Rain

Sietve hagytam el a házát, még csak hátra se néztem. Nem tudom, mit gondoljak erről az egészről. Végül is, ő hozta fel a témát, én pedig megragadtam a lehetőséget. Elvettem az első csókját, mert magamnak akartam. Vágytam rá, nem szerettem volna, ha másnak adja. Én lettem az a különleges személy, akire mindig emlékezni fog. Mert hát vannak az életben olyan dolgok, amiket az ember nem felejt el. Mint például az első csók, az első szerelem és az első szex.

Automatikusan szedem lábaimat, észre se veszem és már a házunk előtt is vagyok. Előkeresem a kulcsot a zsebemből, kinyitom az ajtót és már bent is vagyok. Látom anyám a konyhában tevékenykedik, de most nincs kedvem a beszélgetéshez. Inkább gyorsan és észrevétlenül felosonok a szobámba. Lerúgom a cipőmet és hanyatt vetem magamat az ágyon. Újra a plafont bámulom, csak egy másik szobában. Vajon ez lesz az új hobbim?

Felemelem kezemet, és ujjaimmal végigsimítok ajkaimon. Azt teljesen elfelejtettem, hogy nekem is ez volt az első csókom. Ez azt jelenti, hogy nekem P'Phayu az egyik különlegesem, ami annyit tesz, hogy most már soha nem fogom elfelejteni.

- Rain, ezt jól megcsináltad! Jobban el se szúrhattad volna!- Szidom meg magam. Nem akarok egy életen át P'Phayura emlékezni, nonszensz.

Felidézem az új élményt. Még most is bizsereg a szám. Először nagyon fura érzés volt, nyálkás. Mintha egy meztelen csiga csúszott volna a számba. Brrr... De azután, ezt a kellemetlen érzést felváltotta valami izgalmas. Mégpedig a vágy.

Szívem őrült tempóban kezd el mellkasomban dübörögni, ahogy elképzelem, hogy ajkai újra az enyémeken vannak. Ráadásul azt merte mondani, hogy többet kellene gyakorolnunk.

- Mit képzel ez? Ki akarna vele még gyakorolni? – Fújtatok hangosan, majd gyorsan felülök.

- Azt már nem, én ugyan nem! – Fejemet dacosan felemelem, és mindkét öklömet a matracba ütöm.

- Rain, Rain, Rain! Legalább magadnak ne hazudj! – Újra hátradőlök, fejemet hol jobbra, hol balra dobálom. – Nem, nem és nem!

Sikerült egy idő után lenyugtatnom magam, és szomorúan be kellett látnom, hogy igenis akarom mindazt, amit P'Phayu adni tud. Még ha csak egy szelete is a tortának.

- Na jó, elég az önsajnálatból! - Felállok, és már indulok is le anyához. – Rain, ha valamit akarsz, tegyél is érte! – Makacsul felszegem fejem, és teli vagyok önbizalommal, mert én Rain Nuttarat vagyok, és nem szokásom feladni a dolgokat.

- Feladom! – Mondom panaszos hangon Skynak. Majdnem minden szünetben megjelent P'Phayu valamilyen úton, módon. Ráadásul az új külseje igencsak figyelemfelkeltő. Azt látni, hogy mindenki összesúg a háta mögött, és a nyálukat csorgatják nem éppen a legfelemelőbb érzés.

- Ugyan, nem úgy ismerlek téged! – Veregeti meg vállamat.

- Nézd meg! Teljesen körberajongják!

- Látom, nem vagyok vak! – Forgatja szemeit Sky. – De azt is látom, hogy amikor nem figyelsz, néha feléd pillant.

- Ugyan, az csak azért lehet, mert megcsókoltam. – Nyögök fel és pad háttámlájának dőlök.

- Hogy mit csináltál? Ezt valahogy kihagytad a mesélésből!!! - Veti szememre.

- Oui... Mert nem olyan fontos.

- Rain, ne engem akarj átverni! A kamut tartogasd Somnak.

- Azért nem mondtam...mert... Som tetszik neki! – Bukik ki belőlem.

