,,Visszarohantam a házba és felbontottam a levelet... Ami benne volt az megdöbbentett...

-Ez igazi? - ámultam el............." 

____________________________________________________

(Krystal)

Kinyitottam a borítékot, és repülőjegyeket találtam benne, mellette pedig egy levél. Anyutól.

Szia kicsim!

Üzleti okok miatt nem fogunk tudni haza menni, mert közbejött egy nagyon fontos tárgyalás. Mond meg Brook-éknak is, hogy az ő szüleik sem fognak tudni majd haza menni, mert együtt kell elmennünk Rodoszra, a találkozóra. Nagyon fontos lesz ez nekünk, és kiengesztelésképpen úgy döntöttünk apáddal, és Jason-ék szüleivel, hogy titeket is elhozunk erre a 1,5 - 2 hétre. A gépetek július 31.-én reggel fél kilenckor fog indulni, de csak augusztus 1.-jén fogtok ideérni. Nagyon hosszú az út, tudom. Ezért is örülök annyira, hogy Kenneth már utazott repülővel. Remélem nem lesz semmi baj az átszállásokkal. A repülőgépetek a Trentonról fog indulni, ezért megkérem Rosswellék szülei közül az egyiket, hogy vigyen ki titeket oda, úgyis 7-személyes autójuk van. Mi előttetek egy nappal fogunk oda érkezni. Nem tudom, hogy ki fogunk-e tudni menni értetek a repülőtérre, de ha nem is akkor egy autót mindenképp elétek küldünk. A Tu Casa-ban fogunk megszállni. Egy csodálatos hely, gyönyörű kilátással. Remélem nem sokkolódtál le nagyon a hírtől. El ne felejts szólni a bátyádnak, és az ikreket is kérdezd meg, hogy megkapták-e a levelet.

A levélben benne van minden repülőjegy. Ha jól számoltam 5x kellesz átszállnotok. Remélem minden rendben fog menni. Ne aggódjatok! Nem kellesz sokat várnotok a járatokra. Ha bármi probléma van hívjatok bármikor, mindig telefon közelben leszek. Mindenképp töltsétek fel a powerbankotokat, hogy egyikőtök sem merüljön le a hosszú út során. Nagyon vigyázzatok magatokra! Visszafele már együtt jövünk!

Puszilunk titeket! Hamarosan találkozunk!
Anya és Apa.

Miután elolvastam a levelet, teljesen ledöbbentem. Ezt komolyan gondolják? Első dolgom volt berohanni Ken szobájába, és felkelteni.

-Kenneth! - ráztam meg - Kelj fel, de azonnal! - Cseppet sem kíméltem, addig csapkodtam, ütögettem, rázogattam, amíg fel nem kelt nagy nehezen.

-Mit akarsz? - Kérdezte reggeli, mély rekedtes hangján.

-Olvasd el! - A kezébe nyomtam a levelet, a borítékot viszont nem mertem a kezébe adni.

-Mégis hogy olvassam el, ha egy kis fény sincs a szobámban? - Nevetett fel, és készült visszafeküdni, de nem engedtem.

-Ezen könnyen segíthetünk - nevettem fel ördögien, majd az ablakához sétáltam.

-Krystal ne meré.... Áááááá kiégett a szemem! - Kapta kezét a szemei elé.

-Látod? Mondtam, hogy ezen könnyen segíthetünk - egy nagyon csúnya hunyorgós nézést kaptam, amin csak nevettem - na de olvasd el! - parancsoltam rá ellentmondást nem tűrően.

Nagy nehezen feltápászkodott, és lecsúszott róla a takaró, amikor a falnak dőlt. Hiába a testvérem, attól még piszok jól néz ki. Figyeltem az arcát, miközben elkezdte tanulmányozni a levelet. Minél tovább olvasta, annál meglepettebb és rémültebb fejet vágott. Ezek szerint ő sem volt felkészülve erre, és nem is tudhatott róla. Amikor befejezte az olvasást a kezembe nyomta a papírt.

-Hol vannak a repülőjegyek? - kérdezte kissé izgatottan.

-A borítékban. - Adtam a kezébe a megemlített tárgyat. Kivette a jegyeket, és elkezdte tanulmányozni őket. 10 darab repjegy volt benne, ami azt jelenti, hogy tényleg 5x fogunk átszállni.

