Phayu

Némán kísértem Somot a kantinba, de őszintén megvallva alig figyeltem rá. Minden gondolatomat Rain kötötte le. Azt hiszem megbántottam, láttam a fájdalmat felcsillanni szemeiben egy pillanatig.

- P' figyelsz te rám? - Kérdezi Som.

- Bocsánat, egy percre elkalandoztam. - Felelem bűnbánóan. - Mit kérdeztél?

- Szerinted a csokis tej finomabb vagy a rózsaszín tej?

- Ha engem kérdezel, egyik se. Akkor inkább a frissen facsart narancslé.

- Pont, mint Rain! Ő is azt szereti.

Odamegyünk a pulthoz, és Som leadja a rendelést. Megint nem figyelek oda, és mire észbe kapok, kezembe nyom egy nagy pohár rózsaszín tejet. Amit kissé fintorogva ugyan, de elfogadok.

- Tudom, hogy nem a kedvenced, de mégis ezt választottam neked! Hátha megszereted! - Mosolyog rám negédesen.

Ezt soha nem fogom megszeretni, túl émelygős. Mondtam neki, hogy nem szeretem, mégis ezt kérte. Nem figyelt rám, és ez rosszul esik.

Tovább sétálunk a termeink felé, és csak hallgatom üres fecsegését, melyekre csak hümmögök. Úgy néz ki, ez a válasz tökéletesen kielégíti. Olyan unalmas, gyorsan keresek valami kifogást és lelépek.

Az egész napi feszültségemet próbálom levezetni egy forró fürdővel. Teleengedtem a kádat, majd raktam bele töménytelen mennyiségű habfürdőt. Miután elkészültem, levetkőztem és bemásztam a kádba. Végre sikerült teljesen ellazulnom, de továbbra is a lelkem egy eldugott zugában ott motoszkált Rain szomorú arca. Nem tudom mit csináljak, nem vagyok ehhez hozzászokva.

- Hé Phayu, kölcsönadod a kék ingedet? - Lép be Saifah. - Oh, bocsi. Nem tudtam, hogy fürdesz!

Próbál gyorsan kihátrálni a fürdőből, de szólok neki, hogy maradjon.

- Saifah! Kérlek, segíts. - Mondom neki komoly hangon.

- Mi az nagy tesó! Mi a helyzet? - Kérdezi.

- Azt hiszem, csináltam valamit, amitől a másik rosszul érezheti magát.

- Te olyat is tudsz? Hihetetlen! - Nevet rajtam.

- Ez nem vicces, nagyon nem!

- Hát egy bocsánatkérés kezdésnek nem lenne rossz, a többi meg majd jön magától. De most már, kíváncsivá tettél! Mit csináltál?

- Nem érdekes, majd megoldom.

- Hát jó, de ha mégsem, akkor tudod, hol találsz! - Rám mosolyog, majd hátat fordít és távozik.

Elgondolkozom szavain, és igaza van. Egy bocsánatkérés jó kezdet. Kicsit megemelkedek, nyújtózkodok, hogy elérjem a szennyes tartón lévő telefonomat. Nagy nehezen sikerül, közbe visszahuppanok a vízbe, mire hatalmas hullámok csapnak fel. Kinézek a kádból, és látom, hogy a hullámoknak köszönhetően lesz mit takarítanom. Szívás!

Kezemben nyomkodom a telefonomat, és azon gondolkozok, mit írjak, végül erőt veszek magamon és elkezdek pötyögni.

- Rain, sajnálom, Nem akartalak megbántani.

Eltelik pár perc, majd negyed óra és még mindig nem kapok választ, ami kicsit feldühít. Majd újra üzenetet írok.

- Tényleg sajnálom.

Semmi.

- Rain ne csináld! Bűntudatom van.

- Ne haragudj!

- Kárpótolhatlak valamivel?

Hihetetlen, de az utolsó üzenetemre választ is kapok.

- Semmivel.

Hát ez is egy válasz, igaz tömör és elutasító, de akkor is egy válasz. Mosolyodom el, nincs minden veszve. Mikor már kezdett kihűlni a víz, elkezdtem kikászálódni a kádból. Szerencsétlenségemre sikerült pont a nedves padlóra lépnem figyelmetlenségből, és hanyatt vágódtam. Nagyot nyekkenve értem földet. Biztos megátkozott, el is tudom róla képzelni. Milyen jót nevetne most rajtam, ha látna. Nehézkesen feltápászkodok, megszárítkozom. Mikor végeztem, gyorsan rendet rakok. Elégedetten sóhajtok, végül elhagyom a fürdőszobát.

Másnap alig várom, hogy beérjek a suliba. Szememmel mindenhol Raint keresem, de nem találom. Aztán meglátom Skyt az egyik ital automatánál, és odamegyek hozzá.

