(Jackie)

Egyszerűen képtelen voltam felfogni, amit Krystal és Jason tett. Hihetetlen, hogy Krystal komolyan lefeküdt vele. És ne mondja már nekem senki, hogy félreértem, mert ezt nem lehet félreérteni. Azt hittem, hogy ez egy jó nap lesz, mert láthatom Krystalt, de nem..... Jason is sejti, hogy bejön nekem Krys, de nem! Csak ezért is kikezd vele! És hogy miért vagyok ennyire biztos ebben?? Ha nem történt semmi, akkor miért volt rajta Jason pólója?? Tisztán emlékszem rá, hogy mit vett fel reggel, és Jasonon meg póló sem volt.... Pfff... és még én értem félre. Amikor ott hagytam Kryst az utcán, és sétáltam a házunkhoz, még hallottam keserves zokogását, amire még az én szívem is összeszorult, és egy könnycsepp gördült le az arcomról. Nagyon nehéz volt otthagyni, és hallgatni, de nem fordultam vissza, mert már az én szemem is tiszta könny volt. Már kezdtem reménykedni, hogy találhatok egy normális barátnőt, mert amik alapiskolában voltak.... azoknak csak arra kellettem, hogy megdugjam őket. És nem hagytam! Két csajom volt. Mind a két kapcsolatom egy hónapig sem tartott, mert rájöttem, hogy mit akarnak. Erre elköltözünk anyuék munkája miatt, és most itt ez a lány. Nagyon szép, kedves, vicces, eszméletlen teste van, és azok a kék szemek... el tudok veszni bennük. Még én sem hittem benne, hogy lehet köztünk valami, mert amikor először ránéztem - sose felejtem el azt az átázott fehér pólót, fekete melltartót és az a mosolyt... már akkor elolvadtam tőle - biztos voltam benne, hogy volt barátja, de tegnap megtudtam, hogy mégsem. Akkor tényleg hittem benne, hogy lehet valami, de ma összetörtem. Gondolkodásom közben hazaértem, és mondtam anyuéknak, hogy felmegyek a szobámba egy picit. Látta rajtam, hogy nincs rendben valami, de nem szólt róla semmi, csak bólogatott. Felmentem a lépcsőn majd a folyosó végére, ahol a szobám volt. Beléptem. Egy hatalmas lyukra hasonlított, mert nem volt benne semmi. Most kábé az én szívem is ilyen lehetett belülről. Leültem az egyik fal mellé, felhúztam a térdemet és sírni kezdtem. Tudom, nem szép dolog fiú létemre sírni, de muszáj volt kieresztenem a gőzt. Fogalmam nincs mennyi ideje ülhetek itt. Akkor kezdtem el ezen gondolkodni, mikor kopogtattak az ajtómon. Gondolkodás nélkül rávágtam, hogy ,,szabad" mire anyu lépett be rajta két forró csésze teával a kezében. Az egyiket átnyújtotta nekem, majd leült mellém.

-Mi történt Jackie?

-Aj anyu... elegem van!

-De mondd meg mi történt, mert így nem fogok tudni segíteni. - Sóhajtottam egy nagyot.

-Mondtad nekem reggel, hogy menjek át Krystalékhoz, hogy hívjam át őket, és kérdezzem meg, hogy Jason ott van-e. Amikor ajtót nyitott Krysen csak egy póló és egy bugyi volt! De tudod melyik póló? Ami Jasonon volt reggel!! - és megint sírni kezdtem. Anyu letette a teáját és szorosan átölelt.

-Jackie. Biztos vagy benne, hogy nem érted félre?

-Anyu! Már hogy érthetném ezt félre? - mondtam szipogva.

-Szedd össze magad, és menj át Krystalékhoz és beszéld meg velük oké?

-De én nem tudok oda men...

-Jackie ezt parancsnak vedd! Ha nem mész át büntetést kapsz! Muszáj kibékülnöd vele, mert a szomszédod lesz!

