Phayu

Boldogan sétálok be az iroda ajtaján, és szememmel Raint keresem, de úgy látszik, még nem sikerült beérkezni. Ahogy nagyon másnak sem, korán érkeztem. Semmi gond, vonom meg vállaimat, és odasétálok asztalához, majd leteszem a neki vásárolt sonkás szendvicset egy üveg frissen facsart narancslével. Mosolyogva veszem utamat irodám felé, majd miután, beléptem helyet foglaltam, és beletemetkeztem a papírmunkába. Annyira elmerültem benne, hogy észre se vettem mikor lépett be irodámba Pai. Nem zavartatja magát, levágódik az egyik fotelba, mi velem szemben helyezkedik el. Torokköszörülésére leszek figyelmes, mire kiegyenesedek ültömben. Kezemben forgatom ceruzámat, és ábrándozva nézek rá, majd szép lassan elmosolyodok.

- Mi szél hozott Pai? - Kérdezem ártatlanul, mert tudom, hogy megöli a kíváncsiság.

- Micsoda kérdés ez? Így kell fogadni egy jó barátot? - Kérdezi szórakozottan.

- Oh, elnézést. Akkor úgy kérdezem, mire kíváncsi az én tiszteletreméltó drága barátom?

- Így már egyből jobban hangzik! Tudod te, mire vagyok kíváncsi! Mesélj, sikerült becserkészni?

- Nem nevezném becserkészésnek, ez annál jóval több. De kérdésedre válaszom, igen! Határozottan jó úton haladunk! - Mesélem boldogan. - Nálam aludt, és csak tegnap este ment haza.

- Ez aztán a haladás! Szerencsés vagy! Most aztán irigykedhetek. - Mosolya cseppet elhalványul.

- Ha jól gondolom, te nem jártál szerencsével?

- Nagyon jól sejted! Képzeld el! Azt hagyta, hogy vigyázzak rá egész éjszaka, de azon kívül teljesen figyelmen kívül hagyott. Engem!!! El tudod ezt képzelni? - Kérdezi hitetlenkedve.

- Hát kedves barátom, úgy látom, emberedre akadtál!

- Ne gondold, hogy annyiban hagyom! Úgyis megszerzem, nem fog tudni hosszútávon ellenállni!

- Biztos vagy te ebben? Tíz éve ellenáll, ha azt vesszük. Lehet, szimplán csak nem vagy az esete. - Mondom óvatosan. Ismerem barátomat, semmit se vesz a szívére, de nem is láttam, hogy ennyire tepert volna valakiért. Szerintem életében először komolyan akar valamit, és kutya kötelességem támogatni őt, de az is, hogy a tényekre is felhívjam figyelmét.

- Én kinek ne lennék az esete? Nézz rám! Magas sudár alak, jól karbantartott izmos test, stílusos elegancia, helyes pofi. - Simogatja meg magabiztosan arcát.

- Ha te mondod! Szólj, ha valamiben hozzá tudok járulni sikeredhez!

- Szavadon foglak, ne aggódj! - Mosolyra húzza ajkait. - Visszatérve, akkor ti most együtt vagytok?

- Nem lett így kimondva. - Bizonytalanodom el. - Nagyon remélem, hogy tervez velem! Nem akarom újra elveszíteni.

- Nyugi, ahogy én látom, ő is annyira odavan érted, mint te érte! Adj időt, és minden kiforrja magát.

- Köszönöm! Bízom benne! - Mozgolódás hívja fel figyelmemet, szállingóznak a dolgozók. - Most jönnek!

