Sky

Behúzom az ajtót magunk után, P'Pait leültetem az ágyamra, amit nemrég még ketten osztottunk meg. Ránézek, és az ágynemű még mindig gyűrötten hever az ágyon, az üres óvszeres csomagok szanaszét szórva a padlón. A síkosító flakon feldőlve az éjjeliszekrényen, melyből vékony csíkban csordogál a kenőanyag. Hát igen, eszeveszett éjszakán vagyunk túl, az intenzitástól még a négy fal is beleremegett. Belegondolok, és bizsergés lesz úrrá testemen, nem szabadna ilyen hatással lennie rám. Zavarban vagyok, ezért nem is tudok P'Pai meleg tekintetébe nézni. Idegességemben járkálni kezdek, mire elkapja kezemet és magához húz.

- Ne legyél ideges! Csak a történetedre vagyok kíváncsi, ha már közöm van hozzá. - Fonja körém karjait és fejét hasamhoz dörzsöli.

Jóleső melegséget érzek bensőmben, ezért akaratlanul is barna tincseibe mélyesztem ujjaimat. Hirtelen hátradől és magával ránt, mire halkan kuncogni kezdek.

- Nahát, te mosolyogni is tudsz! Nem hittem volna! - Puszilja meg homlokomat, majd addig fészkelődik, hogy kényelmesen terüljön el az ágyon, feje alá igazítja párnámat. Majd megfogja csípőmet és addig kormányoz, míg ágyékán kötök ki. Kezeimmel mellkasán támaszkodok meg, és végre belenézek a legszexibb szempárba, amivel eddig volt szerencsém találkozni. Kedvesen rám néz, majd felemeli kezét, tenyerével megsimítja arcomat, amibe én készségesen belehajolok.

- Most pedig, érdeklődve hallgatlak!

- Hát akkor elmesélem, de kérlek, ne szakíts félbe. - Mondom kínosan. - Eléggé kellemetlenül érzem miatta magam, most, hogy el kell meséljem.

- Ezen egy percig se aggódj, kíváncsi vagyok, hogy jártál túl az eszemen! - Mosolyog fel rám.

- Hát jó...Emlékszel, amikor...

„Éppen a tizennyolcadik szülinapom után történt, mikor is éppen vége lett egy igen bántalmazó kapcsolatomnak. Na, nem fizikai bántalmazásról volt szó, inkább lelki terrorról. Szerencsére időben észbe kaptam, hogy nekem erre nincs szükségem, és léptem. Mondjuk attól még megviselt, nem azért mert annyira szerelmes lettem volna, oh nem! Inkább az zavart, hogy hagytam magam hülyének nézni. Pont Signek ecseteltem a helyzetet a szakításról, mivel nagyon jó hallgatóság, és mindig jó tanácsokkal lát el. Szóval felvetette, mi lenne, ha hétvégén elmennénk egy házibuliba, amit az egyik barátja szervez. Azonnal igent mondtam, de akkor még nem tudtam, milyen hatással lesz az életemre.

Lassan elérkezett a buli estéje, ezért elmentem Sighez szépen felöltözve, csinos nadrág, ing,pont ahogy egy bulira fel kell öltözni. Mikor meglátott, elkezdett nevetni, mire kérdőn néztem rá.

- Sky! Lehet elfelejtettem mondani, hogy ez nem sima buli, hanem álarcos bál, minek fő témája a görög istenek.

- Ezt miért nem mondtad? - Kérdezem mérgesen.

- Mert akkor nem jöttél volna el! Márpedig, most erre szükséged van! Gyere, öltözz át! Szereztem neked ruhát.

- Sig, én inkább kihagynám.

- Szó se lehet róla! Talán nyuszi vagy? - Kérdezi vigyorogva.

- Nem vagyok nyuszi! Mutasd azt a ruhát!

Bementem a lakásba, majd megálltam a nappali közepén. Sig bement a szobájába, és előhozott valami fehér lepedőt.

- Ez most mi akar lenni? - Kérdezem óvatosan. Signek ugyanis eléggé furcsa dolgai vannak.

- Bízd rám magad! Ma én fogok gondoskodni rólad!

- Ettől félek én is! - De azért csak rá bíztam magamat.

Egy fehér téglalap alakú lenszövet anyagot tett elém.

- Oh, igen! Ez tökéletes lesz! Vetkőzz! Remélem, fehér alsó van rajtad.

- Mit csináljak? Nem, fekete, miért?

- Akkor várj egy percet! - Gyorsan elszaladt, és már jött is vissza. - Itt az alsó, teljesen új! Ne akadékoskodj és vedd fel!

