(Krystal)

Július 4-e van. Ugyan olyan nap, mint a többi. Épp amerikai-focit játszunk a bátyámmal, a legjobb haverjával Ethan-nal és a húgával meg egyben a legjobb barátnőmmel Mercedes-sel. Mindenkiről csöpög a víz, mert árnyékban van vagy 35 fok, napon meg inkább nem is akarom tudni, hogy mennyi, de ennek ellenére rengeteget nevetünk és jól szórakozunk, főleg én meg Merc a srácok bénáskodásán...

-Jaj, ne már! Hogy lehettek ennyire bénák? - nevettem el magam, mire a bátyám és a legjobb haverja értetlenül meredtek rám.

-Hogy érted, hogy mi vagyunk a bénák? - Nézett rám ráncolt homlokkal Kenneth.

-Most komolyan?! 15 yardot dobtál! Attól, hogy vége van a tanévnek még el kéne járnod edzeni, mert szerintem én nagyobbat dobok, mint te! - itt már a hasamat fogtam a kacagástól.

-Oké, fogadjunk! Ha te nagyobbat dobsz 15 yardnál, akkor végig futok egy szál boxerben az utcán, egészen Ethan-ék házáig, de ha kisebbet dobsz, akkor neked kell ezt megcsinálnod. - húzta félmosolyra a száját.

-Akkor én is egy szál boxerben futok végig az utcán? - néztem rá értetlenül, miközben játszottam a hülyét, és próbáltam nem elröhögni magam.

-Jaj, dehogy is! Te nem boxerben futsz végig, hanem fehérneműben. Megegyeztünk? - itt már vigyorgott a drága bátyuskám és nyújtotta felém a kezét.

-Egye fene, benne vagyok! - Csaptam bele a tenyerébe és kezet ráztunk. Csak amit Kenneth nem tudott, hogy én is elkezdtem gyúrni, hogy az új középsulim kosárcsapatába bekerüljek.

-Sok sikert húgi! - adta át a labdát és nyomott egy puszit az arcomra.

Már indultam volna, de egy valamiről elfeledkeztem. Rettentő hőség volt. Most már nem csodálom, hogy Ken is csak 15 yardot dobott. Már csak imádkoztam, hogy nagyobbat dobjak, mert nem állt szándékomban egy szál semmibe rohangálni a hőségben. Még ittam egy utolsó korty vizet és elindultam. Nekifutásból eldobtam a labdát. No, ez nem is volt olyan kicsi, már csak azt vártam, hogy Ethan vissza érjen és megmondja, hogy mennyit dobtam. Vissza kocogott hozzánk és megszólalt :

-16 és fél yard. - mondta és a hangjában érződött, hogy nagyon nehezen tartja vissza a nevetését. Ken szeme elkerekedett én meg sikítoztam Merc-cel együtt, miközben  Ethan pedig a bátyám arcán röhögött.

-Nem létezik! - hitetlenkedett Kenneth - Mondd azt, hogy csak viccelsz velem! - akadt ki teljesen.

-Bocs haver, de... nem viccelek kereken 16 és fél yardot dobott a húgod. Jól tennéd, ha megfogadnád Krys tanácsát és elkezdenél újra edzeni. - Ha a pillantással ölni lehetett volna, akkor Ethan már nem élne, olyan szemekkel nézett rá Ken. - Ne rám nézz így, én nem tettem semmi rosszat - emelte fel védekezően a kezét és hátrált egy lépést.

-De... de mégis... hogyan?! Hogy tudtál nagyobbat dobni, mint én? - a tekintetében még mindig láttam a meglepettséget, amitől nevetnem kellett.

-Na bátyus, lassan kezdhetsz levetkőzni. - vigyorogtam rá, mert az előző kérdésére nem akartam válaszolni.

-De nem muszáj olyan nagyon gyorsan. - mondta mellettem Mercedes egy hatalmas vigyor kíséretében, de amint észrevette, hogy mindenki őt nézi elpirult. Kennel nevettünk rajta, míg Ethan a szemét forgatta. Legalább oldódott egy picit Ken hangulata, de nem sokáig.

-Ezt most komolyan muszáj megcsinálnom? - nézett rám ártatlan kölyökkutya szemekkel, de sajnálatára nem vált be, ezzel csak azt érte el, hogy az arcomon egy kis gonosz vigyor jelent meg.

-Igen bátyó, úgy látszik, kénytelen leszel megcsinálni. - mosolyogtam rá ördögien.

Hatalmasat sóhajtott és elkezdett vetkőzni. Először a pulcsiját kapta le magáról, így láthatóvá tette tökéletesen kidolgozott felső testét és közben Merc-re kacsintott egyet, amitől szegény csaj fülig vörösödött. Majd lerúgta magáról a cipőjét és a zokniját és ott feszített előttünk egy nadrágban, de nem kellett sokat várni, hogy azt is levegye magáról. Lassan kigombolta a rövid nadrágját és szinte kínzó lassúsággal húzta le magáról, hogy Merc idegeit húzza. Ezen én már csak nevettem...

Sziasztok! Meghoztam az első "igazi" részt :) Nagyon remélem, hogy tetszik nektek és nemsokára hozom a folytatást, ami elég viccesre sikeredett! :)