2005, 09. 22.
Kiss Milla

Helló mindenkinek.
Valószínüleg senki sem olvassa ezt a bloggot majd, de mindegy is. Úgyis csak magamnak írom ezt, nem várom el hogy más is figyeljen rám.
Néhány napja költöztünk be ebbe a nagyon furcsa házba. Igazából már az is nagyon furcsa hogy miért pont ide költöztünk. Az utca totál kihalt, konkrétan a miénk az egyetlen lakott ház a környéken, a legközelebbi szomszéd kb 5 kilométerre van. De hazudnék ha azt mondanám hogy a szüleim teljesen normálisak voltak a költözéskor... Mármint, úgy viselkedtek mintha valaki irányítaná őket. De nem külső hatás az, hanem valami... Belülről!
Mindegy is. Nem gondolok bele túlsokat, majd csak elmúlik egyszer. Ha történik valami új, mindenképpen frissítek!

2005, 11. 17.
Kiss Milla

Üdv újra!
Tudom hogy nagyon sok idő eltelt az első bejegyzésem óta, de nem mintha bárki is olvasná, úgyhogy nem nagyon lényeges.
Az első 2 hónap igazán nyugisan telt. A szüleim továbbra is furcsán viselkednek, de valószínű hogy csak izgatottak az új munkájuk miatt. Viszont néhány napja történt valami, amit egyszerűen nem tudok hová tenni! Hajnali 3 körül lehetett, mikor léptekre kelltem fel... Mondhatnátok hogy "biztos csak egy egér, vagy valami", de ezeknek a lépteknek súlya volt, mármint nagyon nehéz súlya! Oké, még mindig mondhatnátok hogy talán csak a szüleim, de itt van a dolog amiért nem lehet. Tehát a ház amibe költöztünk két szintes, a földszint, és az első emelet, felette meg van egy nagyon kicsi padlás. Ezért kicsi, mert fallal van körül véve, így a ház nagyrésze fölött nem lehet járni. Az én szobám is az első emeleten van, viszont az egyetlen szoba ami fölött ellehet menni, az egy kis raktár helyiség, így ezért nem lehettek a szüleim. Nem tudom, így bele gondolva talán csak a képzeletem játszik velem! Hiszen nagyon késő volt az nap este, én meg nagyon fáradt.
Még írok ha lesz változás!
Sziasztok!

2005, 11. 30.
Kiss Milla

Sziasztok.
Ezt a bejgyzést septében írom meg. Nem tudom mi van, de eddig minden este hallotam ugyan azokat a lépteket, ugyan abban az időben! Minden este 3:24-kor elkezdődik. Lehet hogy bediliztem! Nem tudom már mit tegyek...

2005, 12. 01.
Kiss Milla

Oké, ez már nem vicc. Tényleg megőrültem! Tegnap este valami rá csöpögött a homlokomra... Sötét volt, ezért nem vagyok benne biztos, de szerintem vér volt. Amikor letöröltem a homlokomról éreztem hogy sűrű, így biztos hogy nem lehetett víz, a színe is sőtét volt, de pontosan nem tudom megmondani hogy mi lehetett az. Viszont az már nem normális hogy mikor kimentem a fürdőbe lemosni, addigra eltünt..... Mintha.... Ott se lett volna. Én már őszintén nem tudom hogy mit higgyek...

2006, 02. 04.
Kiss Milla

Üdvözletem.
Van oka annak hogy már egy nagyon jó ideje nem raktam ki semmit. Szóval, az utolsó posztom után minden furcsaság megszünt. Abba maradtak a lépés hangok a fejemfőlül, és bár tudom hogy ez csak egyszer történt, de már nem csöpög vér a fejemre késő este! Ez remek meg minden, de megint itt az a kis gond a szüleimmel. De most nem hagyom ezt figyelmen kívül!!! Tegnap este kimentem egy pohár vízért... Mit tudom én, olyan hajnali 2 körül, és majd össze csináltam magam attól amit láttam... Mikor vissza fele jöttem a vízzel, anyám állt a szobám ajtaja előtt. Mikor megkérdeztem hogy mit csinál, ő megfordult... És hát... Nagyon ilyeszetően mosolygott rám... De nem valami átlagosan, hanem inkább valahogy úgy ahogy egy horror filmben tenné a gyilkos! De ez még mindig semmi! Ezek után a padlásra mutatott, gondoltam én fölmegyek, már úgy sem lehet hátborzongatóbb ez az este. Viszont amikor elindultam a padlás felé, anyám megfogtam a vállam, és intett, hogy ne most.
Tényleg úgy érzem hogy valami nagyon nincs rendben ezzel a házzal. Sosem kellet volna ide költöznünk...

2006, 03. 10.
Kiss Milla

Tehát, amiért megint írok.
A szellem lábak vissza tértek a fejem fölé, szerencsémre vér az nincs. A szüleim meg maradtak ugyan olyan furcsák mint amikor bekőltöztünk. Viszont az még mindig nem fér a fejembe amit anya csinált késő este... A szüleim mindig itthon szoktam lenni mire én haza érek, szóval még nem volt alkalmam megnézni hogy mi van a padláson, viszont ma amikor haza értem a suliból nem voltak itthon, úgyhogy szerintem most fogok felmenni a padlásra! Amint megtudom hogy mi van odafent, frissítek!

2006, 03. 10.
Kiss Milla

..... Én... Én.....
Na jó. Kezdem az elején...
Felmentem a padlásra, körül néztem, nem láttam semmit. Már éppen indultam volna le, mikor valamilyen szag megcsapta az orromat. Megláttam azt a falat ami a szobám fölé vezetett. Valami különös kényszer vitt engem oda, mert mire észbe kaptam már feszítettem föl a faléceket a falból. Nos, nagy nehezen sikerült fel feszíteni a léceket. Viszont amikor beléptem a lyukon nem láttam semmit. Korom sötét volt, de volt egy nagyon pici fény ami beszűrődött a háztető cserepei között. A szag amit a padlás ajtajából éreztem most még erősebb volt. Elővettem a telefonom, hogy azzal világítsak..... És.... Nem tudtam hogy reagáljak a látványra... A szüleim... Nem... A szüleim hullái, feküdtek ott.... A szaguk és kinézetük alapján, hónapok óta itt feküdhettek... Nagyából annyi ideje amennyi ideje ide költöztünk....