,,-Nem mondod... Talán lemaradtam a csókról? - Emeltem meg a hangomat.

-Miféle csókról? - játszotta a hülyét.

-Ne mond már hogy ne...... - nem tudtam befejezni a mondatot, mert olyat tett, amire egyáltalán nem számítottam.........."

Befogta a számat.... Nem, nem a szájával, hanem a kezével. Értetlenül néztem rá, majd mutatta, hogy maradjak csendbe. Felállt majd óvatosan az ajtóhoz lopakodott, majd hirtelen kinyitotta. Merc és Jason majdnem beestek az ajtón.

-Tudtam, hogy hallgatóztatok - mondta unottan - ez nem rátok tartozik, úgyhogy csak szépen menjetek vissza Jason szoájába - parancsolta Jackie. A két jómadár pedig visszakullogott a szobába. Majd Jackie bezárta az ajtót, és KULCSRA zárta!!! Kezdtem kicsit parázni, hogy az oroszlán barlangjába tévedtem. 

-Öh Jackie... miért csuktad be az ajtót? - néztem rá kicsit rémülten. 

-Hogy senki ne zavarjon meg a beszélgetésünkben - rántotta meg a vállát. 

-Hát jó... te tudod, de nem lehetne, hogy közben pakolunk? Nem szeretnék még holnap is ezzel szarakodni.

-Igazad van - mondta, majd a szekrényéhez sétált - miket is kell vinni? - nézett rám kicsit rémülten, mire elnevettem magam. 

-Mindent - válaszoltam mosolyogva.

-Ti nők, és az értelmes fogalmazásotok... - csóválta a fejét.

-Ti pasik, és az a kis agyatok - nevettem - na engedj oda.

-Nem gondolod, hogy ez egy privát hely? - nézett rám aggódó szemekkel.

-Ne hülyéskedj már! Csak nem látok olyan dolgokat amikről nem lenn..... - teljesen lefagytam. Jackie szekrényének a belsejébe néhány fénykép volt rólam beragasztva, azok közül, amiket a szociális médiára töltöttem fel. Mi...A...Franc...? - Jackie... Ez itt mi? - mutattam a képekre.

-Én figyelmeztettelek - mondta elhaló hangon.

-De, de miért? - Kérdeztem.

-Mert szeretlek Krystal! Amióta megláttalak téged abban a vizes pólóban. Egyből megtetszettél, de lemondtam rólad, mert gondoltam, egy ilyen szép lánynak biztos van barátja, és amikor kiderült, hogy nincs elkezdtem reménykedni, hogy talán szerencsém lesz... - teljesen elérzékenyültem. Nem tudtam mit mondani. Szívem szerint felpofoznám, utána megcsókolnám, de megfogadtam magamnak, hogy egyiket sem fogom megtenni. 

-Nem kellett volna elrontanod azzal, hogy megcsókoltad azt a csajt...

-Krystal. Nem csókoltam meg - mondta, közben végig a szemembe nézett.

-Mégis miért higgyem el neked? - Sírtam. Újra. Előtte. 

-Szerinted pont Kenneth védett volna engem? Amikor első perctől kezdve úgy néz rám, mint a véres rongyra? - ,,ebben van valami" gondoltam magamban - Had magyarázzam meg. Kérlek.

-Nem akarom hallani a hülye kifogásaidat! - És már rohantam volna az ajtóhoz, amikor két erős kar megragadta a derekamat - Jackie engedj el! - kiabáltam.

-Nem. Addig nem fogsz kimenni ebből a szobából, amíg meg nem hallgatsz - jelentette ki.

-Nem kényszeríthetsz rá - mondtam hunyorítva.

-Óh, dehogynem. Sokkal erősebb vagyok, mint te - ekkor valami megcsillant a szemébe, majd hirtelen felkapott a vállára és az ágyához vitt, majd óvatosan ráfektetett, majd ráült a csípőmre, a kezeimet pedig a fejem felett összefogta, így nem tudtam mit tenni. Majd felém tornyosult - így is el akarsz menni? 

-El. Csak most nem tudok - ficánkoltam alatta.

