Daniel

Miután Danáék elmentek, egy mozdulattal utánuk küldtem Medoxot és Bobit. Nem rajongtam az ötletért, hogy egyedül mászkáljon, pláne a reggeli eset után.

Beszélnem kellett apámmal, ezért szó nélkül követtem az irodájába, mikor jelezte, hogy váltunk kell pár szót.

Belépve a szobájába, mindig elfogott egy kellemetlen, hideg érzés, amit a mai napig nem szerettem. Gyerekként is minden lehetőséget kihasználva kerültem ezt a terület. Elég sok mindenről tudnának e falak mesélni. Apám elég kemény kezű vezetőnek számított míg át nem adta a helyét nekem. Az ügyeimbe ugyan nem szól bele, de figyelemmel kíséri a dolgaimat a mai napig.

Itallal kínál, amit el is fogadok, miközben leülünk a kopottas barna bőr fotelekbe. Ezekhez kifejezetten ragaszkodik, attól függetlenül, hogy milyen bútordarabok cserélődnek az irodában.

- Elég gondterhelt vagy fiam! – néz rám a pohara mögül – Mond el, hogy mi aggaszt.

- Ma reggel megerőszakoltam a saját feleségemet – mondtam ki egy levegővel -, és nem tudom nem megtörténté tenni.

- Hogy mit csináltál? – kérdezte döbbenten – Ez nem rád vall, arra tanítottalak, hogy tiszteld a nőket.

- Nem tudom, hogy mi ütött belém. – temettem arcomat tenyerembe – Tegnap este mondhatni jól összemelegedtünk. Ma reggel meg, arra kellett lemennem az edzőterembe, hogy Lake verekszik a nejemmel a sok nyálcsorgató fasz között. Egyszerűen begurultam.

Meglepő, kínos csend telepedett az irodára.

- Szóval – lépett mellém – a lány valószínűleg lement kiereszteni a gőzt és a fiúk megörültek a gondolom nem mindennapi látványnak. Ezért te meg, mint egy kanos hülye kölyök kijelölted a területedet. Ennyi erővel körbe is pisilhetted volna. Fiam, te féltékeny vagy.

- Én? – kerekedett el a szemem – Dehogy vagyok féltékeny. Inkább a birtoklás jutott elsőre eszembe, mikor megláttam lent.

- Egyik meghatározás nem üti a másikat. Sőt... Ezt helyre kell hoznod!

- Tudom, de mond csak árad belőled a feszültség, hiába ez a mézes-mázas álca. – váltok gyorsan témát.

- Úgy látom, a megfigyelő képességed nem tompult. Igen, akadt egy kis probléma. – kortyol italába

- Mi lenne az a kis probléma?

- Elég gyorsan elterjedt a híre, hogy a fiam megnősült. – fintorgott – Kaptam pár kellemetlen hívást és burkolt jó kívánságot. Nem fogsz örülni annak, amit mondok, de meg kellett hívnom egy-két plusz embert is, a szoros baráti körön kívül.

- Egyre érdekesebb. – dőltem előre ültömben - Még is ki volt olyan merész, aki meghívatta magát a medve barlangjába?

- Egyet emelnék ki a sok közül. – néz egyenesen a szemembe – Leonard Willow.

A név hallatán elönt a méreg. A poharat lecsapom az asztalra, mikor felállok.

- Mikor jönnek?

- 5 perce megérkeztek. – néz az órájára.

- Bassza meg. – rántom fel az ajtót és azonnal Bobit tárcsázom, de nem veszi fel.

Dana

Arra keltem, hogy valakik beszélgetnek felettem. Ugyan nem értettem, hogy miről és hogy kik, de abban biztos voltam, hogy nem ismerem a hangok tulajdonosait. Gyorsan felnéztem, hogy elnézést kérjek, amiért elszundítottunk, de még pislogni is elfelejtettem. Egy rettentően jóképű, magas termetű férfi tartotta rajtam észveszejtően kék szemeit, miközben a mellette álló két férfi beszélt hozzá. Hófehér, hosszú haja egy másodperc erejéig megbotránkoztatott, de határozottan jól állt napsütötte bőréhez. Egy szót sem tudtam kinyögni. Ott állt pár lépésre tőlem a krémszínű háromrészes öltönyében, aminek a zakó része hanyagul át volt vetve a vállán. Fekete inge és szemével majdnem azonos türkiz nyakkendője már csak megkoronázta az összhatást.

- Elnézést, hogy felébresztettünk, Jack Willow vagyok. – lépett elém és nyújtott kezet.

A név szabályosan mellkason vágott. Az alvó Georgot letettem az ölemből, felálltam és Bobiékat kerestem a tekintetemmel, hiszen jól tudtam, hogy ki áll velem szemben.

- Dana Night – léptem mellé, figyelmen kívül hagyva felém nyújtott kezét -, vagyis tegnaptól Dana Hamillton. Most pedig, ha megengedi...

- Beszélgessünk egy kicsit – fogta meg a karomat –, majd Darius és Brian vigyázz addig a gyerekre.

