Rain

Álmosan nyitogatom szemeimet, nem is emlékszem, mikor aludtam ilyen jót. Kicsit mocorgok az ágyban, nyújtózkodok egyet, és ekkor beleakad a kezem valamibe vagyis inkább valakibe. Óvatosan visszahúzom kezemet, hátha nem ébresztettem fel a mellettem szuszogó személyt. Felé fordítom fejemet és kíváncsian pillantgatok felé. Hanyatt fekszik, mellkasa feléig betakarózva, így kilátszik makulátlanul fehér bőre. Haja kócosan hullik homlokába, arca teljesen ki van simulva, ajkai résnyire szétnyílva. Elmélázva bámulom hosszú perceken át, és az elmúlt éjszaka eseményei cikáznak gondolataimban. - Rain! Mit csináltál? Olyan szégyentelen vagy! - Magamban elmosolyodok, érzem szám fülig szalad. - Hihetetlen, hogy megtettük. Vele tettem meg! - Lehet kicsit meggondolatlan voltam, de most nem tud érdekelni. Jelenleg a világ legboldogabb emberének érzem magam, mivel azzal az emberrel vesztettem el a szüzességemet, aki nagyon fontossá vált számomra. Tudom, hogy rövid ideje ismerjük egymást személyesen, de én pár hónapja figyelgetem őt a távolból. Minden rezdülése mélyen bevésődött tudatomba, arcvonásából meg tudom állapítani, milyen kedve van éppen. Ha mosolyog a szeme is vele ragyog, még abban a csúnya szemüvegben is. Ha rossz hangulata van, mindig ráncolja a homlokát, és összevonja sötét szemöldökét.

- Továbbra is így fogsz bámulni? Vagy csinálsz is valamit? - Szólal meg P' a nagy csöndben.

A meglepetéstől megijedek, mivel lebuktam megfigyelés közben, kicsit kellemetlen ezért magamra rántom a takarót.

- Rain, ne csináld! Az éjszaka nem voltál ennyire szégyenlős!

Érzem ahogy az ágy mozog alattunk, P'Phayu közelebb húzódik hozzám, lehúzza arcomról a takarót, arcát befúrja nyakhajlatomba, majd miután ezzel megvan erős karját derekam köré fonja.

- P'! Ideje lenne felkelni, nem gondolod?

- Csak még pár percet pihenjünk! Olyan fáradt vagyok. Ráadásul ez a te hibád. - Puszil bele nyakamba. - Még ilyenkor is olyan jó illatod van! - Mormolja.

Ráhagyom, hadd pihenjen még egy keveset, szüleim úgy is csak késő délután érkeznek haza, addig bőven van időnk. A pár percből több mint két óra lett, mivel P'Phayu visszaaludt nem volt szívem felébreszteni, így én is visszatértem az édes álmok birodalmába.

Nagy nehezen sikerült felébrednünk, P' álmos hangon nyöszörög, de nem hagyom. Addig bökdösöm, míg fel nem kell. Félkómásan felül majd kikászálódik az ágyból, és nincs rajta ruha, de még egy alsó se. Kínomban nem tudom mit csináljak, elforduljak talán? Esetleg csukjam be a szememet? De az nem én lennék. Inkább még jobban kinyitom szememet és végigmustrálom P' testét hátulról, így még amúgy se láttam. Valljuk be, szép látvány. Ahogy elindul a fürdő felé minden porcikáját meg tudom figyelni. Széles vállait és hátát, keskeny derekát, kerek fenekét, hosszú formás combját és lábszárát. Nagyot nyelek a gondolatra is, hogy tegnap este ezt a testet érinthettem. - Bárcsak alaposabb lettem volna! - Nyüszítek fel a gondolatra. Ez is csak a tapasztalatlanságomat igazolja, durrogok tovább magamban. - Ki tudja lesz-e rá még esélyem? - P'Phayu nem mondott az óta ezzel kapcsolatban semmit. Érdeklődve pillantok a már csukott fürdőszoba felé. Odaadtam magam neki és cserébe nem kértem semmit, nem mondhatom neki, hogy vállaljon felelősséget! Amúgy se vagyok lány. Lerázom ezeket a gondolatokat, majd az idő megoldja. Kimászok az ágyam szélére, lábamat behúzom hajlítva magam alá, kezeimmel a takaró szélét gyűrögetem, szemeimet pedig a padlóra szegezem. Aggódom, vajon neki jelentett valamit az éjszaka? Esetleg tapasztalatszerzésnek tekinti? Ha azt vesszük, én kezdeményeztem, nem hibáztathatom, ha neki csak egy alkalom volt. Igen, így gondolok rá! Egy csodás egy alkalmas éjszaka. Ha esetleg folytatódik történetünk azt mindenképpen pozitív dolognak fogom tekinteni, de ha mégsem, akkor nem ér csalódás. Igen, ez lesz a legjobb megoldás. Mosolyogva bólogatok, nincs min gondolkoznom már, felesleges. Majd lesz, ahogy lennie kell.