-Ezen könnyedén segíthetünk - mondta egy perverz mosoly kíséretében. Ekkor nekem is eszembe jutott a mozis ,,kalandunk" - főleg ha így folytatod ezt a mozgolódást - ekkor abbahagytam és beletörődtem, hogy én aztán nem megyek innen sehova.

-Essünk túl rajta.

-Először is azzal kezdem, hogy az a csaj aki rám mozdult az exem. Nem tudom, hogy került ide, de nem tudja elfogadni, hogy szétmentünk. Ő nyomult rám, és próbált meg minél jobban hozzánk simulni - így belegondolva, van benne valami... - és sajnos pont akkor néztél oda, amikor megpróbált megcsókolni, ezt Jason-től tudom. Figyelj Krystal. Nagyon sajnálom, hogy azt hitted, hogy én mozdultam rá. Kérlek hidd el nekem, hogy nem igaz! Sosem mozdulnék rá az exemre, főleg úgy, hogy tudom csak egy dolgot akart/akar tőlem még mindig. Kérlek bocsáss meg - ekkor vettem észre, hogy csak centik választanak el minket egymástól. Lehet, hogy meg fogom bánni, de ha megpróbálja, nem fogok ellenkezni. Így is lett. Megcsókolt. Én pedig azonnal visszacsókoltam. Abban a csókban minden benne volt. A megbánás, bocsánatkérés, szeretet, őszinteség, de leginkább a szenvedély. Miután elváltunk elengedett - sajnálom, nem tudom mi ütött belém... - kezdett magyarázkodni.

-Jó, oké, megbocsátok - erre felkapta a fejét - DE! Van egy feltételem.

-Hallgatlak - mondta csillogó szemekkel. 

-Lépésről, lépésre haladunk előre.

-De ugye van esélyem még? - kérdezte reménykedve.

-Igen van, ha kiérdemled.

-Mindent meg fogok érte tenni - kapott fel az ölébe és megforgatott - akkor szent a béke? 

-Igen. Szent a béke - nevetve kezet fogtunk - na akkor pakoljunk be!

-Értettem főnök! Öhm, akkor miket is kell bepakolnunk? - Kérdezte félénken.

-Pólók, rövidnadrágok, alsónadrág, meg amiket használni szoktál.

Minimum két órán keresztül pakoltuk össze a cuccokat, majd egy jó órán keresztül be a bőröndbe. Amikor nagy nehezen végre befejeztük, besötétedett.

-Huh. Végre megvagyunk - mondtam fáradtan, de boldogan, mert tudtam, hogy holnap semmi dolgom nem lesz.

-Igen, végre. Dőlt el az ágyán Jackie, majd megütögette maga mellett a helyet. Már épp indultam volna oda, amikor kopogtattak. Kinyitottam az ajtót.

-Na, kibékültetek? - Kérdezte Jason.

-Igen ki - mondtuk egyszerre.

-És akkor most ti együtt vagytok, vagy...? - próbálkozott Merc.

-Csak barátok vagyunk egyelőre - mondtam.

-Na az is jobb, mint a semmi. Figyeljetek. Arra gondoltam, hogy meghívnánk titeket egy vacsira, a segítségetek megköszönése képen. Mit gondoltok? - kérdezte Jason.

-Én benne vagyok - mondtuk egyszerre Merc-cel.

-Okés, akkor ki, mit kér? - játszotta a pincér szerepét Jackie.

-Én egy tonhalsalátát kérek - mondtam.

-Én egy Gyrost kérek - adta le a rendelését Mercedes is. 

-Én milánói makarónit kérek - szólalt meg Jason.

-Akkor én maradok a carbonára spagettinél - rántotta meg a vállát Jackie - köszönöm a megrendeléseket, intézkedem az ügy érdekében - megfogta a telefonját, és kiment - srácok fél óra múlva itt a kaja. Ne nézzünk egy jó filmet? - kérdezte.

-Jó ötlet. Mit nézünk? - kérdezte Jason. 

-Nagyfater elszabadul - mondta Merc.

-Fák jú tanár úr - mondtam.

-Én is a tanár úrra szavazok - mondta Jackie.

-Akkor én a nagyfaterra - szólalt meg Jason. Kő, papír, ollóval döntöttük el, így mi nyertünk. 