Elkezdem figyelni az érkezőket, már alig várom, hogy megpillantsam a várt személyt. Nagy sokára felbukkan Sky-al a nyomában. Elnézve nagyon frissnek, kipihentnek tűnik, és nem mellesleg sugárzik a boldogságtól. Most is nagyon csinosan van öltözve, fehér nadrág, mi kiadja formás domborulatait, és egy halvány rózsaszín inget vett fel hozzá. Ha tehetném, most azonnal berángatnám a raktárba, és ájulásig játszadoznék vele. Gyorsan megrázom fejemet, nem kalandozhatok most ennyire el. Majd erre is sort kerítek, idővel. Húzom széles mosolyra számat, igen, határozottan ez is be fog következni. Ahogy újra rápillantok, örömmel látom boldogan lépkedni asztala felé. Eltelik egy kis idő, mire észreveszi ajándékomat, de amint meglátja, elmosolyodik, felemeli fejét és tekintetével engem keres. Mikor összekapcsolódik tekintetünk, ajkát látom mozogni, miről csak annyit tudok leolvasni, hogy köszönöm. Ez a kis gesztus is nagy hatással van rám, érzem a boldogságot elterjedni szívemben. Sky is felénk pillant unottan felméri Pait, és mint aki semmi érdekeset nem lát, hátat fordít és leül. Hát kedves barátom, kösd fel a nadrágodat, gondolom magamban. Pai arca egy pillanatra elszomorodik, de gyorsan lerázza magáról, és újra felveszi a mindig mosolygós álarcát. Annyira sajnálom, tényleg nagyon szeretné, és rossz látni, hogy ennyire szenved.

- Most megyek, nekem is dolgom van. - Áll fel, majd kisétál, de még visszaszól. - Majd beszélünk! És Phayu! - Néz rám szomorú szemeivel.

- Igen Pai?

- Nem adom fel! - Ezzel magamra hagy.

Annyira beletemetkeztem a munkába, hogy észre se vettem és már el is jött az ebédidő. Felállok, veszem a bőrkabátomat és elindulok Rain felé. Éppen ők is ebédhez készülődnek, és egy hirtelen ötlettől vezérelve megkérdezem őket, van-e kedvük velem ebédelni.

- Nagyszerű lenne P'Phayu! - Boldog mosollyal néz fel rám Rain.

- És te Sky? Velünk tartasz? - Kérdezem mintegy mellékesen.

Félénken hátrafelé pillant, szemeivel Pait keresi.

- Nyugi, csak hárman leszünk! Pai nem fog zaklatni! - mosolyodok el.

- Oh, vagy úgy! Hát, ha nem zavarok, akkor szívesen megyek veletek. - Feleli kissé szomorkás hanggal.

- Akkor induljunk is. - Pai éppen most néz felénk, vigyorogva intek felé, ő is nevetve viszonozza.

Sky erre az interakcióra még jobban elszomorodik, és mint aki megsértődött emelt fővel megy előre, mi meg követjük.

- Rain, mi baja van Skynak? - Kérdezem suttogva, hátha ki tudok szedni belőle valami hasznos információt, mi segíthet Painak.

- Szerintem... - Húzódik hozzám közelebb – Hiányolja Pai társaságát, csak még magának se vallja be.

- Akkor miért nem hívta meg? - Kérdezem mellékesen – Biztosan örömmel jött volna.

- P'Phayu... ennek története van, de nem vagyok benne biztos, hogy megoszthatom veled. Sajnálom. Nem árulhatom el a barátomat.

- Persze, megértem, nem gond. -Vajon mi lehet a háttérben? Mi történhetett a múltban? Valahogy ki kell derítenem, ennyivel tudok segíteni barátomon.

Megérkeztünk az étkezdébe, helyet foglaltunk, majd leadtuk rendeléseinket. Rain mellé ültem és lábára fektettem tenyeremet, ránéztem arcára és látom, elkezdett vörösödni. Én csak mosolygok rajta, egyre jobban közelebb kerül hozzám. Viszonylag gyorsan meghozták a rendelt ételeinket és falatozni kezdtünk.

- Egyébként miért nem jött velünk P'Pai? - Kérdezi Rain, és pár pillanat múlva felszisszen. - Aú Sky, ezt most miért kellett?

- Mi? Én nem csináltam semmit! -Kiált fel.

- Dehogynem! Belém rúgtál! - Hajol le Rain és tapogatja meg bokáját.

- Nem én voltam! - Állítja Sky, amin csak mosolyogni tudok.

- Úgy tudom, elfoglaltsága van, az egyik ügyféllel találkozik. - Mondom úgy, mint aki nem vett észre semmi furcsát.

- Persze, egy ügyféllel. Én is azt mondanám... - Forgatja Sky szemeit, miközben magában puffog.

