Daniel

Óvatosan, hosszú kócos tincseit kisimítva az arcából csodálom újdonsült feleségemet. Nem igazán gondoltam ezt végig, mikor aláírtam azok a papírokat. Az öreg kurafi jól csőbehúzott ezzel a megmozdulásával.

Lenyúlva az ágy mellett, nadrágzsebemből elővettem az ékszeres dobozt, amit apám adott. A fedelet felhajtva kíváncsian nézem meg a két egyforma vastag fehérarany gyűrűpárt. Anyám kifinomult ízlését tükrözve végighúzom ujjaimat a gyűrűket díszítő kilenc apró türkiz színű, kockára csiszolt drágaköveken. Merő szeszélyből, úgy, ahogy korábban nagyapámtól láttam, számhoz emelem Dana gyűrűjét, csókot adok rá, majd vigyázva felhúzom az azt megillető helyre. Megmozdulásom nem marad észrevétlen. Dan jólesően az oldalamhoz szorítja az arcát, hetyke melle a csípőmhöz nyomódik, szép ívű fenekéről, hátáról lecsúszik a takaró, miközben apró kezét ökölbe szorítva a mellkasomra teszi. Még levegőt is elfelejtek venni a szokatlan érzéstől, látványtól. Egy pillanat alatt minden vér kifut az agyamból és sátort verek a könnyű takaróból. Veszek egy mély levegőt, hátha lenyugszanak a kedélyek.

Volt már dolgom nővel, nem is kevéssel, de idáig sosem engedtem elfajulni a dolgokat. Nem hoztam őket haza, sosem aludtam egy ágyban velük, pláne nem keltem fel mellettük. Egyszer sem fizettem sexért, mindig akadt önként jelentkező szép számmal, volt aki egyszer, volt aki többször. Éltem kicsapongó életemet, vigyázva arra, hogy gyerek sose legyen belőle, mindig védekeztem. Dana volt az első, ahol nem. Furcsa volt az érzés, talán feszélyezett is, de fergeteges élményt nyújtott. Soha többet nem használok óvszert. Nem is kellesz, hiszen nálunk a házasság szent és sérthetetlen. Innentől kezdve az is a dolgom, hogy megvédjem a családom, ha a gyerek meg jönni akar, jönni is fog, de szerencsére ez még várat magára pár évet. Szépen is néznék ki, ha első kör után kopogtatna az utód.

Szórakozottan simogatom Dana haját, miközben felciripel a telefonom. Nathaniel pár szóban felvázolja a helyzetet, míg én óvatosan felkelek és hangtalanul távozom a gardróbszobába. Percek alatt felöltözöm, megborotválkozom. A rendetlenséggel nem törődve öltönyben, ingben lépek ki az ajtón, intve Bobinak és Medoxnak, hogy maradjanak és figyeljenek tovább.

- Teljesen ki vagy simulva Főnök! – üdvözöl bőszen vigyorogva Nathaniel, miközben letelepszik kedvenc helyére a konyhapultnál, kávéját kavargatva – Úgy látom jót tesz neked a házas élet.

Válaszra sem méltatva, megsemmisítő pillantást vetek rá, miközben kávét töltök magamnak.

- Doki merre van? – nézek rá a pohár felett.

- Akadt egy-két dolga. – kortyolt a poharába – Jack emberei felbukkantak az irodád és a ház körül is az éjszaka. Volt egy kis adok-kapok, de semmi több. Valamint beszerzi Dana összes orvosi papírját, ha szüksége lenne rá, bármilyen kezelés céljából. Allergiás-e valamire, szed-e valamit rendszeresen. Ilyesmik.

- Miért nem szóltatok Jeckről?

- Mert nem volt rá szükség, - pillant rám – időben észrevettük Őket és lerendeztük a dolgot. Feleslegesen nem akartunk zavarni, van most így is elég gondod. A gépet is előkészítettük, bármikor indulhatunk a családi vizitre.

- Rendben, – nézek az órámra – el kell intéznem pár telefont. Addig keltsd fel Danát és ügyelj, hogy legyen készen. Úgy láttam meghozták a ruhákat, amit korábban rendeltem neki, a gardróbszobában vannak. Pár óra múlva indulunk haza. Egyenlőre Bobi és Medox marad mellette. Ügyeljetek rá, hogy a szökés gondolatát se fontolgassa. Egy pillanatra se vegyétek le róla a szemeteket.

- Egy pillanatra sem? – csillan kihívóan a szeme.

- Ne marháskodj! – ragadom meg a nyakánál fogva – Az ésszerűség határain belül. Ha nem tűnt volna fel, a feleségem lett!! Innentől kezdve ne meresztgesd a szemedet.