- Min mosolyogsz ennyire?

Hangjára felemelem fejemet é sugárzóan mosolygó arcába nézek.

- Nem érdekes P', nem érdekes!

Épp most szállhatott ki a zuhany alól, mert még látom testén a vízcseppeket, melyek megpróbálnak utat törni lefelé, de nincs szerencséjük, mert a derekára tekert törölköző megakadályozza őket. Megbabonázva figyelem a jelenetet, szeretnék a vízcseppek helyében lenni, hogy barangolhassam be P' kívánatos testét. Már majdnem nyúltam felé, de egy kis hang a fejemben megakadályozott benne. P' mint egy mindenre elszánt ragadozó közelített meg. Észre se vettem és már előttem állt, szemei enyémeket keresték, miután sikerült felvennie a szemkontaktust óvatosan a hátamra döntött, ő pedig felém kerekedett. Egyik ujját végigvezette orromon, végigsimította ajkamat, utána ádámcsutkámat, végül a kulcscsontomon állapodott meg.

- Rain, olyan kívánatos vagy! - Mondja félig lecsukott szemhéjjal. - A pokolba is, nem tudom visszafogni magam! - Ezzel lecsapott ajkaimra.

Vágytam erre a csókra, akartam. Nyaka köré fonom ujjaimat, majd beletúrok hajába. Beeresztem nyelvét, melyen nagyokat szívok, mintha nem lenne holnap. Végül visszahúzza nyelvét, aminek nem örülök, jelét is adom. Követelőzve kapok utána ajkammal. P'Phayu kissé eltávolodik, lenéz rám önelégült mosollyal. Kisimítja hajamat homlokomból és összeérinti homlokával.

- Mindent megadnék most, hogy ez a pillanat örökké tartson. - Mondja jól hallhatóan.

- P' ! Semmi sem tart örökké! - Felelem bizonytalanul, hiszen én is pont annyira szeretném, mint ő, vagy talán még jobban is.

- Annyira cuki fiú vagy! - Ad röpke csókot ajkaimra, majd eltávolodik és lemászik rólam.

Azt hiszem, hatalmába kerített a vágy, és most a kielégületlenség teljesen úrrá lett rajtam. Bizonytalanul állok fel, szerencsére rajtam van alsónadrág, így remegő lábakkal besétálok a fürdőszobába, és hatalmas sóhaj kíséretében magamra zárom az ajtót.

Mire végeztem, ő már teljesen felöltözött és az ágyat is megigazította. A párnáimat azért a földön hagyta, amit nem értek, így kérdő pillantás kíséretében rájuk mutatok.

- Ha már megágyaztál, akkor a párnáimat miért nem raktad a helyükre?

- Keress nekik másik helyet! - Mondja szigorúan. - Mostantól az az én helyem, és nem akarom, hogy holmi párnák elfoglalják!

- Ki akarod sajátítani az ágyamat? - Kérdezem megdöbbenve.

- Nem az ágyat, te kis butus! - Megfogja karomat és magához húz, átölel, én pedig teljes odaadással hozzásimulok. - Hanem téged! - Suttogja fülembe érzékien.

Ahogy ezt kimondja szívem hatalmasat dobban, remélem nem érzi, még nem szeretném felfedni előtte, hogy fülig belezúgtam. Hisz tegnap még más után érdeklődött, vagy csak én gondolom így? Elkap a bizonytalanság, de nem hagyom, hogy eluralkodjon rajtam.

- Rendben P' ! Legyen, ahogy akarod! - Mondom félénken. - A párnák eltűnnek.

- Ennek örülök! Viszont most indulnom kell, még dolgom van. Holnap találkozunk?

- Igen P', a suliban! - Felelem vigyorogva.

- Már alig várom! - Kacsint, majd megfogja kezem és elindulunk lefelé, ahol nehéz szívvel ugyan, de el kell búcsúznom tőle a mai napra. Nem is baj, gondolom szomorúan. Át fogom rágni az egész hétvégén történt eseményeket.

- Akkor holnap... - Toporog az ajtóban, amit nem tudtam megállni mosolygás nélkül.

- Úgy van! - Bólintok, végül odahajolok hozzá és egy búcsúcsókra húzom.

Nagy nehezen elválunk egymástól, ajkai nedvességtől csillognak, arca cseppet kipirult és tétován néz rám, mintha mondani akarna valamit, de inkább visszatartja. Még egyszer megsimogatja arcomat és kilép az ajtón. Akkor még nem sejtettem, hogy az életemből is.