-Azta... -ámult el Ken - nagyon durva helyeken fogunk átszállni - jelentette ki, mire csak kérdően ránéztem, ezért folytatta - Először átrepülünk Kanadába, onnan Ibizára, majd Párizsba, utána Görögországba és végül Rodoszra. - Tátva maradt a szám.

-Ez komoly? - Kaptam ki a kezéből, majd gyorsan végigolvastam. Minden úgy volt, ahogy mondta. Teljesen lesokkoltam.... Amikor nagyjából összeszedtem magam elindultam a szobám felé, amikor kopogtattak... Nem hiszem el, hogy pont most kell.

-Ken, kinyitnád az ajtót? - Kiabáltam, de nem kaptam választ. - Kenneth! - indultam meg a szobája felé, de ott sem volt... - Kenneth Oren! Ez nem vicces! - Aztán figyelmes lettem egy zajra. Víz. Gondolom zuhanyzik. Remek, megint én nyitok ajtót. Rohantam le a lépcsőn, mert az a valaki, aki kopogtatott azt hittem betöri az ajtónkat - Jövök már -kiáltottam, majd nyitottam az ajtót.

-Hali Krysi. Ugye most nem keltettelek fel? - Nézett rám Jason. Nekem meg eszembe jutott a nyár elejei eset, amikor azt hitte Jackie, hogy lefeküdtem Jasonnel.

-Szia, nem. - Mosolyogtam. - Épp hozzátok akartam menni, miután felöltöztem, de megelőztél, és még időm sem volt átöltözni.

-Jó, na bocsánat. Mizujs veled? - kérdezte őszinte érdeklődéssel.

-Hát mesélnék dolgokat, de egyezünk meg úgy, hogy elmész Jackie-ért, és akkor mindent elmondok. Úgyis kérdeznem kell valamit. - Furcsálltam, hogy Jason tök normális dolgokról kérdezett, és egy szóval sem említette meg a nyaralásunkat. - Egyezzünk meg, hogy 10 perc múlva átjöttök, és megpróbálod nem betörni az ajtónkat. - Nevettük el magunkat.

-Rendben Krysi, akkor majd jövünk. - Bezártam az ajtót, és rohantam fel a szobámba. Letusolni már nem volt időm, így csak felkötöttem a hajamat egy lenge kontyba, felvettem egy otthoni rövidnadrágot és mellé pedig egy egyszerű fehér rövidujjút.

Éppen sikerült elkészülnöm, amikor kopogtattak. Először Kenhez kopogtam be, és parancsba adtam neki, hogy tolja le a fenekét a nappaliba, mert megbeszélést tartok. Nagy sóhaj kíséretében kinyitotta az ajtót és elindult utánam lefelé. Kinyitottam az ajtót, majd beljebb tessékeltem a vendégeket. Őket is megkértem, hogy fáradjanak be a nappaliba, mert van egy kis megbeszélnivalónk. Amíg a srácok üdvözölték egymást, addig én felrohantam a notebookomért, a telefonomért meg a borítékért benne a levéllel és a repülőjegyekkel. Vissza mentem a nappaliba, és leültem a fiúk közé.

-Nos akkor csapjunk a lecsóba! - Nyitottam fel a gépemet. A srácok csak bólintottak egyet - Nem tudom, hogy ,,hallottatok"-e az augusztus elejét érintő nyaralásunkról. - Vágtam egyből a közepébe. Jason meglepett arckifejezéséből arra jutottam, hogy ő semmiről sem tud. Ránéztem Jackie-re, aki biccentett egy alig láthatót.

-Azt hittem, hogy ez csak egy vicc - kezdte komolyan - utána érdeklődtél már a szüleidnél, hogy ez tényleg igaz-e? - Kérdezte Jackie. Ez még az eszembe se jutott, így gondolkodás nélkül a telefonomért nyúltam, és tárcsáztam anyu számát. Kicsengett, közben kihangosítottam, majd felvette.

-Szia kicsim! - köszönt, és a hangjából hallottam, hogy mosolyog.

-Szia anyu, remélem nem zavarlak, de lenne egy kérdésem. - Kezdtem bele óvatosan.

-Dehogy zavarsz! Örülök, hogy hívtál. Valami pasi van a dologban? - Kérdezte. Erre egyáltalán nem számítottam, de éreztem magamon Jackie tekintetét.

-Nem anyu... - mondtam fojtottan - a levélről lenne szó.

-Miféle levélről beszélsz?