Kezdek zavarba jönni, de teszem, amit mond. Az alsót a fürdőszobában cseréltem le, majd miután megvoltam visszamentem a nappaliba. Ruháimat szépen összecsomagoltam és egy táskába tettem.

- Oké, állj elém és ne mozdulj! - Parancsolja Sig, nem mintha mernék neki ellent mondani.

Hol jobbra, hol balra tekergeti rajtam az anyagot, derekamon redőkbe rendezi, majd egy aranyszínű bőrövvel rögzíti. Egyik vállamat teljesen szabadon hagyja, míg a másikon egy aranyozott dísztűvel rögzíti az anyagot.

- Nem lesz ez egy kicsit túl rövid? - Nézem meg ruhám hosszát, ami épp a combom feléig ér.

- Ne parázz! Tudom, mit csinálok! Amúgy is olyan szép vagy, mint egy szobor, és én vagyok a szobrász.

- Oké, nem kérdezek többet!

Messziről tanulmányozni kezd, majd úgy látszik döntésre jutott. Egy aranyozott babérkoszorút húz elő az egyik táskájából. Hajamat kissé összekócolja, majd fixálja, végül fejemre teszi a koszorút. Majd fog egy púderecsetet és vékony rétegben aranyport kent járomcsontomra, kulcscsontomra és karjaimra. Ajkamra halvány rózsaszín kencét tett. Kaptam egyik csuklómra egy aranyozott vékony karkötőt, miről babérlevelek lógtak le, és ahogy összeértek halkan csilingeltek.

- Remekmű! Most nézd meg magad! - Tol a nagytükör elé.

Szemem-szám tátva maradt a meglepődöttségtől és a csodálattól.

- Sig! Ez valami fantasztikus!

- Várj egy percet! - Kotorászik még egy keveset, majd elővesz egy újabb meglepetést.

- Na, azt már nem! Nem vagyok én galamb!

- Pedig kötelező! Te leszel Erósz a szerelem istene! Annyira illik hozzád! Gyönyörű vagy!

- Bohócot csinálsz belőlem!

- Dehogy is! Hidd el nekem! Te leszel az est csillaga!

Feladtam a harcot, úgy se győztem volna Sig ellen. Így azok az édes aranyszárnyak felkerültek a hátamra. Szerencsére nem túl nagyok, csak éppen a hátamat fedi be. Végül még egy tegezt is rám erősített nyilakkal.

- Így ni! Tökéletes vagy! - Gyorsan spriccel rám jó pár adag parfümöt. - Te vagy a legszebb ma este! Egy igazi remekmű! Hadd csináljak pár képet a portfóliómba! - Könyörög nagy szemekkel.

- Rendben, de gyorsan!

Azzal lőtt pár képet, tudom, hogy szüksége lesz a vizsgájához, mivel az építészet mellett elkezdett egy designer tanfolyamot is. Végül ő is elkezdett öltözni, nem is értem, sokkal hamarabb elkészült, mint én. Mondjuk az is tény, hogy sokkal egyszerűbbre vette a figurát.

- Hogy fogunk így kimenni az utcára? - Kérdezem.

- Hívtam taxit, illetve ezt terítsd magadra, de óvatosan, nehogy tönkretedd a remekművemet.

Lassan megérkezett a taxi, majd lementünk és beszálltunk. Sig bemondta a címet, mire az autó elindult. Az utat némán tettük meg, kicsit izgultam, nehogy bolondnak nézzenek.

Ahogy kiszálltunk, Sig felém fordult majd megszólalt.

- Ezt még fel kell venned!

- Ne már Sig! Így is annyi minden van már rajtam! - Próbáltam könyörögni.

- Nem hatsz meg! Gyere, fordulj meg! - Azzal felhelyezett egy egyszerű, de mégis gyönyörű szemet takaró aranyozott maszkot. - Ez csak neked fog segíteni! Később megköszönöd!

- Menjünk! - Húzott maga után.

A bejárat előtt levettük a magunkra terített leplet, Sig újra szemrevételezett, de nem talált benne hibát. Közben már csengetett is, és amíg arra vártunk, hogy kinyissák az ajtót, megkérdeztem az alábbit.

- Sig! Végül is ez kinek a bulija?

- Nem mondtam? Hogy is felejthettem el! P'Pai házibulija. - Ahogy ezt kimondta, teljesen lefagytam. Abban a pillanatban kitárult a bejárati ajtó, és megjelent álmaim megrontója.

- Sziasztok! - Üdvözöl minket. - Örülök, hogy eljöttél! - Mosolyog barátomra, majd felém fordul. - És te ki vagy? - Mér végig perzselő tekintettel, olyan érzésem van, mintha itt helyben fel akarna falni.

- Erósz. - Felelem egyszerűen.

