Phayu

Jólesően nyújtózkodok a kanapén, és kényelmesen figyelem, ahogy Rain keresgéli az irodában kapkodva szétszórt ruháinkat. Olyan édes, ahogy aggódva próbálja rendezni sorainkat, hogy más ne lásson meg minket. Felállok, és háta mögé kerülök, majd átölelem és magamhoz szorítom.

- P'Phayu, ha jót akarsz magadnak, akkor mozogj és öltözz fel! – Csíp bele karomba.

Mielőtt még magára hagynám, megpuszilom tarkóját és a fülébe súgom.

- Rain, te vagy az én kis bajkeverőm! Ha te nem lennél, nem kerültünk volna ekkora slamasztikába!

- Ne merj engem hibáztatni! – Fordul felém durcásan. – Én csak öt percet kértem!

- Annyi még öt perc volt, hogy nem tudtam kivárni, én is bealudtam!

- Oh, P'! Ilyenkor nem szeretlek! – Hirtelen elhallgat és harapdálni kezdi szája szélét.

- Miért? Máskor szeretsz? – Kérdezem óvatosan felhúzott szemöldökkel. Nem is tudja mennyire fontos nekem a válasza.

- Ühüm! – Csak ennyit tud kibökni, gyorsan elfordul, rángatja magára a ruhákat. – Most megyek, szedd rendbe magad!

- Neked se ártana! – Csapok fenekére, miközben kimasíroz az irodámból.

- Igenis, Főnök! – Szól még vissza az ajtóból vigyorogva.

Lassan elkezdek öltözködni, szerencsére már a nadrág rajtam van, mire kinézek az előtéri irodába, ahol a dolgozók döbbent pillantásaival találom szembe magam. Köztük van már Rain is, úgy látom sikeresen helyrehozta megjelenését. Sky álla teljesen leesett, még szerencse, hogy mögötte van Pai, és megfogja az állát ezzel becsukja tátott száját. Kínomban nem tehetek mást, mint integetek nekik mosolyogva, majd meghajolok. Jól jegyezzék meg ezt a pillanatot, mert többet ilyen nem fog előfordulni! Jó dolog az irodában szexelni, igazán kedvemre való, de ez a reggel, hát köszönöm, elég volt. Pai szét fogja szívni a véremet.

Hallom felcsendülni Pai mély hangját miközben tapsol.

- Gyerünk emberek! Ideje dolgozni! Ha tovább bámuljátok, akkor fizessetek is érte! A Főnök meztelen felsőtestét bámulni, nem olcsó mulatság! – Nevet fel, vagy inkább rajtam, nem tudom eldönteni.

A nap folyamán mindenki összesúgott, összemosolygott a hátam mögött, amit persze meg tudok érteni. Én is ezt tenném a helyükben, úgyhogy egy szavam sincs. Délután valamikor odamegyek Rainhez, hogy leellenőrizzem a munkálatait.

- Hogy haladsz Rain? – Kérdezem.

- Nagyon jól P'Phayu, a jókedv sokat segít a munkában! – Fülig érő mosollyal fordul felém.

- Mi a jókedv tárgya?

- Te! Egész nap csak a reggeli jelenetre tudok gondolni!

- Nem mintha, a ti jelenetetek jobb lett volna! – Húzza mosolyra száját Sky. – A látvány beleégett a retinámba! Ezért kártérítést követelek! – Mondja halál komolyan.

- Ma este esetleg egy vacsora? – Kérdezem tőle, Rain legnagyobb megdöbbenésére.

- P'Phayu, miért őt hívod vacsorázni? – Kérdezi aggódva.

- Nyugi kicsi Rain, te is jössz velünk! Ha persze, Sky is beleegyezik a vacsorába.

Sky elgondolkozik, átrágja lehetőségeit, majd válaszol.

- Rendben Phayu, de én választok helyet.

- Legyen úgy!

Hirtelen ötlettől vezérelve fogom a vezetékes telefont, és tárcsázom Pai számát.

- Pai, este vacsora, benne vagy?

- ...

- Na, gyere már. Sky is jön.

- ...

- Oké, megírom, hogy hánykor és hová.

- ...

- Megbeszéltük.

Mikor letettem a telefont és felemeltem a fejemet, a legszúrósabb tekintettel néztem farkasszemet.

- Nem megyek. – Jelenti ki duzzogva.

- Sky, ne csináld már! – Unszolja Rain. – Ideje lenne újraértékelned Pait. Már megváltozott.

- Miről van szó? – Kérdezem reménykedve, hátha végre megtudok valamit.

- Semmiről. – Feleli Sky unott hangon, miközben szemeit forgatja. – Nem érdekes, régen volt és nem jelentett semmit.

