultam. Az ajtó elött megpillantottam őt, nekem háttal állva kémlelte, az embereket. Szőke haján megcsillantak, a nap reggeli sugarai. Ekkor rám nézzett azokkal a gyönyörű, szürke szemeival, mosolyra húzta a száját, majd hozzám sietett.
-Hiányoztál.- mondta, majd választ sem várva magához húzott.
-Te is nekem.- feletem, majd egy lágy csókot nyomtam az ajkaira.