Köszönöm a türelmeteket!

Szeretnék kérni pár hozzá szólást! Ha pozitív, ha negatív, akkor is jót tesz az ember alkotói kedvének!

Szép estét!

Dana

A fürdőből kilépve első utam a szekrényhez vezet. Rövid keresgélés után a kezembe akad egy fehér csipkecsoda, de azonnal elvetem még a gondolatot is, hogy felvegyem. Tetszik, jó az anyaga is, de nem randira készülök, most valami puhát és kényelmeset szeretnék viselni, hiszen fürdés közben körvonalazódni kezdett bennem valami tervszerű. Mikor megtaláltam a megfelelő darabot egy testszínű, nagyon egyszerű pamut francia bugyi képében gyorsan az ágyra dobom és behajolok egy sötétebb farmerért. Pipiskedve nyúlok a felső polcon lévő pólók felé, majd mielőtt dührohamot kapok, inkább odaviszem az egyik széket mert nem érem el. Sokadjára is rájövök, hogy alacsony vagyok. A legelsőt, ami a kezembe akad, megfogom és azt is rádobom az ágyra.

Pár percen belül felöltözve lépek ki a teraszra. Sötétben teljesen másképpen fest a környék. Már-már ijesztő, de nem gondolkodom sokat, miközben átlépek a korláton és lemászom. Nincs nehéz dolgom, van hol, miben megkapaszkodni, nem okoz nehézségét. Egy oszlop mögött megbújva megvárom, míg egy őr elhalad mellettem, majd hangtalanul belépek egy ajtón, mert közeledő beszélgetés hangját hallom.

A helyiségben eltátom a számat. A garázs hatalmas, öt-hat sportautót látok és körülbelül ugyanennyi motort. Ránézésre csak egy párat ismerek fel. Ellépek egy Ford Mustang, egy Camaro, egy Fenry SuperSport és egy BMW i8 mellett. Káprázik a szemem, komolyan mondom. A motorok közül kitűnik egy áramvonalas Ducati SuperSport, bár a többi sem elhanyagolható. Mindegyik fekete, kivéve az i8, az gyöngyház fehér, meggy bordó felnikkel. Nem enyhén feltűnő... nem... kicsit sem. A falon DH bringák, bukók, protektorok sorakoznak. Mind a legjobb, és mind méregdrága. Hiába kecsegtetnek, nem tudok velük most mit kezdeni. Meg sem fordul a fejem bármit is elcsórni, először is rögtön elkapnának, másodszor pedig sosem vezettem ilyen nagyvérű autókat, motorokat. Szinte biztosra veszem, hogy rögtön felcsavarodnék velük az első fára. Ezen felfedezésemnél kelletlenül elmosolyodom saját tehetetlenségemen. Egy-két szépséget megérintve visszalépkedek az ajtóhoz és kilépek a szabadba. A falhoz lapulva körül nézek, hallgatózok és megiramodok az ösvényen, amerről jöttünk. Többször is be kell ugranom a fák, bokor takarásába, míg elérem a korábbi kis házat. Megkerülve egy kisebb dzsungellel találom szembe magam ami feladja a leckét. Ez a rész már kevésbé rendezett, bár sejtek benne valami szándékosságot. Szinte lábujjhegyen közlekedem, de így is elroppantok pár ágat, ami majdhogynem felér egy ágyúdörrenéssel a csendben. Elérve a falat elszörnyülködöm. Baromi magas, megvan vagy 4-5 méter is. Nem sok lehetőségem van, miután felmérem a méreteit. Ennek bizony neki kell futnom, hogy elérjem a tetejét. Elsőre nem is sikerül, a peremet ugyan elértem, de nem bírtam magam megtartani. Második nekifutásra sikerült feltornásznom magam a tetejére és leugrani a másik oldalon. Csupán egy pillanatig időztem fent, hogy körbenézzek. A telihold megvilágította a környéket. Kétsávos betonút fut a közelben, de autó csak elvétve halad rajta. Elég kihalt így az éjszaka közepén a környék, bár nem csodálkozom, elég távol vagyunk mindentől. A szomszédos villák fényei is elég távolinak tűnnek. Jóformán fogalmam sincs, hogy merre visz a lábam, de kocogásba kezdek. Minden porcikám ellenkezik a megterhelés ellen, de nincs maradásom.

Nincs semmim, amivel igazolni tudnám személyi azonosságomat, telefonom már a verseny után sem volt meg, és ráadásul pénzem sincs. Egy másik kontinensen vagyok, teljesen illegálisan. Sürgősen el kell jutnom egy konzulátusra vagy rendőrségre.