-Hát erről az utazásos cuccról - böktem a boríték felé még akkor is ha nem látta.

-Jaj hát persze! Ezek szerint ma kaptátok meg. Minden benne van?

-Ha a levélre és a 10 darab repülőjegyre gondolsz, akkor igen.

-Nagyszerű! Majd menj át Brook-ékhoz, és nézd meg, hogy ők is megkapták-e a levelet.

-Igen, megkapták. Itt ülünk a nappaliban. Áthívtam őket megbeszélni a dolgot, de előbb meg akartunk bizonyosodni róla, hogy ez nem csak egy átverés.

-Értelek Krys. Akkor nem is zavarlak tovább! További jó megbeszélést, és puszilom a srácokat.

-Mi is puszilunk téged - mondta Ken.

-Ki vagy hangosítva, ezt elfelejtettem mondani - kuncogtam.

-Na szép is - játszotta a sértődöttet -tényleg nem zavarok tovább. Ha bármi kérdésetek van azonnal hívjatok. Ha nem veszem fel a telefont tárgyaláson vagyunk, de amint tudlak visszahívlak. Vigyázzatok magatokra! Puszi.

-Szia anya - köszöntünk kórusban Kennel.

-Viszhall Mrs. Oren. - Mondták az ikrek kórusban, majd letettem.

-Na ez is megvolt. 10 nap múlva ilyenkor már a repülőn fogunk ülni . El tudjátok ezt hinni? - Néztem körbe izgatottan.

-Nem, még nem dolgoztam fel - felelte Jason. - Egyáltalán hova megyünk? - Érdeklődött.

-Rodoszra. - Vágtuk rá mindhárman egyszerre - Jasonnak tátva maradt a szája.

-De... de... de az nagyon messze van! - Hitetlenkedett - Hányszor és hol kellesz átszállnunk?

-Na figyelj. Legelőször elmegyünk a Trentonra, onnan repülünk Kanadába, majd Ibizára, Párizsba, Görögbe és végül Rodoszra. Több, mint 1 teljes napot fogunk utazni. - Soroltam. Jason kikerekedett szemekkel nézett rám, majd a többiekre.

-Igaz ez? - Mindenki bólogatott - Hűha... Hihetetlen, hogy alig két hete lakunk itt, és máris utaznunk kell.

Miután szegény túltette magát a dolgon, megnéztük a járatainkat, hogy körülbelül mikorra is fogunk oda érni, ha egy gép sem késik. Az indulás időpontja : Július 31, 8:30, Trenton. Az érkezés időpontja :  Augusztus 1, Rodosz, 17:30 körül plusz még egy jó fél óra a hotelig.

-Jó kis kaland lesz ez! - Szólal meg a jobb oldalamon Ken.

-Baj, hogyha félek ettől az egésztől? - nézek körbe.

-Dehogy baj! - Teszi a vállamra a kezét Jackie. - Szerintem nem te vagy az egyedüli aki fél.

-Ki kell engednem a gőzt.  -Jelentettem ki, a halántékomat masszírozva.

-Menjünk el kicsit kosarazni - állt elő az ötlettel Jason. Ledöbbentem. Honnan tudja, hogy imádok kosarazni?

-Ez egyáltalán nem rossz ötlet. De ilyen öltözéken nem mehetek! - Akadtam ki.

-Menj, öltözz át, mi itt megvárunk. - Válaszolt mosolyogva Brooky (Jason beceneve).

Több sem kellett, rohantam fel a szobámba és már azon gondolkodtam, hogy mit is fogok felvenni. Egy fekete mackónadrágot, és sportmelltartót választottam. Lehet később megbánom a színét, de siettem. A hajamat felkötöttem egy lenge copfba, és néhány tincset kiszabadítottam belőle, hogy azért ne legyen az a megszokott.

Amikor leértem Jackie azonnal végignézett rajtam tetőtől-talpig, majd egy kihívó pillantással jelezte, hogy nagyon bejön neki amit lát. A szettemet egy fehér tornacsukával egészítettem ki.

-Indulhatunk - csaptam össze a tenyeremet, mire a fiúk felálltak. Meglepetésemre Ken is velünk tartott, de kicsit sem bántam. A kosárpálya tőlünk nagyjából negyed órára lehetett gyalog. Az egész utat végig hülyéskedtük. Körülbelül fél kettő lehetett mire oda értünk.