Éppen az iskola folyosóján sétálgatunk Skyjal, mikor azt vesszük észre, hogy minden tanuló az ellenkező irányba siet. Nem értjük a helyzetet, mikor is Sky megállítja az egyik lányt, mondjon már valamit, mi történik.

- Mindjárt szerelmet fognak vallani! Ujjong a lány.

- Mégis kicsoda? - Kérdezzük egyszerre barátommal.

- A nevüket nem tudom, de hallani akarom! Oh, ez olyan romantikus- Áradozik a lány, majd otthagyva minket el is rohan.

Sky és én összenézünk, végül mi is arra indulunk amerre a többiek mentek. A sarkon befordulva már egy kisebb tömeg gyült össze. Nem értem, mire ez a nagy felhajtás, ez nem olyan nagy dolog. Hirtelen megdöbbenek, mikor meglátom Somot a kialakult kör középen. Egy pillanatra megállok, megfogom Sky karját és visszahúzom, majd fejemet Som felé bököm, mert megszólalni sem tudok. Ő is arra néz, amerre én, és látom, ő is meglepődik.

- Mi a fene történik most? - Kérdezem félve.

Ugyanis Som mellett egy ismerősnek tűnő fekete hajú srác áll, a hülye is felismerné, nem még mi. P'Phayu az... Kezdek nagyon ideges lenni, valami rosszat sejtek.

Mikor Som már úgy érzi kellő figyelmet kapott, felém néz és gúnyosan elmosolyodik, majd teátrális műsorba kezd.

Hirtelen P'Phayu nyakába veti magát és elkezdi ölelgetni, majd ajkára tapad. Engem a hideg is kiráz, felkavarodik a gyomrom, hányingerem van, rosszul érzem magam, verejtékezni kezd homlokom.

- Igen, igen, igen! A barátod leszek! - Kiabálja Som jó hangosan, hogy mindenki hallja. - Nézzétek, még szerelmes levelet is kaptam, hát nem csodálatos! - Mutat körbe egy rózsaszín borítékot.

Gyorsan újra P' ajkára tapad, majd olyan gyorsan el is szakítja magát tőle.

- P'Phayu most már az enyém! Én meg az övé. - Örvendezik, mint egy idióta.

Nem akarom elhinni ami most történik, összeszorul a szívem. Folyamatosan P'-t nézem. Azt hiszem célba ért szuggerálásom, mert hátra néz és ekkor kapcsolódik tekintetünk. Kétségbeesetten néz rám, próbál felém közeledni, de Som megragadja kezét és visszahúzza. Le akarja rázni, de nem tudja. Mindvégig a szemembe néz. Én fájdalmasan mosolyogva nézem őt, aki a mindent jelentette nekem, és csak arra vagyok képes, hogy bólintsak felé. Jelezve, hogy rendben van, nincs semmi baj. Megértem, hogy őt választotta. Végül is, tudtam az elejétől fogva, hogy Som tetszik neki. Még szerencse, hogy nem áltattam magam. Tisztában voltam a veszélyekkel és következményekkel...Csak éppen nem figyeltem rájuk, hanem inkább a szívemre hallgattam. Elszakítom tekintetemet P'Phayutól, és próbálok megmozdulni, ekkor Sky megragadja kezem. Észrevétlenül próbál elvonszolni a helyszínről, el a tömegtől, Somtól És P'-től. Szerencsére sikerül is neki, mert nekem egy cseppnyi erőm sincs semmihez. Átkarolja derekamat és a hátsó folyosóhoz irányít, ahol soha nem jár senki. Mikor már nem látnak térdre rogyok, és könnyeim patakokban kezd el folyni arcomon. Sky letérdel hozzám, átölel, én meg mint egy néma segélykiáltásként belemarkolok ingébe és arcomat beletemetem. Nem akarok sírni, de nem tudom megállni, csak folyik és folyik. Egy idő után zokogásom kicsit alább hagy, valamennyire megnyugszom. Sky unszolására felállok és kisétálunk az iskolából, a lehető legmesszebbre kell kerülnöm most. Senkinek nem kell látnia nyomorúságos állapotomat, főleg nem Somnak és P'Phayunak.

- Jól vagy? - Kérdezi félve, óvatosan, mintha üvegből lennék és összetörnék.

Kisírt szemekkel ránézek, megrázom a fejemet, tudtára adva, hogy nem, egyáltalán nem vagyok jól.

- Sky! Én...szeretem őt! - Újra elhomályosodik szemem a könnyektől. - Miért kellett ezt tennie?

- Tudom Rain, tudom! Gyere, menjünk haza...