,,-Vendéget vártok? - kérdezte Merc, mi pedig Kennel egymásra néztünk.

-Öhm nem... - ráztam meg a fejem.

-Akkor mégis ki lehet az? - csodálkoztam majd lefutottam az ajtóhoz és kinyitottam...

-Szia....."

--------------------------------------------------

-Hát te meg ki a franc vagy? - kérdeztem meglepett arccal.

-Angel. - Válaszolt egy kissé flegmán.

-És honnan kéne ismernem téged? - Néztem rá értetlenül.

-Hát ez egy hosszú történet lenne. Megmondanád Kennethnek, hogy keresem?

-Hát persze, egy pillanat. Addig gyere be - invitáltam beljebb a látogatónkat, majd felmentem és szóltam Kennnek. - Valami Angel keres téged - biccentettem a bejárat felé.

-Angel... - gondolkodott el Ken, de nem úgy tűnt, mint aki ismerné.

-Egy szőke hajú csaj, aki nem néz ki rosszul. - Próbáltam segíteni neki.

-Jaj, hogy ő... Emlékszel arra, amikor elmentem anyuékkal bevásárolni, és utána összetalálkoztak a régi ismerősökkel? - Mesélte, de látszott rajtam, hogy nem értem.

-Amikor hisztiztél nekem a telefonba? - Kérdeztem vissza.

-Igen, igen - bólogatott hevesen Ken.

-Dehát... mit keres most itt? - Néztem kérdőn a bátyámra.

-Hát sosem fogjuk megtudni, ha itt fogunk állni. - Kikerült, majd lement.

( Kenneth )

-Hali - mosolygott csábítóan Angel, amikor meglátott.

-Szia - viszonoztam a mosolyát. - Hát te mi járatban vagy? - Érdeklődtem kedvesen.

-Nem tudom, hogy mennyire emlékszel arra a bizonyos estére - nézett rám csábítóan, és akkor ugrott be, hogy mi mit is csináltunk azon a bizonyos estén...

-Ohhh hát nagyon is, felejthetetlen élményt okoztál nekem akkor - kacsintottam, mire megnyalta alsó ajkát. Hihetetlen a csaj... még ezzel is képes felizgatni.

-Tudod arra gondoltam, hogy megismételhetnénk - mondta kihívóan, miközben a szemembe nézett.

-Tudod, nehéz egy ilyen ajánlatot visszautasítani. - Mondtam egy perverz mosoly kíséretében.

-Hát akkor mire vársz? - Nézett a szemembe.

-Hát ne haragudj drága, de ezt most nem tudjuk megvalósítani. - Biggyesztettem le az ajkam.

-Mi az, hogy nem? - Nézett rám felháborodottan.

-Hát itthon van a húgom és a legjobb barátnője is nálunk van, és nem szeretném, ha ennek a szem vagy fültanúi lennének. De ha gondolod meghívlak egy sütire a közeli cukrászdába - mosolyogtam kedvesen, bár kételkedtem benne, hogy elfogadja a meghívásomat.

-Mondjuk ez sem egy rossz ötlet, köszi. - Mosolygott kedvesen és egy puszit nyomott az arcomra. Mit ne mondjak, meglepett.

-Akkor indulhatunk? - Kérdeztem.

-Persze. - Majd megfogta a kezem és kihúzott az ajtón.

-Krystal, elmentem. Majd jövök - kiabáltam fel még mielőtt bezártam az ajtónkat. Amint kiléptünk az utcára egy hatalmas meglepetés fogadott. Jackie és Ethan sétáltak az utcánkban. Most hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy hozzánk jönnek vagy csak szimplán Jackie-ékhez.

-Szevasz haver! - Vett észre Ethan és elkezdett integetni nekem. - Nem is tudtam, hogy becsajoztál.

-Először is sziasztok. Másodszor pedig nem a barátn....

-Még nem mondtuk ki, hogy együtt vagyunk - vágott a szavamba Angel a szám meg tátva maradt.

-Igazából még csak ismerkedünk. - Mondtam komolyan.

