Rain

Az órám fülsüketítő hangjára ébredtem, iszonyat fejfájás kíséretében. Azt hiszem sikeresen felöntöttem a garatra, ülök fel és halántékomat dörzsölgetem. Úristen, most azonnal szükségem van egy aszpirinre, nehezen ugyan, de felállok és kimegyek a konyhába. A konyhaszekrény legfelső polcáról előhalászom az életmentő bogyókat, és gyorsan bekapom, majd leöblítem egy pohár vízzel. Kikészítek Skynak is egy adagot, még nem ébredt fel, biztos szüksége lesz rá. Elmegyek zuhanyozni, szükségem van a felfrissülésre. Miután végeztem, felöltöztem és megnéztem Skyt, sikerült-e felébrednie. Éppen a konyhában totyorog, még nagyon kába, alig találja a helyét.

- Jó reggelt! - Mosolygok rá.

- Neked is! - Ásít egy hatalmasat.

- Egyébként nem ártana sietned, elkésünk a munkából.

- Igazad van! - Gyorsít tempóján, végül a fürdőszobából még kikiabál. - Rain, amúgy, hogy értünk haza? Teljesen kiesett minden!

Most, hogy megemlíti, elgondolkozok rajta, de semmi nem rémlik. Viszont egy különös álmom volt, amiben P'Phayu szerepelt. Az emlékre egész testemet átjárja a bizsergés, mintha emlékezne arra, ami álmomban történt. Lehetetlen, csak a fantáziám játszik velem.

- Na, eszedbe jutott valami? - Kérdezi Sky, miközben a haját törölgetve jön ki a fürdőből.

- Igazából semmi, nem tudom, hogy értünk haza. Viszont érdekes álmom volt.

- Neked is? - Kérdezi meglepődötten. - P'Pai-al álmodtam, és olyan valósághű volt. - Zavarában elpirul.

- Ajjaj, valakinek szaftos kis álma volt! - Húzom agyát.

- Sajnos nem annyira, mint szerettem volna! - Nevet rám. - Te mit álmodtál?

- Azt, hogy itthon voltam, és valahogy idekeveredett ő...és megcsókoltam. Valószínűleg nem olyan sikamlós, mint a tiéd. Irigykedjek?

- Ne tedd, a végén kielégületlen maradtam. - Mondja keserűen.

- Ilyen ez a popszakma. - Felelem egykedvűen.

- Rain, szerinted meg fogjuk őket szokni? Látni minden nap.

- Sky! Ha változtatni szeretnél a helyzeten, tegyél érte. Ha csak ülsz, a babérjaidon mit vársz?

- És te? Te teszel valamit? Látom, hogy mindig őt vizslatod.

- Terveim vannak, de nehéz megtennem a kezdőlépést. Tudod, ha akkor...

- Akkor? Mit akarsz ezzel mondani?

- Anno, keményen visszautasított, és nem biztos, hogy ezt újra át akarnám élni. Ráadásul meg se ismert! - Hajtom le fejemet szomorúan. - Még csak a szeme se rebbent, mikor meghallotta a nevem. Külsőleg se változtam sokat. Lehetetlen alak!

- Ne legyél ebben olyan biztos. Van egy megérzésem.

- Jaj Sky! Mit csináljak? Elengedni se akarom, mert kell nekem. Most, hogy itt van előttem.

- Rain! Tartozom neked egy vallomással.

- Mégpedig? - Kérdezem érdeklődve.

- Az van, hogy régen, miután elmentél... - Fogja a fejét, kissé tétovázik. - Szóval ő, nem utasított vissza.

- Micsoda? - Kapom rá fejemet hitetlenkedve.

- Az csak Som alattomos húzása volt. Nem P'Phayu írta azt a levelet Somnak, nem kérte, hogy legyen a barátja. Ő csak veled akart lenni. Mindennek utána jártam akkor.

