Phayu

A fiúk érkezése óta pár nap eltelt, és sikerült őket teljesen figyelmen kívül hagynunk. Azért titokban folyamatosan Rainen tartottam a szemem, főleg most, hogy újra előttem van. Alig tudom elhinni. Sose reménykedtem, hogy ilyen szerencsében lesz részem. Az érzés mi bennem volt, idővel elhalványult, majd feledésbe merült, mint az emléke is. Viszont, mikor megláttam a fényképét, mintha valami megmozdult volna bennem, ami azóta is folyamatosan a felszínre akarna törni. Figyeltem a munkához való hozzáállását, melyben hibát nem találok. Folyamatosan jegyzetel, figyel, kérdez. Tetszik a hozzáállása, jó munkaerő lesz, somolygok magamban. Most van esélyem jobban szemügyre venni, éppen Chai-al egyeztetnek nekem háttal. Megnőtt, mióta nem láttam, de még így is magasabb lehetek fél fejjel. Haja kicsivel hosszabb, mint emlékszem, hátul éppen a tarkóját súrolja, feje búbján kettéválasztva, kicsit megemelve és olyan hosszú, hogy a füle mögé tudja tűrni. Nyaka karcsú és hívogató. Ha tehetném, órákig csak kényeztetném azt az érzékeny puha bőrt. Felsőteste talán egy hajszállal kidolgozottabb, mint volt, de pontosan nem tudom megmondani. Dereka oly vékony, hogy sok lány megirigyelné. Feneke kicsi, de formásan kerek, pont tenyérbe simuló, mit már majdnem érzek is, úgy bizsereg. Hosszú combja formás, de nem túl vastag. Emlékszem, milyen érzés volt közéjük férkőzni, mikor körém zárt és szorosan tartott. Megjelenése kifinomult, kissé feminin, ami még vonzóbbá teszi szememben. Minden nap karcsúsított ingben jön dolgozni, de ügyesen választja ki őket, véletlenül se mutasson többet, mint amit illik egy munkahelyen. Nadrágjai egytől egyik jól szabottak, ott simul, ahol kell. Szemet gyönyörködtető látványt nyújt minden nap, már alig várom, hogy felmelegítsük kapcsolatunkat. Mert bizony, hiába múlt el annyi idő, a mi történetünket még nem zártuk le.

Úgy döntöttem, ideje felkavarni az állóvizet. Először Painak szólok, hogy jöjjön át, mert kezdődik. Utána felhívom a titkárnőt, hogy szóljon Chainak, hozza be bemutatni az újoncokat. Pai komótosan besétál, majd féloldalasan ráül az asztalomra.

- Felkészültél? - Kérdezem ráemelve tekintetemet.

- Azt hiszem, igen. - Mosolyodik el.

Az irodából figyeljük, ahogy Chai közli a két fiúval, hogy most van itt az idő bemutatkozni a két igazgatónak. Látom rajtuk, egy pillanatra megmerevednek, szemeik összevillannak, végül halványan ugyan, de elmosolyodnak. Nem is lehetne észrevenni, ha az ember nem figyeli őket. Lassan araszolnak felénk, majd belépnek az ajtón.

- Mr. Chaikamon és Mr. Sengngai, hadd mutassam be a két újoncunkat a tervezői részlegről. - Azzal eláll az útból, hogy tetőtől talpig végigmérhessük a fiúkat. Mindkét fiú szálfaegyenesen áll, fejüket büszkén emelik felfelé, és egyenesen szemeinkbe néznek.

- Ő Rain Nuttarat a másik srác pedig Sky Chaijinda. Mutatja be őket Chai.

- Fiúk, hadd mutassam be nektek két igazgatónkat Mr. Phayu Chaikamon Sermsongwittaya és Mr. Prapai Thitipong Sengngai urat.

Felállok, odamegyek és először Sky-al fogok kezet, majd Rain-el. Rain kezét talán egy leheletnyivel tovább fogom, érzem puhaságát, kicsit nedves, talán az idegességtől.