- Szia Sky! Nem tudod merre van...

- Som? - Kérdezi meg.

- Nem, nem őt keresem.

- Pedig már azt hittem. - Fintorodik el. - Ő ma nem jött iskolába.

- Miért? Történt vele valami? - Kérdezem aggódva.

- Ha annyira kíváncsi vagy, kérdezd meg tőle! - Feleli kissé ridegen, majd elvonul, magamra hagyva.

Hiába is kérdezném, nem kapnák választ, most legalábbis nem. Szomorúan ballagok az osztálytermem felé, arra gondolva, hogy milyen hosszú is lesz ez a nap. Még szerencse, hogy Pai tartani fogja bennem a lelket.

Órák után Paijal sétálunk hazafelé, kinek kimagaslóan jó kedve van.

- Phayu, azt hiszem, szerelmes vagyok! - Jelenti ki álmodozva.

- Már megint? Ki a szerencsés? - Félve kérdezem.

- Ne legyél ennyire negatív! Ő a legcsodálatosabb ember, akit ismerek!

- Minden héten új szerelmet találsz, és mindig az aktuális a legcsodálatosabb! Kicsit unalmas.

- Ez most más. Folyton kikosaraz. Pedig próbálkozom! Elhiheted.

- Abban biztos vagyok. Na, bökd ki, hogy ki az!

- Sky! Nong Rain barátja.

Hirtelen szóhoz sem jutok a meglepetéstől. Sky komoly gondolkodású az én gyerekes barátomhoz képest. Nem is értem Pai, hogy figyelt fel rá. Teljesen más típusú emberek jönnek be neki.

- Mi tetszik benne? - Kérdezem érdeklődve.

- Olyan megfontolt és nagyon komoly. Talán túl komoly is.

- Értem. Hát szólj, ha gratulálhatok. - Mosolyodom el.

- Mindenképpen! De most te mesélj!

- Megcsókolt, és nagyon jól esett.

- Azta, és miért csak most mondod? - Mondtam, hogy szólj, ha fejlődés van!

- Tudom, de nem úgy hozta a helyzet. Hirtelen történt, és ő kezdeményezett, azt hiszem.

- Azt hiszed? Az meg hogy lehet?

- Hát valahogy szóba került, és megkérdezte, hogy szeretném e vele kipróbálni. Én meg igent mondtam.

- Ki se néztem volna Somból, nekem olyan karót nyelt, ráadásul beképzelt. Már bocsi, de meg kellett mondanom.

- Én Rainről beszélek. - Felelem kissé megszeppenten.

- Hogy mi? Nem úgy volt, hogy csak tanácsot kérsz, mivel ő gyerekes, hisztis és mi egymás?

- Igen, úgy volt...

Ezen elgondolkozom. Tényleg úgy volt, hogy csak tanácsot kérek tőle, semmi másra nem gondoltam vele kapcsolatban. Mégis ha eszembe jut, csak mosolyogni tudok. Olyan vicces, eleven, élettel teli. Nem unatkozok mellette. Sokkal jobban élvezem az ő társaságát, és amikor megbántom, bűntudatot érzek.

- Pai, most mennem kell. Sietek! Később beszélünk!

Gyorsan hazasietek, ledobom a cuccaimat a szobámban, az ágyra vetődöm és előkeresem a telefonomat. Kikeresem a névjegyzékből Rain nevét, és már pötyögöm is az üzenetemet.

- Rain, tudom, hogy még haragszol. De esetleg lenne kedved átjönni a hétvégén?

Izgatottan várom válaszát, körmeimet rágom. Nemsokára csippan a telefonom, azonnal érte nyúlok és már nézem is a választ.

- NINCS

Hát ez fáj, de megértem. Ha azt vesszük, igaza van. Szerintem én se jönnék át magamhoz. Szomorúan tenném el a telefont, mikor újabb üzenetem érkezik.

- Szombat, délután öt óra, nálam. Várlak.

Boldogan fekszek hátamra, azzal a tudattal, hogy végre a normális úton haladok, legalábbis szeretném ezt hinni. Ugyanis az élet mindig közbeszólhat, rossz pillanatban a nem megfelelő személlyel, és borul minden, amire vágytál. Az igazat megvallva, nem szeretnék rossz döntést hozni, de hát ki tudja, nem minden történik úgy, ahogy mi szeretnénk.

Mélyenszántó gondolataim közepette elér engem a fáradtság, azt hiszem, pihenésre van szükségem. Felkelek, ledobálom a cuccaimat, csak az alsónadrágomat hagyom magamon. Felemelem a takarót és becsusszanok alá, becsukom a szemem, és lassan mély álomba zuhanok. Melyben megjelenik egy szemtelenül vigyorgó arc, duzzadt ajkakkal, rafináltan csillogó szemekkel.