+18

Dana

Felszaladtam a lépcsőn és bevágtam magam mögött Daniel szobájának ajtaját. Alig kaptam levegőt felháborodásomban. Felborítottam az utamba kerülő összes mozgatható berendezési tárgyat, ripityára törtem az álló lámpát, az asztalon lévő telefont, iratokat, laptopot lesöpörtem a földre, mikor Bobi lendületesen berobban utánam a szobába. A rögtönzött tornádóm által sújtott szoba közepére kövülve nézett rám, miközben éppen egy drágának tűnő üveg nyakát szorongattam.

- Tűnj el innen! – vágtam hozzá az üveget, ami szabályosan lepattant a mellkasáról – Látni sem bírlak titeket! Senkit! – kiabáltam teljesen kifordulva magamból – Tűnj el!!

Tett egy bizonytalan lépést felém, de újabb és újabb kezembe eső tárgyakat zúdítottam a nyakába. Miután kicsit lecsillapodtam, meggyőződve arról, hogy nem akarok kárt tenni magamban, inkább kilépett az ajtón és csendben behúzta azt maga után.

Nem sokat törődve a korábbi figyelmeztetésekkel, kiléptem a teraszra és lemásztam az udvarra. Nem ügyelve semmire, átcsörtettem a kerten, átmásztam a kerítésen és a part felé vettem az irányt. Nem gondoltam, hogy ez a villa ilyen közel van a tengerhez, korábban csak a víz illatát éreztem. Konkrétan egy üres partszakaszra sikerült kijutnom. Levettem a cipőmet, bokáig, majd térdig belegázoltam a vízbe.

Később kibotorkálva a partra leültem és elmerengtem az élet nagy meglepetésein.

- Hamar ideértetek – mondtam hátra sem nézve.

- Szóval tudtad – lépett mellém Daniel.

- Igen, túl..., hogy is mondjam, túl egyszerű volt. – bólintok, bár nem vagyok benne biztos, hogy látta.

- Nem volt nehéz kitalálni, hogy felveszed a nyúlcipőt. Követni pedig nem volt nehéz, gondolom nem is törekedtél arra, hogy nyom nélkül tűnj el.

Daniel

A kijelzőre nézve egy pillanatra elkomorodom, miközben fogadom a hívást.

- A parton van.

- Rendben Bobi.

Tudtam, hogy megpróbálja, kétségem sem volt felőle. A helyében én is megpróbálnám menekülőre fogni. Még egy pillantást vetek a feldúlt szobára és a partra indulok. Hangtalanul lépkedek és már távolról figyelem a parton ülő apró alakot. Elhaladva a kivilágítatlan szakaszon, intek embereimnek, hogy menjenek vissza. Feleslegessé váltak, mert rajtunk kívül nincs itt senki. Teszik a dolgukat, szó nélkül felszívódnak. Csak Richard és Bobi marad a közelben.

Már mögötte állok, mikor a fejét felemelve a tengert kémlelve, meg sem fordulva közli, hogy aránylag hamar ideértünk. Mellé lépve, leülök a meleg homokba és egy darabig szó nélkül hallgatjuk a tenger moraját.

- Meg kellett próbálnom. – néz rám, de rögtön el is fordul.

- Tudom.

- Nem mondom, hogy sajnálom, nem kérek elnézést érte.

- Nem is vártam el.

Karjait fázósan maga köré fonja, mikor hidegebb levegő éri el a partot. Ösztönösen összébb húzódik.

- Tudod – mondja inkább maga elé – sose kerültem ilyen helyzetbe. Olyan szürreális ez az egész. Az utóbbi pár napom, a hihetetlen kategóriába tartozik. Láttam, amit láttam, üldöztek, meglőttek, most meg itt ülök messze az otthonomtól a tengerparton egy teljesen idegen emberrel, aki ráadásul a férjem. Még kimondani is idegen. Nem hiszem el, hogy ez Téged nem zavar. Nincs szeretőd, élettársad komoly barátnőd, akinek ezt a szerepet tartogattad?

- Nem, nincs. Ahhoz, hogy az én világomban meg tudd a családodat védeni hatalom kell. Az én hatalmam jó alapokon nyugszik, de még nem szilárd, így megdönthető. Akad még legalább egy ember aki gondot tud okozni. - Meglepődik, mikor felállok és magammal húzom. - Menjünk, egyre hidegebb van.