- Üdvözöllek közöttünk benneteket, ha kérdésetek van, vagy segítségre van szükségetek, forduljatok bizalommal hozzám. - Mondom mosolyogva, de nem mutatom, hogy felismerem őket. Teljesen idegenként kezelem a két fiút, ezzel kissé összezavarom őket. Pai is ugyanígy tesz, majd elnézést kér, és munkára hivatkozva magunkra hagy.

- Nos, ha nincs kérdésetek, akkor bocsássatok meg, de dolgom van. - Ülök vissza helyemre és az előttem lévő tervrajzra összpontosítok.

Chai értette a célzást és kitessékelte a két fiút, ő még maradt pár szóra.

- Phayu, ha lehet, adnék nekik kisebb feladatokat, meg szeretném nézni, hogyan boldogulnak, hogy fognak hozzá.

- Persze, nyugodtan. Ahogy jónak látod! - Mosolygok rá. - Chai, még valami! Egyik sem szabad préda! - Figyelmeztetem.

- Értettem főnök! - Szélesen elmosolyodik, majd még az ajtóból visszaszól. - Ha változna a helyzet, kérlek, tudasd! - Kuncog fel.

- Felejtsd el, nem fog megtörténni! - Nevetek barátomra.

A nap további részében fáradhatatlanul a tervrajzon dolgozom, nagyon fontos projekt, mivel egy befolyásos üzletember magánrezidenciája lesz. Testem bizonyos részei már elgémberedtek, így kicsit felállok és megmozgatom magam. Ahogy felnézek egy kíváncsiskodó szempárral fonódik össze tekintetem. Kicsit félrebillentem fejemet és elmosolyodok. Ettől teljesen zavarba jön, és az előtte fekvő papírkupacba temetkezik. Gondolok egyet és kisétálok az irodából, majd komótosan megindulok a titkárnőnk felé.

- Nui kérlek, szükségem lenne egy kávéra! - Mosolygok rá kedvesen.

- Azonnal hozom főnök! - Áll fel, majd elmegy a háta mögött található ebédlőhelyiségbe.

Pár perc múlva meg is kapom a gőzölgő bögre kávémat, amivel elindulok visszafelé. Közben megnézem a tervezők folyamatban lévő munkáit. Ha kellett belejavítottam, javasoltam vagy éppen dicsértem, de soha senkit nem szidtam. Mindenkinek kell egy kis támogatás, az által javul az ember teljesítménye. Végül odaérek az utolsó szigethez, megállok közvetlen mögötte, leteszem a kávémat az asztalra, majd fölé hajolok. Kezemmel megtámaszkodom az asztalán és belenézek munkájába.

- Jól haladsz, szép munka, egyenes vonalvezetés. Nézd! Oda két gerendát kell betervezni, mert túl nagy a fesztáv. - Mutatok a tervrajzra.

Gyorsan megrajzolja az összes ponton, ahol szükségét látja, és hozzám fordul.

- P'Phayu, így jó lesz? -Kérdezi arcával felém fordulva, így csak pár centi választja el ajkainkat.

A meglepetéstől kikerekedett a szeme, és a levegőt is sűrűbben kezdi el venni. Közelsége teljesen elkábít, érzem a szantálfa illatát, ami felkúszik orromba, leheletének melegét mely arcomba csap. Félig leeresztett szemhéjjal ajkát kezdem el vizslatni, mikor megszólalok.

- Régóta nem hív senki P'Phayunak.

- Elnézést, akkor, hogy szólítsalak? - Kérdezi, de arcát továbbra sem fordítja el, tekintetét rám függeszti.

- Nyugodtan szólíts így, neked megengedem. - Ezzel felegyenesedek, megfogom a kávémat és átsétálok Skyhoz, de közben végighúzom kezemet Rain hátán. Akár még véletlennek is tűnhetne, de nem az, és ezt csak én tudom.

- Hmm... Ügyes vagy, csak így tovább.

- Köszönöm Mr. Chaikamon.

