( Krystal )

,,A nap hátralévő részében egész nap filmeket néztünk és hülyéskedtünk. Jackie mindent megtett, hogy közelebb kerüljön hozzám, ami egész jól sikerült neki, de nem adtam magam olyan könnyen. Hamar elszaladt a nap. Ken és én a vendégszobában aludtunk. Viszont a másnap reggelre senki sem volt teljesen felkészülve.............. "

Hangos dörömbölésre ébredtem, ami a földszintről jött. Ránéztem a telómra, ami 7:45-öt mutatott.

-Kenneth! Ébredj! Elaludtunk - ráztam a tesómat kicsit sem óvatosan.

-Mi? Hány óra van? - kérdezte kómásan, de már közben kezdett összepakolni.

-7:45. Szólok az ikreknek - rohantam ki a szobából. Szerencse, hogy Jackie szobája mellett van a vendégszoba. Már épp nyitottam volna ki az ajtaját, amikor megelőzött, és szó szerint a karjai közé estem.

-Neked is jó reggelt - mosolygott rám a nálam egy fejjel magasabb Jackie.

-Erre most nincs idő! Elaludtunk. Háromnegyed óra múlva indul a gépünk. Siess! - parancsoltam - Jason fel van már?

-Felvagyok - jött a hang a hátam mögül.

-Akkor készülj! 10 percünk sincs már - majd rohantam vissza a szobánkba és már szedtem is ki az aznapi összeállításomat, ami egy kockás piros ingből, egy short-ból és egy bakancsból állt. A hajamat felkötöttem egy kontyba és utána pedig egy alap sminket felvittem, ami szempillaspirálból és egy nagyon halvány rúzsból állt. Még felvettem a napszemüvegemet és késznek nyilvánítottam magam.

7:55-kor értem ki a szobából, és velem egyidőben ért ki Jaosn is. Ken már lement és segített bepakolni a csomagokat az autóba. 

-Jackie kész vagy? - kérdezte Jason.

-Már megyek - és nyílt az ajtó - menjetek, üljetek be, én meg csukom az ajtókat - egyszerre indultunk le a lépcsőn 7:58-ra mindenki az autóban ült. Ken ült előre, én meg a két fiú közé kerültem, míg Mercedes és Ethan a hátunk mögött voltak. 8:23-ra értünk a repülőtérre. Nagy gyorsan elköszöntünk Rosswell-éktől, Merc a lelkemre kötötte, hogy amikor földet értünk mindig írjak neki, majd rohantunk a terminálra. Egy nagyon gyors ellenőrzés után 8:28-ra értünk a kapuhoz. Már épp le akarták zárni, de szerencsére odaértünk. Gyorsan felszálltunk a gépre. Mindenkit meglepett, hogy az első osztályon fogunk utazni, így kettesével volta az ülések, nem úgy, mint a normális turista osztályon. Mindenképp ablak mellett akartam ülni. Nem törődve a srácokkal elindultam a helyünk felé, majd leültem, így sikeresen én kerültem az ablakhoz, majd egyből bekapcsoltam a biztonsági övemet, és megírtam Mercedesnek, hogy sikeresen elértük a gépet és hogy majd írok, amikor leszálltunk. Beállítottam a telefonomat repülő üzemmódba, majd megnéztem a mellettem ülő srácot.... Kicsit nagyon meglepett, hogy nem Kenneth ül mellettem. Ezt szerintem Jackie is észrevette.

-Azt mondták, hogy beszélgetni akarnak, ezért ültem melléd - mosolygott. Hátrafordultam egy szúrós pillantás kíséretében, mire a két srác angyali mosolyt küldött felém.

-Hát oké - mosolyogtam vissza Jackie-re - kicsit félek... még nem utaztam repülővel.

-Nyugodj meg. Itt vagyok, semmi baj nem lesz - mondta és megsimogatta a kézfejemet. Több sem kellett, bejelentették, hogy felszállunk, nekem meg a szívem a torkomban dobogott. Amikor éreztem, hogy megmozdul a gép és, hogy folyamatosan gyorsulunk, majd hirtelen emelkedni kezdünk, teljesen kétségbeestem, és úgy szorítottam a karfát, mintha az életem múlt volna rajta. A táj viszont csodálatos volt. Már amikor kissé megnyugodtam akkor éreztem csak meg, hogy Jackie a kezemet fogja. 

-Remélem nem törtem el a kezed - mondtam egy halvány mosoly kíséretében.

-Hát, reméljük, hogy nem. Most már ezen is túl vagy. Milyen volt? - kérdezte őszinte érdeklődéssel.

-Bedugultak a füleim - nyeltem egy nagyot mosolyogva.

-Hát igen. Az első néhány alkalomkor ez teljesen megszokott.