- Ha ennyire hiányzik a társasága, miért nem hívtad? Lehet miattad megváltoztatta volna napirendjét. - Kérdezem.

- Phayu, ne beszélj butaságokat.

Továbbiakban némán ebédeltünk, majd mikor jóllaktunk, kértem a számlát és fizettem. Lassan visszasétáltunk az irodába, Rain megköszönte az ebédet Sky nevében is, majd nekiálltak dolgozni. Egy ideig figyeltem őket, ahol kellett segítettem, tettem pár javaslatot amit szívesen fogadnak. Nagy magyarázkodásom közben észreveszem, hogy Sky egy pillanatra lefagy és a bejárat felé tekint. Hátrafordulok, hogy megnézzem, pontosan mi is köti le figyelmét. Pai az, egy ügyféllel nevetgél miközben irodája felé invitálja. A gond valószínűleg ott kezdődik, hogy az ügyfél nagyon dekoratív hölgy, de nincs mitől félni, már férjnél van, és amúgy is Painak egyáltalán nem az esete.

- Nincs mitől tartani, ő csak egy ügyfél. Nem jelent semmit Painak. - Mondom csak úgy a semmibe.

Sky kérdő szemekkel rám néz, majd elvörösödik és leszegi fejét.

- Senki nem kérdezte Phayu! - Veti oda.

- Nem is azért mondtam! - Felelem.

Közben Pai és Mrs. Tanya Sakdatorn felénk tartanak elmélyülve beszélgetve. Megállítom egy percre, csak hogy tisztelettel üdvözölhessem nagyra tisztelt ügyfelünket.

- Mrs. Sakdatorn! Üdvözlöm újra nálunk!

- Oh, a kedves Mr. Phayu Chaikamon! Köszönöm, hogy van?

- Köszönöm jól, hadd mutassam be két újoncunkat akikhez nagy reményt fűzünk, és remélem sok közös projektjük lesz! - Ránézek Skyra és rémületében nagyot nyel. Valahogy nem tetszik neki az ötlet, ki gondolta volna? Mosolyodom el.

Illedelmesen bemutatom a fiúkat kedves ügyfelünknek, aki örömmel fogadja őket, és biztosít minket, reméli a továbbiakban lesz közös projektjük.

- És hogy van Mrs. Sakdatorn? - Kérdezem őszinte érdeklődéssel.

- Köszönöm jól. Képzelje, van egy jó hírem! - Pirul el.

- Mégpedig? - Húzom ki magam, kezemet a hátam mögött összekulcsolom, és csupa fül vagyok.

- Nemsokára babám lesz! A férjemmel már olyan régóta vágytunk rá! És most összejött. Ezért is jöttem, Egy kisebb átalakítást szeretnék.

- Gratulálok! Sok boldogságot a babához. Szükségük lesz rám a tárgyalás folyamán?

- Nem, még nem. Megbeszéljük, mit hogyan szeretnénk, mikor szeretnénk. Utána majd egyeztetnek Mr. Sengngai-al.

- Rendben, értettem! Akkor én el is köszönök! Fiúk, folytassátok csak tovább!

Végül visszaballagtam az irodámba és hátradőlök székemben. Még csak most múlt el dél, és már annyi minden történt a mai napon. Fáradtan sóhajtok, majd barátomra gondolok.

- Nyugi Pai, nincs mitől félned! Nem hagyod hidegen. - Suttogom magam elé.

A nap hátralévő részében ráhajtok a munkára, nem szeretnék bent maradni túlórázni, inkább Rainnel hazamenni és együtt tölteni az éjszakát. Olyan jó érzéssel tölt el a gondolat, hogy van valaki, akivel törődhetek, aki vár rám és hazakísér. Egy pillanatra felnézek számos teendőim közül és a legédesebb szempárral találom magam szembe. Kezével telefonjára mutat, biztos üzenetet küldött, gyorsan előveszem, és már nézem is.

- Este mit csinálsz P'Phayu?

- Semmi különöset. Van kedved nálam aludni kicsi Rain?

- Csak, ha szeretnéd!

- Mindenképpen szeretném.

- Legyen úgy! :) Megvárom, amíg végzel a munkával P'!

Elégedetten teszem félre a telefont és újra a munkába temetkezem, mosollyal arcomon.