-Jaj, te kis szégyenlős - gügyögött Ethan.

-Na jó, nekünk mennünk kell. Nincs időnk olyan idiótákra, mint te - jelentettem ki sértetten, mire Angel elnevette magát.

-Aztán csak óvatosan a sráccal, harapni is tud - figyelmeztette Ethan a mellettem sétáló lányt.

-Te már csak tudod - horkantottam fel.

-És mi van akkor, ha szeretem, ha egy fiú harap? - Kérdezte meglepetésünkre Angel. - Meglepettségemben a homlokom közepéig szaladtak a szemöldökeim, Ethan-nek meg az álla a földet súrolta.

-Jó, oké én kiégtem... Hát Ken, eskü irigyellek. Nekem is ilyen csaj kell. - motyogta Eth.

-Egyszer nekem is lehet szerencsém - kacsintottam Ethan-re. - Na menjünk Angel -már épp indulni akartam, amikor Jackie szólalt meg.

-Krystallal nem beszéltél? - Kérdezte szomorúan.

-De igen, teljes mértékben azt hiszi, hogy te mozdultál rá a csajra, de kiálltam melletted. - Jackie annyira meglepődött, hogy hátrált néhány lépést, mintha megütöttem volna.

-Nagyon haragszik, igaz?

-Szerintem ki fogod tudni engesztelni - mosolyogtam rá biztatóan - na de most már tényleg megyünk.

-Rendben, sziasztok - köszöntek el, mi meg folytattuk az utunkat a cukrászda felé. Az egész utat végigbeszélgettük, majd amikor odaértünk a cukrászdába, bementünk és leültünk az egyik eldugott asztalhoz. A pincér felvette a rendeléseinket, én egy karamellával nyakon öntött gyümölcstálat kértem, Angel meg egy fagyikelyhet, amiben kókuszos, vaníliás, kivis, epres és banános fagyik voltak, amit csoki szósszal öntöttek le.

-Nos, mi szél hozott erre a környékre? - Kérdeztem, amíg vártunk a rendelésünkre.

- Csak szerettem volna beszélgetni egy kicsit - mosolygott kedvesen, majd hozzá tette - a mai csak egy teszt volt, hogy te is olyan srác vagy-e, aki csak megfektetni akar vagy képes rám várni - ez a kijelentés megmosolyogtatott, főleg az első találkozásunk miatt - tudom, hogy az első találkánk elég érdekesre sikeredett, dehát na.

-Nem kell magyarázkodnod, akárkivel előfordulhat, hogy elragadja egy kissé a hév. - Tettem a kezére a kezem.

-Őszintén megleptél, hogy elhívtál - mosolygott kedvesen.

-Őszintén? Engem meg megleptél, hogy elfogadtad a meghívást - erre mind a ketten nevetni kezdtünk - nagyon aranyos lány vagy - néztem mélyen a szemébe, mire elpirult.

-Köszönöm. Te sem vagy az a bunkó tapló, mint amilyennek gondoltalak.

-Ha ha ha... köszi szépen, ezt megkaptam. -Játszottam a sértődöttet - de még most sem válaszoltál, hogy mi szél hozott errefelé.

-Ez egy hosszú történet - sóhajtott - csak jöttem felfedezni a környéket, mert át kell mennem egy új suliba. A régiből kidobtak.

-Mi? Miért?

-Ez egy vicces sztori... Tesink volt, vagyis már befejeződött az óra, én pedig nem az öltözőbe mentem, hanem vizet inni. Amikor kiértem a folyosóra a hülye ex-pasim, akkor ugye még együtt voltunk, megfogott és mindenki előtt lesmárolt. Igen tudom, eddig nem tűnik nyomós indoknak, hogy miért csaptak ki, de még várj - gondolom láthatta az arcomból, hogy egyáltalán nem értem, mi is történt - utána kicsikét elszabadultak az indulatok, és be akart rángatni a takarítószertárba, csak volt akkora pechünk, hogy pont akkor jött a spanyol tanárom és azt hite, hogy én kezdeményeztem az egészet, mert kívülről úgy nézett ki, mintha én akartam volna berángatni. És ami még rátett egy lapáttal, hogy rajtam csak egy short volt meg egy haspóló. Ezért kaptam feltételest, a hülye exem meg semmit....