-És akkor most repülünk egy jó négy és fél órát - sóhajtottam.

-Ez még a jobbik eset. A következő repülőút majdnem 15 óra lesz. 

-Jézusom, de sok.... addig mit fogunk csinálni? - kérdeztem.

-Én aludni terveztem, de ha gondolod könyvet is olvashatsz, vagy akár telózhatsz is, csak akkor nem szabad, amikor leszállunk. Vaaagy ha gondolod, akkor nyugodtan hallgass zenét - a nagy ötletelés közben jelezték, hogy ki lehet kapcsolni az öveket - És ha nagyon unod magad, akkor nézz valamilyen filmet - bökött az előttem ülő ülésébe beépített kis TV-re - és az árban benne van egy kis nasi és üdítő is.

-Nem nézünk meg egy filmet? - ajánlottam fel, majd utána belegondoltam, hogy mi csak barátok vagyunk. Mondjuk az nem bűn, hogyha vele szeretnék filmet nézni. 

-Miért is ne? - somolygott - mit szeretnél nézni? 

-Ami van - nevettem fel zavartan. 

-Akkor nézzük meg - majd bekapcsolta a kis készüléket. Eléggé kicsi volt a választék, de kiegyeztünk egy rajzfilmben. Úgy döntöttünk, hogy megnézzük a ,,Lorax" című mesét, mert még egyikünk sem látta. Elég gyorsan elszaladt az idő, így mesenézés közben. A mese vége fele vettem észre, hogy a felszállás óta fogjuk egymás kezét. Annyira természetesnek tűnt az egész... De emlékeztetnem kellett magam, hogy nem vagyunk ennyire jóban. A film után még volt egy jó 2 óránk leszállásig. Úgy döntöttünk, hogy még egy filmet megnézünk. 

-Csak nekem tűnt fel, hogy a választék 95%-a mese? - kérdeztem.

-Most, hogy így mondod, tényleg. Mit nézünk még? 

-Hmm. Angry Birds? 

-Az nem egy játék? - nézett rám értetlenül.

-Nemrég csináltak belőle filmet - mondtam nevetve.

-Akkor egyértelműen azt nézzük. - A maradék két óra is gyorsan eltelt. Épphogy befejeződött a film, jött a jelzés, hogy kapcsoljuk be a biztonsági öveinket, mert hamarosan megkezdjük a leszállást. 

-Izgulok - szorítottam meg Jackie kezét.

-Nincs mitől, ez már nem olyan vészes.

-Mondod te, aki kitudja hányszor repültél már - forgattam a szemeimet.

-Nem olyan sokszor, kapaszkodj - már épp kérdezni akartam, hogy miért, amikor hirtelen elkezdett egy kicsit mondhatni ,,zuhanni" a gép. Nagyon megijedtem - nincs semmi baj, ez tök természetes - majd megismételte még néhányszor amikor már egészen közel voltunk a kifutópályához. Majd óvatosan letette a gépet, az emberek, pedig megtapsolták a sima landolást. Brutális tempóval száguldottunk még a földet érés után is. Ha jól tudom olyan 400 km/h-val, majd szépen lassított. Egy kicsivel később megálltunk a terminálon és leszálltunk.

-Na milyen volt életed első repülőútja? - kérdezte Ken, miközben a csomagjainkra vártunk.

-A felszállás nagyon félelmetes volt, na meg persze a leszállás is, de egész jó. A táj gyönyörű ilyen magasról. Egy élethű térképhez tudnám leginkább hasonlítani. Imádtam.

-Na akkor még 4 fel és leszállásban lesz részed - mondta nevetve Ken.

-Biztos vagy benne, hogy csak 4? - Kérdezte Jason.

-Igen. Vagy valamiről lemaradtam? - Kérdezte ráncolt homlokkal Ken.

-És visszafele gyalog jössz, és átúszod az óceánt? - Nevettek a fiúk.

-Ha ha ha... Ne becsüljetek alá - mondta sértődötten Ken. 

-Szóval akkor még 9 repülőút vár rád.

-Jaj de nagyon örülök neki - forgattam a szemem - a következő utazásnál ki-kivel fog ülni? - kérdeztem.

-Marad a mostani felállás - mondta egyértelműen Ken. Remek...

-Sosem hittem, hogy valaha össze akarsz majd hozni egy sráccal - mondtam egy ravaszkás mosoly kíséretében Kennek - bár őszintén nem zavar. Ja és nem is rajtad múlik.

-Ezt mégis honnan veszed? - nézett rám kérdőn Ken.

-Jesszusom... a pasik és a gondolkodás.... - forgattam a szemeimet ismételten.

-Hé! - vágták rá egyszerre az ikrek. 

-Nincs hé. Ez így van. Amúgy mikor is indul a következő járatunk, és melyik terminálról?

