Rain

- P'Phayu, ébredj! - Keltegetem mélyen alvó páromat. Vajon a páromnak számít? Gondolkodom el rajta, de nem foglalkozok ezzel túl sokat, végül is, sülve-főve együtt vagyunk. Minek is címkéznénk fel kapcsolatunkat, nem attól lesz jó egy kapcsolat. Mosolyogva közelítem meg P'-t, majd orrom hegyét végighúzom álla vonalán.

- Hmm... Rain! Ünnepnap van, miért keltesz fel ilyen korán? - Húz magához és megölel.

Fejemet mellkasára fektetem és hasát kezdem cirógatni, ő erre belepuszil kócos hajfürtjeim közé.

- Haza kell ugranom, pár dolgot magamhoz kell vennem. Úgy gondoltam, elvihetnél! Legalább látni fogod, hol élek.

- Egyszer már voltam nálad, elfelejtetted? Kérdezi mosolyogva.

- Az olyan, mintha meg se történt volna! Nem is emlékszem. - Emelem fel fejemet és szemeibe nézek.

- Jól van, elviszlek! Nem kell győzködni, örülök, hogy elhívtál!

Nagy nehezen erőt vettünk magunkon és elmentünk zuhanyozni. Meg kell hagyni, nem a forró fürdő miatt lett párás a levegő. Körülbelül fél órát tölthettünk a zuhany alatt, és ahogy végeztünk felöltöztünk, majd elindultunk a lakásom felé. Ahogy megérkeztünk, gyorsan kiszálltam és mentem a kifőzdéhez, hogy vegyek reggelit. Három adag rizskását. P'Phayu a bejárat előtt megvárt, amint mellé értem, megfogta a kezem és húzott is a lift felé. Boldogan csoszogtam utána, fejemet szégyenlősen lesütve. Hívtuk a liftet, majd beszálltunk és már zárult is az ajtó. Megnyomom az emeletjelző gombot, és indultunk is felfelé. Látom, P' nagyon magába van mélyedve, nem tudom, min járhat az esze, de kicsit aggódok.

- P'Phayu minden rendben? - Kérdezem óvatosan.

- Oh, igen, persze. - Hát ez nem volt túl meggyőző, teljesen elbizonytalanodtam, a mosoly lehervadt ajkamról.

Kiszálltunk a liftből és már az ajtóm előtt álltunk, veszettül kerestem a lakáskulcsot, ahogy megtaláltam, már helyeztem is a kulcslyukba. Mielőtt kinyithattam volna, P'Phayu megragadta a csuklómat és komoly tekintettel nézett az arcomba.

- Rain, sokat gondolkodtam rajtad és rajtam. Kettőnkön. - Azt hiszem, most jön a fekete leves. Azt fogja mondani, ennyi volt, túl sok vagyok neki és még sorolhatnám.

- Gyorsan mondd ki, ha már belekezdtél! - Félve nézek rá, de erőt veszek magamon és mosolyra húzom ajkaimat.

- Sosem kérdeztem, hogy akarsz-e velem lenni? Csak olyan természetesnek vettem. Szóval...? - Néz rám kérdő tekintettel.

- P'Phayu! Én már régóta csak a tiéd vagyok! - Ugrom nyakába, lábaimmal átölelem derekát.

Sok apró csókot nyomok puha szájára, majd nehezen, de elválok tőle, és két lábra állok.

- Akkor megnyugodtam! Én a tiéd, te az enyém? - Kérdezi most már vidáman.

- Persze, míg a halál el nem választ! - Vigyorgok fülig érő szájjal.

Most, hogy ezt megbeszéltük nyúlok a kilincs felé, elfordítom a kulcsot a zárban és belépünk. A lakásban csend honolt, kivéve, hogy Sky szobájából halk neszek hallatszódnak ki. Csodálkozva nézek P'-re, ugyanis Sky olyan, mint egy szellem. Nem látod és nem is hallod. Most pedig, hát hozzá képest hangzavar van. Hangosan nyög egyet, mi lett vele? Talán beütötte lábujját vagy a fejére estek a könyvek? Már mennék segíteni, aggodalommal arcomon, mikor érzem, hogy P'Phayu karon ragad, maga felé fordít és csóválja a fejét, jelezve, hogy most bizony nem kellene bemennem.

- P' mégis miért ne? - Kérdezem pánikkal telt hangon.

- Rain, olyan naiv vagy! - Mosolyog rám. - Sky nincs egyedül!

- Mégis ki lenne itt?

- Szerinted ki lehet az? - Még a szemében is nevetés bujkál.

- Nem értelek! Rázom meg fejemet.

- Szerintem olyasmit csinál, mint mi tegnap, tegnapelőtt és azelőtt. Azzal a személlyel akivel tegnap magára hagytuk. Most már érted? - Néz rám komolyabb tekintettel.