- Nem igaz, nem lehet igaz! Miért nem mondtad el? - Lábad könnybe szemem.

- Mert elmentél. Itt hagytad! Az se volt biztos, hogy mikor jössz vissza! Nem akartam, hogy még többet szenvedjél. Sajnálom!

- Sky! El kellett volna mondanod! Ez az én életem! Rám kellett volna hagynod, hogy hogyan oldom meg! - Most már tombolok. - Hagytad, hogy hosszú ideig szenvedjek! Azt gondoljam, hogy csak kihasznált! Nem kellettem neki! A szívem megszakadt miatta!

- Rain! Kérlek! Csak jót akartam. - Könyörög Sky.

- Most, hagyj! Át akarom gondolni! Kell egy kis idő. - Fogom meg táskámat és elindulok a munkahelyem felé.

Az ég úgy gondolta, hogy ebben a pillanatban kell leszakadnia. A könnyeim összemosódtak a hulló esővel, de nem érdekelt, csak mentem úti célom felé. Beérve a munkahelyemre, teljesen eláztam, facsarni lehetett belőlem a vizet. Szerencsémre korábban érkeztem, így senki nem lehetett tanúja állapotomnak. Most mihez kezdjek, nincs nálam száraz ruha se, hogy át tudjak öltözni. Bemegyek a raktárba, hátha találok valami törölközőt. Meglepetésemre P'Phayu ott térdelt és valamit nagyon keresett. A meglepetéstől hátrafordult és majdnem fenekére esett.

- Rain, hát te? Úristen! Csupa víz vagy! Gyere ide!

Közelebb mentem, ő pedig elrohant majd gyorsan vissza is tért jó pár törölközővel kezében.

- Vedd le ezeket! - Már nyúlt is az ingem felé és elkezdte kigombolni. Mikor ezzel megvolt levette rólam, és átdörzsölt a száraz, puha törölközőkkel. Gyorsan lehúzta a nadrágot is rólam, majd ott is elvégezte ugyanezt a procedúrát. Már dideregtem annyira fáztam, és ő felmelegített. Minden mire szükségem volt, itt állt előttem. Nem gondolkodtam, ösztönből cselekedtem, hozzáléptem, fejemet a vállába temettem és átöleltem. Rázott a zokogás, most tudatosult bennem, hogy mit is veszítettem el, tíz évvel ezelőtt egy rossz döntésem miatt. Nem hibáztathatom teljes mértékig Skyt, ő csak jót akart nekem. Én voltam a legnagyobb hibás, ugyanis P'Phayu el akarta mondani, el akarta magyarázni a helyzetet, de nem engedtem. Teljesen figyelmen kívül hagytam, nem hallgattam meg. Túl fiatal voltam, hogy megértsem, a kapcsolatokban nagyon fontos a kommunikáció, mert egy félreértés is okozhat életre szóló sebeket.

- Shhh... Rain, nyugodj meg! Nincs semmi baj! - Egyik karjával átölel, másikkal pedig a hátamat simogatja. - Mi történt? Elmeséled nekem?

- Összevitatkoztunk Sky-al! Elmondott valamit, amit már rég el kellett volna.

- Nyugi! Minden meg fog oldódni. - Csókolja meg homlokomat.

- Azt mondod P' ? - Nézek rá könnyes szemekkel.

- Hát persze, te kis buta. - Na várj, mindjárt hozok neked valami meleg ruhát.

Kibontakozott ölelésemből és magamra hagyott. Most, hogy megvigasztalt, egyből jobban érzem magam, és szebbnek látom a holnapot. Most, hogy magamra hagyott újra fázni kezdtem, így egy törölközőt magamra terítettem. Gyorsan visszatért, kezében egy szürke melegítőgarnitúrával.

- Lehet, hogy kicsit nagy lesz rád, de legalább száraz. Van közte egy pár zokni is. - Gyorsan a kezembe nyomja őket. - Esetleg segítsek felvenni? - Kérdezi felhúzott szemöldökkel, ajkát kissé felfelé görbítve.