- Oh...Vagy úgy! De Somot nem érdekli. Ő mondta.

- Valóban? Ennek örülnöm kellene? – Kérdezem.

- Szerintem, mindenképpen! Gondolj bele, ha Som nem viszonozza P' érzéseit, akkor neked még mindig lehet esélyed.

Jobban belegondolva, lehet ebben valami. Egyből jobb kedvem lett, talán mégis van számomra egy kis reménysugár.

- Rain, nézz a hátad mögé! – Köhécsel barátom.

- Miért is?

- Csak tedd, amit mondtam!

Lassan hátrafordulok, és P'Phayut látom közeledni. Az iskolai egyenruhát viseli, a szokásos szemüvegét most hátrahagyta, viszont a haját úgy állította be, ahogy P'Aon tette. Tekintetemet végigjáratom rajta, és el kell ismernem, nagyon jól néz ki.

- Sziasztok! – Köszön kettőnknek.

- Szia P'! – Válaszoljuk egyszerre Skyjal.

- Miben segíthetünk? – Kérdezi Sky, én meg csak némán figyelem P'Phayut.

Leül mellém, és elővesz a táskájából egy szendvicset, majd apró harapásokkal elkezd falatozni.

- A barátomra várok, nemsokára ideér. Remélem nem baj, hogy csatlakoztam hozzátok.

- Nem, dehogy! Örülünk neked!

- Sky! A magad nevében beszélj. – Mormogom az orrom alatt.

- Rain, talán nem örülsz nekem? Pedig már azt hittem kezdesz megkedvelni! – Félszegen rám mosolyog.

- Képzelődj csak!

Szóváltásaink közben megérkezett P'Pai és helyet foglalt Sky mellett. Teljesen leköti barátom mindent figyelmét. Hihetetlenül sokat tud beszélni, elég csak hallgatni és az ember füle rövid időn belül kicsírázik.

- Rain van egy perced? – Kérdezi tőlem P'Phayu.

- Persze, mondjad! – Felelem.

- Oké, de ne itt, kövess! – Áll fel az asztaltól, majd fejével jelez, hogy kövessem.

Szó nélkül nyúlok a táskámért, és elindulok utána. Nem szól semmit, csak megy előre. Megkerüljük az iskolát, és a hátsó szertár felé vesszük az irányt. Halvány fogalmam sincs, mit akarhat. Miután beértünk az épületbe, becsukja mögöttünk az ajtót. Félhomály uralkodik a helyiségben, így nincs gond a látásommal.

- Mit szeretnél P'?

- Szerinted? – Lassan közeledik felém, mint egy ragadozó.

- Nem tudom. – Kezdek el hátrafelé lépkedni, amíg meg nem érzem hátam mögött a falat.

Most már teljesen előttem áll, annyira, hogy magamon érzem leheletét. Egyik kezét felemeli, és államat megfogja, hogy ne tudjam mozdítani.

- Tudod, mintha az beszéltük volna, hogy több gyakorlásra van szükségünk. – Mondja félig lecsukott szemekkel.

Tekintetét először belefúrja hitetlenkedő szemeimbe, majd levezeti ajkaimra. Hüvelykujját végigsimítja alsó ajkamon, kissé lejjebb húzza, hogy résnyire nyitva legyen a szám.

- Lehet, de azt mondtam, hogy majd mással gyakorolj! – Suttogom.

Közben testsúlyomat egyik lábamról a másikra helyezem, nagyon zavarban vagyok. Továbbra is az ajkaimat figyeli, én pedig a szemeit vizslatom.

- Annyira csábítóak az ajkaid...

- És mit akarsz velük kezdeni?

- Ezt!

