Daniel

Fáradtan, dühösen pillantok apám felé, miközben egy lendületes mozdulattal magam mögé lököm Danát. Semmi szükség rá, hogy az öregem a nyálát csorgassa.

- Fiam! – lép elém, miközben tekintetét mögém szegezi – Úgy látom megzavartam valamit, de most beszélnünk kell.

Érzem Dana heves légvételeit a hátamon, majd mikor felocsúdik az apám okozta meglepetésből, a ruháit maga elé kapva szó nélkül beviharzik a fürdőszobába.

A szobám előtt hagyva egy őrt, kelletlenül követem apámat a földszintre, ahol felfedezem embereit az enyémek között. Az irodába belépve hellyel és itallal kínálom, amit el is fogad, miközben kényelembe helyezkedik az asztalom mögötti székben, a helyemen. Helytelenítően rázom meg a fejem, de egy itallal a kezemben nekitámaszkodom a falnak.

- Nem is olyan régen ért egy kellemetlen meglepetés fiam. Meglátogatott egy Carter Green nevű ügynök és egészen kellemetlen kérdéseket tett fel, aminek nagyon nem örültem. Szerencsére anyád nem volt otthon, bár az ügynök vele is szeretett volna beszélni.

- Gondolom az öcsém balesete és Dana után érdeklődött. Nekem is volt hozzá szerencsém, bár reméltem, hogy van annyi esze, hogy hozzád nem megy el. Úgy látom elég alaposan beleásta magát az ügybe.

- Igen, úgy tűnik. – bólint - Te meg elkövetted az egyik legnagyobb hibát azzal, hogy hagytad megszökni a lányt, ezzel felhívva magunkra a figyelmét ennek a piócának. Green ügynök nem a mi csapatunkban játszik! Leállítani sem lesz egyszerű. Pláne úgy, hogy az ügy nemzetközi. Úgy fogalmaztak a belső embereim, hogy olyan mint egy kopó. Ha szimatot fog, azt nem ereszti. Eltüntetni most még nem lehet. Jött pár új ember akik még nincsenek a kezemben.

- Igen – nézek rá cinikusan a poharam felett – ez elég kellemetlen. Elismerem a hibámat és megoldom ezt a problémát.

- Egy részét már megoldottam – int az ajtó felé – szólj ki Sámuelnek, hogy jöjjön be és az embereidnek, hogy hozzák le a lányt.

Elgondolkodva nézek rá, de kiszólok az ikreknek és intek Sámuelnek aki belép az irodába maga előtt tolva egy ismeretlen, idősebb férfit. Pár perccel később Doki beterelgeti Danát is az irodába.

- Egyenlőre ennél jobb megoldást nem találtam, – néz keményen a szemembe apám, miközben az idegen férfi papírokat tesz az asztalra.

- Mi ez? – veszem a kezembe az iratokat és gyorsan átfutom.

Egy röpke pillanat alatt elönti az agyamat a vörös köd, amit hirtelen nem is tudok palástolni. Arcomra kiül a döbbenet. Erre a lépésre nem számítottam.

- Ezt nem gondolhatod komolyan? – robban ki belőlem.

- De, – húzódik, gúnyos mosolyra a szája – ez lesz az egyik büntetésed a hibáidért. Úgy gondolom elég... hogy is mondjam; bosszantóan kellemes, legalább is én biztos, hogy jól fogok rajtad szórakozni drága fiam. Ezzel kiküszöbölünk egy problémát, bár így is marad még amit meg kell oldani. Most pedig írjátok szépen alá a papírokat! – tesz le elém egy tollat.

Kívülről ugyan már nem látszik, de majd felrobbanok a dühtől, tudom, hogy most nem tudok ellene tenni, mikor aláírom a nevem a papírokon, amit a férfi rakosgat elém.

- Ezzel meg is vagyunk, most pedig a kisasszony! – nyújtja felé az általam az asztalra dobott tollat – Gyerünk! – kiállt rá, látva tétovázását.

Nem írja rögtön alá, ösztönösen rápillant a lapokra, látom elkerekedő szemét, megfeszülő testtartását.

- Ezt én nem írom alá! – néz apám szemébe, miközben leteszi a tollat az asztalra remegő kézzel – Nincs az az Isten, aki miatt ezt én aláírom, magának elment az esze!

- Óóóó, pedig aláírod ám! – mosolyodik el mint egy hiéna és előre hajon az asztal felett – Ha élni akarsz, ha azt akarod, hogy éljenek a barátaid, a családod.

Döbbenten nézi apámat, tekintete elborul, miközben dühtől remegve aláírja a nevem alatt a papírokat. Hirtelen tette mindenkit meglep. Apám arckifejezéséből ítélve még őt is megdöbbentette a pofon amit kapott.

- Ne merjen még egyszer megfenyegetni! – néz mélyen a szemébe Dana. Ezzel sarkon fordulva, az ajtót bevágva maga mögött kiviharzik a szobából.

Apám nevetése töri meg az irodára nehezedő csendet.

- Ez az én menyem! Harcias kis fruska. – néz utána - Sámuel, Doki írjátok alá mint tanúk és végeztünk is az első felvonással. Pár napon belül küldetem Boydot is. Törd be fiam. – fordul felém - Lesz vele gondod elég, de ha megszelídíted párját fogja ritkítani! Ezeket magammal viszem. – mutat a házassági anyakönyvi kivonatra – Majd küldök másolatot. Ezt pedig anyád küldi. – tesz elém egy parányi dobozt – Ő választotta, tedd boldoggá azzal, hogy viselitek. A holnapi összejövetel pedig kötelező, hozd el a kis feleségedet és mutasd be a családnak.

Egy szót sem szólok, miközben távozik. Egyszerűen túljárt az eszemen ez a vén kurafi. Az ajtó még be sem záródott, mikor Nathaniel robban a szobába.

- Ez komoly??? Mi történt? Te most komolyan megnősültél? – vágja a fejemhez kérdéseit megállás nélkül – El sem hiszem, hogy apád képes volt arra, hogy bekösse a fejed! – röhög.

- Én sem hiszem el – kapaszkodom a poharamba, ami talán ad egy kis bátorságot ahhoz, hogy szembe nézzek a szobámban várakozó problémával.

- Főnök – vág hátba Doki – Gratulálok?! Vagy nem?!

- Na igen, az egy jó kérdés! – komolyodik meg Nath – Bár jobban jársz, ha felmész az asszonykádhoz, mielőtt szétbontja a házat a hálóddal kezdve. Azt hiszem Bobi még féken tudja tartani, de lehet beletörik a bicskája, mert kicsit zabos a nőd.

- Csodálkozol? – kérdezek vissza – Én is zabos vagyok, hogy a kifejezéseddel éljek. Nem is kicsit. Bár az öregnek igaza van. Így megoldott pár problémát.