Rain

Álmos szemekkel ülök fel a hatalmas franciaágyban, hirtelen azt sem tudom, hol vagyok. Mindkét szememet megdörzsölöm, próbálom elűzni belőlük az álmosságot, nagyjából sikerül is. Kicsit nyújtózkodok, de csak óvatosan, nehogy a mellettem édesen szuszogó alakot felébresszem. Úgy döntök, hogy visszadőlök még pár percre, majd oldalamra fordulok, és felkönyökölök. Tekintetemet végigjáratom P'Phayun, olyan mélyen alszik, ha ágyúval lőnének mellette azt se venné észre. Az éjszaka folyamán felkötött selymesen csillogó haja teljesen elszabadult, és most szétterül párnáján, kontrasztot képezve fehér arcbőrével. Szemöldöke teljesen ki van simulva, ajka még álmában is mosolyra húzódik, igazán szexi látvány. Felsőtestét nem fedi takaró, így végre tüzetesebben szemügyre vehetem, és látványától majdnem elalélok. Vállai szélesebbek, karjain csak úgy fodrozódnak az izomkötegek, mellkasa egyenletesen emelkedik és süllyed, mellizmai kissé kitüremkedik, ahogy a hasizmai is kirajzolódnak. Hozzá képest én kis nyurga vagyok, nézek végig magamon. Pedig rajtam is található izom, de mégis sokkal vékonyabbnak, törékenyebbnek tűnök nála. Ábrándozásomból egy hangos sóhaj térít magamhoz, újra P' arcába nézek, és elmosolyodok, majd hozzáhajolok, és lágyan arcon csókolom. Végül óvatosan kimászok a puha, meleg takaró alól, nehogy felébresszem, és megkeresem a fürdőszobát.

Gyorsan letusolok és a kölcsönvett törölközővel megszárítom magam. A tükörbe nézek és egy végtelenül nagy vörös foltot látok nyakamon - P'Phayu! Nem vagyunk már gyerekek! - Suttogom, de azért pirulva elmosolyodok, igenis jó érzéssel tölt el, hogy megjelölt. Visszaosonok a hálóba, és P' szekrényébe kezdek kotorászni valami ruhanemű után. Sikerrel járok, találtam egy szürke melegítőnadrágot és egy fekete trikót, felvéve mindkettő nagynak bizonyul, de nem számít. Rajta biztosan tökéletesen áll, ott passzol ahol kell, lelki szemeim előtt meg is jelent a kép, mire nagyot nyögök. Összeszedem szétdobált ruháinkat és halkan elhagyom a szobát, hang nélkül becsukom az ajtót nagyot sóhajtok. - Oké, akkor foglaljuk el magunkat!- Szétnézek és itt is ugyanaz a helyzet, ruháink szanaszét szórva, a gombjaimról már nem is beszélve. Itt is összepakolok, túl sok mindent azért nem kellett takarítani, P'Phayu pedáns ember. Egy idő után megkordul a gyomorom, jelezve, hogy tegnap óta nem kapott enni. Odamegyek a hűtőhöz, kinyitom, és szemügyre veszem tartalmát. Narancslén kívül semmit nem találok benne, amit szomorúan veszek tudomásul, és ami még ennél is rosszabb gyomrom újabb panasszal él. Gondolok egyet és ránézek P'Phayura, ki még mindig jóízűen alszik, így újból magára hagyom, magamhoz veszem a lakáskulcsot és lemegyek a boltba.

Viszonylag ráérősen vásárolgatok, megnézek minden érdekességet, és amire úgy gondolom, hogy szükségem van, belepakolom a kosaramba. Elmosolyodok a gondolatra, hogy valami finom reggelivel ajándékozhatom meg, úgy gondolom, határozottan jó úton haladunk. Kifizettem a számlát és indulok is vissza két hatalmas szatyorral megrakodva, még szerencse, hogy közel lakik P'. Ha nem így lenne, leszakadna a kezem mire visszaérnék.

Már fordítom a zárat, mire kivágódik az ajtó és egy végtelenül mérges, kétségbeesett P'Phayuval találom szembe magam. A frászt hozza rám, és a két szatyrot mi kezembe volt leejtem, tartalma szanaszét gurul a földön. P' odajön hozzám és erős karjaival átölel, hogy még a szusz is kiszorul belőlem. Gyengéden visszaölelem, lábujjhegyre állok és ajkára pihekönnyű csókot lehelek.