- A szerelem istene? - Szemeimbe néz, majd államat megfogja és elfordítja. - Találó, nagyon találó.

Most van az, hogy örülök az álarcnak. Igaza volt Signek, vagy várjunk csak, ő direkt szervezte ezt így. - Ezért még kapni fogsz! - Dünnyögöm orrom alatt.

- És te ki vagy? - Kérdezem ártatlanul, mint aki nem tudja.

- Árész, a háborúk istene. - Végignézek rajta, és hasonló a ruhája, mint az enyém, annyi különbséggel, hogy az övé vérvörös színű, kiegészítői pedig feketék. A hátára egy bronzszínű pajzs volt erősítve, illetve övére egy ugyanolyan színű kardhüvely karddal. Lehető legjobb választás, istenien néz ki.

- Később még találkozunk Erósz? Mert szeretném élvezni társaságodat! - Fogja meg kezemet és ajkaihoz emeli, majd apró csókot hint rá. - De most bármennyire fáj is, fogadnom kell a vendégeket. - Rám kacsint, beenged minket, és távozik.

- Sig! Ezért még megöllek! - Mondom kedves barátomnak, akit meg tudnék fojtani egy kanál vízben.

- Mint mondtam, ezt még meg fogod köszönni! - Veregeti vállamat. - Attól, hogy nem mondom, tudom mi szíved vágya! Vedd úgy, hogy én vagyok a te jó tündéred!

Beljebb mentünk és elcsodálkoztam a dekoráláson. Mindenhol halvány fény pislákolt, a sarkokban gyertyaállványok vannak elhelyezve, melyeken halványan világít a gyertya fénye. A falakról görögdinnye szőlőlevelek lógnak ízlésesen elrendezve. Az asztalon minden jó, szőlő, narancs, dió, sajt és minden mi szájnak ingere. Több görög váza is el van helyezve az asztalokon, szökőkútként szolgálva, melyből folyamatosan folyik a bor. Minden nagyon igényes, ilyen buliban még nem voltam. Fél szemmel mindig P'Pai-t követem, nem tehetek róla, vonzza az ember tekintetét. Siggel beszélgetésbe mélyedünk, és egyszer csak egy kellemetlen ismerős szegődik mellénk.

- Nem is tudtam, hogy ilyeneket is beengednek ide. - Bök felém Som.

- Ezt ugyanúgy rád is mondhatnánk! - Feleli Sig. - Mit keresel itt? Tudtommal nem vagy P'Pai barátja.

- Hát nem is ő hívott meg, hanem az egyik barátja. - Mondja Som. - De ahogy elnézem érdemes volt eljönnöm! - Vezeti kiéhezett szemét házigazdánkra.

- Mit nem mondasz! De nyugodj meg, P'Painak kifinomultabb az ízlése! - Néz rám barátom.

- Még hogy ő? Ne nevettess! - Kinek kellene egy ilyen olcsó ember? - Undorodva néz végig rajtam.

Már éppen szólni akartam, de egy ismerős mély hang közbevágott.

- Az én kedves vendégeimet nem illik sértegetni! Főleg egy olyan embernek, akit nem is hívtam meg. - Mondja kemény hangon P'Pai.

- Most miért mondod ezt? Tudom, hogy megfelelek az ízlésednek! - Tenyerével végigsimít mellkasán. - Tudod, ha akarod, akár most is.. - Nyalja meg kicserepezett ajkait.

- Felejtsd el, én csak a prémium árut szeretem! Most pedig, ha megkérhetlek, ne sértegesd a kiemelt vendégeimet. - Néz rám átható tekintettel. - Értve vagyunk?

- Persze, P'Pai! Elnézést! - Forgatja szemeit.

Házigazdánk nyugtázta, majd bocsánatot kért és újra távozott.

- Azt hiszem, kell még idő, hogy az ágyamba csalogassam. Pár ital után megteszi. - Mosolyodik el.

- Azt majd meglátjuk! - Felelem komolyan.

- Talán kihívsz engem? - Hitetlenkedő szemekkel néz rám.

- Ez nem kihívás! Csak figyelj! - Mindentudó mosollyal elindulok a kiszemeltem felé.

Az biztos, hogy nem fogja megkapni, amit akar. Egyszer elég volt, hogy bekavart, nem hagyom még egyszer előfordulni. És ha ez a testemen át vezet, hát legyen. Feláldozom magam a testiség oltárán."

- Sky! Azt ne mondd, hogy az az angyalkinézetű isten te voltál!- Mondja döbbenten.

- De bizony! Én voltam! - Mosolyodok el. - Folytassam?

- Mindenképpen, tőled akarom hallani történtünk kezdetét.