Rain

Hosszú órákat töltöttem azzal, hogy a kérését átgondoljam. Végül arra a következtetésre jutottam, hogy segítek neki. Magam sem értem miért, de annyit biztosan tudok, hogy ezek után nem szeretnék a barátja lenni. Az is más lett volna, ha már barátok vagyunk, és úgy kéri a segítségemet. Nincs érzéke hozzá, csalódottan csóválom a fejemet.

Lassan ide kell érnie, lemegyek a földszintre és helyet foglalok a nappalinkban. A szüleim nincsenek itthon, apa üzleti úton van, anya meg elment bevásárolni. Türelmetlenül várom, hogy a csengő megszólaljon. Szerencsére nem kell sokat várnom, mire meghallom a várt csengetést.

Kimegyek a bejárati ajtóhoz, beengedem az újonnan érkezőt.

- Gyere be! Kérsz valamit inni?- Állok félre az ajtóból, hogy beljebb tudjon jönni.

- Nem köszönöm, majd később. - Válaszolja.

Én csak megvonom a vállamat és előre megyek, hogy követni tudjon. Visszanavigálom magunkat a nappaliba, és hellyel kínálom. Mind a ketten leülünk a vajszínű sarokülőre, ő a rövidebb oldalát válassza, ezért én a tőle legtávolabbi pontot nézem ki magamnak és leülök.

Kíváncsi pillantásokkal nézek rá, mert nem tudom pontosan, mire is számítsak.

- Szóval... Miben is kéred a segítségemet? - Kérdezem.

- Szeretném, ha segítenél közelebb kerülni Somhoz. - Feleli félénken.

- Miért én?

- Mert a barátod, te ismered. Azon kívül nehezen ismerkedek új emberekkel.

- Velem mégis sikerült. - Mondom kissé dacosan. Ha így halad, sikerül teljesen felhúznia.

- Az más. Veled valahogy egyszerűen megy.

- Értem, pontosan hogyan szeretnéd, hogy segítsek?

- Te ismered az ízlését, hogy milyen az ideálja, miket szeret csinálni, hová szeret járni meg ilyesmik.

- P' ennyire tetszik? Én azt gondoltam, hogy a lányok érdekelnek.

- Mondjuk úgy, hogy a lányok is. - Mosolyodik el.

- Kezdjük azzal, amiket te szeretsz. Neked milyen emberek jönnek be?

- Legyen kedves, aranyos, udvarias. Lehessen vele értelmes dolgokról beszélgetni, az is jó, ha van közös érdeklődési körünk. Inkább a személyisége ragad meg, bár a külső jegyek se elhanyagolhatóak.

- Mégis mik azok a külső jegyek?

- Hát... Alacsonyabb, mint én, szép a bőre, ápolt, igényes a megjelenése. Szeretem, ha valakinek gömbölyű feneke van. Oh, és legyen kisugárzása.

- Te ilyennek látod Somot? - Kérdezem, de ha őszinte akarok lenni, nem szeretném tudni a választ.

- Igen, megfogott, ezért szeretnék közelebb kerülni hozzá.

- Hmm... Rendben, amiben tudok, segítek. De nem ígérek semmit!

- Köszönöm, majd meghálálom.

- Arra kíváncsi leszek. Hallgatni fogsz rám?

- Persze, azért vagyok itt.

- Oké. Az első feladatunk, hogy modernizáljunk. Ne is haragudj, de úgy nézel ki, mint a nagyapám.

- Hé! Ez fájt!

- Lehet, de igazam van! Szóval, elmegyünk a fodrászhoz, az a lófarok, nincs vele baj, de neked nem áll jól. Unalmas. A szemüvegedet le kellene cserélni, valami borzalom. Ja, és szívesen megnézném a ruhatáradat is. - Fejezem be a terveim ecsetelését.

- Csak ennyi? Azt hittem több dolgom lesz. - Mondja kissé ironikusan.

- Ha szeretnéd, van még a tarsolyomban ez meg az!

- Nem, ennyi bőven elég lesz! Még sok is!

- Akkor indulhatunk? - Megyek a piros tornacipőmért és már húzom is felfelé. - Gyere már, nem érek rád egész nap! - Morgok az orrom alatt.

- Itt is vagyok, mehetünk.

