Sky

- Jó reggelt! Hasadra süt a nap! - Hallom a szívemnek oly kedves mély hangot.

Boldogan nyitom ki szemeimet, mi a legmelegebb szempárba néz bele. Jó érzés így kezdeni a napot, nem nagyon volt még ilyenben részem. Az előző kapcsolataim totálisan vesztésre voltak ítélve, valahogy mindig rossz emberbe sikerült beleszeretnem. Most viszont, itt fekszik előttem a lehetőség, hogy kialakuljon egy tökéletes kapcsolat.

- Neked is! - Mosolyogva nyújtózkodom egyet.

- Jól aludtál? - Kérdezi kedvesen.

- Mint a bunda! Úgy látszik, kimerült voltam. - Húzódom hozzá közelebb, és vállára hajtom fejemet, majd átölelem.

- Mitől merültél ki ennyire? - Kuncog fel.

- Szerintem az utazás, a hosszú séta, és az esti fürdőzés megtette a hatását.

- Véletlenül se én okoztam ugye? - Kérdezi méltatlankodva.

- Pai! Bevallom, talán az is közrejátszott! - Pirulok el.

- Nagy kő esett le a szívemről! Már azt hittem, felejthető vagyok! - Simogatja meg karomat.

- Minden vagy, csak éppen felejthető nem! - Könyökölök fel, majd ráemelem tekintetemet. - Ha az lennél, nem sikerült volna az ágyadba csalogatnod se most, se régen.

- Szóval, amikor először lefeküdtünk, akkor az Som miatt volt vagy inkább miattad?

Ezen elgondolkozom, átértékelem az akkori cselekedeteimet, és rá kellett jönnöm, hogy már akkor is vonzott. Sőt mi több, valószínűleg érzelmeim is voltak, csak hazudtam magamnak, hogy ne fájjon a csalódás.

- Az igazat akarod hallani? - Kérdezem félénken.

- Mindenképpen! Itt az ideje, hogy őszinték legyünk egymással. - Feleli komolyan. - Sky! Én komolyan gondolom veled.

- Az igazság az, hogy Som csak kifogás volt magamnak arra, miért is bújok veled ágyba. Akartam azt az éjszakát veled. Ha őszinte akarok lenni, azóta vágytam rá, mióta először leültél mellém a padra még középiskolában.

- Örömmel hallom! Reméltem, hogy így érezted. - Mosolyog rám. - Olyan rosszul érintene, hogy csak én epekedtem utánad!

- Pai, azon az éjszakán azt se tudtad ki vagyok! - Mondom kissé szomorúan. - Légy őszinte! Mióta kedvelsz?

- Középiskolában először csak a bájos pofid ragadt meg, majd ahogy figyeltelek, egyre jobban kíváncsivá tettél. Elkezdtelek távolról figyelni, majd szerencsémre Phayu összeismerkedett veletek.

- Hogy mi? Te már azelőtt figyeltél? - Döbbenek meg. - Nem mondhatod komolyan!

- Pedig igaz! Akinek szeme volt, észrevett. Tudod, hány embert ijesztettem el mellőled?

- Mit csináltál?

- Mindenkinek azt mondtam, hogy komoly kapcsolatod van, így leszálltak rólad.

- Miért tetted ezt? - Értetlenkedem.

- Mert én akartam közel kerülni hozzád, és nem akartam túl sok vetélytársat. Tudod, nem én vagyok az egyetlen jóképű ember! - Szélesen elvigyorodik. - Ráadásul eljött a nagy lehetőségem, de elbuktam. Olyan hülye voltam!

- Tényleg az voltál! De azt hiszem, ennek így kellett lennie, ez volt megírva. Viszont még nem válaszoltál, tudod, mióta kedvelsz?

- De kis kíváncsi valaki! - Hajol oda hozzám és röpke csókot ad ajkaimra, majd visszadől. - Hát magam sem tudom. Amikor megláttam az önéletrajzodat, hirtelen megállt bennem az ütő. Eszembe jutott minden, és hogy mennyire akartalak. Gondoltam, eljött az én időm.

- Várj, miről beszélsz? Te láttad az önéletrajzomat?

- Igen, láttam. Nyugi, csak részben vettek fel miattam. Ne haragudj érte, kérlek!

- Ezt majd még eldöntöm. - Mondom morcosan. - Attól függ, mennyire teszel kedvemre! - Mosolyodok el, mire látom, hogy mennyire megkönnyebbül.

- Ahogy elkezdtél itt dolgozni, figyeltelek. Minél jobban a közeledbe akartam kerülni, annál jobban kerültél. Amennyire én kedves voltam, te annyira hideg. Hatalmas kihívást jelentettél nekem.

- Csak ennyi? Kiábrándító! - Kezdek el duzzogni.

- Dehogy is! Ne forgasd ki a szavaimat. Csendben figyeltelek! Ha nagyon koncentráltál munka közben, mindig beharaptad az alsó ajkadat. Ha Rain idegesített fel valamivel, mindig forgattad a szemed. Ilyen apró dolgok. Mikor rajtakaptuk Phayut és Raint, te megfogtad a kezem és magaddal húztál. Vagy mikor azt hitted, hogy nem veszem észre és figyelni kezdtél. Kialakult, és szeretném tudni, hogy mit tudunk kihozni a dologból.

- Pai, hozzuk ki a legjobbat! - Felelem őszintén komolyan. - Én is ezt akarom. Téged, engem, minket.

- Úgy lesz, ígérem! Bízz bennem! - Hirtelen hátradönt, és ahol éri csupasz testemet végigcsókolja.