-Jó, legyen. Csak adj néhány percet.

-Rendben. Én keresek addig egy szemcseppet, mert ilyen vörös szemekkel nem engedlek el. - Bementem a fürdőbe, és nem hittem a szemnek. Vörösek voltak, és még fel is voltak dagadva. Mi az Isten? Hogy lehetek ilyen érzelgős? Te jó ég! Anyu bejött a fürdőbe, és csepegtetett a szemembe. Indultam volna ki a szobámból, amikor kíváncsiságból oda sétáltam az ablakhoz, és Krystalt láttam meg, ahogy éppen az ágyban fekszik. A szívem nagyot dobbant. És még valaki volt a szobájában.... amikor leült az az ismeretlen valaki az ágyra elöntött a harag! Jason. Ilyen nincs! Rohantam le az emeletről egyenesen Krystalék házához, és még nem is kopogtattam, csak bementem, fel az emeletre. Már épp be akartam rontani a szobába amikor meghallottam Krys hangját.

-De Jason! Miért hiszi azt Jackie, hogy lefeküdtünk... - szipogott közben és rekedt volt a hangja - és még nem is az, de még vele is álmodtam. - zokogott ismét, mire összeszorult a torkom.

-Krystal kérlek ne sírj. Ki fogtok békülni ígérem.

-De nem fog megbocsáltani! Hogy mondhatnám meg neki, hogy nem!

-Mondom, hogy az én hibám. Ha nem eszem le magam a palacsintával nincs ez a cirkusz. Miért tettem tönkre ezt a napodat?

-Nem csináltál semmit Jason. Köszönöm, hogy mellettem vagy!

-Nincs mit. Akkor most mit csin... Krysta várj! Tudom miért hiszi azt, hogy lefeküdtünk! Hol van a pólód, amiben aludtál?

-A fürdőben a padlón. Nem volt erőm elrakni.

-Rendben köszi. Maradj itt! Egy perc és jövök. - Hallottam ahogy Jason kinyitja a fürdő ajtaját és berohan, majd felordít - Krystal ma rajtam is ilyen póló volt! A jó büdös francba! Várj itt lefutok a fürdőbe.

Baszki. Most mit csináljak? Hova rohanjak? Hisz az ajtó előtt állok. Mielőtt megmozdulhattam volna kinyílt az ajtó én meg lesokkolva álltam a küszöbön.

-Mi a fene Jackie? Mit keresel itt? - Ordította Jason az arcomba. Közben Krys is oda ért mellé. Szegénynek a szeme fel volt dagadva és vörösek voltak gyönyörű kék szemei, de még így is elképesztően nézett ki.

-Én... én... én...- dadogtam, mert az sem tudtam, hogy mi van.

-Na te... te mi? Hmm? Még mindig azt hiszed, hogy lefeküdtem Krystallal?

-Én... sajnálom. Meg kellett volna hallgatnom téged Krystal.

-Chh... ez már szánalmas.... Komolyan Jackie? Miért nem hallgattad meg? Tudod mit? Várj itt egy picit, bár őszintén megmondom, hogy nem hagylak szívesen Krystallal, de muszáj. - Ezzel elment mellettem én meg kettesben maradtam Kryssel, de egyikünk sem szólalt meg. Féltem a szemébe nézni. Az biztos, hogy egy életre leírtam magam előtte, ezért elkezdtem a padlót tanulmányozni. Egy puha kezet éreztem az állkapcsomon, mire felkaptam a fejem. Szegény annyira megijedt a hirtelen mozdulattól, hogy megugrott. Már majdnem mondtam valamit, mikor Jason tért vissza, és a képembe dobta a pólóját, majd bement Krys szobájába, és egy ugyanolyan pólót lógatott elém, és ekkor esett le a tantusz. Krysnek van egy bátya, persze, hogy a tesója cuccában fog aludni. Mekkora egy seggfej vagyok! Nem bírtam tovább. Muszáj volt elnéznem, mert a sírás marta a torkomat, de egy könnycsepp akkor is kiszabadult. Mire Jason felhorkantott.

