Phayu

Visszasétáltunk a házba, Rain ment előre és bement a nappaliba, hogy lekapcsolja a tévét. Miután végzett elindult felfelé a lépcsőn, én pedig követtem őt. Felértünk a szobájába és felkapcsolta a villanyt, ami hirtelen elvakított egy pillanatra. Lassan körbejárattam tekintetemet szobájában, mely tökéletesen tükrözi Rain személyiségét. A falak krémszínűre vannak festve, a függöny tört fehér színű, a sötétellő pedig karamell. Egy kisebb franciaágy helyezkedik el az ajtó melletti sarokban telis-teli párnákkal.

- Azokkal a rengeteg párnákkal szoktál aludni? – Kérdezem, mivel el nem tudom képzelni, mit tud annyival csinálni.

- Persze P'! Kipányvázom magamat velük és olyankor tudok a legjobbat aludni! – Néz rám értetlen szemekkel, nem érti a problémát.

Ő tudja, de remélem, most nem akarja őket használni, mert nem fogunk elférni. Az ággyal szemben van egy közepes méretű tévé a falra szerelve. Alatta pedig egy komód. Mellette jobbra van az íróasztala, rajta a könyvei, rendezetten egymásra halmozva. Odamegyek, és szemügyre veszem. Van ott minden, matematika, geometria, fizika. Gondolom, ezek lehetnek a kedvencei. Az asztala felett polcok vannak, autó makettekkel, könyvekkel telepakolva. Illetve meglátok egy családi képet is. Megfogom és leemelem. Rain van rajta, gondolom a szüleivel. Vidáman mosolyogva néz a kamerába. Nagyon aranyos rajta, kicsit még elnézegetem, majd visszahelyezem a helyére. A másik falon egy nagyobb méretű gardrób helyezkedik el, és ezzel ki is fújt, más bútorzatot nem látok. Azt viszont észreveszem, hogy minden bútor színe fehér. Tisztaságot és ártatlanságot sugározva magából. Pont mint Rain, ezen egy kicsit elmosolyodok.

- Szeretnéd használni a fürdőszobát?

- Igen, ha lehet.

- Persze, mindjárt keresek neked váltóruhát, törölközőt és fogkefét. – Elkezd kotorászni a gardróbjában és előhúz egy nagyobb méretű pólót és egy rövidnadrágot. Odaadja nekem, és így szól:

- Nem éppen a te méreted, de megteszi. Törölköző a fürdőszobaszekrényben fogkefe a fiókban. Szolgáld ki magad!

- Köszönöm. – Fogom a cuccokat, és elvonulok a fürdőszobába.

Lezuhanyozok, felöltözök, fogat mosok és visszatérek a szobába. Ő tesz-vesz, látom az ágyat már megigazította, szerencsére megszabadult a rengeteg párnától. Bekapcsolja a tévét, majd közli velem, hogy elmegy fürdeni. Csak bólogatok, és az ággyal kezdek szemezni. Tényleg kicsi, túl közel lesz. Leülök a szélére és úgy döntök, hogy Rain fog belül aludni. Fél óra múlva Rain megjelenik, frissen mosott hajjal. Rám néz és elpirul. Azt hiszem szokatlan a helyzet neki, de ne aggódjon nekem is.

- Akkor most lekapcsolom a villanyt. - Én csak hümmögök neki, nem tudok mit mondani, zavarban vagyok.

Dolga végeztével gyorsan bepattan az ágyba, teljesen a falhoz simul, nyakig betakarózva.

- Folytatjuk a sorozatot? – Kérdezi félénken.

- Rendben, nézhetjük. De ígérd meg, hogy később is együtt fogjuk nézni.

- Ígérem.

Megigazítom a párnámat, hogy kényelmesebben tudjam nézni a filmet. Mégis valami hiányérzetem támad. Oldalra nézek, és azt látom, hogy Rain még mindig a falra van tapadva.

- Gyere már közelebb, nem harapok! – Mondom neki, de nem mozdul.