- Oh, hogy...vagy úgy! - Emelem meg hangom, miközben szépen csak leesik az a tantusz. - Hehe... Na, jöjjön csak elő! - Mosolyodom el ördögien.

Bementünk a szobába és elfoglaltuk magunkat, míg meg nem hallottam a konyhában lévő hangokat. Gyorsan felpattantam és már mentem is, még P'Phayu észhez se tudott térni, már ott se voltam.

- Szia Sky! Hogy vagy? Úgy hallottam, jól érezted magad!

Sky szeme a döbbenettől kikerekedett, és ami a szájában volt kiköpte sugárban, úgy, hogy a fél konyhát beterítette.

- Én, én nem csináltam semmit. - Sipítja zavarában, majd hol jobbra, hol balra fordul.

- P' és én nem így gondoljuk. - Nézem meg tüzetesebben mellkasát. - És ezek - bökök felsőtestét borító vörös foltokra - nem ezt bizonyítják.

- Nem, tévedsz! Ezek, ezek csak kiütések! - Próbálja eltakarni magát, kevés sikerrel.

- Na persze! Pont ilyenekre hívtad fel a figyelmem múlt reggel! Én bezzeg nem tagadtam. Neked miért kell? - Szegezem neki gonoszkásan kérdésemet.

- Azt hiszem, jobb, ha igazat mondasz, hamarabb szabadulsz. - Szólal meg valahonnan Sky szobája felől egy jól ismert mély hang.

P'Pai ott áll egy szál alsóban az ajtófélfának támaszkodva, karba tett kézzel, fülig érő mosollyal.

- Úgy tudtam, tudtam, tudtam! - Mutogatok, hol egyikre, hol másikra.

- Oui Rain! Nem kellene ennyire gonosznak lenned! -Szid le morcosan Sky.

- Miért is? Csak azért mert megmondtam! -Düllesztem ki mellkasomat, ajkaimat csücsörítem, szemeimet a legnagyobbra meresztem.

- P'Pai, kérlek, öltözz fel! Te meg Rain, ne legyél ennyire önelégült! - Mondja Sky.

- Úgy van, öltözz fel! Nem szabadna mindenkinek mutogatnod magad, még rosszul lesznek! - Áll mögém P'Phayu és kezeivel eltakarja szemeimet, nehogy jobban szemügyre vegyem P'Pait.

Nem mintha akarnám, ugyanis én csak őt látom, senki mást.

- P'Pai testével nincs semmi baj! - Kiált fel Sky.

- Máris ennyire közel áll hozzád, hogy már így véded? - Mosolygok.

- Rain, nem védem, nem állunk közel, csak...Csak... - Dadogja Sky.

- Csak mi? - Veszem el P' kezét, és utána csípőre vágom az enyémet.

- Oh Rain, olyan kíváncsi vagy! Jól van, elmondom! - Kézen ragad és húzni kezd szobám felé. - P'Pai, addig tényleg vehetnél fel valamit! - Méri fel testét kiguvadt szemekkel.

- Még, hogy nincs semmi! Senki nem hiszi el! - Suttogom magam elé.

- Igenis, értettem! - Visszafordul a szobába, P'Phayu meg egyedül marad a konyhában.

- Rain, ülj le! - Meg se várja, hogy magamtól foglaljak helyet, már nyom is lefelé az ágyra.

Megteszem, mert nagyon kíváncsi vagyok a történtekre. Közben nyújtom felé az ágyamon lévő pizsama felsőt, hogy vegye fel. Elsőre értetlenül néz rám, mire észbe kap, kirántja kezemből és már húzza is magára. Olyan aranyos tud lenni ilyenkor, mikor megfeledkezik magáról és nem ölti fel azt a mindig komor ábrázatot.

- Szóval? Dalolj nekem kispacsirta! - Vigyorgok fel rá.

- Ne húzd ki a gyufát, mert akkor nem tudsz meg semmit! - Próbál meg fenyegetni, és még mutogat is az ujjával. Amit én csak megragadok és lehúzom.

- Nem tudsz megfélemlíteni! Tudom, hogy el akarod mondani!

- Rain, most mit csináljak? - Rogy le mellém az ágyra. - Teljesen sutba dobtam az elveimet.

- Úgy csinálsz, mintha nem tetted volna már meg egyszer. - Mondom óvatosan. - Tudod, az az éjszaka...

- Muszáj volt emlékeztetned? Még rosszabbul érzem magam! - Sóhajt fel bánatosan.

- Konkrétan mi bajod van?

- Tudod, hogy egy Casanova, nem lehet benne megbízni.

- Én csak azt tudom, mennyire odavagy érte. Ráadásul P'Phayu azt mondta, hogy megváltozott. Ki tudja? Egy esélyt megérdemelne.

- De én ezt nem akarom. - Nyafog nekem.

- Legalább magadnak ne hazudj! Tudom, hogy akarod, hogy vele akarsz lenni és hogy érzéseid vannak felé.