-Hát Jackie, ezt rettenetesen elcseszted! Nem is tudod elképzelni, mekkora fájdalmat okoztál Krystalnak ezzel. Gratulálok.

-Krystal. Kérlek ne haragudj. Elcsesztem. Meg kellett volna hallgatnom téged. -Suttogtam, miközben a padlót néztem.

Ismételtem az állam alá nyúlt és ekkor láttam, hogy az ő szeme is tiszta könny. Nem bírtam tovább. Megöleltem. Amin nagyon meglepődtem, hogy azonnal visszaölelt és nagyon szorosan tartott. És ekkor eltört a mécses. Elsírtam magam. Mire hallottam, hogy Krystal is sír.

-Nem haragszok rád. - motyogta a pólómba.

-Na akkor én most itt hagylak titeket. Van mit megbeszélnetek. Csinálok nektek teát addig.

Mi meg csak öleltük egymást, mintha ezer éve nem találkoztunk volna. Mikor elengedtem megfogta a kezem és kisírt szemeivel az enyémbe nézett, mire a szívem megtelt melegséggel. Ekkor tudatosult bennem az, hogy vigyáznom kell erre a lányra, mert nagyon sokat jelent nekem, és hihetetlen, hogy ennyire fontosnak tartom egy nap után már.

-Kérlek Krystal. Ne haragudj rám. Meg kellett volna hallgatnom téged. Akkora egy hülye  vagyok! Nem akartam, hogy miattam sírj. Ha hiszed, ha nem rengeteget jelentesz nekem, és nagyon fájt, hogy Jasonnak sikerült megszereznie téged, de tudom, hogy ez nem igaz. Tényleg. Mivel tehetném jóvá?

-Jackie csak nem féltékeny voltál Jasonre? - Ahogy rám nézett egy apró mosoly jelent meg az ajkán, mire én majd elolvadtam. Nem. Az nem lehet, hogy beleszerettem! Hiszen nem is ismerem!

-Hát nem tudom. - mondtam, majd lesütöttem a szemem.

-Aha, na persze. Nem szeretnél itt maradni? - Erre a kérdésre olyan sebességgel kaptam fel a fejem, hogy azt hittem kitöröm a nyakam.

-Ezt komolyan gondolod? Ezek után ilyet kérdezni? Nem érdemlem meg azt sem, hogy szóba állj velem.

-Mindenki hibázik, hiszen mi is csak emberek vagyunk. - A szeméből melegség áradt és mosolygott. Gyönyörű volt.

-Srácok meghoztam a teákat. Mire jutottatok?

-Ki kell engesztelnem Krystalt valamivel, hogy megbocsásson.

-De hiszen már megbocsátottam.

-Öhm akkor is jövök neked egyel. Holnap gyere el hozzánk oké?

-Ööö rendben. Hányra menjek?

-Majd eljövök érted. - Mosolyogtam kedvesen, mire ő is. -De most ha megbocsájtotok el kell mennem. Köszönöm Krystal. Akkor holnap. - Mielőtt elmentem volna még szorosan megöleltem, és megpusziltam, mire elpirult, na ez egy jó jel.

Na sziasztok Drágáim! Eljött ennek is az ideje! Itt az új rész. Tudom, hogy ez elég szomorkás lett, de ilyen az idő és még az is rádob a ramaty hangulatomra, hogy beteg is vagyok. Szóval nézzétek el ezt most nekem. ❤️ A következő résztbe megpróbálok több "életet" vinni, és Kenneth-nek is szorítok bele helyet, mert szegény régen szerepelt már.

Bocsánat a helyesírási hibák miatt. Meg én nem érzem ezt egy jó résznek. :( Remélem ti másképp látjátok! ❤️💞

Puszillak titeket

^Ashy💕^