Hitetlenkedve nézek rá. Biztos vagyok benne, hogy elment a józan esze. A dühtől villogó szeme viszont elárulja, hogy igazat mond. Bosszút esküdött testvére gyilkosai ellen, és ezért nem sajnál se pénzt, se embert, se időt, hogy terveit megvalósíthassa. Eltökéltséget látok minden mozdulatában és abban is biztos vagyok, hogy az ikrek követik akár a pokolba is.

Engem magával húzva lendületesen megindult az ajtó felé, amit Nathaniel azonnal kinyitott. Egy szimpla különálló épület volt a „cellám" egy hatalmas kert mélyén. Attól függetlenül, hogy egy kikövezett ösvényen mentünk, egy vadregényes csoda országban éreztem magam. Pálmafák, fikuszfák, tulipántfák, hibiszkuszok, orchideák, szemet gyönyörködtető tűzvirágfák és még rengeteg zöld csoda vonzotta a tekintetemet. Nem is nagyon tudtam lépést tartani a karomat szorító Daniellel.

A fák között néha feltűnt a területet védő robusztus betonkerítés egy-egy részlete, majd jobban szétnézve szemet szúrtak az itt-ott járőröző emberek is. A villa kívülről nagyon modern, letisztult, talán holland stílusú lehetett. Két emeletes, szintenként hatalmas terasszal és viszonylag sok üveg felülettel.

Őszintén megmondva nem nagyon volt időm több bámészkodásra, mert Daniel kitartóan vonszolt maga után. Belépve egy hatalmas előtér fogadott, letisztult halvány színekkel, kifinomult, modern bútorokkal és egy emeletre vezető lépcsősorral. Itt is volt egy-két ember, de Danielt meglátva nagyon gyorsan visszavonulót fújtak, és hamar eltűntek szem elől.

- Ebben a szobában leszel - vezetett az emeleten lévő utolsó szobába -, rendezkedj be. Fürdő az ajtó mögött és van pár ruha a szekrényben, míg nem veszünk többet, de lassan a Te cuccaid is ideérnek.

Szemöldököm a homlokom közepére szalad, de nincs időm még megnyikkani sem.

- Láttam, nem kerülte el a figyelmed, az embereim jelenléte a birtokon. Megszöknöd első sorban teljesen felesleges, másodsorban pedig egyáltalán nem ajánlom. Pihenj! - ezzel kilépett az ajtón és kulcsra zárta azt.

Hallottam a zár kattanását, de meg kellett néznem, hátha... Homlokomat az hideg ajtónak támasztottam, majd megfordultam és nekitámasztottam a hátam, miközben leültem a földre Néztem a hatalmas franciaágyat, a szekrényeket, az asztalt, székeket, az erkélyre vezető hatalmas ajtót, ablakokat. Minden ugyan olyan letisztult volt mind maga az egész ház, már amit láttam belőle.

Első utam a fürdőbe vezetett. Egyszerűen undorodtam magamtól. Elkezdem engedni a vizet a kádba, mert most arra van szükségem. Míg folyik a víz, leöltözöm és szemügyre veszem magam. Gyorsan nyugtázom is, hogy régen néztem ki ennyire szarul. Szemöldököm felszakadva, arcomon halványuló lila folt, amit még az ág okozott, vállamon a zúzódás helye kezd ugyan felszívódni, de fog még pár kellemetlen éjszakát okozni. Összegezve teljesen úgy festek, mint akit jól megvertek. Oldalam, hátam érzékeny, vádlimról nem is beszélve. Sziszegve merülök bele a kád forró vízbe és a kellemes, almás illatú habokba.

Daniel

Az irodámba visszatérve elintézek pár telefont. Többek között beszéltem apámmal, hogy nagy vonalakban tájékoztassam a történtekről és egyeztettem vele egy időpontot egy megbeszéléssel kapcsolatban. Majd a belépő Nathanielre és Dokira pillantok. Gyerekkorunk óta ismerjük egymást. A fiúk velem és az öcsémmel nőttek fel, miután apámék megtalálták őket az utcán, kidobva. Az életüket adnák értem és a családért, amit már sokszor bizonyítottak is. Úgy lettek nevelve a kezdetektől, hogy hasznos tagjai legyenek a szervezetnek. Nathaniel kitűnő hacker, közelharcban már-már verhetetlen, extrém sportokban pedig nem hordott még a hátán a Föld nála őrültebbet. Doki kiváló mesterlövész, eszméletlen sofőr és nem mellesleg orvos. Mind a kettőjükben feltétel nélkül megbízok, és ezt a bizalmat már nagyon régen kiérdemelték.