Elindultunk a kedvenc fodrászomhoz, közben ecseteltem Som szokásait, hogy miket szeret csinálni, mi a hobbija meg hasonlók. Nem is gondoltam volna, hogy ennyi mindent tudok róla. Miután befejeztem mondandómat, némán sétáltunk egymás mellett. Néha észrevétlenül rápillantottam. Szerintem, most is jól néz ki. Tetszik a haja, olyan szép fényes, egyenes és egészséges. A szemüvege tényleg gáz, de neki még ez is jól áll. Fehér bőre hibátlan, eltekintve attól a pár anyajegytől. Bár ha azt vesszük, kimondottan szexivé varázsolja, főleg ami az ajka felett van. Ha már az ajkánál tartunk, szép rózsaszín, kissé duzzadt, és ha szétnyitja, kivillan hófehér egészséges fogsora. Megrázom a fejem, nem is értem, miért gondolkozok ezen. Nincs hozzá közöm, neki Som tetszik. Talán mert bejön? Villámcsapásként ér a felismerés, P'Phayu tetszik nekem, nagyon is. Túl fiatalnak éreztem magamat, hogy ilyen dolgokon gondolkodjak, de úgy látszik beértem. Ez egy kicsit lesokkolt.

Át kell majd gondolnom, lehet csak hirtelen felindulás az egész, igen, biztosan arról van szó.

Mert ha nem, akkor megszívtam. Nem akarom, hogy P'Phayu tetsszen, mert ő már választott, méghozzá Somot. A barátomat, aki szöges ellentétem. Ahogy P' lefestette, az pont ráillik. Nem vagyok aranyos, se kedves se udvarias. Vagyis inkább azt mondanám, hogy vele szemben, valahogy nem ezeket váltja ki belőlem. A bőröm pedig kissé kreol színű, nem a most divatos fehér bőr. Alacsonyabbnak alacsonyabb vagyok, óvatosan hátranézek és a kirakat tükrében végigmérem fenekemet, hát igen, apró, de kerek és formás. Igazán tenyérbe mászó. Mosolyodok el. Viszont a megjelenésem... Nem éppen elegáns vagy csinos. Egy kissé kinyúlt fehér póló és egy szürke melegítőalsó a piros tornacsukámmal. Nem éppen igényes. Húzom el számat.

- Mi a baj? Min gondolkozol? - Kérdezi hirtelen P'.

- Semmi olyanon, ami a te dolgod lenne! - Felelem konokul. A világ összes pénzéért nem kötném az orrára. - Ne kérdezősködj, mindjárt ott vagyunk.

- Igazán tanulhatnál Somtól egy kis jó modort!

- Oh, igen? Akkor menj, kérd meg inkább őt, hogy segítsen! Engem meg felejts el! - Azzal a lendülettel fordulnék is hátra, de megakadályozza.

- Ne durcázz már! Te vagy itt velem. - Mondja.

- Akkor értékeld legalább! A drága időmet rád pazarlom. Fújok egyet, amitől a szemembe hulló hajszálak megemelkednek.

- Gyere menjünk, már nemsokára oda kell, hogy érjünk! - Megfogja kezemet, majd maga után vonszol. Az érintésébe szinte beleremegek, idegen érzések lesznek úrrá rajtam. Próbálom kihúzni a kezemet, de ő csak szorosabban fogja.

Befordulunk a sarkon és már látom is kedvenc fodrászüzletemet, ahol a legszuperebb fodrász dolgozik. Belépve az üzlethelyiségbe, hangosan köszönünk.

- Mi szél hozott ide Rain? - Kérdezi a fodrászok fodrásza, P'Aon.

- P'Aon egy nagy szívességet szeretnék kérni! - Mosolygok rá és a szempillámat is rebegtetem.

- Kicsi Rain, hát tudnék én neked nemet mondani?

- Remélem nem! Kérlek segíts! Na...Na...Na...! - Fogom meg kezét.

- Jól van, jól van! Nem kell könyörögnöd! Mit szeretnél?

- P' ő itt egy barátom, P'Phayu. Szeretném ha levágnád a haját, tudod, legyen olyan trendi szépfiús. - Pislogok rá reménykedően.

P' végigméri „barátomat" , majd bólint. Fejével jelzi, hogy üljön be a székbe. Szó nélkül szót fogad és kényelmesen elhelyezkedik. P'Aon a fodrászköpenyt felhelyezi P'Phayura, majd gyorsan megmossa a haját és betekeri egy törölközővel.

- Oké gyerekek, milyenre szeretnétek?

- Hátul legyen rövidebb, oldalt kicsit hosszabb, a tetején meg még hosszabb, és tegyünk bele hullámokat. Érthető, amit mondtam? - Kérdezem.

- Talán sikerült megértenem! - Nevet fel, majd munkához is lát.

Leülök hátra az egyik székbe, és az ott lévő prospektusok között kezdek el turkálni, mikor a szemem megakad az egyiken. A címlapon ez állt: „Hogyan szerezzünk pasit!" . Hát ez érdekesen hangzik, gyorsan körbepillantok, félve attól, hogy valaki meglátja mit tartok kezemben, majd belelapozok és elkezdem olvasni. Annyira belemerülök, észre se veszem, hogy P'Aon szólongat.