-14:00-kor a G15-ös kapuhoz kell mennünk majd - olvasta Ken a repjegyről -Most van 13:15. Még van egy háromnegyed óránk.

-Srácok.... Amúgy felfogtátok, hogy Kanadában vagyunk? - kérdezte izgatottan Jason. 

-Hát, csak a repülőterén vagyunk. Nem láttam többet Kanadából - rántottam meg a vállam.

-Jogos....

-Hova is fogunk most repülni? - Kérdezte mellettem Jackie.

-Ibiza, Spanyolország. Ha minden jól meg akkor hajnali fél ötkor fogunk landolni.

-Remek. Az éjszaka kellős közepén - nyafogott Jason.

-A hajnali fél öt nem éjszaka van, hanem hajnalban - javította ki Jackie.

-Jó, jó Mr. Mindent tudok... 

-Na akkor menjünk be a terminálra és nézzünk szét egy kicsit az üzleteken - jelentettem ki.

-Tipikus csaj - forgatták a fiúk a szemüket.

A végén az lett, amit én mondtam, bementünk a terminálra, leellenőrizték a jegyeinket, majd kicsit körbe néztünk az üzletekben. Nem találtunk semmi jót. Jackie vett magának egy chili-lime-os chipset, Jason egy palack kólát, én meg egy sima ásványvizet. Utána ismét felszálltunk a gépre, megkerestük a helyünket, ami az első osztályon volt újra, és Jackie ült mellettem. A felszállást egy fokkal jobban viseltem, de ugyanúgy fogta a kezemet, mint az előző felszállásnál. Nagyon nyugtató volt, de egy kicsit zavaró is, mert csak barátok voltunk. Megnéztünk egy filmet, utána kicsit néztem az alattam elterülő óceánt. Nem tudom mióta nézhettem ki az ablakon, csak annyit éreztem, hogy Jackie óvatosan meglökött. Ránéztem a telefonom kijelzőjére, ami fél 7-et mutatott. 

-Mit kérsz vacsira? - kérdezte.

-Mik a választási lehetőségeim? 

-Amerikai krumpli, sajttal töltött csirkemellel vagy kirántott húst rizzsel. És van natúr szelet is egy kis salátával. 

-Az utolsót kérem - válaszoltam.

-Gondoltam - nevetett, majd elém tette a rendelésemet - és inni?

-Narancslevet kérnék - majd azt is megkaptam. Jackie mellettem a kirántott húst választotta és egy pohár narancslevet úgyszint.

Miután megvacsoráztunk a srácok elhatározták, hogy elmennek aludni. Én valahogy nem tudtam elaludni, így még mindig az óceánt néztem. Hiába volt majdnem teljesen sötét, nagyon szépek voltak a hajók kivilágítva, amik úszkáltak a nagy kékségben. Úgy döntöttem, csinálok néhány képet, amik nem is lettek olyan rosszak. Kevesen tudják, de nagy szenvedélyem a fényképezés. Imádtam csinálni. Miután megelégeltem a képek készítését, és teljesen besötétedett elhatároztam magam, hogy alszok néhány órácskát. Arra keltem fel nem tudom mennyi idő után, hogy valaki simogatja az arcomat. Hirtelen felkaptam a fejem, és akkor vettem észre, hogy Jackie vállát használom párnának, amit egyáltalán nem értettem, mert az ablak fele aludtam el.

-Jó reggelt Hercegnő - mosolygott le rám Jackie.

-Hah, de vicces valaki. Amúgy neked is. Hány óra? - kérdeztem rekedtes hangon.

-Hajnali egy körül. Bocsi, hogy felkeltettelek, csak nagyon rosszat álmodhattál, mert elég nyugtalan voltál - mondta kis aggodalommal a szemében - Jól vagy? 

-Persze. Vagyis asszem. Csak tudod nehéz, hogy jóformán egy egész napot utazunk még. 

-Megértelek. Elég megterhelő lehet elsőre.

-Az is - nevettem kínomban.

-Ha gondolod nyugodtan aludj vissza. Majd szólok, ha landolunk - mondta mosolyogva. És így próbáljon az ember haragudni rá....

-Rendben - nem álltam le vele vitatkozni, csak visszahajtottam a fejem a vállára, és megpróbáltam elaludni, ami nem is ment olyan nehezen. 

Még az utazásnak a jó fele előttünk volt. Eddig szerencsére nem történt semmi rossz, és nagyon reméltem, hogy ez így is marad.............

Sziasztok!

Itt is lenne a kövi rész.

Remélem tetszett nektek, és hogy kíváncsiak vagytok az utazás további részére, és hogy lesz-e valami probléma, vagy minden ilyen simán fog folytatódni.

Puszillak titeket!

Ashy