- Mi a baj P'Phayu? - Élvezettel túrok hajába.

- Azt hittem, itt hagytál. - Feleli szomorúan.

- Olyan kis buta vagy! Megígértem, hogy nem megyek sehová! - Mosolyogva nézek szemeibe, mik aggodalommal vannak teli. - Gyere, csináljunk reggelit!

Egyszerre hajolunk le összeszedni az elgurult élelmiszereket, és összekoppintjuk fejünket, mire elnevetjük magunkat, ezáltal oldódik kicsit a feszültség. Miután mindent összeszedtünk a konyha felé vesszük az irányt, és kipakolunk a szatyrokból a konyhapultra.

- P'Phayu! Mit szeretnél enni? - Nézek végi a lehetőségeken.

- Hmm... Mit is? Mit is? - Teszi vállamra állát és hátulról átölel. - Esetleg tudnál csinálni Khao Padot?

- Azt hiszem, minden van hozzá. Csirkével vagy sertéssel?

- Sertéssel...

- Jó válasz, úgy is csak sertéshúst vettem! - Fordulok meg és átölelem.

Ennyit se ölelkeztem mostanában, biztos hiányérzetem volt, de olyan jó érzés magamba szívni P' illatát, érezni szívdobogását. Lassan elengedem és keresni kezdem a főzőedényeket, mindent kipakolok a pultra, kezet mosok és előkészítem a dolgokat. A Rizst megmosom és felteszem főni, addig a sertést felcsíkozom. és befűszerezem majd félreteszem. A zöldségféléket, mint a hagymát, fokhagymát, koriandert, paradicsomot felaprítom. Amíg fő a rizs, elkezdem összesütni a húsit a zöldségeket. P'Phayu leült velem szemben és elmélyülten figyelte tevékenységemet, majd miután megelégelte a csöndet megszólalt.

- Mióta tudsz főzni?

- Fokozatosan tanultam meg. Amikor visszaköltöztem Bangkokba, egyedül voltam, leszámítva Skyt.

- Mikor költöztél vissza?

- Ahogy elkezdtem az egyetemet. Sky-al megbeszéltük, hogy ha visszajöttem összeköltözünk. Úgy is tettünk. Próbálkozott ő is a főzéssel, de túl nagy sikereket nem ért el, így ez rám maradt. Viszont takarítani nagyon szeret! - Mosolyodom el.

- Esetleg féltékenynek kell lennem? - Kérdezi óvatosan.

- P'! Sky csak a barátom! Még belegondolni is rossz! Brrr... - Rázkódok meg.

Lassan elkészült az étel, kitálaltam, utolsó mozzanatként meglocsoltam egy felvágott lime-nak a levével.

- Gyere P'! Együnk! - Viszem tányérjainkat a konyhaasztalhoz.

- Rendben, jó étvágyat! - Bekapja az első falatot és szeme felcsillan. - Rain, ez nagyon finom!

- Köszönöm, csak gyakorlás kérdése az egész!

- Csinálsz nekem máskor is? - Kérdezi mosolyogva.

- Ha szeretnéd! - Szigorúan a tányérra szegezem tekintetemet, ne lássa mennyire zavarba hozott ezzel, de úgy tűnik buktam a dolgot, mert ég a fülem, biztos paprikapiros.

- Oh, kicsi Rain! Én nagyon sok mindent szeretnék tőled!

- Inkább egyél!

Mikor elfogyasztottuk a reggelinket, vagy hívhatjuk korai ebédnek is, elpakoltunk magunk után. Tébláboltam még egy kicsit, nem tudtam mit csináljak, azt hiszem, ideje lenne indulni.

- P'! Kölcsönveszem a ruhádat, később visszaadom, ideje indulnom.

- Ugyan, hová sietsz? Maradj még! Na...Na...Na... - Kéri tőlem kiskutya szemekkel, amire lehetetlenség nemet mondani.

Mosolyogva bólintok, örülök, amúgy se volt kedvem hazamenni, inkább vele akartam tölteni az időt. Csak abban nem voltam biztos, hogy ő szeretné-e velem tölteni. Végül is oké, együtt töltöttük az éjszakát, de az még nem jelent semmit. Szólhatott ez az éjszaka csak egy alkalomnak, a régi idő megismétlésének vagy egy új kapcsolat kezdetének. Amíg nem nyilatkozik, addig a legjobbat gondolom kettőnkről, újra megismerjük egymást, együtt töltjük szabad perceinket, és majd kialakul minden.