- Badarság, én nem is... - Próbálja tagadni a tagadhatatlant.

- Egy esélyt mindenki megérdemel. - Teszem vállára kezem. - Mit veszíthetsz?

- Mindent! Nem akarok újra csalódni, még egyszer nem.

- Ha nem akarnád, most nem lennél ebben a helyzetben. Mégis itt lyukadtál ki, P'Pai-al a szobádban. Mégis hogy sikerült? - Kérdezem érdeklődve, mert ez furdalja legjobban az oldalamat.

- Minden a ti hibátok! - Fújtat dacosan. - Ha nem hagytok vele kettesben tegnap, most nem tartanák itt.

- Ránk ne fogd! Nem mi engedtük a szádba és az ágyadba!

- Te meg honnan? - Kérdezi meglepődötten.

- Láttam az étteremben, mikor még utoljára visszanéztem rátok. - Mosolygok kedvesen.

- Olyan jól csókol és az ágyban is...

- Oké, de ezt eddig is tudtad!

- Rain, neked mindenre emlékezned kell? - Kérdezi szemrehányóan.

- Hát mindenre, ami a legjobb barátomat érinti.

- Szóval tegnap este, csak úgy megtörtént. Olyan őszintén beszélt, ahogy rám nézett, ahogy megérintett. - Ábrándozva néz előre, majd megrázza fejét. - Igen, egyszeri eset volt, nem lesz több. - Áll fel határozottan.

- Sky, ugye tudod, hogy most akarod meghozni életed legrosszabb döntését? - Kérdezem aggódva, mert tisztában vagyok vele, mit is érez pontosan.

- Azt mondod? - Néz rám kétségbeesett szemekkel.

- A helyedben adnék neki próbaidőt. Majd az idő kiforrja magát. - Részemről ez csak kifogás, neki viszont egy lehetőség, hogy visszatáncolhat, ami tudom, hogy nem fog megtörténni. Ugyanis Sky nagyon nehezen enged közel magához bárkit is, de ha megtette nem engedi el.

- Rendben, most az egyszer hallgatok rád, mivel legtöbbször hülyeségeket hordasz össze vissza. - Húzza el száját, komolyságot erőltetve magára.

- Hé, Sky! Mikor mondtam én rosszat? - Kérdezem.

- MINDIG! - Hangsúlyozza. - Most pedig menjünk, nem illik magukra hagyni vendégeinket.

Mindketten kimentünk a konyhába, majd mindenkit betessékeltünk a nappaliba. A reggeliről teljesen megfeledkeztem, ki is hűlt, így betettem a hűtőbe. Majd fogtam a narancslevet és poharakat, azzal én is bevonultam a többiekhez. Töltöttem mindenkinek, végül mikor befejeztem odaültem P'Phayu mellé, combjára támaszkodtam és figyeltem a két szerelmest, mert biztos vagyok abban, hogy mindkettő így érez. A gondolatra el is mosolyodtam, és ujjaimmal köröket kezdtem el rajzolni P'Phayu combján.

Sky feszülten ült P'Pai mellett, akinek csodálatos mosoly ült ki arcára, mint aki tudja, megnyerte a csatát. Hogy megtörjem a csendet, úgy gondoltam felkavarom kicsit az állóvizet.

- Sky! Meséltél már P'Painak arról a bizonyos éjszakáról? - Barátom feszülten rám szegezi tekintetét és fejét hevesen rázni kezdi.

- Milyen éjszakáról? - Kérdezi értetlenkedve P'Pai.

- Oh, hát arról, amikor Sky elment egy házibuliba és...

- Rain elég! - Visítva el fel Sky, majd én elmesélem P'Painak. Azzal megragadja kezét és felrángatja ültéből. - Gyere velem! Elmondom, mert Rain úgyse tudná magában tartani!

Némán elvonultak Sky szobájába, hangosan becsapva maguk után az ajtót. Azt hiszem, megsértődött, de majd megbékül.

- Miről beszéltél az előbb? - Kérdezi P'Phayu értetlenül.

- Arról P', hogy Sky és P'Pai nem most először töltötték együtt az éjszakát! - Csillogó szemekkel, mosolyogva nézek P'Phayura.

- Ezt hogy érted? - Hatalmas döbbenet ült ki arcára.

- Hosszú történet, majd elmesélem! - De most menjünk, hagyjuk magukra őket, van mit megbeszélniük.

Azzal bementem a szobámba, gyorsan összeszedtem a szükséges dolgaimat, és már vonultunk is kifelé a lakásból. Mosolyogva húzom be mögöttem az ajtót, és boldogan elmosolyodok, végre a barátomnak is sínen van az élete. Kérhetnék ennél többet? Nézek rá P'Phayura, akitől mindig hevesebben ver a szívem. Azt hiszem nem, most megvan mindenem, amire szükségem van. Fogom meg kezét és elindulunk hazafelé.