Dana

Nathaniel jön értem és szó nélkül visz fel Daniel emeleti hálószobájába. Nem néz rám, nem szól hozzám, ezzel büntet gondolom. Kopogtatás nélkül nyit be a szobába, majd halkan húzza be maga mögött az ajtót.

El kellene szaladnom, de földbe gyökerezik a lábam mikor meglátom Danielt. A dolgozó szoba felől lép be, és egy egyszerű farmeron kívül semmi sincs rajta. A hosszú ujjaival körülfogott poharából kortyol egyet, és gondolkodva néz rám. Nem szól egy szót sem, én meg csak döbbenten figyelem és várom a dorgálást, helytelenítő szavakat, kiabálást, de nem kapok. Csak bámul rám jellegzetes, csokoládé színű szemével az asztal mellől. Olyan érzésem van, mintha mikroszkópon keresztül vizsgálna, és ahogy feszengve egyik lábamról a másikra állok zavarom egyre jobban elmélyül.

Igyekszem nem tudomást venni a nagyszerű férfitestről, és kétségbeesetten töröm a fejem, hogy mit kellene tennem. Zavaromban elfordulok és az ablakhoz lépek, bár így sem tudom kivonni magam bűvköréből. Érzem tekintete súlyát magamon, ami menekülésre késztet, de mindezek ellenére nem vagyok vak. Nem kétséges, nőből vagyok én is. Félve ismerem be magamnak, hogy többször elképzeltem, mit takarhat a ruha, de a valóság minden képzeletemet felülmúlta. Ha öltönyben lehengerlő, akkor így megér egy szívrohamot. Mély levegőt veszek. Ez a férfi több mint tökéletes. Csak áll ott, a fejét kissé lehajtva, és engem bámul. Tekintetével szinte keresztüldöf. Vizsgálódó pillantásai miatt feszengek.

Az ablakból lopva rápillantok, tökéletes deltája van. Izmai megfeszülnek, majd újra ellazulnak. Mit akar elérni ezzel az egésszel? Csak egy szál farmerban, frissen borotválkozva? Tisztában vagyok vele, hogy nem szabad megbíznom benne.

Karjai lazán, egymásba fonva maga előtt, de a testtartása magabiztos és elszánt. Rám szegezett tekintetéből ellentmondást nem tűrő elszántság sugárzik. El kellene tűnnöm, de bármennyire is úgy gondolom, hogy ez lenne a helyes lépés, bármennyire is arra késztet a józan énem, hogy meneküljek, nem mozdulok. Lábam nem engedelmeskedik, már már úgy érzem az eszem sem igazán van a helyén. Sőt... Karjaimat szorosan összefonom magam előtt, borzongásomat próbálva leleplezni előtte, de cinkos mosolya elárulja. Tekintetem elkapom, de már késő, tudatosult bennem a farmer borította izmos combja, és nem csekély domborulata lágyékánál.

Viaskodom magammal; józanabb énem arra biztat, hogy tűnjek innen minél messzebb, kalandvágyóbb pedig megadásra késztet. Testem megfeszül, mikor megmozdul.

- Nyugalom, Dana! - nyugtat csöndesen.

Kis híján fölnevetek. Csak rá kell nézni. Olyan, mintha maga a sátán körözne körülöttem. Nem tudom el eldönteni, hogy a félelmem vagy a vágyam nagyobb a mögöttem tornyosuló adonisz testű férfivel kapcsolatban. Nem merek megmozdulni, de mikor tekintetét rám szegezve elindul felém, elfogy a levegőm.

A mikor már csak pár lépés választ el bennünket, megérzem a férfi friss, mentolos illatát, minek hatására az agyam szinte eltompul. Nem tudom, hogy honnan veszem hozzá a bátorságom, de felé fordulok és szemébe nézek. Ahogy közeledik felém lassan fölfelé emelve tekintetem, míg végül már olyan közel áll hozzám, amilyen közel csak lehet anélkül, hogy megérintene.

Pislogni sem merek, érzékeim totálisan ki vannak hegyezve, a karomon lévő pihéim árulkodóan vigyázba vágják magukat.

- Fordulj meg! - utasít lágy hangon.

Engedelmesen szót fogadok, mély levegőt veszek, becsukom a szemem, majd lassan elfordulok tőle. De még is mi a francot csinálok???? Még csak egy pillanatig sem haboztam.

Áruló testem az érintésére várva megfeszül, képtelen vagyok lazítani. Az őrjítő csöndet egyedül kettőnk lélegzetvétele töri meg. Pár pillanatig mozdulatlanul állok, majd megpróbálok megfordulni, de két forró kezével erőteljesen megragadja a vállamat, majd visszafordít. Egyik kezével lassan elenged, majd kibontott hajamat összefogja, és csuklója köré tekeri. Szívem eszeveszett kalapálásba kezd, eszem arra biztat, hogy meneküljek, de a testem egész másként viselkedik. Nyakam megfeszül, ahogy kezével elkezdi hátra húzni a hajamat.

Lélegzetem félúton elakad.

- Ez... ezt nem biztos, hogy akarom! – nyüszítek fel.

- Még szerencse, hogy nem kérdeztem, hogy mit akarsz, bár a tested elárul. - Teljes mellkasát a hátamnak szorítja, és fülembe suttog - Most pedig levetkőztetlek.

Helytelenítő fejrázásomat ugyan észreveszi, de figyelmen kívül hagyva, válaszul ráharap a fülcimpámra, amitől majdnem elolvadok.

- Kibaszottul gyönyörű vagy - dorombolja, miközben óvatosan végigcsócsálja a fülemet.

- Óhhh! – akaratlanul is nekifeszülök, és a derekamon megérzem lüktető erekcióját a nadrágján keresztül – Krisztusom!

