"Még az utazásnak a jó fele előttünk volt. Eddig szerencsére nem történt semmi rossz, és nagyon reméltem, hogy ez így is marad............."

Kicsit korában keltem, mint ahogy eredetileg terveztem. Még egy jó 4 óra út volt előttem. Ezt Jackie is észrevette :

-Jó reggelt - mosolygott le rám.

-Neked is - nyújtózkodtam.

-Hogy aludtál?

-Hát nem a legjobban - majd lenéztem a pólójára, és arra jutottam, hogy nyitva volt a szám - jaj, bocsi. Összenyálaztalak.

-Semmi baj. Nagyon cuki volt a nyomott pofid - felültem, és durcásan elfordultam tőle - naaa, most mi baj?

-Ki mondta nézheted a nyomott pofimat alvás közben? - néztem rá nagyon csúnyán.

-Senki. De gondoltam nem haragszol meg érte. Ezek szerint rosszul gondoltam.

-Igen. Főleg azért, mert még a szám is nyitva volt - hadonásztam.

-És akkor mi van? - mosolygott - nézd a jó oldalát, legalább nem horkoltál.

-Hahaha de vicces vagy! Bekented magad nevet géllel?

-Ahj Krys. Javíthatatlan vagy.

-Ezt mondja az a srác aki.... - hogy fejezzem be a mondatomat...?

-Aki...? Igen, hallgatlak - befogtam és oda morogtam neki egy ,,hagyjuk"-ot - Óh, ez nem így megy. Folytasd a mondatodat- mély levegőt vettem.

-Aki nem veszi észre, hogy egy lány milyen érzéseket táplál iránta....

-Várj....

-Nem várok. Nem vagyok hajlandó tovább beszélni erről - nyúltam a fülhallgatóm után, és elindítottam a ,,5 Seconds of Summer"-től a ,,Youngblood"-ot. Annyira más ez a zenéjük, mint az eddigiek. Nem tudom pontosan elmagyarázni, de benne van az a bizonyos plusz, ami a legtöbb zenéből hiányzik. Lehet azért ennyire más, mert Luke hangjából kihallatszódnak az érzések, a szenvedély, a vágyódás, a szeretet na meg persze a szerelem is. Amióta először meghallottam azóta nem bírok leszakadni róla. Egyszóval imádom. Befordultam az ablak felé, amennyire csak tudtam és néztem az alattam elterülő Spanyolországot. Gyönyörű volt hajnalok hajnalán, és muszáj voltam megörökíteni ezt a csodás emléket. Rengeteg képet készítettem, amikkel nem bírtam betelni. Egyetlen dolgot nem értek.... miért nem Madridban szállunk le? Miért kell Ibizára mennünk? Miközben ezen gondolkodtam hirtelen elkezdett kissé ,,zuhanni" a gép, amire eléggé sokan meglepődtek, hiszen az útból még jó 3 óra volt hátra. Néhány másodperccel később megszólalt a hangosbemondóban a kapitány :

-Tisztelt utasaink. Szíves elnézésüket kérem, de kényszerleszállást kell végrehajtanunk. Sajnos technikai problémák adódtak, így nem tudunk eljutni a tervezett úti célunkhoz. Aggodalomra semmi ok, kérem kapcsolják be a biztonsági öveiket. A leszállást hamarosan megkezdjük.

Rémülten néztem szét. Ez nem volt benne a pakliban, hogy hamarabb szállunk le. Ügyes vagy Krystal... Miért kell ilyeneken gondolkodnod. Szidtam magam, miközben bekapcsoltam a biztonsági övemet, majd Jackie-re sandítottam, akin nem nagyon látszott a rémület. Szerencsétlenségemre észrevette, hogy nézem, így mélyen a szemembe nézett és megszólalt :

-Nyugi, nem lesz semmi baj - mosolygott, mire csak bólintottam. Nem sokkal később megkezdtük a leszállást. Ugyanolyan rossz volt, mint az előző. Amikor földet értünk mind a két fülem be volt dugulva. Amint beértünk a terminálra egy nő terelte össze azt a 119 embert aki ezzel a járattal utazott, és nem tudták, hogy akkor most hogyan fogunk eljutni Ibizára.

-Még egyszer elnézésüket kérjük a kényszerleszállásért - miközben magyarázott a 30-as évei elejét taposó nő Ken már hívta anyut, hogy tudja nem arra az időpontra fogunk érkezni, ahogy az tervezve volt - két lehetőséget tudunk felkínálni önöknek - folytatta - az első az, hogy negyed óra múlva egy autóbusszal elvisszük önöket a Gandia-i kikötőbe ami olyan négy vagy négy és fél órát vesz igénybe, onnan pedig egy másfél órás hajóút után leszállnának Sant Antoni de Portmany kikötőben és onnan még egy háromnegyed óra a repülőtér - magyarázta én meg próbáltam megjegyezni, hogy miket is beszél - a másik lehetőség pedig az, hogy egy órát itt várnak a repülőtéren és innen elvisszük önöket Ibizára.

-Elnézést hölgyem - jelentkezett Ken, majd amikor a nő ránézett folytatta - és mi van azokkal az utasokkal, akik csak az átszállás miatt mentek volna Ibizára, mert onnan indul a következő járatuk?

-Nos, az attól függ fiatalember, hogy hova megy a következő járat.

-Párizsba - mondta Ken.

-Ez esetben kérem jöjjenek velem, és keresünk egy járatot. A költségeket mi álljuk, mivel ez nem az önök hibája.