- Gyere Rain! Nézzünk egy filmet! - Fogja meg kezem és húz maga után a nappaliba. Hatalmas ultrafelbontású tévéje van, házimozi rendszerrel összekötve, már alig várom, hogy használjuk.

Nyitható kanapéja van, mindkét oldalán egy-egy fotellal kiegészítve, középen egy kis asztallal. P'Phayu fogja azt asztalt és arrébb húzza, majd kinyitja a kanapét és leteríti egy pléddel. Hoz pár párnát és egy takarót, befészkeli magát, majd hívogatóan kitárja karjait, ezzel jelezve, hogy menjek közelebb. Nem gondolkozok sokáig, felmászok mellé, de neki ez nem tetszik, és addig húz, míg lábai között kötök ki. Kényelmesen hátra dőlök, érzem mellkasának melegét, mire ő átkarol és állát fejem búbján pihenteti.

- Mit nézzünk? - Kérdezi kedvesen.

- Valami jó kis izgalmasat... Mondjuk, a Mindannyian halottak vagyunk zombis sorozatot.

- Legyen, kezdjünk bele, de végignézzük!

- Ígérem P'Phayu! Becsszó! - Teszem kezemet kezére.

Belekezdünk a sorozat nézésébe, de gyorsan elterelődik a figyelmem, mivel P' elkezdi simogatni pocakomat, majd fejét lehajtja és nyakamat kényezteti.

- P' ! Neee... - Suttogom.

- Rain, nem is csinálok semmit!

- Hát, ha ez a semmi, akkor nagy baj már nem lehet. - Mondom viccesen.

- Tudod, milyen régóta vágyom erre? - Kérdezi vágytól sóvárgó hangon.

- Nem P'. Meséld el.

- Már tíz éve. Annyira megviselt, hogy nem voltál hajlandó meghallgatni és végül a menekülés mellett döntöttél. Esélyt se adtál, hogy megmagyarázzam.

- Annyira sajnálom, túl fiatal voltam és nem gondolkodtam. Csak a szememnek hittem, eszembe se jutott, hogy nem minden az, aminek látszik. Tényleg sajnálom.

- Semmi baj, visszacsinálni nem lehet, de most már itt vagy! - Puszil vállamra.

- Mégis, mi történt utána? - Kérdezem félve a választól.

- Mire gondolsz? A fiúval? Nem tudom mi lett vele, többet nem beszéltünk, ha tehettem elkerültem. Abban az évben végeztem.

- Hogy jött az építészmérnöki szak?

- Mindig elvarázsoltak a házak, már gyerekkorom óta. Szerettem őket rajzolni, figyeltem távolról az építkezéseket. Ezért nem is volt kérdés, hogy merre folytatom tanulmányaimat. És neked?

- Sky-al sokat legoztunk! - Nevetek fel. - Amúgy hasonló a te történetedhez, annyi, hogy én mindig vele lógtam.

- Legalább nem voltál egyedül. Jó barát.

- Igen, ő olyan, mint neked P'Pai. Végtelenül megbízható és mindig számíthatok rá. Hogy jött a közös vállalkozásotok ötlete?

- Neki mindig is jó érzéke volt az üzlethez és a marketinghez. Nekem pedig a tervezéshez és a kivitelezési munkák megszervezéséhez. Már fiatalabb korunkban elkezdtünk spórolni, hogy majd együtt vállalkozunk. Közben szerencsénk is volt, mindig jókor voltunk jó helyen. És most itt tartunk. Van egy szép irodánk, megbízható személyzettel...és itt vagy te is! - Emeli meg kissé államat és apró csókot ad szám szélére. - Azt hiszem, tényleg nagyon szerencsés ember vagyok! -

Mosolyodik el, majd hüvelykujját végighúzza alsó ajkamon és újra megcsókol, de most el is mélyíti. Pár perc után elhúzódik és ásít egyet, végül elnyúlik a kanapén, engem magához húz és átölel, mozdulni se tudok.

- P'Phayu! Ez így egy kicsit túl szoros!

- Nincs olyan, hogy túl szoros! - Azzal még lábát is átveti enyéimen, így teljesen gúzsba köt.

- Ha te mondod! Neked elhiszem.

Végül újra a tévére figyeltünk, élveztük a műsort, egymás melegét és ezt a meghittséget, amit már régóta kiérdemeltünk.