- Sky nem tud megbocsátani P'Painak, amiért csak játszott vele még a szakközépben! – Böki ki Rain nagy lendülettel, közben keze-lába jár az izgatottságtól.

- Rain! – Kiállt fel Sky teljesen ledöbbenve. – Azt hittem a barátom vagy! – Remeg meg hangja, majd könnyeket látok gyűlni szemében. – Elárultál!

Sky feláll és kimérten, de sietősen elindul a mosdó felé.

- Azt hiszem, beszélned kellene vele! Megbántottad. – Mondom Rainnek.

- Nyugi P'Phayu, muszáj volt! Különben sose mozdul ki a komfortzónájából! Ismerem.

- Mégis mi történt, nekem nem rémlik semmi.

- Akkor történt, mikor én elmentem... Összeszólalkozott P'Pai-al, de rájött nincs igaz, és mikor bocsánatot akart kérni, P'Pai már egy lányt csókolt. – Rain feláll, és kedvesen rám mosolyog. – Most viszont megyek, megkeresem, összeragasztom a szívét.

Így már minden a helyére került. Akkor Pai még fiatal volt, és hajtotta a vére, de mára már megváltozott, legalábbis mióta újra megjelent Sky az életében. Azt hiszem, beszélnem kell vele, nem a teljes történetet fogom elmondani, csak annyit, hogy a fiatalkori tettei miatt Sky megbízhatatlannak tartja. Azt, hogy hogyan érinti őt, nem mondom el, az maradjon a magánügye.

Távoli megfigyelésem alapján, na meg a telefonos segítség miatt láttam, hogy Sky kezd megolvadni. Szó szerint! Miután visszatért a munkába olyan volt, mint egy jégszobor. Semmi mosoly, homlokráncolás, kedves pillantás. Közvetlen közelében még a levegő is megfagyott. Rain viszont tudja kezelni. Folyamatosan beszélt hozzá, választ sem várva, egész nap hordta neki a kávét, teát, ennivalót. Ebben tényleg nagyon jó, az ember szívét könnyen megolvasztja természetes bájával, mosolyodok el gondolatomra.

Munka végeztével mindannyian hazaugrottunk felfrissülni, nekem és Rainnek legalábbis nagyon-nagy szükségünk volt rá. Megbeszéltük, hogy én megyek értük, amint elkészültem, így is történt. Lent várakozok a parkolóban rájuk, és nem telik el tíz perc már jönnek is. Rain előre ül, friss üde, illatos és nem utolsó sorban nagyon mosolygós kedvében van, ami az én ajkamra is mosolyt csal. Sky viszont, hát inkább nem mondanék semmit. Lehet Rainnek megbocsátott, de engem a pokolra kíván tekintetével. Na mindegy, majd Pai megbékíti. Indítom a kocsit, és miközben vezetek Rain combján pihentetem kezemet.

Egy távolabbi éttermet választottunk ki a Csaophraja folyó egyik kanyarulatában lévő kikötőben. Mikor megérkeztünk egy ajtónálló fogadott, kinek odaadtam a kocsikulcsot, hogy leparkoljon. Mi beljebb mentünk, és egyből ott termett a vendégváró recepciós, hogy miben segíthet. Mondtuk, hogy asztalfoglalásunk van négy főre Mr. Chaikamon névre.

- Oh igen, Mr. Sengngai már megérkezett, kint várja önöket. Engedelmükkel, mutatom az utat, kérem, kövessenek.

Kivezetett a szabad részre, ahol kellemesen megvilágított tér fogadott, rengeteg zöld növényzettel és viszonylag elszórt asztalokkal. A recepciós az egyik hátsó részhez vezetett, ami kicsit rejtve volt mások szeme elől.

- Köszönjük. – Azzal helyet foglaltunk. Raint gyorsan elém engedtem, majd leültem mellé, hogy Skynak csak az az egy lehetősége legyen, hogy Pai mellé üljön.

- Kérem várjanak, küldöm a pincért. – Mosolygott le ránk, majd elment.

Nem kellett sok idő, már jött is a kis kötényével, noteszével kezében, hogy felvegye rendelésünket.

- Mit hozhatok? – Kérdezi kedvesen, mosolyogva.

- Frissen facsart narancslevük van? – Kérdezem.

- Igen, van. Hozhatok?

- Én is azt kérek! – Mondja Rain.

- Én egy jeges zöld teát kérnék sok jéggel. És te mit iszol Sky? – Néz kedvesen Skyra barátom.

- Hmm. A jeges tea tökéletesen megteszi. Köszönöm.

Feljegyezte a rendeléseinket a főpincér, majd magunkra hagyott az étlapokkal.

- Minden olyan jól hangzik! – Szemléli Rain. – Nem tudok választani.