- Ha azt mondom igen, mit csinálsz? - Kérdezem kihívóan.

Odasétál hozzám, majd komolyan a szemembe néz. Kiveszi a kezemből a ruhákat, és először a pólót adja rám, majd a nadrágba bújtat bele, végül a pulóvert segíti fel.

- Ez így megfelelt? - Kérdezi suttogva, melyre én csak bólogatni tudtam. - Jól állnak neked a ruháim! Megtarthatod őket! - Mosolyog rám.

- De P'!

- Semmi de, szívesen adom! Mindjárt hozok még egy papucsot is. - Azzal elment.

Olyan jó a figyelme középpontjában lenni, végre megkapom, amire mindig is szükségem volt. Mosolyogva fogom meg a pulóverem szélét és pördülök egyet, olyan boldoggá tett!

Igen, most határozottan azt érzem, hogy van esélyünk újrakezdeni, még ha nem is emlékszik rám.

A nap hátralévő részében csendben dolgoztam asztalomnál. Sky próbált volna kommunikálni velem, de nem volt hozzá kedvem, illetve nem munkahelyre illő téma. Munkánk végeztével összeszedtem ruháimat, és bevártam Skyt, hogy együtt menjünk haza. Szerencsére az eső már elállt, és a nagyobb tócsákat leszámítva a víz is felszáradt. Csendben sétálunk hazafelé, erőt gyűjtök magamon és megszólalok.

- Tudod Sky, sokat gondolkoztam ma. Megértem, hogy miért nem mondtad el.

- Valóban? - Kérdez vissza.

- Igen, bár először nagyon rosszul esett, de aztán végiggondoltam. Ráadásul ezen változtatni nem tudunk.

- Tudom, és sajnálom.

- Legközelebb viszont, ha ilyen helyzetbe kerülök, kérlek, szólj.

- Nem fogsz, mert itt vagyok melletted és támogatlak!

- Igen, te mindig itt vagy nekem! - Mosolygok rá.

- Akkor szent a béke?

- Naná!

- Egyébként honnan van ez a ruhád? - Néz rám kíváncsian.

- Hogy ez? P'Phayu adta! Kicsit eláztam reggel és kisegített.

- Aha, csak úgy kisegített?

- Kellett hozzá a személyes varázsom is! - Vigyorgok büszkén.

- Akkor eldöntötted, hogy mihez kezdesz vele?

- Igen. - Bólintok. - Megszerzem magamnak és most nem veszítem el.

- Ez a beszéd! Ez a Rain az, akit én ismerek!

- Kérlek, segíts, egyedül nem fog menni! - Könyörgően nézek rá.

- Oh, már körvonalazódik is a fejemben valami! - Látom, ahogy mozognak a fogaskerekei.

- Mit tervezel?

- Ideje bulizni mennünk!

- Ez most, hogy jött?

- Majd elmondom, ha elterveztem mindent! Bízz bennem!

Mosolyogva bólintok, mert Sky valamit eltervez az tuti siker lesz.

Hazaérve gyorsan megvacsoráztunk, majd megfürödtem, és végül behúzódtam szobám rejtekébe. Nagyon kimerültnek érzem magam a tegnapi éjszakába nyúló vacsora miatt, és az sem segített, hogy reggel eláztam. Bebújtam az ágyba és magamhoz öleltem P'Phayu pulcsiját is, érzem rajta illatát mely most már az enyémmel keveredett. Ha vissza is akarta volna kapni, nem adtam volna. Abban a pillanatban, mikor kezembe nyomta, már az enyém volt, ahogy ő is, csak még nem tud róla. Olyan jó érzéssel töltött el, mikor reggel reszkető testemet ölelte, simogatta, határozottan megnyugtatott.

Végül mély álomba merültem, melyben újra P'Phayuval voltam és átéltem minden boldog pillanatunkat.