-Hát ez kemény - tátottam el a számat. Pont ekkor érkeztek meg a rendelésünk.

-Hát igen, és emlékeztem, hogy valahol abban az utcában laksz és ismerős volt a házatok, mert apám mutatott róla egy képet, és hát gondoltam próba szerencse.

-Ez neked ma nagyon bejött. És melyik suliba fogsz járni? - Kérdeztem őszinte érdeklődéssel.

-Huhh a nevét nem teljesen ismerem, de ahol muszáj egy sport mellé hangszert választani, olyasmi képzőművészeti és egyben sportgimi.

-Akkor oda, ahova mi járunk - mosolyogtam - A gimi a Hope str. 33-ban van?

-Igen, az lesz az. Amúgy olyan vicces, hogy az utca neve remény.

-Hát igen, humoruknál voltak az építészek, amikor az iskolánkat építették - nevettünk.

Késő délutánig beszélgettünk, nevetgéltünk és közben megettük a finom hűsítő édességünket. Mind a kettőnkből előjött a kisgyerek, és egymás édességébe nyúlkáltunk és etettünk egymást. Rengeteget hülyéskedtünk, és a végére teljesen jóba lettünk. Amikor kimentünk a cukrászdából már a nap lemenőben volt, így hazakísértem Angelt. Amikor búcsúztunk el, elkérte a telefonomat, és beleírta a telefonszámát azzal a hozzászólással, hogy szívesen találkozna velem máskor is. Még kaptam egy búcsúpuszit, és elindultam haza. Amikor haza értem Krystal fogadott.

-Ki volt ez a csaj és mit akar tőled? - Kezdett faggatni.

-Már mondtam, hogy ki volt, és hogy mit akar az nem rád tartozik.

-Bejön neked? - Kérdezte érdeklődően.

-Hát nem tudom, talán...

-Mi a teljes neve? - Folytatta a faggatást Krys.

-Angel.

-De milyen Angel?

-Öhh fogalmam nincs... Vagyis várj! - Ekkor jutott az eszembe, hogy a telefonomba lehet beleírta. Amint megnyitottam a névjegyzékemet máris az első volt a listán ,,Angel Grew" néven. - Angel Grew.

-Okés, máris megnézem ki is ez a csaj... - és már vette elő a telóját és elkezdte bepötyögni a nevét. - Te meg miért nem jelölöd be?

-Jó na, csak hogy nyugodt legyen a lelki világod... - majd én is bejelöltem.

----1 héttel később---

Már egy hetünk sincs és indulunk Rodoszra. Krystal már rettenetesen izgul, bár nem csak ő, hanem én is. Az elmúlt egy hétben nem történt semmi különös, Angel-lel elkezdtünk irkálni, nagyon jóba vagyunk, aminek kifejezetten örülök, néhány napja megmondtam neki, hogy nemsokára elutazunk. Kicsit szomorú volt miatta, de örült annak, hogy Európába megyek.

Két napja Krystal kapott egy telefont anyutól, hogy Brook-ék szülei megkérték őt, hogy segítsen a fiúknak csomagolni... Nem igazán örült neki, de megegyeztek, hogy Mercedes is segíthet neki. Holnap kezdünk bepakolni mi, utána pedig Brook-éknak fog segíteni. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz ebből, de azért kicsit reménykedek benne, hogy nem verekedés lesz a vége. 

Sziasztok!

Meghoztam a következő részt. Igaz ez nem volt annyira érdekes, de megígérem, hogy a következő részben lesznek izgalmak és az utána következőkben még több, hiszen egy hosszú utazás vár ránk!

Remélem, azért ez a rész is tetszett nektek, és köszönöm, hogy ennyien olvassátok az én kis történetemet!!!

Imádlak titeket!

Puszi Ashy!