- A megbeszéltek alapján elhintettem a kamu információkat Dana-val kapcsolatban. - jelentette Nath kelletlenül, miután leült az asztalom előtti egyik bőrfotelbe.

- Mintha rosszallást vélnék kihallani a hangodból. - pillantok rá.

- Igen, jó a hallásod. - billenti félre a fejét, miközben látom, hogy gondolkodik - Nem tetszik, hogy kihasználod... Tisztában vagy vele, hogy egy kívülálló, aki ráadásul csak segíteni akart, így nem mellesleg megmentette Georg-ot. Azzal is tisztában vagy, hogy nem tudjuk garantálni a biztonságát.

Fáradtan dörzsölöm meg halántékomat, miközben behunyom a szemem. Tudom, hogy igaza van. Még nem körvonalazódott teljesen, hogy miként álljak hozzá ehhez az új, merőben szokatlan helyzethez.

- Te is így gondolod Doki? - teszem fel a kérdést lehunyt szemekkel, csak mellettük engedem le valamelyest a védelmemet.

- Tudod, hogy melletted állunk, de ártatlan életeket eddig nem sodortál veszélybe. Legalább is szándékosan nem. Egyet értek az öcsémmel, nem tudjuk a biztonságát garantálni, hiszen ez elhúzódhat egy-két napig, egy-két hétig, akár hónapokig is. Szó szerint vadászni fognak rá. Fogalmam sincs mi jár a fejedben. - sóhajt kelletlenül - Be akarod ide zárni és várni az ellenséget, vagy magaddal akarod hurcolni mindenhova, hiszen ettől az üzlet nem áll meg. Azt meg pláne ne felejtsd el, hogy ha bármi történik az Én és Nathaniel dolga a Te védelmed, nem pedig az Övé.

Gondterhelten nézek fel. Sajnos igazuk van. Lehet, hogy elhamarkodottan döntöttem, talán, de már mindegy.

- Rendben van. Egyenlőre az ajtaja elé állítottam Stev-et és Richard-ot, míg elintézitek azt, amit korábban kértem, de utána a Ti dolgotok lesz a felügyelete, bennetek feltétel nélkül bízom. Pár napon belül pedig jelenésünk lesz egy estélyen. Addig oldjátok meg.

- Az előbb hívtam fel rá a figyelmedet, hogy Te vagy elsődleges. Daniel ennek nem lesz így jó vége.

- Érdekes - nézek a szemébe - eddig még nem mondtál nekem ellent. Ez egy merőbe szokatlan dolog.

- Igen, mert eddig nem volt másik személy a képletben.

- Azt azért ne felejtsétek el, hogy ki vagyok! - állok fel - Még Ti sem engedhettek meg magatoknak mindent. Menjetek a dolgotokra!

Fáradtan nézek a bezáródó ajtóra. Értem, hogy mi bajuk van, de most nem akarok vele foglalkozni, most, hogy végre haza értünk, egy kis csöndet akarok.

A számítógéphez fordulva, beütve a kódokat, megjelenik a kamera képe a szobáról. Dana nem sokkal később lép ki a fürdőszobából egy száll törülközőben. Elveszetten áll a szekrény előtt, ahova a cselédek korábban bekészítették a ruhákat. Lecsúsztatja magáról az alig takaró anyagot és még levegőt is elfelejtek venni egy pillanatra. Gyönyörű teste van. Sportos, kellően izmos, sehol egy felesleges kiló. Apró, kecses lábai, kerek, markolni való feneke, vékony dereka, lapos hasa és pont tenyérbe való feszes mellei vannak. Haja a derekát verdesi, de két gyakorlott mozdulattal laza kontyot alkot belőle. Nyaka, kulcscsontja, egész teste mágnesként vonzza tekintetemet. Szinte megbabonáz, ami délen kisebb gondot okoz. Ingemet kigombolom, nadrágomat megigazítom, hogy kényelmesebben elférjek. Bőre tarka akár egy térkép, amitől akaratlanul is begurulok. Csodálkozom saját magamon. Egy kanos baromként járkálok a monitorom előtt, míg öltözik, mert nem bírok ülni. Egy csupa csipke fehérnemű akad a kezébe, de szinte rögtön el is veti az ötletet, hogy felvegye. Inkább egy kényelmesebb pamut francia bugyi és hozzá passzoló topp mellett dönt, amit az ágyra dob. Mikor behajol a szekrénybe egy nadrágért, én inkább fordulok egyet a tengelyem körül és feltépem a fürdőm ajtaját, még mielőtt meggondolatlanul cselekednék és ruhástól beállok a zuhany alá, magamra engedve a hideg vizet.