- Érzed? - köröz egyet a csípőjével – Nem fogok megállni - mondja teljes meggyőződéssel.

Érzem, ahogy mutatóujjával elindul a gerincem mellett nyakamtól a csípőmig. Minden porcikámmal ellen akarok állni, meg akarok fordulni és elmenekülni, de nem engedi, hogy szembeforduljak vele. Teljesen világos, hogy szereti, ha ő irányít.

Amikor eléri a pólóm alsó részét, komótosan benyúl alá és kezét a csípőmre helyezi. Összerezzenek. Ez a testem legcsiklandósabb pontja. Becsukom a szemem, megpróbálok nem tudomást venni az érintésről.

A pólóm dereka lassan elindul felfelé, és hallom, ahogy felsóhajt a csupasz bőröm érintésétől. Hajamat elengedi és megérzem, ahogy mindkét kezével egyszerre benyúl a felsőm alá, egyetlen mozdulattal áthúzza a fejemen, és hagyja, hogy leessen a földre.

Elakad a lélegzetem és magam elé kaptam a kezem. Eddig egyetlen férfi volt az életemben, akit így engedtem magamhoz. Idegen érzések kerítetek hatalmába. Testem megfeszült, mikor kezem után nyúlt, és óvatosan leengedte az oldalam mellé.

Derekamat átölelve, előrenyúlt és nadrágom gombját kigombolva lesimogatta combjaimon a farmert, amiből hatására óvatosan kiléptem. Melltartóban, bugyiban mezítláb állok, teljes mértékben kiszolgáltatva neki. Még is mi a francot csinálok?

- Francia – suttogja, bugyim vonalán végigsimítva. A derekamnál fogva megragad, majd megforgat, hogy szemben legyek vele. Mezítláb, a szemem a mellkasával van egy vonalban, és a fejemet kissé megemelve gyönyörű ajkára szegezem a tekintetem. Feljebb nem merek nézni, mert tudom, hogy tekintete magával ragadna. A páncélomon egyre nagyobb repedések keletkeznek, egyre kevésbé tudok magamon uralkodni.

Kezét mellemhez emeli, és a melltartómon keresztül masszírozni kezdi a mellbimbómat, ami áruló módjára megduzzad. Szája szélén apró mosoly jelenik meg. Tudja jól, hogy milyen hatással van rám.

Követem a tekintetemmel, amint a másik mellemet is a kezébe veszi. Gyűlölöm magam, de nem tudom megállni, hogy ne nyúljak hozzá. Egyszerűen muszáj. Óvatosan felemelem a kezem, és a mellkasára helyezem a tenyerem. Végigfuttatom az ujjamat mellizmain, majd a lejjebb lévő kockáin és elmosolyodom, amikor érzem, ahogy az érintésem hatására megborzong. De még mielőtt kiélvezhetném, hogy hozzáérhetek a testéhez, újra megfordít.

Elereszti a mellem, és kezeit becsúsztatja a melltartóm pántja alá. Leereszti a kezemen, majd hagyja, hogy a ruhadarab leessen a földre, és lassan masszírozni kezdi a mellemet. Továbbra is közelről érzem a fülemnél forró és mély lélegzetét.

- Hmmm... - morogja, majd hirtelen megfordít, és az ajkát durván az enyémre tapasztja.

Nyelve bebocsátást keresve simítja végig az alsó ajkamat, de ellenállok neki. Csapongva, harapdálva keresi a lehetőséget és mikor a fenekembe csíp hirtelen felsikkantok és akaratlanul is, de beengedem a számba. A szája forró, a nyelve isteni és határozott. Karjaimat a nyaka köré fonja, közelebb húzzam magához, lágyékát az alhasamhoz szorítja. A férfiassága kemény, mint a kő.

Egyszerű mozdulattal a csípője mellé húzza a lábam, közben a másik kezével megtartja a fenekemet. Kiéhezett tekintetével a szememet fürkészi.

- Valami van köztünk - suttogja - nem csak képzelődöm.

Most már én is úgy gondolom, hogy nem képzelődik.

- Valami van - egyezem bele csöndesen, és nézem, ahogy tekintete elégedetten megvillan.

A dereka köré tekeredve állok fél lábon, kész vagyok rá, hogy odaadjam magam neki, és a másik lábamat is köré fonjam.

Lenéz rám, fejét megdönti, és a szájával az én számra tapad, de ezúttal szinte álmosan érinti az ajkamhoz. Formás csípőjét felém dönti, és mindjárt megérzem a lágyékomon hevesen felgyűlő nyomást.

Csípőjét a csípőmhöz dörgölve folytatja a szám ostromát. Egyre keményebben csókol, és a csípője egyre erőteljesebben mozog.

- Jézusom - motyogja - ne most!

Ne most? Értetlenül húzom hátra a fejemet. Miről beszél? De minden megvilágosodik előttem, amint meghallom, hogy valaki Danielt szólongatja. Nem ismerem fel a hideg és barátságtalan hangot, de a fellobbant vágy, egy csapásra elszáll, gyorsabban, mint ahogyan jött.

Megmerevedem karjaiban, de még erősebben csókolni kezd, az ajkát még jobban az ajkamnak szorítja úgy, hogy már-már fájdalmat okoz, a nyelvét pedig sietve jártatja a számban. Tudom, hogy azt akarja, ne hagyjam abba. Elengedi a combom, és a kezét a csípőmhöz emeli, hogy ne tudjak mozdulni. Menekülni akarok, ki akarok törni a szorításából. Elereszti az ajkam és dühös tekintettel a kivágódó ajtóban megjelenő férfira tekint fejem felett.

- Szia, Apa!