Azt hiszem, ez remek kezdet egy bimbózó kapcsolatnak. Végre sikerült elengednem a múltat, és csak a jövőre koncentrálok.

A délelőtt folyamán kijelentkeztünk a hotelból, majd hazafelé vettük utunkat. Sokkal hamarabb értünk haza, mint ahogy elindultunk. Teljesen hazáig vitt, majd megállt a motorral, segített lekászálódni róla, ő pedig levette sisakját.

- Sky! Bármennyire is szeretnék maradni, de most magadra kell, hogy hagyjalak, van egy kis elintéznivalóm. Késő délután hívni foglak, rendben?

- Persze Pai! Semmi gond. - Köszönök el tőle, de ő megragadja karomat, és visszaránt egy mély, intenzív csókra.

- Később találkozunk! - Mosolyog, és visszaveszi sisakját, végül elindul.

Az lehetséges lenne, hogy már most hiányozzon? Megrázom fejem - Sky, ne legyél nevetséges, még csak most ment el! - Azzal elindulok lakásom felé.

Felérve gyorsan ledobom cuccaimat, Rain már megint nincs itthon, így csak bolyongok az üres lakásban. Azóta, hogy Phayuval összejött, mindig együtt vannak. Tény, tényleg remek párost alkotnak, kiegészítik egymást, és végre van, aki vigyáz rá. Kimerülten dőlök le ágyamra és plafont kezdem el nézni. Mennyivel jobb, ha az embernek párja van. Ja, hogy nekem is van, csak éppen dolga van. Hatalmasat sóhajtok. Hát igen, mi még csak most kezdtünk, ráadásul nemrég értünk haza a kirándulásból. Fordulok hasra, és kezemet a fejem alá teszem. Öt percnél nem bírom tovább, így felállok és a mangáim között keresgélek, hátha találok olyat amit még véletlenül nem olvastam. Nem járok sikerrel, újraolvasni meg nincs kedvem, így inkább kimegyek a nappaliba. Bekapcsolom a tévét és keresek valami bugyuta műsort, nem azért, hogy nézzem, inkább, hogy ne csendben gubbasszak itthon. Gondolok egyet és előveszem a telefonomat, majd írok Rainnek.

- Szia! Itthon vagyok. Te hazajössz?

- Szia! Milyen volt a randi? Nem, P'Phayunál alszok.

- Csodálatos. Akkor egy személyre rendelek vacsorát.

- Egyedül vagy? P'Pai?

-- Dolga van, később hív majd.

- Oké. Majd beszélünk P'Phayu szól, mennem kell.

- Érezd jól magad! ;)

- Azon leszek! :D :D :D

Már esteledik, de Pai még nem jelentkezett, ami szomorúsággal tölt el. Azt hiszem rendelés helyett, inkább lemegyek és nézek valami finomat a helyi kifőzdében. Ballagok is kifelé, húzom a papucsot, mikor kopogtatást hallok azt ajtómon. Ugyan ki lehet az ilyenkor? Nézek az órámra, elmúlt hét. Kinyitom az ajtót, és legnagyobb meglepetésemre Pait látom a falnak támaszkodni.

- Hát te? - Kérdezem meglepődve.

- Talán zavarok vagy mást vártál? - Kíváncsiskodik.

- Ne butáskodj! Csak téged vártalak! - Örömmel ugrok nyakába, majd megcsókolom. - Azt hittem, már nem is fogsz hívni!

- Attól jobbat találtam ki! Hoztam pár cuccot, gondoltam veled alszom. - Mutatja hátitáskáját.

- A másik kezedben mi van? Kérdezem kíváncsiskodva.

- A vacsoránk! Egy kis zöldséges sült tésztát hoztam szezámmagos csirkével!

- Szereted a kínait? - Kérdezem.

- Megeszem, de tudom, hogy te nagyon szereted! - Mosolyog, végül mindketten bemegyünk a lakásba.

Gyorsan tálalok, és megvacsorázunk, majd elpakolunk.

- Pai, menj nyugodtan fürdeni!

- Nem jössz velem? - Kérdezi reménykedve. - Megmoshatnád a hátam.

- Sajnálom, de ahhoz kicsi a zuhanyzó. Majd legközelebb. - Kacsintok rá. - Addig megágyazok, kint vagy bent?

- Maradjunk a hálószobádnál! - Ezzel bevonul a fürdőszobába.

Ahogy végzett kijön a fürdőből a hajából csorog a víz, nem szárítkozott meg rendesen.

- Pai, így beteg leszel! Ülj le ide! - Majd nyomom is le a székre.

Elveszem tőle a törölközőt és szárítani kezdem a haját. Óvatosan törölgetem, szárítgatom, babusgatom, végül elkészülök, és mondom neki, menjen be a szobámba. Én is elvonulok és elvégzem a szükséges teendőket, majd amint megvagyok én is megyek a szobámba.

Benyitok, ég a villany majd Pait meglátom az ágyamon elterülve, szempillái csukva, mellkasa egyenletesen emelkedik és süllyed. Elaludt szegény, biztos nagyon fáradt lehet, előveszem a takarót és betakarom, majd lekapcsolom a villanyt kivéve az éjjeliszekrényen lévőt. Annak úgy is nagyon gyér a világítása, attól nyugodtan tudunk aludni. Bemászok mellé az ágyba, a takaró alá. Gondolom, megérzi testem melegét, mert oldalára fordul és átkarol. Ezt meg fogom szokni, fészkelődök be még jobban Pai ölelésébe, majd behunyom szemem és én is mély álomba merülök.