- Jól van, jól van. – sóhajt lemondóan - Le ne harapd már a fejemet!

Bosszankodva zárom magamra az irodám ajtaját és fel nem foghatom, hogy miért is húztam fel magam Nathaniel apró beszólásán.

Dana

Nagyot nyújtózkodva térek magamhoz, de meztelenségemet észlelve egy pillanat alatt magamhoz térek. A finom selyemtakarót a mellem elé húzva hirtelen felülök és Danielt keresem, de már nincs a szobában.

Óvatosan leszállva a hatalmas ágyról, a takarót uszályként magam után vontatva a fürdőbe megyek. Megnyitom a csapokat és beállok a zuhany alá. Ujjamon meglátom a gyűrűt és kitörő könnyeimmel nem harcolok tovább. El sem hiszem, hogy megtettem. Aláírtam a papírokat és le is feküdtem vele. Szó nélkül, ellenkezés nélkül képes voltam neki adni magam. Egy olyannak, aki felforgatta az életemet, egy ismeretlennek, egy kibaszott bűnözőnek. Ismét a gyűrűre meredek, amit lecsapok a mosdó szélére. Dühös vagyok magamra, tombolni lenne kedvem, nem segít a zuhany. Edzenem kell, le kell vezetnem, a feszültséget határozom el magam.

Felfedezem a szobából nyíló gardróbot, amit már fel is töltöttek női ruhákkal. Drágábbnál drágább tervezőktől beszerzett ruhaköltemények, táskák, cipők sorakoznak rendben a férfi szekcióval szemben. Miután felforgattam a szobát, egy rövidnadrág és egy sportmelltartó után szinte kirobbanok az ajtón. Egy kemény mellkasnak ütközöm nagy sittemben. Tulajdonosa megragadja a karomat, hogy fenékre ne üljek. Már meg sem lepődöm a folyosón lévő két méretes férfin. Mindkettő aránylag fiatalnak tűnik. Fekete, méretre szabott egyen öltöny feszül rajtuk, katonásan nyírt frizurájuk is hasonlít. Zakójuk alatt jól kivehető a rájuk szíjazott fegyvertok. A messzebb lévő, szőkés-barna hajú srác igazi szívtipró lehet a lányok körében. Öltözékemen végignézve elismerő, huncut mosolyra húzódik a szája.

- Bobi vagyok, Ő pedig Madox. – mutat a bugyi nedvesítő mosolyú, igazán figyelemre méltó férfi példányra. – Hova ilyen sietősen Mrs. Hamillton?

- Mutassák az utat az edzőterembe!

Szó nélkül teljesítik kérésemet és levezetnek egy nagy terembe. Azonnal szembe tűnik, hogy nem vagyok egyedül, biccentek feléjük. Meglepett pillantásokat kapok, de kihúzom magam. A bokszzsák, a tatamik és a futópad rögtön felkeltik a figyelmemet. Fél szemmel látom, hogy Bobi és Madox elhelyezkedik a bejárat két oldalán. Mindenkit kizárva, a futópadhoz lépek és bevezetésnek lassú tempóban futni kezdek. Az izzadságcseppek futóversenyt rendeznek a homlokomon, dekoltázsomon mikor lelépek a gépről és a bandázst megkeresve gyakorlott mozdulattokkal feltekerem a kezemre. Kételkedő pillantások kereszttüzében átsétálok a termen és megnézem magamnak a zsákot. Elvégzek pár lazító karmozdulatot és szembeállok ellenfelemmel. Nem kímélem, záporoznak rá ütésim, de érzem, hogy nem elég, nincs benne semmi kihívás. Körbenézve kiszúrok magamnak egy nagyra nőtt óriást, aki éppen nekem háttal lazít. Odalépek hozzá és gyengéden megkocogtatom a vállát. Meglepetten fordul hátra.

- Mit szeretnél kislány? – néz le rám kezét törölgetve.

- Mutass nekem valamit – biccentek a tatamin felé.

- Ezt ugye nem gondolta komolyan? – vizslatja az arcomat.

- De – fordulok a szőnyegek felé – túlteng bennem az energia – vigyorgok rá kényszeredetten.

Vonakodva ugyan, de utánam indul. Egy pillanatra látom, hogy Bobi telefont tartva kilép az ajtón, Medox pedig közelebb lép a szőnyegekhez. Megállunk egymással szemben és a többiek kíváncsian körbevesznek minket.

- Csak óvatosan Lake, - szól közbe Medox – Mr. Hamillton nem biztos, hogy örülne neki, ha több folt lenne a hölgyön, így is elég tarka már.

- Ezt meg sem hallottam – fortyan fel Lake – ha csak hozzá érnék is folt maradna rajta, amúgy sem én akarok cicázni.

