Ősz van. Az erdő alatt szunnyad az avar, de van ott valami.
Egy apró gesztenye. Vajon ő is álmodik, mint mi? Vajon ő is felriad éji világából? És vajon mitől álmodhat egy ilyen csöpp kis teremtmény? Talán arról, hogy majd ő is egy nagy gesztenyefa lesz. Vagy arról, hogy látja majd a világot. Sajnos azonban, ami lehullik a földre ott is marad. Felejtésbe merül, s eltemeti a levélszőnyeg.
Egyszer mi is így fekszünk a levéltakaró alatt, porrá válva, felejtésbe merülve. Hisz most mi úgy álmodunk, akárcsak a gesztenyefa gyermeke.