-Nem akarom megzavarni a szórakozást, de hozott bárki is kosárlabdát? - Nézett körül Ken összehúzott szemöldökkel. A srácok kórusban csaptak a fejükre, mire én csak nevettem.

-Honnan fogunk labdát szerezni? - Kérdezte Jason.

-Hát majd valamelyikőtök szépen hazamegy érte. - Mutattam a fiúkra, akiktől csak egy szúrós pillantást kaptam.

-Az menjen labdaért, akinek ez az egész az ötlete volt - mondta Jackie egy öntelt mosollyal.

-De nemár! - Nyafogott Jason - Mindig velem van kibaszva! - Megsajnáltam szegényt.

-Ha akarod hazamegyek veled érte. - Ajánlottam fel nagylelkűen. Jasonnak sem volt ellene kifogása, egyből jobb kedvre derült. Jackienek viszont nem tetszett a nagylelkűségem.

-Na akkor induljunk! - Mondta jókedvűen Jason, majd belém karolt és úgy indultunk el visszafelé.

Az út során rengeteget beszélgettünk mindenféle témákról. Megosztottunk egymással néhány ciki sztorit, amit a testvéreink miatt éltünk át, és néhány nagyon kellemetlen pillanatot. Kiderült, hogy mindketten nyitottunk már rá a tesóinkra, amikor nem kellett volna... Ha értitek mire gondolok. Fel sem tűnt, amikor haza értünk, csak akkor amikor Brooky elengedett. Befutott a labdaért, és már indultunk is vissza. Az út másik felét is végig beszéltük, és megint leginkább a régi emlékeinket osztottuk meg a másikkal. Megtudtam azt is, hogy amikor Jason 4 éves volt elszökött otthonról. Se szó, se beszéd lelépett, és úgy találták meg, amikor a boltból az egyik elárusító felhívta az anyját, hogy ott van a gyerek. Nem kapott ki érte, de azóta sokkal jobban figyeltek rá. Amikor már a pálya közelében voltunk nagy nevetgélésre lettünk figyelmesek. Amint oda értünk észrevettem, hogy Jackie és Ken összefutottak tesóm osztálytársaival. Volt néhány olyan csaj is ott, akiket nem ismerek, így azt feltételeztem, hogy azok nem Ken osztálytársai. Ken nagyon jól szórakozott, és ahogy elnéztem Jackie-nek is akadt társasága, mégpedig egy csaj kíséretében.Egyik pillanatról a másikra elment az összes jókedvem, és már kosarazni sem akartam, így szóltam Jasonnek, hogy hazamegyek. Nem értette, hogy miért, de amikor követte a tekintetemet rájött, hogy mi is történt. Az a csaj konkrétan nyomult Jackiere, teljesen közel hajolt hozzá... Elfordítottam a fejemet, nem akartam látni, hogy mi következik... Elindultam haza, teljesen összetörve. A tegnapiak után nem hittem, hogy képes lenne megtenni ezt velem... Amikor hazaértem, felmentem a szobámba, ledobáltam a cuccaimat, befeküdtem a kádba és sírtam...

(Jackie)

Miután elmentek Krystalék a labdaért feltűntek Ken osztálytársai, és odajöttek hozzánk. Elkezdtünk beszélgetni, amikor megjelent az exem is... Teljesen ledöbbentem... Mit keres itt? Hiszen elköltöztünk, erre itt is muszáj összefutnom vele. Egész idő alatt csak nyomult, és játszotta a szépet és a jót, nekem meg majd felfordult a gyomrom. Megpróbált megcsókolni, de nem hagytam magam, elfordítottam a fejem és csak annyit láttam, ahogy Krystal elindul hazafelé. Odajött hozzám Jason, és szerencsére kimentett a boszorkány karjai közül.

-Hát tesó, kezdheted tervezni, hogyan fogod kiengesztelni -nézett rám egy szomorú mosoly kíséretében.

-Ezt elbasztam... - temettem az arcom a kezeimbe..........

___________________________________________________

Sziasztok!

Itt is lenne a kövi rész! Most van időm, így kétnaponta fogok tudni részeket kitenni. (legalábbis ez a tervem)

Remélem, hogy tetszett nektek. Ez is egy majdnem 2000 szavas részecske lett, ez is azt mutatja, hogy ihletből most bőben van. És micsoda szerencse, hogy most még az időmből is kitelik. 😅

Igyekszem minél hamarabb hozni az újabb részt. 💓

Puszillak titeket!

^Ashy^♥️