(A kép csak szemléltetés képpen van kitéve :D hogy miért? Majd megértitek, csak olvassátok el a részt! ;))

(Krystal)

Még mindig ültem a kanapén és csak Ken-t néztem. Most legszívesebben felállnék oda sétálnék hozzá és a kezében lévő üres üveggel jól fejbe vágnám, de nem teszem. Egyrészt azért nem, mert nem akartam megmozdulni, mert rettenetesen hideg volt a pulóverem, ahol Ken leöntött, másrészt meg, mivel anyuék nincsenek itthon Ken a ,,főnök" és azt kell csinálom amit ő mond nekem. De az Isten szerelmére! Én akartam vele fogadni vagy ő hozta fel a témát?! Nem kell válaszolnotok, mert mindenki tudja, hogy ő akart fogadni. Ebben a pillanatban hirtelen gondolt egyet és leült mellém a kanapéra és a szemebe nézett.

-Jaj, ugyan már húgi! Ne haragudj rám, csak egy viccnek szántam. - nézett rám boci szemekkel.

-Nem haragszom, de kegyetlenül hideg és nem tudom, hogy fogok eljutni a szobámig, hogy átöltözzek. - néztem a szemébe.

-Felőlem itt is leveheted magadról a pulcsit, én nem fogok megharagudni érte - vigyorgott Ethan, mire én csak a szememet forgattam a bátyám, pedig szúrós pillantással nézett legjobb haverjára - jó nyugi, már viccelni sem szabad? - emelte fel védekezően a kezét.

-Tessék borítsd magadra ezt - nyújtotta volna Ken a törülközőjét, ami a dereka köré volt csavarva, mire mindenki szeme elkerekedett. Megköszörültem a torkom, hogy észhez térjen és amikor észre vette, hogy mit is akart csinálni, zavarba jött és vissza ült mellém. - vagy inkább mégse - vakargatta a tarkóját zavarában. Erre mindenki felnevetett.
A nap hátralévő része nyugisan telt. Mivel nem voltak itthon anyuék rendeltünk négy pizzát és azt ettük meg vacsorára. Utána a srácok lent maradtak TV-t nézni, mi pedig Merc-cel felmentünk a szobámba kicsit beszélgetni.

-Hát ez hatalmas volt! - szólal meg némi habozás után Merc.

-Kössz szépen, hogy ennyire az én oldalamon állsz - nyújtottam ki rá a nyelvem.

-Jaj, ne hülyéskedj már! Eszméletlen volt amit a bátyád csinált - mire észbe kapott, hogy mit mondott már bele is pirult a gondolatba, amire én szélesen elvigyorodtam.

-Szerintem neked azt tetszett volna a legjobban, ha leveszi a törülközőjét a derekáról és nekem adja és akkor...- nem engedte, hogy befejezze a mondatomat persze még mindig vigyorogva.

-Oké, oké, oké... szerintem hagyjuk ezt a témát és beszélgessünk inkább a suliról. - Mondta vér vörös arccal.

-Miért is fejezzük be? - néztem rá egy ilyen ,,mindent értek" mosollyal. - csak nem tetszik nekem a bátyám? - már majdnem elvisítottam magam.

-De, tetszik, csak még szeretném megnézni a felhozatalt a középsuliban előtte. - Jelentette ki sokat sejtően. - Biztos találok jobb pasit, mint a tesód - mondta egy huncut vigyorral, mire én csak a szememet forgattam.

-Jó, rendben. Meggyőztél. De akkor miről akarsz beszélni? - néztem rá kíváncsian.

-A suliról. - mondta nyugodtan.

-Hogy miről?! - akadtam ki - most kezdődött a nyári szünet és te a suliról akarsz beszélni?

-Jó, akkor nem a suliról, csak a gólyatáborról. - mosolyodott el.

-Na ez már jobban tetszik! - csillant fel a szemem.

És elkezdtünk beszélgetni, és csak beszéltünk és beszéltünk meg beszéltünk és amikor észbe kaptam már fél tizenkettő volt. Csodálkoztam, hogy a srácok nem jöttek fel szólni, mint minden nap tízkor (mintha öt éves lennék), hogy ,,Ideje ágyba bújni, mert már nagyon későre jár" vigyorogta Kenneth, amikor bejött a szobámba, mert ,,muszáj" volt rá hallgatni... Nem, ma valahogy nem jöttek. Mercedessel együtt leosontunk a lépcsőn és meglepő látvány fogadott. A két srác aludt. Biztos valami nagyon érdekes filmet nézhettek, ha bealudtak, de valahogy nem is nagyon érdekelt. Mivel jó hugicák szerettünk volna lenni, ezért betakargattuk őket, hogy meg ne fázzanak és felmentünk mi is aludni.

Sziasztok!!! Először is bocsánatot szeretnék kérni, mert egy nappal később teszem ki a részt, de tegnap egész nap nem voltam otthon és csak most volt időm... :/
De remélem, hogy tetszik nektek és bocsi, hogy kicsit rövidre sikeredett. Majd próbálok hosszabb részeket írni!!! :)