*2 héttel később*

(Krystal)

2 hét telt el azóta a bizonyos nap óta... 2 hete gondolkodok egyfolytában, hogy mit is találunk a parkban... Nagyon rossz előérzetem van a ,,dologgal" kapcsolatban... Már az is átfutott az agyamon néhányszor, hogy megszegem az ígéretünket, és titokban elmegyek, és megnézem mit rejt az aktatáska... Nem, nem nem....Nem tehetem meg ezt a legjobb barátaimmal és a testvéremmel. Rengetegszer voltak miatta rémálmaim, sőt az is előfordult, hogy nem tudtam aludni tőle, mert egész éjszaka ezen gondolkodtam. És ebben a nyamvadt percben is ez a vacak jár  a fejemben... Pedig sokkal jobb dolgom is lehetne. Július 20.-a van, délelőtt 10:28. Megbeszéltük Mercedessel, hogy ma csajos napot tartunk, és elmegyünk egy kicsit shoppingolni, utána moziba, majd a nap megkoronázása képen beugrunk a cukrászdába. Háromnegyedre jön értem, én meg még mindig csak egy törülközőben állok a ruhásszekrényem előtt. Iszonyatos a hőség odakint, ezért valami nagyon lenge összeállítást keresek. 10.36 és még mindig a szekrénybe bámulok. Úgy döntöttem, hogy a hajamat nem szárítom meg. Egy az, hogy nincs időm, a másik pedig, hogy hűsít, ami valljuk be +40 fokban elég kellemes. Nagy nehezen a ruháimat is kiválasztottam : egy fehér csipkés topra és mellé pedig egy fehér virágmintás szoknyára voksoltam. 

10:43. Basszus! El fogok késni! Gyorsan befújtam magam a parfümömmel, kispiráloztam magam, felkentem egy kis szájfényt és már rohantam is le a földszintre, egyenesen a bejárati ajtóhoz, már épp nyitottam volna az ajtót, amikor felfigyeltem valamire...

-Basszus! Cipőt is kéne vennem! - Kiáltottam fel, majd gyorsan a lábamra húztam a fehér Conversemet. És már rántottam is fel a kilincset, csakhogy nem Mercedessel találtam szemben magam.

-Hali! - köszönt rám mosolyogva Jason. Teljesen lesokkolódtam... Ő mégis mit keres itt?

-Ööö szia? - Inkább kérdésnek hallatszott, mint kijelentésnek. Na mindegy. - Hát te meg hogy kerülsz ide?

-Hát izé... - vakargatta a tarkóját zavarában - azt hittem, hogy tudsz róla.

-Miről kéne tudnom? - Fontam össze a kezeimet a mellkasom előtt. Szegény nagyon megijedhetett, mivel hátrált egy lépést és segélykérően körbe nézett. Követtem a példáját és csak akkor tűnt fel, hogy nem csak mi vagyunk itt. - Mióta állsz ott? - összehúzott szemekkel néztem a legjobb barátnőmet.

-Gondoltam nem lenne nagy baj, ha ők is csatlakoznának - mutatott Jasonre, majd Jackire. Tátva maradt a szám. Nem létezik, hogy Jackie is itt volt az elébb!

-Mióta áll ott Jackie? - Kérdeztem Merctől, de  nem ő válaszolt.

-Először is engem is megkérdezhettél volna, másodszor már az elejétől. - Mosolygott, és nagyon is állta a tekintetemet, amikor eszembe jutott, hogy mit műveltünk a ,,randink" után. Azonnal elkaptam a tekintetemet, és elpirultam.

-Ugye nem lenne nagy baj, ha mi is csatlakoznánk? - Nézett rám kiskutya szemekkel Jason. - Rá néztem, majd Jackie-re, akinek az arcáról nem tűnt el az a szexi és magabiztos mosoly.

-Rendben. Ti is jöhettek - a két srác lepacsizott - DE! Van egy feltételem. - Húztam gonosz mosolyra az ajkaimat.

-Hallgatunk - válaszoltak kórusban.