- Szólíts csak Phayunak. Mindenki így hív, ha magunk vagyunk. Egyedül csak neki kell - nézek jelentőségteljesen Rainre - P'Phayunak szólítania.

- ÖÖÖ rendben. - Feleli Sky zavartan.

- Most pedig folytassátok a munkát!

Munka végeztével mindenkit meghívok egy közös vacsorára, hogy méltóan üdvözöljük új kollégáinkat. A közelben van egy szabadtéri grillező, ahol szabadon választhatunk a húsfélékből. Szeretek odajárni, nagyon hangulatos hely, az egész területet félhomály fedi, kellemes élőzene biztosítja a vendégek jókedvét. Viszonylag gyorsan odaérünk, és mindenki helyet foglal, mivel Sky és Rain az újoncok, nekik kötelező mellettünk ülniük. Sorra kértük ki a húsokat, malac hasaalját, marhát, garnélát és ki mit kívánt. Hozzá különböző szószokat, egyik külön kedvencemet, a chili szószt. Mellé különféle salátát, zöldségfélét. Kijött a pincér és kérdezi, milyen italokat hozhat.

- Milyen sörötök van?

- Nagy választékkal rendelkezünk, de ajánlanám a Singha-t vagy a Chang-ot.

- Rendben, akkor a Changból kérnék mindenkinek, illetve kezdésnek 2 üveg Hong Thong whiskyt. -

Gyorsan felvette a rendelést és már sietett is teljesíteni. -Remélem, megfelel mindenkinek?

Mindenki bólintott és nagy étvággyal nekikezdtünk a grillezésnek és ívásnak. Némán figyeltem a társaságot, kik jókedvűen beszélgettek. Ezzel elértem, hogy Rain fel tudjon oldódni. Ritkán röpke pillantásokat váltottunk egymással, mely az idő múlásával és az ital fogyasztásával egyre sűrűbbé vált. Odáig merészkedtem, hogy hátulról átöleltem, amit vagy nem vett észre, vagy figyelmen kívül hagyott. Néha hüvelykujjammal megsimogattam gerincének tövét, ilyenkor jólesően felsóhajtott. Szóval még mindig nem hagyom hidegen, ezt nagyon jó jelnek veszem. Mosolyodom el az orrom alatt. A többiek már jócskán felöntöttek a garatra, mivel kör kört követett, és már megszámolni se tudnám, mennyin vagyunk túl. Szerencsémre nem vették észre, hogy Pai és én alig ittunk.

- Azt hiszem, indulnunk kellene. - Jelentem ki, mire a többiek bólogatni kezdtek.

- Neeeküüünk iiis in...indulni kellene... - Mondja megrészegülten Rain. Sky csak bólogat.

- Főnök, jobb lesz, ha hazaviszik őket. - Mondja Chai. - A többieket intézem!

- Mintha te annyira beszámítható lennél! - Nevetek rá.

- A taxi csodákra képes! - Vigyorog rám, majd lefordul a székről.

Holnap mindenkinek nagyon húzós napja lesz, reggel ne felejtsek el aszpirint venni.

- Gyere Rain, hazaviszlek! - Karolom át derekát, ő pedig karjaival nyakamba csimpaszkodik, fejét a vállamra hajtja.

- Még mindig olyan jó illatod van! - Suttogja alig hallhatóan.

- Szóval emlékszel rá? - Kérdezem, miközben az autómhoz navigálom.

- P'Phayu! - Próbál szemeimre fókuszálni. -Soha nem tudtam elfelejteni.

Megállunk az autómnál, kinyitom az ajtaját, de mielőtt beültetném, magamhoz ölelem. Olyan jó érzés újra karjaimban tartani, belefúrom orromat nyakhajlatába, hogy érezzem illatát. Végül erőt veszek magamon, és segítek neki beülni, majd be is csatolom.

Szerencsére tudom a címét, leellenőriztem a munkaszerződésében, nem árt mindenre felkészülni. Hazahajtok vele, majd felkísérem a lakásába.

