Létem értelme egy lágy apró cérna szálon függ. Már alig tartja valami , szinte csak libben a sötétben. Pótolható mi pótolhatatlan, küzd mi már értelmét vesztette, s megy, megy a sötétben. Légüres tér vala előtte, mintha már teljesen vak lenne. Remeg, s újból lerogy, hisz ez az miből felállni már nem tud. Védtelen és gyenge, de csak egy, egy a sok közül, még ha nem szeretne. Körül néz de nem lát mélyen megragadnak tekintete, már a fény szemében nem létező, ő már magának csak egy külső szemlélő. Léte értettlen, értelmetlen. Nem érti ő se mi a lényege. Csak sodródik, próbálva a cérnaba kapaszkodni, ámbátor már éles kacagással kezdi valaki elvágni. Ijedten néz körül: "Vajon honnan jöhet e rémisztő hang?", de csak egy tükröt lát, S benne egy szörnyeteget, mely rémisztően, fájdalmasan tartja vele a farkasszemet.