-Nem vagyok hajlandó változtatni a programomon, ezért az első állomás a pláza. - A fiúk arcáról lefagyott a mosoly, és döbbenet vette át a helyét. - Mivel ezt egy csajos napnak szántuk nem tudtok megakadályozni benne. - Mosolyogtam angyalian. - Szóval jöttök, vagy sem? Már láttam, hogy Jason nyitotta volna  a száját, de Jackie megelőzte.

-Igen, megyünk. - Jelentette ki magabiztosan, Jason pedig hitetlenkedve nézte a bátyját (azt hiszem ő az idősebb). Elnevettem magam.

-Hát jó. Akkor induljunk. - csaptam össze a tenyeremet, majd elindultam a pláza irányába. Amikor Merc mellém ért hozzám hajolt.

-Mi van közted és Jackie között? - Kérdezte, mire megtorpantam és rá néztem.

-Nem tudom... - feleltem suttogva, egy szomorú mosoly kíséretében. Merc megértően bólintott, de láttam, hogy nem fejezte be még a kínvallatásomat, majd felkiáltott.

-Menjünk shoppingolni! - A fiúk egyszerre nyögtek fel fájdalmasan, mi pedig csak nevettünk.

Tőlünk egy olyan negyed órára van egy csodálatos hely rengeteg ruhás és cipős üzlettel. Amint beléptünk a kellemes klimatizált helyre nagyon fellelkesedtünk, és szinte futólépésben indultunk el a kedvenc ruhás üzletünk felé. Meglepetésemre a srácok tartották az iramot, és ők is futásnak eredtek. Azt sem tudtuk, hogy hol és mivel kezdjünk... Ezt nevezhetjük a bőség zavarának. Megdumáltuk, hogy én megyek jobbra, a felsők felé, Merci pedig balra a shortokhoz, egy kis csavarral. A srácok is szét váltak. Velem jött Jackie (micsoda meglepetés, nem?) Merc-cel pedig Jason. Nagyon belefeledkezhettem a válogatásba. Már csak arra lettem figyelmes, hogy valaki megköszörülte a torkát mellettem. Ijedtemben ugrottam egyet, majd Jackie-re néztem.

-Mi van? - kérdeztem egyhangúan.

-Semmi - mosolygott - csak annyira belefeledkeztél a nézelődésbe, én pedig nem azért jöttem, hogy csak álljak, és nézzek ki a fejemből.

-Akkor mégis mit akarsz csinálni? - forgattam meg a szemem. Egy féloldalas mosolyra húzta ajkait, majd gyorsan felkapott néhány toppot, megfogta a kezem és elkezdett az öltözők felé húzni.

-Jackie! Te meg mégis mit csinálsz? - Próbáltam suttogva, mégis ideges hangnemben kérdezni. Nem szólt semmit. Megtorpant, én meg majdnem nekimentem. Hátra fordult, a szemében egyfajta huncut csillogással, rám kacsintott és húzott tovább. Amikor már a fülkékhez értünk akkor sem engedte el a kezemet. Keresett egy üres hátsó, szabad próbafülkét, majd behúzott. Csodálkozva néztem rá, hogy mégis mi a fenét művel... Nem kellett sokáig várnom, hogy megtudjam mit akar. Ledobta a kis puffra a felsőket, amiket hirtelenjében felkapott. Már épp nyitottam volna a számat, hogy kérdőre vonjam, de megakadályozott. Teljes testével neki nyomott a falnak és megcsókolt. Újra. Ugyanaz az érzés fogott el, mint a parkban a piknik után, elvesztettem az eszem. Belevezettem az ujjaimat a sűrű barna hajába. Karjaival megragadta a derekamat, és megemelt. Automatikusan átkulcsoltam a lábaimmal a derekát. Egyikünk sem volt tudatában, hogy bármelyik pillanatban észrevehetnek minket, mi csak éltünk a pillanatnak. Teljes testem felett átvette az uralmat a vágy. Jackie gondolt egyet és hirtelen áttért a nyakamra. Megtalálta az egyik legérzékenyebb pontomat, majd óvatosan elkezdte szívogatni az érzékeny bőrt.

