Phayu

A hétvége gyorsan eltelt, mivel sajnos bent kellett töltenem az irodában. Van egy futó projektem, ami nem úgy halad, mint terveztem. Szerencsére sikerült belehúznom, így csak a makett elkészítése van hátra, ha az is megvan egyeztethetem a találkozót a megrendelővel.

Gondolataimba merülve lépek be az irodába, és nem vettem észre az előttem guggoló személyt.

Majdnem hasra estem benne, szerencsére megúsztam, de őt sikerült fellöknöm.

- Ne haragudj, nem vettelek észre! - Nyújtom felé kezemet. - Rain, mit keresel amúgy?

- Semmi baj P'Phayu! Megszoktam, hogy nem veszel észre. - Morog magában, de azért nyújtja kezét, és óvatosan a tenyerembe csúsztatja.

- Mit mondtál? - Kérdezem, miközben húzom felfelé, és élvezem érintését. Az élet apró örömei, mi van velem, hogy egy ilyen jelentéktelen dolognak is ennyire tudok örülni.

- Semmi, semmi! - Kezdi el rágcsálni szája szélét, és még véletlenül se néz a szemembe.

- Biztos vagy benne? - Hirtelen ötlettől vezérelve, rántok rajta egyet és mellkasomnak ütközik

Külső szemlélőnek ez fel sem tűnik, olyan mintha csak bénáznánk egy sort. Érzem, ahogy puha teste nekem csapódik, hirtelen körülvesz illata, mely alattomosan felkúszik az orromba és vágyat ébreszt bennem. Gyorsan távolabb tolom magamtól, nehogy észleljen bármit is rajtam, felettébb kellemetlen lenne. Viszont kezét nem vagyok hajlandó elengedni, olyan puha, bársonyos, törékeny ujjakkal. Kézfejét hüvelykujjammal óvatosan simogatom, kíváncsi vagyok, milyen reakciót váltok ki belőle. Nem rántja el, inkább kicsit elpirul, és nem mer rám nézni. Olyan cuki! Azt hiszem, megtaláltam a következő hobbim, minél többször zavarba szeretném hozni.

- Szóval... Mit is kerestél a padlón? - Kérdezem újra, mivel előbb válaszra sem méltatott.

- Csak elejtettem valamit. - Néz rám, azokkal a ragyogó szemeivel.

- Segítsek megkeresni? - Hirtelen kirántja kezét, tagadólag integetni kezd.

- Nem kell! Köszönöm, megtalálom egyedül is! - Vajon mitől rémült meg ennyire?

Ahogy arrébb lépek, valamit érzek a talpam alatt, lenézek és lehajolok. Egy karkötő, vékony csuklóra, Rainre emelem tekintetemet.

- Ez volna az? - Húzom fel szemöldökömet.

- Igen P'! Kérlek add ide! - Nyúl érte, de úgy döntök, először jobban szemügyre veszem.

Kicsit már kopottas, nem mai darab, forgatom ujjaim között. A fémlapra gravírozva van, közelebb hajolok és meglepődve látom, hogy mit ábrázol. Egy hurrikánt, esőfelhővel. Minket, őt és engem, ennyi idő után is.

- Nagyon szép darab! -Mosolygok rá, és odaadom tulajdonosának.

Kikapja kezemből, majd felteszi csuklójára, mosolyogva nézi és forgatja meg.

- Köszönöm, szerintem is! Ha ránézek, mindig eszembe jut valaki! - Halvány mosolyra húzza ajkait, és a szemembe néz.

Teljesen elveszek tekintetében, de Painak pont most jut eszébe megjelenni.

- Menjetek szobára tubicáim! Nem itt, mindenki előtt kell ám enyelegni! Még a végén irigyek leszünk! - Nevet ránk. - Most pedig engedjetek!

Rain zavarában gyorsan elmasírozik, de előtte még megköszöni segítségemet. Boldogan csóválom fejemet, és arra gondolok, hogy ez a fiú sosem változik.

Már benne járok a délutánba és még mindig nem jutott időm a makett elkészítésére. Azt hiszem, segítségre lesz szükségem, erre mint a mesékben, kigyullad a villanykörte fejemben. Nyúltam is a telefon után.