Ez így nem lesz jó, kinyújtom a karomat és megragadom az övét, elkezdem magamhoz húzni. Nem ellenkezik, ezért teljesen testemhez húzom. Karját átvetem derekamon, fejét mellkasomra vonom, én pedig átölelem vállait. Kellemes meghittség uralkodik el a szobán, amit nagyon élvezek. Lement megint két rész, megnézem az időt a telefonomon, már éjfél van. Lenézek a mellkasomon szunyókáló ártatlanságra. Arca teljesen ki van simulva, hosszú szempillái néha meg-megrezzennek. Teste ütemesen emelkedik légzésére. A legédesebb látvány, amit eddigi életem során láttam. Hogy is gondolhattam valaha is, hogy Som kívánatosabb lenne nála. Badarság, azt kell mondjam, Rain nyomdokaiba sem érhet.

Közelebb húzom párnáját, majd óvatosan ráemelem mellkasomról a mélyen szunyókáló cukiságot. Mozgolódásomra nem ébred fel, csak közelebb húzódik, és újra átölel. Meg tudnám szokni. Felé fordulok, és a tévé fényében figyelem Rain szundikálását, és nemsokára engem is magába szippant az álomvilág.

Arra ébredek, hogy egy kíváncsi szempár figyel engem. Kinyitom szemeimet és kinézek az ablakon, még sötét van.

- Mi a baj Rain, nem tudsz aludni?

Válaszul csak bólogat. Felém fordítom, és teljesen magamhoz húzom. Ha nem lenne közöttünk a takaró, érezhetném minden egyes porcikáját. Államat feje tetejére helyezem és átkarolom.

- Aludj vissza kicsi Rain, még messze van a reggel. – Hunyom le szemeimet.

Már majdnem sikerült visszaaludnom, mire valami nedvességet érzek végigsiklani ádámcsutkámon. A meglepetéstől lemerevedek, ez most mi volt. Biztos nem az, amire gondolok. Kicsit elhúzom fejemet, de csak annyira, hogy le tudjak pillantani. Rain rám emeli bizonytalan tekintetét, nagy sajnálatomra nem tudok belőle olvasni. Óvatosan felemeli kezét és ujjait végigsimítja ajkaimon. Még a lélegzetem is eláll, nehogy megijedjen és abbahagyja. Óvatosan feljebb tapogatózik, megérintve arcom minden egyes pontját.

- Mit csinálsz? – Kérdezem félve, nehogy elriasszam.

- P'! Magam sem tudom. – Feleli tétovázva, végül leengedi kezét és mélyen a szemeimbe néz.

- Akkor derítsük ki együtt! Mit gondolsz? – Némán bólint, és ha lehet, még közelebb férkőzik hozzám.

A takarómat ledobom az ágy mellé, majd az övé alá bújok. Karjaimmal nem tudok mit kezdeni, így az egyiket a fejem alá hajlítom, a másikat pedig derekára teszem.

- Így jó? Nem zavar?

Ő csak a fejét rázza, hogy rendben van, nem zavarja. Kicsit lejjebb araszolok, hogy arcunk egy vonalban legyen. Várok egy kicsit, hogy megszokjuk a helyzetet, amikor már úgy gondoltam, hogy rendben vagyunk, hozzá hajolok és megcsókolom. Minden egyes érintésem alaposan átfontolt és óvatos. Igyekszem igazodni tempójához, és úgy érzem sikerül is. Nem retten vissza. Megnyitja nekem édes barlangját, amit úgy szeretek birtokba venni. Lassú ütemben csókolózunk, nem sietünk. Félénken megemelem pólóját és alácsúsztatom kezemet, ujjaim alatt érzem bőrének simaságát, ahogy simogatom. Elválunk egymástól, de máris hiányzik ajkának puha érintése. Ránézek, és nem tudok betelni a látványával. Végül hátára gurítom és felé kerekedek. Lábait szétfeszítem, hogy közé tudjak férkőzni.

- Biztos vagy benne, hogy ezt akarod?

- Jelenleg csak ebben vagyok biztos! – Kapaszkodik bele vállaimba és újabb csókra hív.