-Jackie - suttogtam - nem szabad ezt csi...csinálnunk - ziláltam. Nem reagált, csak éreztem, ahogy elmosolyodik. - Jackie! - Szólítottam meg keményebben, mire gyengéden a falhoz lökött. - Le fogunk bukni! - suttogtam.

-Öhm Krystal? - hallottam meg kintről egy hangot, lefagytunk - Te vagy az? - Jackie végre abbahagyta a nyakam szívogatását, és ijedten a szemembe nézett.

-Szerintem nincs egyedül - kuncogott valaki(?) - Krysi te vagy az? - Olyan ismerős ez a hang... Jackie közben leengedett, és megigazította a ,,kicsit" kócos haját. - Krystal. - Szólított meg ismét. Annyira ismerős... Hol hallottam én már ezt a han... Jason!

-Krystal, ha nem válaszolsz kénytelen leszek elhúzni a függönyt. - Mercedes... Hát persze. Kicsit megigazítottam a ruháimat, majd egy mély levegő után elhúztam.

-Én megmondtam - nevetett fel hangosan Jason, és nyújtotta a kezét Merc felé, aki a kezébe nyomott egy 5 dollárost. Mi a....?

-Ti most fogadtatok? - Maradt tátva a szám.

-Muszáj volt kihasználnom a lehetőséget - vigyorgott még mindig Jason.

-De hát honnan tudtátok, hogy mi itt... - Kérdezte volna Jackie, de szerencsére hamar észbe kapott.

-Hát elég hangosak voltatok - mondták szinte kórusban, mi pedig lefagytunk.

-Honnan hallottátok?

- Már a próbafülkék közelében lehetett hallani - csiripelte Jason, nekem meg kifutott az arcomból a vér. Mercedes a karjába bokszolt. - Aú! Ezt most miért kaptam?

-Nem hallatszott ne aggódjatok. Találtam néhány shortot és fel akartam próbálni. Aztán lihegést hallottunk, és eljöttünk megnézni, kiknek van jó dolguk, és fogadtam, hogy biztos nem ti vagytok, de buktam. - Magyarázta Merc.

-Hát az egyszer biztos, hogy a közeljövőben nem jövök ennek az üzletnek a közelébe. Főleg nem srácokkal - néztem szúrósan Jackie-re, aki csak mosolygott.

A nap hátralévő részében beültünk kajálni a Mekibe, aztán elhatároztuk, hogy elmegyünk moziba, de a cukrászdát kihagyjuk. Egy hatalmas civakodás után eldöntöttük, hogy a ,,Nyomd, Bébi, Nyomd"-ra fogunk menni. Megvettük a pattogtatott kukoricákat, az üdítőinket, majd beültünk a terembe. Jackie ült legbelülre, utána én, (Nem akartam, kényszerítettek!) mellém ült Merc, majd Jason. Elkezdődött a film, mindenki ette a maga popcorn-ját. A film nagyon tetszett, és szerintem nem csak nekem. A film utolsó fél órájában járhattunk, amikor valami elterelte a figyelmemet... Jackie a combomra tette a kezét. Oldalról rápillantottam, és észrevettem, hogy ő is engem néz. Nagyon kevesen voltunk a filmen. Rajtunk kívül 2 srác és egy pár ültek be jóval elénk, így senki sem volt a közelünkben. Figyelmen kívül hagytam a combomon pihenő kezet, mindaddig a pillanatig, amíg meg éreztem, hogy egyre feljebb csúsztatja, amíg a szoknyám széléig nem ért. Vettem egy mély levegőt, majd a kezére helyeztem a kezem, és próbáltam leszedni magamról, de nem hagyta... Belemarkolt a combomba, így bele kellett törődnöm, hogy az bizony még egy jo 25 percen keresztül ott lesz.