A fiúk lemaradva követnek minket, míg elindulok vele a ház felé. Lassítok lépteimen, mert semmi kedvem hamar visszaérni. Ugyan engem is megborzongatott már a hideg levegő, de most látom, hogy erre van szüksége. Erre a viszonylagos nyugalomra, ami még jelen van. Csendben sétálok mellette, hallgatom légvételeit, érzem a habfürdője illatát. Kiengedi a haját, amibe legszívesebben beletúrnék, de visszafogom magam. Emlékeztetnem kell magam arra, hogy Ő csak egy eszköz, amit a bosszúm miatt használok. Elszánt vagyok, de nem érzéketlen. A családom biztonságáért mindent elkövetek, most pedig Ő lett a családom. Legalább is egy része. Az üzletben sem ismerek kegyelmet, ha kell kérdés nélkül, hidegvérrel ölök.

Eljátszok pár kósza gondolattal. Lenézve rá, megakad a szemem formás mellein, ami szépen kirajzolódik a topp alól. Akkor döbbenek rá, hogy nincs rajta melltartó. Még a gondolatától is problémáim adódnak, hogy a kezembe vehetném. Mondjuk miért is ne, megtehetném, sőt meg is teszem.

Dana

Visszaérve a szobába, a romokon keresztül a szekrényhez lépek egy éppen maradt pohárért. Daniel megindul felém. Hátrateszem a kezem a polc szélén, és nézem, ahogy közeledik, egészen addig, amíg szemtől szembe nem kerülünk. Előredől, és kezét az enyémre teszi.

Fenyegetően néz a szemembe, aztán hevesen a számhoz szorítja ajkát. Mi a francot csinál? Megnyikkanni sincs erőm.

Igazából tudom nagyon jól, hogy mit csinál; befejezi, amit korábbam elkezdett.

Nagy bajban vagyok.

Ajkát még erősebben ajkamhoz szorítja, de nem viszonzom csókját. Azt ismételgetem magamban, hogy ez az egész úgy rossz, ahogy van. Kevés meggyőződéssel megpróbálom kiszabadítani magam, de közben még szorosabban fogja a kezem. Nem megyek én innen sehova. Elkeseredett próbálkozásaim sorra kudarcot vallanak, ahogy Daniel eltökélten dolgozik rajta, hogy megtörjön.

Végigfuttatja nyelvét alsó ajkamon, én pedig továbbra is ellenállok. Amikor elengedi az egyik kezem, azonnal megragadom a felkarját, hogy eltoljam magamtól, de mindhiába. Erős férfi, ráadásul még eltökélt is. A legkevésbé sem zavartatja magát szánalmas szabadulási kísérleteim miatt, inkább feltüzelem vele vágyait. Úgy viselkedik, mint egy nagymacska aki becserkészi áldozatát. Nincs kiút, de továbbra is dacosan elutasítom csókját.

- Makacs vagy! - motyogja, majd nyakamhoz szorítja ajkát, és harapdálva lefelé indul a nyakam vonalát követve.

Becsukom a szemem, és könyörgök az akaraterőmnek, hogy ellen tudjak álljak érintésének. Körmeim bemélyednek feszes felkarjába, és összeszorítom ajkamat, nehogy felkiáltsak. Leveszi kezét a csípőmről, és lassan végigsimítja a hasamon, miközben hozzáér rövidnadrágom derekához.

- Kérlek, hagyd abba! - kiáltok fel.

- Nem!

Mutatóujját becsúsztatja a nadrágom alá, majd lassan, finoman, kimért mozdulatokkal simogatni kezdi bőrömet, és közben folytatja ajkam, fülem és nyakam ostromát. Sírni tudnék a reményvesztettségtől. Forró érintésétől megbicsaklik a lábam. Hallom, ahogy torka mélyéből alig észrevehető nevetés tör fel. Összeszorítom a combom, majd ismét megpróbálom eredménytelenül eltolni magamtól. Pillanatok választanak már csak el attól, hogy feladjam a küzdelmet. Kitartóan és szenvedélyesen ostromolja testem, én pedig össze vagyok zavarodva.

Kétségbeesem mikor becsúsztatja kezét a bugyim alá, ujjaival ketté választ és futólag, gyöngéden hozzádörzsöli őket csiklómhoz. Összerándulok, a szám kinyílik, és meglepetten felkiáltok. Határozottan kihasználja ezt a pillanatot, nyelvét mélyen belenyomja számba, miközben hüvelykujjával vaginámon köröz.

- Ereszd el a kezem! – lihegem.

Valószínűleg rájött, hogy kezdem megadni magam, mert elenged, aztán azonnal megragadja tarkómat. Kezemet nyaka köré tekerem, hogy közelebb húzzam magamhoz. Csípőjét hozzám szorítja, majd ujjai belém hatolnak. Izmaim szorosan rátapadnak. Akaratlanul felnyögök.

Levegő után kapkod velem együtt, kissé hátrahúzódik és rám néz.

- Na, azért! – mondja.

Ajkát újra számra tapasztja, és én teljesen elfelejtek ellenkezni. Akaraterőm végleg cserben hagyott az eszemmel együtt.