Akkor legyen, ahogy akarja. Kicsit megemelkedek és megfogom pólójának alját és lehúzom róla. Szégyenlősen maga elé húzza karjait, de én szétfeszítem.

- Ne takargasd magad! Látni akarlak! – Kérésemnek eleget tesz, de fejét szégyenlősen elfordítja.

Gyorsan leveszem a felsőmet, most nincs rá szükségem. Kezéért nyúlok és a tenyerét mellkasomra teszem. Vajon érzi heves szívdobogásomat, amit kiváltott belőlem? Remélem igen, tudnia kell. Lenyúlok nadrágjához, a derekába akasztom ujjamat, és elkezdem lehúzni róla. Először megragadja kezem, tétovázik egy kicsit. Ránézek, hogy engedélyt ad e a folytatáshoz. Nem csinál semmit, ezért igennek veszem. Nagy sokára lekerül róla minden ruhanemű, így alattam fekszik anyaszült meztelenül. Azt hiszem, itt az ideje, hogy én is megszabaduljak felesleges ruháimtól.

- Még meggondolhatod magad! – Mondom neki, hogy érezze, van esélye visszakozni.

- Nem fogom! P' csináljuk!

Ez az ártatlanság fog a sírba vinni. Hogyan tovább? Most sajnálom csak igazán tapasztalatlanságomat. Kicsit ráereszkedek, fejemet lehajtom és nyakát kezdem el kényeztetni. – Valahol el kell kezdeni. – Gondolom magamban. Úgy látom, jó úton járok, mivel apró sóhajtásokat váltok ki belőle. Kezeit hátamra csúsztatja és simogatni kezd. Ezt biztatásnak veszem, és ajkammal lejjebb haladok a mellbimbói felé. Megszívom egyiket, mire nyöszörögni kezd, belemarkol hajamba és jobban magához húz. – Szóval tetszik neki. – Mosolyodok el. Tovább kényeztetem, közben kezemet levezetem férfiasságára, és végigsimítok rajta. Hirtelen megugrik, ha jól gondolom az élvezettől.

- Ez jó P'! Folytasd. – Utasít, amire nem tudok nemet mondani.

Kezemmel rámarkolok hosszára és elkezdem húzogatni rajta. Úgy ítélem meg, hogy már megfelelő keménységű lehet. Izeg-mozog alattam, nyöszörög, sóhajtozik. Legszebb dallam füleimnek. Kezeivel feltol és felül, majd mellkasomra hajol és utánozza mozdulataimat. Megnyalta mellbimbómat majd szívogatni kezdte. Ez tényleg fantasztikus érzés, megfogom fejét, ujjaimat tincseibe vezetem. Egy pillanattal később, mintha áramcsapás ért volna, megvonaglok. Most már tudom, miért volt olyan mozgékony az előbb! Mindkét kezével megragadta nemesebbik részemet és elkezdett rajta dolgozni. Elszakítom ajkát mellbimbómtól, majd álla alá nyúlok, megemelem, hogy szemébe nézhessek. Mindent látok benne, zavartságot, bizonytalanságot, kíváncsiságot, vágyat. Óvatosan hátára döntöm, végigsimítom mellkasát.

- Azt hiszem, itt az idő. – Tétovázok, ilyet csak pornófilmekben láttam, de az ugye másabb.

Igyekszem azért a lehető legkellemesebbé tenni, de hát én is kezdő vagyok.

- Van valami kenőanyagod?

- P'! Csak is az van! Teli van a fiókom! Szerinted? – Bosszankodik. – Minden pillanatban arra készülök, hogy aláfekszek valakinek! – Puffog tovább. – Hagyjuk is abba! – Próbál ellökni, de nem hagyom. Azt már nem, ha eddig eljutottunk. Akarom őt, vágyom rá.

- Jól van! Ne húzd fel magad! – Csókolom meg újra, amitől lenyugszik. – Akkor azt hiszem, improvizálnunk kell. – Lehet, hogy fájni fog!

- Ne féltsél már ennyire! Nem vagyok lány, kibírom!

- Te akartad! Ne felejtsd el!