- Rain, kicsi Rain! - Odajön hozzám és megbök. - Ébredj fel az álmodozásból!

- Bocsánat, itt vagyok, figyelek.

- Nézd, ilyenre gondoltál?

Azzal a lendülettel belenézek a tükörbe és még a szavam is eláll. Istenem! Most kapok szívinfarktust. P'Aon csodát művelt! Érzem, ahogy elkezdek pirulni. Gyorsan megrázom a fejem felállok és odamegyek. Fejemet odateszem P'Phayu fejéhez majd a tükörbe nézek, ahol összeakad pillantásunk, végül megszólalok.

- Ez tökéletes! Remek munkát végeztél! Nagyon tetszik. - Egy halvány mosoly jelenik meg ajkamon, ami felhívja Phayu figyelmét. Nem értem a pillantását, kicsit zavaros. Gyorsan felegyenesedem, kicsit megköszörülöm a torkom, majd P'Aonhoz fordulok.

- Mennyivel tartozom? - Kérdezem.

- Kicsi Rain, nem tartozol semmivel! - Kacsint. - De ha megtennél nekem egy szívességet...Annak örülnék.

- Mi lenne az?

- Tudod, hogy az unokahúgom oda meg vissza van érted. Mi lenne ha elhívnád moziba valamelyik hétvégén? Legalább nem rágná tovább a fülemet.

- P' nem is tudom!- Felelem bizonytalanul. - Nem szeretnélek megbántani.

- Aranyos lány, nem azt kérem, hogy légy a barátja. Csak már unom hallgatni.

- Rain mostanában nem ér rá. - Hallom meg P'Phayu hangját a hátam mögül.

- Miért is? - Kérdezem szemöldökömet felhúzva.

- Mert velem lesz elfoglalva. - Azzal megfogja a kezemet és húzna már kifelé, de megállítom.

- Várj már, nem fizettem még ki P'Aont!

- Mondtam Rain, nem kerül semmibe! - Mosolyodik el. - Azt viszont elárulhatnád ennek az öreg barátodnak, hogy mikor pasiztál be?

- Mit beszélsz? - Nézek rá zavarodottan. - Mi nem! Ő és én...Nem vagyunk olyan viszonyban!

Odahajol, majd a fülembe súg, hogy csak én halljam.

- Várd ki a végét, kicsi fiú! Lehet, öreg vagyok, de nem vak! - Majd kiegyenesedik, rám kacsint én meg belepirulok megjegyzésébe.

- P'Phayu elengedheted a kezemet! Induljunk, sok még a dolog!

- Vigyázzatok magatokra fiúk, és Rain ha bármi haladás van, gyere és meséld el! Kíváncsi vagyok!

- Oui P'! Ne már! - Kis hallgatás után újra megszólalok. - Rendben, ha lesz valami, jövök! Addig is vigyázz magadra!

P'Phayuval a nyomomban elhagytuk a fodrászüzletet és elindultunk a plázába. Kis idő után megszólal.

- Mit súgott a füledbe?

- Oh, az... Hát... Magánügy, nem kötöm az orrodra! - Felkapom fejem és elmosolyodok.

- Na, ne legyél már ilyen! Biztos nem mondod el? - Lapos pillantással néz rám.

- Nem. -Felelem tömören.

- Talán elmész randizni az unokahúgával? - Kérdezi kissé morcosan.

- P'! Ha el is megyek, az nem a te dolgod, ugye tudod?

- Persze, csak kíváncsi voltam.

- Ne legyél, nincs közöd hozzám. - Mondom szigorúan. Mit érdekli őt, hogy én mit csinálok?

- Még jó... Na gyere! Nem érünk rá egész nap. - Morcosan megragadja a kezem és szinte maga után vonszol.

Ennek meg mi baja lett? Nem értem, ráadásul folyton a kezemet fogdossa. A sok szorongatástól estére biztos be fog dagadni. Ez a srác...Nem értem...Erőt veszek magamon és felveszem a tempóját, essünk túl a dolgokon minél hamarabb. Szemünk előtt megjelenik a pláza bejárata, majd gyorsan bemasírozunk rajta. Azt hiszem, P'Aon jó munkát végzett. Rengeteg érdeklődő tekintet szegeződik P'Phayura, kétségtelenül felkelti Som érdeklődését is. Erre a gondolatra szomorúan sóhajtok fel, és tekintetemet P'-re vezetem. Kár érte, nagyon kár.