- Ne foglalkozz vele, - nézek a szemébe - csak edz velem!

- Rendben van!

Kihívóan körbesétálok rajta, felmérem felépítését. Látom, hogy fél szemmel követi mozgásomat. Magas – bár nálam nem nehezebb annak lenni – keménykötésű, szikár, kidolgozott izmokkal. Talán túl izmos is, feltételezem, hogy nem fürge, inkább erős.

Visszaérve a kiinduló pontra előveszem legszebb mosolyomat. Kezeinket lazán összeérintjük és nekiugrok. Nem tudtam meglepni, pillanatok alatt patakokban folyik rajtam a víz. Olyan érzésem van, mintha az edzőmmel keringőznék. Nem hagyja magát, alig tudom néha elérni. Gyakorlottan tér ki az ütéseim, rúgásaim elől. Én bezzeg többször is belefutok az öklébe, amit igencsak visszafog vagy pillanatok alatt a földre visz, szinte táncol. Egy érdekes gyanú kezd körvonalazódni bennem. Végső elkeseredésemben egy ágyék rúgással támadok, de az utolsó pillanatban fürgén elhajol és kirúgja a lábamat. Már csak arra eszmélek fel, hogy a derekamon ül. Alapjáraton veszem a levegőt, csak szuszogni van erőm.

- Nem rossz, – vigyorog bőszen – de van még mit csiszolni!

- Fene – morgok az orrom alatt – Alig izzasztottalak meg.

- Azon lepődtem volna meg, ha sikerül.

Meglepetten nézek fel a fejemnél álló Danielre. Lazán, zsebre dugott kézzel áll, zakó nélkül, egy egyszerű fehér ingben, könyékig feltűrt ujjakkal, szikrázó szemekkel emberei között. Karjain játszik az izom, miközben talpra ránt és hozzám vág egy törülközőt.

- Lake tanítja a fiúkat. A legjobbal kezdtél ki.

Egy apró bocsánatkérő mosolyra húzza a száját edzőpartnerem, miközben gyilkos pillantást vetek felé.

- Legközelebb, ha lejössz, húzz magadra több ruhát. – ragadja meg Daniel dühösen a karomat – Ti pedig – néz körbe – húzzatok a dolgotokra!

- Daniel nem történt semmi – áll fel Lake is – csak leeresztette a gőzt, én meg hagytam, figyeltem rá.

Hidegen hagyták Lake szavai. Úgy viselkedik, mint egy felbőszült bika. Kirángat a teremből és a lépcsők felé terelget, Bobival és Medoxal a nyomunkban.

- Főnök... - hallom Madox tétova hangját.

- Pofa be! – csattan fel Daniel

A szobaajtót bevágva maga mögött, bependerít a zuhanyzóba és testével a falhoz szorít. Megnyitja a csapot és zuhogni kezd a víz. Egyik kezét durván végighúzza a csípőm vonalán egyre feljebb. Kiszabadítja a melleimet és durván gyúrni kezdi őket, miközben kezeimet a fejem fölé kényszeríti. Fülem mellett halkan hallom dühödt hangját.

- Ha lesz legközelebb – rántja le egy mozdulattal a nadrágomat és a bugyimat, majd durván a lábam közzé nyúl – ne merészelj ilyen falatnyi ruhában lemenni az embereim közzé – csak én láthatlak így – harap keményen a vállamba.

Próbálom ellökni magamtól, kiabálok. Érzem mikor kioldja az övét, kigombolja a nadrágját, lehúzza a sliccét, majd egy mozdulattal belém vágja magát és durván mozogni kezd. Sikítok, de nem a kéjtől, hanem a kíntól, amit hatalmas szerszáma okoz. Próbálom lelökni magamról, de izmaim nem engedelmeskednek. Hallom az ajtó csapódását és Medox szitkozódását a szobából.

- Főnök! – szól be Bobi – 30 perc múlva indulni kellene.

- Segíts! – kiáltok fel reménykedve, hogy bejön az ajtón, bár tudom, hogy semmi esély rá.

Daniel szóra sem méltatja, fokozza a tempót és percekkel később elélvez bennem. Elenged, sírva rogyok a csempézett padlóra, míg ő kilép a kabinból. Könnyeimen keresztül látom, hogy ledobálja magáról vizes ruháit, törülközőt teker a dereka köré és visszalép hozzám. Leguggol elém, megragadja a kezemet, majd durván az ujjamra húzza a gyűrűt.

- Ha még egyszer le mered venni – sziszegi – eltöröm az ujjadat! Van 20 perced, hogy elkészülj! Kirakattam a ruhádat az ágyra!

Ezzel otthagy egyedül a földön ülve.