- Mi lenne, ha rendelnénk különböző fogásokat és akkor több mindent meg tudnál kóstolni? – Kérdezem.

- Nekem tetszik az ötlet! – Ujjong Rain. – Nektek?

- Legyen úgy! Dörmögi Sky.

- Pai? Neked megfelel? – Kérdezi reménykedő tekintettel Rain.

- Persze! – Mosolyog rá barátom.

- Akkor ez el is döntetett.

Ahogy visszaért a pincér az italunkkal leadtuk a rendelésünket. Kértünk tenger gyümölcseit, tavaszi tekercseket,ropogós lazacot édes-csípős szósszal, gyömbéres sertéshúst, marhahúst curryvel, sült rizstésztát és tojásos rizst. Beszélgettünk mindenféléről, míg megérkezett a rendelésünk. Az egész asztalt beterítette a gőzölgő finom falatok garmadája. Nagy elánnal szedni kezdett Rain, mindenből egy keveset, és amint ezzel megvolt, már falta is befelé a finom falatokat. Követtem példáját, én is mindenből szedtem a tányéromra egy keveset. Sky nagyon tanácstalannak tűnt, de Pai segített rajta. Tett a tányérjára, grillezett garnélát, malacot és ananászt, egy kis rizzsel.

- Finom lesz, hidd el nekem! – Mosolygott biztatóan Skyra. Ő csak meglepődve konstatálta a helyzetet, de nem ellenkezett.

- Köszönöm, P'Pai. – Mondta Sky mereven, de én láttam egy halvány mosolyt elhúzódni ajkán.

Csendben falatoztunk, ritkán szólaltunk meg, akkor is az ételt dicsértük. Szép lassan telt az este, mikor megettük a fogásokat, már alig maradt hely a desszertre. Egyöntetűen csoki tortát rendeltünk rengeteg tejszínhabbal. Ha őszinte akarok lenni, minden figyelmemet Rain kötötte le, olyan jóízűen falta az édességet, miután az övé elfogyott az enyémből kanalazott magának. A kis szemtelen! Ilyen kis testbe, hogy férhet bele ennyi minden?

- Sky, ott van a szád szélén egy kis hab. – Szól Pai.

- Hol? Itt? – Kérdezi, és érinti meg bal oldalát.

- Nem, várj! – Nyúl Pai Sky arcához, és letörli azt kis darab tejszínhabot ujjával, majd szájához emeli ujját és lenyalja. – Finom volt! – Néz komolyan Skyra.

Ő csak mereven néz barátomra és pirulni kezd. Zavarba jött egy ilyen apró érintéstől, megértem, miért van odáig érte Pai. Mondjuk még mindig Rain viszi a pálmát cukiságban a szememben, nekem ő e legek legje.

- Azt hiszem, mi indulunk is! – Állok fel, és húzom magam után Raint.

- De P'Phayu... még nem végeztem! – Nézi szomorúan tányéromat.

- Majd veszek neked útközben valami ennél is finomabbat. Na, gyere már!

- Hová mentek? – Kérdezi Pai.

- Tudod, elég húzós volt az éjszakánk, elfáradtunk. Ti még maradjatok, a számlát rendezem.

- És Sky, hogy fog haza jutni? Velünk jött. Nagyon messze lakunk. – Aggodalmaskodik Rain.

- Majd én hazaviszem, bízd csak rám! – Mondja Pai.

- Akkor hát, további szép estét.

Húzom magam után Raint, meg ne álljon útközben.

- P', neked meg mi bajod? Miért rángattál el? – Kérdezi durcásan.

- Oh, Rain! Néha olyan lassú vagy. Nézz hátra!

Ő is és én is éppen jókor fordultunk hátra, mert így szemtanúja lehettünk, ahogy Pai tarkón ragadja Skyt, megemeli állát és lassan szájon csókolja.

- Menjünk P'! Ez már kukkolás! – Boldogan elmosolyodik. – Végre valami előrelépés, ideje volt már! – Sóhajtja.

- Nekem mondod! Kicsit untam már a sopánkodását.

- Úgy látom, egy csónakban evezünk! – Nevet fel.

- Nagyon úgy néz ki!

Addig, amíg vártunk, hogy előálljon az autónk, magamhoz húztam és lágyan megcsókoltam.

- Azt hiszem, nekem ez a desszert ízlik a legjobban! – Suttogom ajkára, miközben ujjammal simogatom. – Otthon szeretnék repetázni belőle! – Nézem édesen csillogó, csóktól nedves ajkát.

- P' te mindig csak arra tudsz gondolni! – Veregeti meg mellkasomat.

- Nem Rain, én mindig csak rád tudok! – Majd újabb csókra hajolok a sötét éjszakában, hol nem látja senki.