-Rendben, menjetek - mondta - hívom anyut, hogy mi újság fél perc és én is utánatok megyek.

Mi elindultunk a nővel egy hatalmas ajtó felé. Gondolom ez egy olyan hely, amit nem sok utas lát. Amikor benyitott egy hatalmas szobában találtuk magunkat, intett, hogy kövessük őt, közben csatlakozott hozzánk Kenneth is. A névjegytáblájáról leolvastam, hogy Lori-nak hívták. Leült egy notebookhoz, majd keresett egy járatot.

-Találtam egy közvetlen járatot, ami hajnali 2-kor indul innen, a J-terminálról, a 26-os kapuból -magyarázta a nő - egy pillanat türelmet kérek, megkeresem a kapitányt és elintézem a jegyeket is. Addig megkérném önöket, hogy fáradjanak ki a váróba - mi pedig, mint jó gyerekek szó nélkül engedelmeskedtünk. Egy negyed óra sem telt el, amikor visszajött Lori egy elég fiatal fickóval... Ugye nem lehet az, hogy ő lesz a kapitányunk?

-Sziasztok! Tod vagyok. Én vagyok a pilóta. Párizsból még mentek valamerre? - egy nagyon dögös pasas a pilóta.... Nyugi Krystal... ne nézd a szétgombolt ingét és azt se nagyon bámuld, ahogy a karján megfeszül az anyag... Nem bámulhatom ilyen feltűnően.... Uramisten! Azok a gödröcskék, amikor mosolyog.... Arra eszméltem fel, hogy Kenneth megszólal.

-Korfui-ra megyünk, onnan pedig Rodoszra.

-És mikorra kellett volna Ibizára érnetek?

-Fél ötre ha jól számolom - válaszolt Jason.

-Innen az egyenes járat 2 órás, ami azt jelenti, hogy ha minden jól megy, akkor legrosszabb esetben is negyed 5-kor landolunk. Így nektek megfelel, igaz?

-Igen, tökéletes!

-Remek. Az első osztályra fog szólni a jegyetek. Ez a mi ajándékunk, ha mondhatom annak - nevetett, én pedig teljesen elolvadtam.

-Elnézést uram - szólaltam meg - megkérdezhetem, hogy hány éves? - erre csak nevetett.

-Gondoltam, hogy valakinek fel fog tűnni. 26 éves vagyok - mosolygott rám kedvesen.

-Sokkal fiatalabbnak tűnt - magyaráztam a fiúknak.

-Erre inkább nem mondok semmit - sóhajtott Ken - lassan mennünk kéne - mondta, majd elbúcsúztunk a dögös pilótától. Megkaptuk a jegyeket, megköszöntük Lorinak és elindultunk a terminál felé. Majd átmentünk a biztonsági ellenőrzésen és már indultunk is be a gépbe.

Negyed óra múlva meg már a levegőben voltunk, úton Párizsba. Akármilyen fáradt is voltam, nem akartam aludni, hanem inkább az alattam lévő országokban gyönyörködtem. Nagyon rövidnek tűnt ez az út. A következő járatunkig lesz másfél óránk miután leszálltunk. Hamarabb értünk ide, mintha Ibizáról repültünk volna. Mivel nyár van, már világosodott. Leszállásnál már látszódott az Ejfel-torony a napfelkeltével együtt, ami gyönyörű volt. Gyorsan készítettem pár képet, és felkészültem a landolásra. Amint leszálltunk megkerestük a csomagjainkat és máris indultunk a következő terminálra, ami az M19-es volt. Őrülten nagy ez a reptér.... Azt se tudtam hova nézzek, annyira más volt, mint az amerikai... Innen is csináltam néhány képet és átküldtem Mercedesnek, aki nem bírt betelni a képeimmel. Miután átmentünk a kapun leültünk a hatalmas ablakokkal szemben és néztük, ahogy a gépek fel-le szállnak. Jackie megmérte 3 perc telt el két gép felszállása és/vagy landolása között. Nem is értem hogyan győzik ezt. Annyira belefeledkeztünk a nézelődésbe, hogy fel sem tűnt, hogy már nekünk is be kellett szállnunk. Az út majdnem 6 órás volt, mivel kisebb géppel mentünk. Felszálltunk, megkerestük a helyünket és vártunk a felszállásra. Ha minden jól megy és nem kell kényszerleszállást végrehajtani, akkor olyan 11-re fogunk megérkezni Görögországba, onnan pedig délben indul a gépünk Rodoszra. Mindjárt ott vagyunk. Legalábbis nagyon remélem. Már nem is nagyon figyeltem, hogy ki ült le mellém, annyira elvoltam foglalva a tájjal. Az út nem volt se rossz, se lassú. Meglepett, hogy ilyen gyorsan eltelt, de nagyon imádtam. Miután leszálltunk egyből rohantunk a kapuhoz, ami most a C6-os volt. Felszálltunk, és már mindenki egy kicsit megkönnyebbülve vette tudomásul, hogy három és fél óra múlva Rodoszon leszünk.........

Sziasztok!

Úúúúúj rész!! Remélem kicsit megcsavartam a történetet és nem lett unalmas.

Nagyon sokat agyaltam, hogy mégis minek kéne történnie.... De adta magát a lehetőség.

Igyekszem a jövőhéten hozni a következő részt, amiben talán lesz egy új szereplő (vagy talán mellékszereplő), de nem vagyok még benne biztos... ;) Nem ígérem meg, de igyekszem.

Puszillak titeket!

Ashy