- Nui, kérlek, küldd be hozzám Raint!

- ...

- Köszönöm!

Rain, kopogott, majd miután jeleztem neki, belépett irodámba. Teljesen belemerültem az anyagkiírásokba, mikor hallom, hogy megköszörüli a torkát.

- Bocsáss meg, megfeledkeztem rólad! - Nézek rá bocsánatkérő szemekkel.

- Már megszoktam. - Suttogja maga elé, mit figyelmen kívül hagyok. A kis szemtelen, de megállj csak!

- Van egy feladatom számodra. Holnaptól ez alapján a tervrajz alapján el kell készítened egy makettet. Minden délután le fogom ellenőrizni, illetve ha nem értesz valamit, nyugodtan keress meg. Nagyon fontos projekt, kiemelt figyelmet igényel.

- Rendben P'Phayu. - Odajön és áttanulmányozza a tervrajzot. - Rendben, minden érthető. Ha kérdésem van, kereslek.

- Minden szükséges anyagot Nui odafog neked adni. Most pedig, elmehetsz! És Rain...

- Igen? - Az ajtónál még hátranéz.

- Köszönöm!! - Elmosolyodik és magamra hagy.

Végre vége a munkának, összeszedem a dolgaimat, majd sietek én is a többiekkel a lift felé. Miután megérkezett a lift, sietve beszálltunk. Rain ment előttem, így ő teljesen beszorult a lift belső sarkába, Sikerült úgy helyezkednem, hogy közvetlenül előtte álljak meg. Egyik kezemmel közvetlenül mellette kapaszkodtam meg, így közre zártam. Alig mehettünk lejjebb 2 emeletet, mire megállt a lift és minden elsötétült. Hangosan morajlanak a többiek, nyomják a vészcsengőt, sikerül is a portással felvenniük a kapcsolatot, aki hangosan magyarázkodni kezd, és mondta, legyünk türelemmel, mindjárt intézkedik. Mindenki zúgolódik, mozgolódik vagy éppen beszélget. Itt a várva várt lehetőség. Kicsit közelebb passzírozom magam Rainhez, de úgy teszek, mintha véletlen lenne. Feszeng, érezhetően zavarban van, sűrűn veszi a levegőt. Fejemet füléhez hajtom, és lassan de érthetően a fülébe suttogok.

- Tudod kicsi Rain, az elsőt nem lehet elfelejteni...

Érzem ahogy megfagy körülöttünk a levegő, teste megmerevedik és keményen a szemembe néz.

- Nekem mégis sikerült. - Mosolyog arcomba.

- Ugyan! Ezt te sem gondolod komolyan? - Orrommal fülét simogatom. - Valld csak be! Nem fog fájni...

Tenyerét felcsúsztatja mellkasomra, szinte égeti alatta a bőrömet. A szabad kezemet csípőjére helyezem, majd fenekére simítom. Halkan felnyög, teste megremeg érintésem alatt. Már szólásra nyitotta volna ajkát, mikor a lift életre kelt, felkapcsolódott a világítás, és lassan ugyan, de elkezdtünk lefelé menni. Most átkozok magamban mindent, legalább még pár percet adhattak volna. Kezem még mindig fenekén pihen, ott is hagyom, úgy se látja senki. Ő viszont, elveszi mellkasomról kezét és közvetlenül az enyém mellé helyezi a kapaszkodóra. Szótlanul néz rám, a szeme mosolyog, az ajka viszont néma marad, semmit se árul el. Kikészít ez az egy helyben való toporgás, szeretném, ha haladnánk valamerre. A gyorsabb tempóhoz szoktam, ez nekem nagyon lassú, Ha viszont belegondolok, kiért teszem, egyből lenyugszok, mert tudom, megéri.

A lift végül elérte célját, nyíltak az ajtók és az emberek kiáramlottak rajta. Rain ügyesen manőverezett és elosont mellettem, de a távolból még visszanézett és kacsintott.

Én voltam az utolsó aki kiszállt, majd odamentem a portásfülkéhez.

- Köszönöm P'Por! - Mivel tartozom? - Kérdezem vigyorogva.