Felegyenesedek, lábait a lehető legjobban széttárom, amit nem annyira akar hagyni.

- Ne ficánkolj! Igyekszem jól csinálni!

Abbahagyja és elkezd figyelni. Neki is új ez az egész. Hogy kötöttünk itt ki? Három ujjamat bekapom és benyálazom annyira, amennyire csak tudom. Mikor ezzel megvagyok, odaillesztem bejáratához, és egyesével felhelyezem. Az elsőnél még nem szólt semmit, a másodiknál már kicsit mocorgott, a harmadiknál felszisszent. Miután sikerült mindet lyukába illesztenem, elkezdtem velük ollózni, hogy némi tágulást érjek el. Olyan bátor! Figyelem közben, és egy hangja sincs. Kedvelem ezt a kis mitugrászt, semmi kétségem.

- Azt hiszem, jók vagyunk! – Másik tenyeremet benyálazom, majd végighúzom párszor hosszomon.

- Csináld, ne beszélj! – Szól rám kissé durcásan.

Hallgatok rá, és megpróbálom felvenni a lehető legjobb pozíciót. Végül péniszem hegyét a bejáratához illesztem, és elkezdek befelé nyomulni. Hatalmas eufória kerít hatalmába, amitől csak mélyebbre és még mélyebbre szeretnék benne elmerülni.

- P'Phayu! Fáj! Várj! – Ütögeti meg vállamat. Egy pillanatra megfeledkeztem róla, szégyellem el magam. Felnézek arcára, és látom pár könnycseppet kicsordulni szemei sarkából. Megállok mozdulatomban, hozzá hajolok és lecsókolom könnyeit.

- Szólj, ha folytathatom. – Kérem, mivel türelmesnek kell lennem miatta.

- Hmm...Rendben, folytathatod! – Mondja, majd apró csókot ad ajkaimra.

Nem húzódom el, ajkainkat összeérintve hagyom, hátha elterelem figyelmét. Lassan, nagyon lassan beljebb haladok, míg nagy sokára teljesen befogad. Végre! Ezt vártam. Benne vagyok teljes hosszommal, ennek örömére nagyot sóhajtok.

- Rain, jól vagy? – Kérdezem félve, nem akarom bántani őt.

- Igen, azt hiszem, minden rendben! – Öleli át nyakamat.

- Akkor jó, örülök! – Csókolom meg homlokát, arcát majd száját.

- Mozoghatok?

- P'! – Kihívó szemekkel néz fel rám. – Sose kezded el?

Csak ennyi kellett, lassan elkezdem csípőmet mozgatni. Az erőfeszítéstől érzem, gyöngyözni kezd hátamon az izzadtság. Nem fogom bírni sokáig, ezért gyorsítok a tempómon. Rain tempómra nyögdécselni kezd, kezeivel a hátamat simogatja, ami átcsap karmolásokba. Ez az ára fájdalmának, melyet örömmel megfizetek. Érzem, mindjárt feltörök, így megragadom Rain péniszét és elkezdem verni, hogy együtt jussunk el a végkielégülésig.

Egy utolsó erőteljes lökéssel Rainbe élvezek, míg ő magját hasára élvezi. Olyan szép, szinte ragyog. A kimerültségtől rárogyok, és csak kapkodom a levegőt. Ő a hajamba túr és lágyan simogatja, majd bele is csókol. Én csak az oldalát simogatni vagyok képes, ettől a csodás élménytől nem jutok szóhoz. Megtettük, igen, együtt tettük meg. Erőt veszek magamon és felállok. Raint a karjaimba kapom és bemegyek vele a fürdőszobába. Segítek neki letusolni, utána pedig magamat fürdetem meg. Végül segítek neki visszamászni az ágyba, oldalára fordul, nekem háttal. Én szorosan mögé fekszem és átölelem. Érzem illatát, mely oly kedves lett szívemnek. Pillanatok alatt elnyomta az álom, de előtte ujjait ujjaim közé fűzte.

- Én kicsi Rainem, a rabod lettem, nem is tudod mennyire... Súgom fülébe, de ezt már nem hallja.