- Kulcsod? - Kérdezem, miközben a nyakamban csüng.

- Zsebemben...mmm...

Gyorsan kihalászom, és már nyitom is az ajtót, belépünk. Körbenézek, de nem tudom eldönteni, merre lehet a szobája. Szerintem megérzi vívódásomat, és elkezd mutogatni jobbra. - Mit meg nem teszek érte? - Gondolom magamban. Felkapcsolom a villanyt, próbálom az ágy felé navigálni, mire megbotlik és még jobban belém csimpaszkodik. Átölelem derekát, így közelebb vonom magamhoz. A haja birizgálja az államat, mi halk kuncogást vált ki belőlem.

- Gyere, ideje lefeküdni...

- Még nem... - Megragadja tarkómat és lehúzza, hogy egy magasságba kerüljön a szemünk.

- Mit csinálsz kicsi Rain? - Nézek szemeibe, melyben a zavar űrje kavarog.

- Amit már régóta szeretnék. - Ezzel ajkamra tapad.

Nem is lepődhetnék meg jobban, de bolond lennék nem élni a lehetőséggel. Megragadom fejét, nehogy elhúzódjon. Lecsapok, mint egy éhező, ki már régen látott falatot. Olyan készségesen simul hozzám, viszonozza hevességemet. Nyelvemmel szétfeszítem ajkait, hogy beférkőzhessek közéjük. Majd kóstolom nedvét, melyben visszaköszön az édes, fűszeres whisky íze. Hangosan nyögök csókunkba, ilyen élvezetben oly rég nem volt részem. Most viszont meg kell törnöm, ezt a csodás élményt, nem akarom teljes mértékig kihasználni.

- Rain, ezt most nem folytathatjuk.

- De miért? Na...Na...Na...

- Majd megbeszéljük később, most le kell feküdnöd. - Tolom el magamtól, majd a mellettünk lévő fotelba segítem.

Elfordulok, hogy gyorsan megigazítsam neki az ágyat, mire megpillantom azt a rengeteg párnát.

- Miért csak az egyik oldalon vannak egymásra halmozva? - Erre a kérdésre bevillan egy emlékkép, mikor megkértem, hogy ne rakjon több párnát az ágyra, mert az az én helyem.

- Ennyi idő múltán is betartottad szavad? - Kérdezem, de választ nem várok kérdésemre. Boldogsággal tölt el a tudat, hogy nem felejtett el

- Gyere Rain, megágyaztam! - Fordulok felé, hogy segítsek neki, de úgy látom nincs szüksége rá.

Könnyedén feláll, és lassan elindul az ágy felé, közben elkezdi kigombolgatni ingjét, majd miután végzett lassan bújik ki belőle. Nadrágjához nyúl és azt is ugyanolyan lassan kezdi el kigombolni, majd ágyához érve elengedi, hogy a földre hulljon. A legcsábítóbb jelenet, amit valaha láttam. Teljesen megbabonázott, szemeimet nem tudom levenni karcsú testéről, összefut a nyál a számban. A gondolatra, hogy még nem érinthetem fájdalom mar mellkasomba, vajon meddig kell várnom még? Nehéz időszak elé nézek. Tovább nézem lágy mozgását, ahogy óvatosan rácsúszik az ágyat borító selymes lepedőre. Mikor már teljes testével az ágyat nyomja, feje alá húz egy párnát, lehunyja szemét és halkan motyog. Alig tudom kivenni szavait, ezért közelebb hajolok hozzá.

- P'Phayu legközelebb remélem, nem csak álom leszel. - Mire kimondja, már mély álomba is merül.

- Kicsi Rain! - Simogatom ki homlokába hullott hajtincseit. - Megígérem neked, legközelebb nagyon is tudatodnál leszel, és akkor nem eresztelek!

Odahajolok hozzá, megcsókolom homlokát, majd felállok és betakarom gyönyörű testét, legnagyobb sajnálatomra. Végül magára hagyom, de még az ajtóból visszanézek és hallom, ahogy nevemet motyogja, mire elmosolyodok.