Zakóján keresztül végigsimítom a hátát, aztán ujjaimmal beletúrok hajába, miközben ujjai elviselhetetlenül lassan, határozottan tovább mozognak bennem. Most, hogy már nem küzdök ellene, nyelve nyugodtabban kezdi fölfedezni a szám. Az egyre közelgő csúcs előszeleként összeszorítom a combom, és még jobban belemarkolok a hajába. Daniel veszi a lapot, szenvedélyesebben kezd csókolni, és ujjának lökései határozottabbá válnak. Letarol a gyönyör, beleharapok ajkába, ő pedig felnyög.

Ujjmozdulatai lelassulnak, majd lassan kihúzza belőlem őket.

Lehajtom a fejem. Nem tudok a szemébe nézni. Mit is mondhatnék neki? Csalódtam magamban.

Várakozón vonja fel szemöldökét.

- Ki vele!

- Nem is ismerjük egymást! Nem szabadna ezt tennünk!

Elmosolyodik, az ölébe vesz, átsétál a szobán, és berúgja maga mögött a hálószoba ajtót. Letesz az ágy végére, leveszi rólam a toppot, és előugranak melltartó nélküli melleim. Elmosolyodik, a szemembe néz, és elkezdi lefelé húzogatni rövidnadrágomat, és mozdulataival arra biztat, emeljem meg a popsimat, hogy lehúzhassa a nadrágot bugyival együtt.

- Ne mozdulj! - parancsolja, miközben a szemem láttára lassan vetkőzni kezd.

Megfeszülő mellizmai, kirajzolódó kockái láttán valósággal elszédülök, ahogy ott áll előttem.

- Nézz a szemembe!

Azon nyomban arcára ugrik a tekintetem. Szemeivel feszülten figyel, miközben leveszi a cipőjét, a zokniját és a nadrágját bokszeralsójával együtt. Meredező férfiassága kiszabadul. Hatalmas és gyönyörű szerszám. Felpillantok rá, és meglátom veszedelmes vigyorát.

- Nagyon benned akarok már lenni, - mondja sötéten.

Felmászik az ágyra, és maga alá húz. Térdével kettéválasztja combjaimat és közéjük helyezkedik. Alkarját fejem mellett két oldalt támasztja le, és tőle szokatlan, gyöngéd szemmel néz le rám.

A tervem, hogy elmeneküljek előle, mielőtt még túl késő lenne, romokban hever. Kútba esett. Már most túl késő van.

- Nem fogsz többé elmenekülni előlem - mondja határozottan. – Egyszerűen nem teheted meg.

- Óvszer! – figyelmeztetem nyöszörögve.

- Nem szeretem! – jelenti ki – Én tiszta vagyok, te tiszta vagy, a fogamzásgátló implantátumod pedig még legalább másfél évig hatásos.

Megdöbbenni sincs időm a hallottakon, érzem, ahogy méretes makkja bejáratomat nyomja, minek hatására testem megfeszül.

Végig a szembe néz, miközben lassan hátrahúzódik, majd mélyen belém hatol.

- Hatalmas vagy! – nyögök fel.

Elképesztő és kissé fájdalmas ez a feszítő érzés. Hosszan felsóhajt.

- Végre ott, ahol lennem kell.

Becsukja a szemét, fejét a homlokomnak dönti, miközben próbálja szabályozni szapora légzését.

Megemeli felsőtestét, aztán lustán hátrahúzódik, majd fokozatosan előrelendül.

Ó, anyám! Megismétli a finom mozdulatsort, közben végig engem figyel.

Engedve ennek az édesen kínzó gyötrelemnek, mozgatni kezdem csípőmet. Odahajol hozzám, száját a számhoz tapasztja.

Nyöszörögni kezdek, és körmeimet belemélyesztem karjába.

Lassan előrelendül, csípőjével leír egy kört, mikor mélyen bennem van, majd lustán hátra húzódik, újra és újra. Kikészít! Már nem bírom sokáig.

- Jó érzés? - kérdezi suttogva.

- Túlságosan is - nyögöm válaszul.

Borzongás fut végig testemen, ettől izmaim összeszorulnak férfiassága körül, és vadul rázkódni kezdek alatta. Az utolsó, mélyre hatoló lökésből és a bennem áradó forróságból tudom, hogy Ő is eljutott a csúcsra. Mélyen bennem tartja magát, és szorosan összecsukja szemét, közben hosszú, mély nyögést hallat, és minden figyelmét a számnak szenteli. Farka lüktetésének hatására izmaim megfeszülnek körülötte, majd férfiasságával együtt ernyednek el, és feszülnek be újra.

- Istenem, ezt nem lett volna szabad! – suttogom, miközben szabad utat engedek könnyeimnek.

Elvesztem. Teljesen elvesztem.