- Nem, most nem alkalmas.

- Dehogynem. – húz közelebb magához – Bobinak és Medox-nak akadt egy kis, hmm, dolga. Egy darabig ne várd őket vissza.

Hitetlenkedve nézek körbe. Senki nincs a közelben, aki segíteni tudna. Kelletlenül tekintek karomat szorongató kezére, majd Jack szemébe. Nincs mit tenni, beszélnem kell vele, bár nem tudom, hogy melyik esetben kerülök nagyobb bajba. A legnagyobb problémám, pedig maga George. Ha nem lenne itt, minden egyszerűbb lenne. Gyorsan végiggondolom a lehetőségeimet. Se Bobit, se Medoxot nem látom, sőt egyetlen árva ember sem cselleng a birtok ezen részén, bár gondolom kellene. A két plusz férfi sem egyszerűsíti meg a dolgom. Mindketten öltönyben, fegyelmezetten állnak Jack mögött a környéket szemmel tartva. Egyikkel sem érdemes kezdeni, ez tisztán látszik rajtuk. Ugyan feltűnt, hogy nem dudorodik fegyvertől a zakójuk, de biztos vagyok benne, hogy nem kezdők. Egy deka felesleges mozdulatot nem tesznek, csak figyelnek.

- Nem igazán illik ehhez a stílushoz a Jack név – mosolyosom el, nem tudva mit kezdeni a kialakult helyzettel.

- Nem érdemes velem gúnyolódni Dana. Jack Wren Willow a hivatalos nevem. A Wrent csak a közeli barátaim használják. A Jack fogalmazzunk úgy, hogy munkahelyi név. Most pedig sétáljunk. Arra - mutat a házzal ellentétes irányba – kevesebb a kíváncsi szemlélődő.

- Milyen igaz. Ott sokkal egyszerűbb lesz minket eltűntetni. De, magának, vagy is neked is csak ugyan azt tudom elmondani, amit mindenki másnak is megállás nélkül mondok. Nincs nálam az az istenverte pendrive. Fogalmam sincs, hogy hol van, sőt nem is érdekel.

- Ezzel már tisztában vagyok. Másért vagyok itt – húzódik cinkos mosolyra a szája -, kifejezetten Te érdekelsz.

- Mit nem mondasz – nevetek fel – ezért vett el az az átkozott Daniel, hogy Téged kicsalogasson az egérlyukból. Úgy látom sikeresen.

- Tényleg eljöttem, de csak azért, mert szükségem van a segítségedre.

- Parancsolsz? – hökkenek meg.

- Nem az én embereim ölték meg Daniel testvérét. Csőbe húztak minket is. Dana – fordított magával szembe és hajolt le, hogy áthidalja a majd harminc centi magasság különbséget – Nem egy olyan adathordozó volt Liam-nél. – utal Daniel fivérére – Rossz információkkal rendelkezik a férjed. Egy különleges mikrochippet keresünk, amin a kormánynak dolgozó összes beépített ügynök neve szerepel. Az pedig bizony nálad van.

- Hogy micsoda? – kerekedik el a szemem – Nem, nem – hátrálok pár lépést, de el, nem enged - Ez egyre bonyolultabb. Nincs nálam semmi – ismételgetem kitartóan.

- De – fogja meg a könyököm alatt a karomat – pontosan itt van. Benned.

Az a szerencse, hogy fog, különben biztos, hogy elvágódom. Fél kézzel tart és lassan leenged a földre. Elém guggol, és a szemembe néz. Magamban elgondolkodom azon, hogy lehet az, hogy a kölyök még nem kelt fel.

- Higgy nekem. Liam, mielőtt meghalt beléd injektálta a mikrocsippet a tudtodon kívül. Ki kell szednünk belőled, különben elvesznek az adatok veled együtt. Az a chipp speciális tárolást igényel, különben feloldja saját magát és az senkinek sem tenne jót. Nekem azért, mert elvesznek az adatok, neked azért mert megöl az anyaga, amikor felbomlik a szervezetedben, arról nem is beszélve, hogy van egy harmadik fél is a játékban, akiről még nem tudok semmit. Ki kell szednünk belőled minél hamarabb, ami nem lesz olyan egyszerű.

Arra futja az energiámból, hogy folyamatosan rázom a fejemet. Fogalmam sincs, hogy mibe csöppentem, de az egyre jobban látszik, hogy körülöttem mindenki megbolondult. Lassan kezdem azt hinni, hogy én is.

- Feltételezzük, hogy elhiszem amit mondasz, de csak feltételezzük. – hangsúlyozom ki - Ki a harmadik fél? Ki az, aki csőbe tudott húzni mind a kettőtöket? Mikor és hogyan kell belőlem ezt a vacakot kivenni?

- Még nem tudom ki ugrasztott össze minket. Információim szerint még 15 napod van pontosan.

- Most akkor mi lesz?

- Velem kell jönnöd, hogy azt a szart kiszedjük belőled.