A patkányok csodálatos lények. Aprók, gyorsak, és nagyon okosak. Az egész gyerekkoromat azzal töltöttem, hogy őket tanulmányozzam. Felnőttként viszont már nem igazán tudtam velük foglalkozni, mert egy olyan munkához voltam kötve amit a szüleim választottak. Viszont amikor új lakásba költöztem, majd megláttam egy kicsi fekete szőrű, gomb szemű patkányt, szörnyen boldog lettem.
Mindennap megetettem a kis jószégot, és később a barátait is magával hozta. Néha kicsit hangosan szaladgáltak a falban, de így legalább tudttam, hogy jól érzik magukat nálam. Ahogy telt az idő egyre több, és több apróság talált magának otthont a lakásomban. Én nagyon jól éreztem magamat velük, hisz ők voltak a legjobb lakótársak akiket kívánhattam volna. Lehet, hogy egy idő után, már csak azért mentem ki hogy nekik elemurzsiát vegy, és az is meglehet hogy egy picit büzlött a lakásom a patkány ürüléktől, de amint hozzá szoktam a szaghoz, már nem is zavart annyira.
Bár, esténként néha nagyon furcsa álmaim vannak. Általában azzal kezdődnek, hogy a lakásomban állok, majd a semmiből a szobát elönti egy nagy fekete szőr tenger, amiből végül kimagaslik egy vörös szemekkel világító hatalmas patkány, és mikor felfalna olyankor felébredek.

Egy nap különös dolog történt. Mikor haza értem a heti eleség szerző túrámról, a legelső barátomat láttam meg a nappali közepén állni. Midőn közelebb léptem hozzá, hogy csemegét adjak neki, drága barátom abban a pillanatban rám ugrott, és a húsomat kezdte lakmározni. A pajtásai is kifáradtak a falból és hasonló képpen tettek. Elösszőr pánikba estem, és sikítottam a fájdalomtól, ahogy a kis fogak egyessével vájtak bele a húsomba, de míg a vérem egyre csak folyt ki harapás okozta sebeimből a földre, és a kis teremtmények nyalták föl a földről, rájöttem, hogy ez az én sorsom. Azoknak a táplálékává kell válnom akiket igazán imádok. A szőrös kis rákcsálók egyre inkább rágták át magukat a húsomon, és bár éreztem a fájdalmat, mégis boldog voltam, és nem sikítottam, hiszen be teljesítettem a sorsom. Mikor újra kinyitottam a szemem, már nem éreztem fájdalmat, sőt láttam magam, ahogy étellé válok, a vérem egy szép nagy foltot hagyott a padló közepén. Az utolsó dolog amire emlékszem, hogy boldogan szökellek a Halállal a fény felé.