Mire eldöntöttük a rendelésünket is kihozták, majd kényelmesen elhelyezkedtünk a kanapén. Én ültem a legszélén, mellettem Jackie, majd Jason és a másik végén Mercedes ült. Elindítottuk a filmet, és közben jóllaktunk és sokat nevettünk. 9:45-öt mutatott az óra, amikor a film felénél járhattunk. Nem sokkal később elnyomott az álom. 

Másnap reggel arra keltem, hogy valaki megmozdult alattam. Nagy nehezen kinyitottam a szemem. Jackie mellkasán feküdtem. Az egyik kezével a derekamat karolta át a másik kezét a hasán nyugtatta. Annyira békés volt az arca, miközben aludt. Óvatosan felemeltem a fejem. Jason és Merc ugyanúgy összebújva aludtak. Olyan kis cukik voltak. Visszafeküdtem Jackie mellkasára és figyeltem az arcát. Valami rosszat álmodhatott, mert még szorosabban tartott, így esélyem nem lett volna kiszabadulnom. Hallgattam a szuszogását, majd én is visszaaludtam. Nem tudom, mennyi idő telt el, amikor valaki elkezdett hangosan dörömbölni az ajtón. Mindenki felkelt a hangos zajra, és csodálkoztak a többiek, hogy hogyan kerültünk így a kanapéra. Jason nagy nehezen feltápászkodott a kanapéról, majd kinyitotta az ajtót. Kenneth. 

-Hát ti meg mi a francot csináltok itt? - Látszott rajta, hogy eléggé kivan - azt se tudtam, hogy hol vagy Krystal. Anyuék kinyírnának, ha bármi bajod esne.

-Ne haragudj Ken. Filmet néztünk és bealudtunk - hajtottam le a fejem.

-Nincs semmi baj, csak legközelebb szólj - jött oda hozzám, majd leült - álljunk csak meg. Ti akkor most kibékültetek? - nézte Jackie kezét a derekamon.

-Igen - mondtuk egyszerre.

-Én megmondtam neked Jackie - kacsintott.

-Na várj. Kibékültünk. De az nem azt jelenti, hogy együtt vagyunk.

-Aha aha, látom én. Biztos véletlenül került a keze a derekadra - vigyorgott Ken. Erre nem tudtam mit mondani. Egyszerűen megnyugtatott a jelenléte, a közelsége, de megfogadtam magamnak is, hogy nem fogok egyből a karjai közt kikötni erre egy fél nap sem telt el és a karjai közt aludtam el... 

-Srácok - szólalt meg Jason - ugye tudjátok, hogy holnap utazunk? 

-Jézusom. Nem is akarok belegondolni még - temettem Jackie mellkasába a fejemet, amit egyből utána meg is bántam, majd elhúzódtam tőle. 

-Mit csinálunk ma? - Kérdezte Ken.

-Én mindenképp pihenni fogok - jelentettem ki. 

-Miért nem maradtok nálunk? - Kérdezte Jason. Összenéztünk Kennel, majd egyszerre bólintottunk. 

-Áthozzuk a cuccainkat és akkor majd innen indulunk - jelentette ki, Jackie pedig egyből pattant.

-Segítek áthozni a cuccokat - majd ment Ken után. 

A nap hátralévő részében egész nap filmeket néztünk és hülyéskedtünk. Jackie mindent megtett, hogy közelebb kerüljön hozzám, ami egész jól sikerült neki, de nem adtam magam olyan könnyen. Hamar elszaladt a nap. Ken és én a vendégszobában aludtunk. Viszont a másnap reggelre senki sem volt teljesen felkészülve..............

Sziasztok!

Újabb rész!!!!  Igen tudom, most napi szinten hozom a részeket. Gondolom ezért nem haragszotok meg rám. 

Próbáltam egy elég izgalmas részecskét összehozni. A következő részben indul az utazás! Ha ilyen hosszú az út ( több, mint 1 teljes nap, 5 átszállással ), biztos lesz vele valami probléma... Vagy talán mégsem? 

Majd kiderül ;) 

Hamarosan jelentkezem. 

Puszi Ashy!