-Remélem nem gond- rekedtes hangjától végig futott rajtam a hideg, majd folytatta - eljutunk majd magasabb szintekre is- puszilta meg az arcom, majd visszafordult. Kicsit ledermertem a kijelentésére,  és nem tudtam mit csinálni vele... Az utolsó fél órára egyáltalán nem emlékszem a filmből.  Miután kijöttünk a moziból egyenesen hazafelé vettük az irányt. Egész úton a filmről beszélgettünk. Leginkább Jason és Merci, mi pedig csak figyeltünk, hogy miről is volt szó az utolsó fél órában. Amikor végre a házunk előtt álltunk elköszöntem az ikrektől és Merctől, majd bementem a házba. Levettem a cipőmet, felsétáltam a szobámba, és úgy döntöttem, hogy  befekszek a kádba és kicsit relaxálok. Levettem a ruháimat, közben elkezdem a vizet engedni, és bekapcsoltam a háttérben egy kis lágy zenét. Pontosabban Two Feet-től a "Go F*ck Yourself"-et. Befeküdtem a kádba és hallgattam a kellemes, de mégis szenvedéllyel teli zenét, amikor üzenetet jelzett a telefonom.

Ismeretlen szám : Remélem élvezted a mai napot, és nem haragszol rám a mozis eset után. Nem tehetek róla, hogy ilyen rövid szoknyát vettél fel... Túlságosan látszott a combod.

Elpirultam. Nem kellett sokat godolkodnom, hogy rájöjjek Jackie írta az üzenetet. Nem tudtam, hogy válaszolhatnék neki, így nem írtam vissza. Néhány perc gondolkodás után rájöttem valamire...

Én: Honnan van meg a számom?    

Ismeretlen szám : Megvannak a saját embereim. 

Erre már nem reagáltam, tudtam, hogy Mercedes adta meg neki. Kicsit be is rágtam rá.... Hogy adhatta meg neki az engedélyem nélkül...?  Túl fáradt voltam ahhoz, hogy ezen gondolkozzak. Hagytam hogy elringasson a zene ritmusa és ellazítson a forró víz. Egy jó fél óra után kimásztam a kádból. Felvettem a pizsimet, ami ken egyik régi pólójából, és egy bugyiból állt. Bebújtam az ágyba és felnéztem még a közösségi oldalakra, hátha találok valami érdekeset. Miután végignéztem mindent letettem a telefonomat az éjjeli szekrényemre. Betakartam magam nyakig és vártam, hogy elnyomjon az álom. Már szinte aludtam amikor hallottam, hogy üzenetem érkezett. Kómásan a telefonomért nyúltam és megnéztem :

Ismeretlen szám : Jóéjszakát Hercegnő!  ♥️

Elmosolyodtam, és még mielőtt visszaírhattam volna, elaludtam.

______________________________________________________

Reggel valami pokoli hangos kopogtatásra ébredtem... Nagy szitkozódások közepedte másztam ki az ágyból és néztem meg az órámat 7:38. Remek... Pont ezt terveztem mára... Nem értem, hogy Ken még miért nem nyitotta ki az ajtót. Benézek hozzá, úgy alszik, mint akit agyonvertek... Tényleg szuperül kezdődik a napom... Lerkecmeregtem a lépcsőn és kinyitottam az ajtót. Senki nem volt ott... Mi a...? Vissza mentem a szobámba és kinéztem az ablakon.  Ott sem láttam semmit és senkit aki ezt a zajt csaphatta volna... Pedig esküdni mernék, hogy a bejárati ajtótól jött. Lementem még egyszer és kinyitottam újra az ajtót és kisétáltam az utcára. Akkor találtam szembe magamat a postással... Hozzám sétált és a kezembe nyomta a borítékot miután megkérdezte a nevemet. Végignézett rajtam és tovább ment. Ekkor eszméltem fel, hogy pizsamában vagyok. Visszarohantam a házba és felbontottam a levelet... Ami benne volt az megdöbbentett...
-Ez igazi? - ámultam el.............

__________________________________________________________

Sziasztok!
Tudom, hogy nagyon nagyon nagyon rég volt rész... Nincs mentségem... Nem volt ihletem és nem is nagyon akarózott, de remélem kibékítettelek titeket ezzel a résszel.

Nagyon hálás vagyok nektek, hogy már majdnem 7.5K-en olvastátok a kis művemet! Nagyon jól esik és nagyon szépen köszönöm!!! ♥️
Ti vagytok a legjobbak!

Puszillak titeket és igyekszem gyakrabban hozni a részeket!!

^Ashy^♥️