Még felfogni se volt időm kijelentését, már puha párnáit érzem a számon mozogni. Azt hiszem, túl lassan reagálok, mert egyre sürgetőbbé válik. Nyelvével körbejárja ajkaimat, majd szét is feszíti őket. Feladom minden tiltakozásomat, és utat engedek neki. Mélyen behatol szám barlangjába és alaposan fel is fedezi azt. Nyelveink összegabalyodnak, és heves táncba kezdenek. Érzem térdeim gyengülését, ezért karjaimat P'Phayu nyaka köré fonom, ezzel még közelebb húzva magamhoz. Nem akarom abbahagyni, fantasztikus érzés, pedig kezdők vagyunk. Kezeit derekamra helyezi, ujjait bőrömbe mélyeszti, mire halk nyögést hallatok. Elválnak ajkaink, homlokát homlokomhoz illeszti és így maradunk pár percig.

- Nem akarom abbahagyni... - Suttogja ajkaimnak.

- Akkor ne tedd! – Majd újra csókra húzom.

Közben tarkóját finoman simogatom, majd ujjaimat beletúrom rövidre vágott hajába. Végül újra elválunk, amit szomorúan veszek tudomásul.

- Mennünk kellene. – Közli velem.

- Igen, kellene.

Elhúzódom tőle, kicsit ráncba szedem szétzilált külsőmet és a kijárat felé indulok. Lépteiből tudom, hogy követ engem. Nem szólunk útközben semmit, lassan visszaérünk barátainkhoz. Meglepetésemre Som csatlakozott az asztalunkhoz. Úgy tudtam, hogy nem ér rá szünetben, mert a dolgozatát beszéli át a matektanárral. Megállunk az asztal előtt és tétován toporgok, hogy hová üljek. Som mellett van egy üres hely, de ha mellé ülök, akkor szembekerülök P'Phayuval. Amit most biztos nem bírnék ki pirulás nélkül. Ha a másik padot választom, akkor megvan az esélye, hogy P' mellém ül. Csak pár másodpercig kellett gondolkodnom, P' megoldotta problémámat, és helyet foglalt Som mellett. Így leültem a megmaradt üres helyre, Sky mellé. Nem tudtam Somékra nézni, fájt őket egymás mellett látni.

- Szia P'! – Köszön Som.

-Szia Som! Hogy vagy? Kérdezi P'Phayu.

- Most, hogy látlak, jobban! – Feleli kissé pironkodva. – Nagyon jól áll az új frizurád! Hol hagyta a szemüvegedet?

- Egy kedves barátom tanácsolta, hogy cseréljem le, illetve néha hordjak kontaktlencsét.

- Barátod a fene! – Dünnyögöm magamban, de úgy látszik P' meghallotta, mert kérdőn néz rám.

- Van kedved elkísérni a kantinba? Szükségem van egy kis frissítőre. – Kérdezi Som P'-től.

- Persze, örömmel. – Áll fel, majd hozzánk fordul. – Sziasztok, majd később beszélünk! – Az utolsó részt rám nézve mondja, nekem szánja.

Menj a pokolba! Érzem, hogy könnyek kezdenek gyülekezni szemeim sarkában. Mielőtt kicsordulhatnának, felpattanok és elköszönök Skytól és P'Paitól, valami egyszerű kifogással élve. Szerencsére sikerült időben otthagynom őket, mert ebben a pillanatban kicsordulnak könnyeim.

Légy átkozott P'! Milyen dolog az, hogy engem csókolsz, miközben másra vágysz. A másikra nem gondolsz, mit érezhet? Törlöm meg szemeimet. Olyan érzés, mintha egy tört szúrt volna szívembe, amit meg is forgatott. Tényleg nem ért az emberek nyelvén.

Visszaérve a terembe, közölte a tanár, hogy a további óráink elmaradnak, ezért hazamehetünk. Annyira azért ne örüljünk, mert bepótlásra fog kerülni. Nem bánom, most a lehető legjobbkor jött. Felkapom táskámat és elsőnek távozom. Barátom gyorsan utánam rohan és megállít.

- Szeretnél beszélni róla? – Kérdezi félve Sky.

- Nem, csak haza szeretnék menni. – Felelem.

- Rendben, de tudod, hogy bármikor meghallgatlak.

- Tudom Sky, és köszönöm! – Szomorúan elmosolyodom, és elindulok az iskola kapui felé, a szabadságom felé.