- Oh, Mr. Chaikamon, nem tesz semmit, szóljon legközelebb is, ha segítségre van szüksége.

- Nem lehetek elég hálás, nem felejtem el.

- Örülök, hogy segíthettem! Amúgy sikerült a terve? - Kíváncsiskodik az idős portás.

- Határozottan! De még pár percet adhatott volna! Éppen egy fontos válaszról maradtam le ez miatt.

- Ugyan, Mr. Chaikamon. Ne legyen telhetetlen! Legközelebb majd megkapja azt a választ.

- Legközelebb mást is megkapok P'! - Mosolyogva búcsút veszek, és elindulok hazafelé.

A hét közepe feléig semmi különös nem történt, úgy tettünk, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Ellenőriztem, hogy halad a makettal, azt kell mondjam, nagyon ügyes. Szépen, tisztán, rendezetten dolgozik. Ha kérdése van jön és megkérdezi, a tanácsokat elfogadja. Szeretem, hogy körülöttem motoszkál, néha az is elég, ha nézhetem ahogy dolgozik.

Éppen az asztalukhoz sétálok, hogy újabb ellenőrzést tegyek, mikor megcsapja fülemet beszélgetésük.

- Akkor hétvégén elmegyünk arra az új szórakozóhelyre? - Kérdezi Sky Raintől.

- Ami a Sukhumvit körúton nyílt? - Kérdezi Rain.

- Igen, igen... Mi is a neve? - Gondolkozik Sky. - Megvan, Red Wagon Coctail Bár.

- Pénteken vagy szombaton?

- Legyen szombat. Addigra legalább kipihenjük magunkat. - Mosolyog Rain.

- Oh P'Phayu! Jöttél ellenőrizni Raint? - Kérdezi szórakozottan Sky.

Úgy teszek, mintha semmit se hallottam volna az egész beszélgetésből, ezért kíváncsian elkezdem vizsgálni a félkész makettet.

- Igen, rajta kell tartanom a szemem! Nagyon fontos. - Mosolygok.

- Rain vagy a makett? - Kérdezi Sky szemtelenül. - Áu! Ez fájt! - Néz Rainre.

- Megérdemelted! - Puffog tovább karba tett kézzel.

- Szerinted? Rád bízom! - Felelem Skynak, majd felegyenesedek és besétálok Pai irodájába.

Pai nagyon elfoglalt, komolyan ül dolgozószékében és mereven bámulja a képernyőt. Igazán komolytalan srác, de ha munkáról van szó, kevesen tudják felvenni vele a versenyt. Nagyon jó üzleti érzéke van, amit ki is használ, minden lehetőségre lecsap. Ezért is szeretek vele dolgozni, meglátja a réseket, amiket ki lehet használni. Addig megy a dolgok után, amíg célját el nem éri. Ha végzett átadja nekem a terepet. Utána mindent kezd elölről. Ördögi körforgás, de nagyon élvezi.

- Pai, szabad vagy a hétvégén? - Kérdezem, majd leülök a vele szemben lévő székre.

- Nem randizok veled! - Jelenti ki.

- Ez még viccnek is rossz! - Nevetek fel.

- Hallottál valamit arról az új Bárról ami most nyílt? Valami Red Wagon akármi...

- Persze, elég felkapott a hely. Rengetegen járnak oda. Ráadásul inkább az ismerkedés itt a lényeg, nem pedig a bulizás, ha érted mire gondolok. - Tekintetét elszakítja a képernyőtől és rám néz. - Miért kérdezed?

- Sky és Rain oda mennek most szombaton...

- Várj, megnézem a naptáramat... - Valami nem tetszik neki, ráncolja homlokát, majd nyúl a telefonért.

- Kedves Nui! Kérlek a hétvégi találkozómat tedd át jövőhétre, küldj valami gyümölcskosarat engesztelésképpen.

-...

- Igen, igen, valami halaszthatatlan dolog közbe jött.

-...

- Köszönöm, egy angyal vagy! Mihez is kezdenék nélküled? - Mondja kedvesen.

Ahogy befejezte a beszélgetést, lerakja a telefont és újra rám néz.

- Szabad vagyok. Hánykor találkozzunk?