Nem tudom, hogy mennyi idő telhetett el mióta megszöktem, de végre beértem egy lakottabb területre, így lassítottam lépteimen. Az út két oldalán kertes házak sorakoznak, a közelből beszélgetés foszlányokat hallok. Közelebb érve egy fiatal 8-10 fős vegyes társaságot fedezek fel, motorokon ülve. Megjelenésemre elhallgatnak, majd alaposan végigmérnek, miközben megvárják, hogy odaérjek hozzájuk.

- Sziasztok! Dana vagyok! Van konzulátus a környéken? – Kérdezem kertelés nélkül.

- Szia, - néz rám egy fiús kinézetű, rövid pink hajú lány – nem, nincs. Miért?

- El kellene jutnom egyre, vagy legalább egy rendőrségre. Kérlek, muszáj.

- Anne vagyok. Pattanj fel, úgy látom el kell a segítség.

Magamban megköszönöm, hogy nem kell magyarázkodnom feleslegesen. Elkapom a felém dobott bukót és felülök mögé a hajához passzoló pink Kawasakira. Páran kiválnak a társaságból és a nyomunkba szegődnek.

- Úgy 30 mérföldre innen van egy nagyobb rendőrség. Odaviszlek. Úgy gondolom a környéken lévő kisebb rendőr őrssel nem mennél sokra. – Hallom kimért hangját a beépített mikrofonon keresztül.

- Köszönöm Anne.

A motorok dorombolása felzavarja a környék csendjét. Gyorsan haladunk célunk felé. Nem szívbajosak a srácok, látszik, hogy tapasztaltak és van kilométer a lábukban. Menet közben beszélgetnek, hülyéskednek egymással. 

Nem félek Anne mögött a nyeregben, de mikor meglátom a gyöngyház fehér i8-t, miközben elhalad mellettünk, ösztönösen is jobban összeszorítom a karjaimat dereka körül. A sötétített üvegek miatt nem látok bele, de biztos vagyok benne, hogy ez ugyanaz a kocsi, amit a garázsban láttam.

- Azt, hiszem társaságunk akadt – hallom a fülemben a csapathoz tartozó egyik srác hangját – 4 idegen motor jön utánunk. Várjuk be Őket, vagy lépjünk a gázra?

- Anne, állj meg. Nem akarom, hogy bajba kerüljetek.

- Nagy a baj? – jön a kérdés, de nem lassít.

- Eléggé.

- Rendben! Nem vagyunk annyira messze. Fiúk húzzunk bele!

A motorok megugranak, a sebesség nő, az adrenalin szintem az egekben. Az i8 előttünk lassítani próbál minket, keresztbe fordul az úton, az üldöző motorosok lassan utolérnek, de a srácok ügyesek. Anne az utolsó pillanatban rántja félre a kormányt, centikkel kerüljük el az autó hátulját.

- A francba – morran fel Anne, egy elutasított hívás után, de rögtön újratárcsáz – Richard, Anne Green vagyok, add apámat.

- Anne, a kihallgatóban van. Most nem tudsz vele beszélni.

- Richard!! – emeli fel a hangját – Üldöznek, azonnal beszélnem kell apámmal! Most!!

Hallom a vonalban a dübörgő lépteket, ajtók csapódását, halk beszédhangokat, majd egy mély bariton zeng a fülembe.

- Anne, megint mibe keveredtetek, merre vagytok?

- Egyenlőre nem tudom. Egy gyöngyház fehér i8 megpróbál leszorítani az útról, nincs rajta rendszámtábla és 4 motoros van a nyomunkban – hadarja, miközben beveszünk egy éles jobb kanyart – a rendőrségre tartottunk. A 2-es elkerülő 56-os kövét most hagytuk el.

- Még túl messze vagytok! – csapódik be egy autó ajtaja és egy pillanatra sziréna hangja robban a dobhártyámba - A fiúkat elétek küldtem, elindultunk mi is. Maradjatok vonalban, mi történt?

- Apa mindenki hall! - figyelmezteti - Felvettünk egy lányt, Danát, Őt üldözik – beszélt folyamatosan, miközben helyezkedett és játszott a sebességgel – Dana, apám Carter Green szövetségi ügynök! Beszélj, Ő tud segíteni!

- Nem. Nem tehetem! - suttogom - Állj meg. 

- Dana - dörren Carter ügynök hangja - 5 percen belül ott vagyunk, csak egy nevet mondj! Ki üldöz? 

- Dan...