Rain

Boldogan hívtam fel Skyt, mikor megkaptam az értesítést, hogy behívtak állásinterjúra a Sermsongwittaya & Thitipong Ltd-hez. Viszonylag friss vállalkozás, de annyi potenciál van benne, innovatív, fiatalos, lendületes. Csak jót hallottam a vállalatról, nagyon rugalmas, emberbarát, megfelelő béren kívüli juttatásokkal, fejlődési lehetőségekkel és továbbképzésekkel.

Mikor visszatértem Bangkokba közel négy év után, felvételt nyertünk a kiszemelt egyetemre. Sky-al úgy döntöttünk, hogy közös lakást fogunk bérelni, így össze is költöztünk. Kemény öt év tanulás volt az egyetemen, utána még egy év mesterképzés. Azt hiszem egy életre elegem lett a tanulásból, na jó, nem egy életre, csak egy darabig. Elküldtük jó pár helyre az önéletrajzunkat, be is hívtak néhány céghez, de valami mindig hibádzott. Most viszont! Előttünk a lehetőség, hogy bekerüljünk a számunkra legjobb helyre. Holnapra kaptunk mindketten időpontot egy óra eltéréssel. Megforgatom a karkötőmet, hogy hozzon szerencsét. Régen még Skytól kaptam, és az óta kineveztem szerencsehozó kabbalának, és mindig segít elérni a céljaimat.

Másnap az interjú után boldogan léptünk ki az épület ajtaján. El sem akarom hinni, hogy sikerült, méghozzá mindkettőnknek! Az interjúztató hölgy nagyon kedves volt, minden kérdésünkre válaszolt, cserébe rengeteget kérdezett. Többnyire tanulmányainkról, elképzeléseinkről, elvárásainkról, szerintünk mit nyújthat nekünk a vállalat és mi mit nyújthatunk a vállalkozásnak. Elmondta, hogy két igazgató van, egyik az üzletvezetésért és a marketingért felelős, míg a másik a tervezésért, kivitelezésért felelős. Nagyon jól kijönnek, kiegészítik egymást, valószínűleg ezért is működik ilyen jól a vállalat. Ezeket hallani is megnyugtató volt, beigazolódott, hogy jól választottunk. Az interjú végén a hölgy megállított és megkérdezte, hogy szeretnék-e nekik dolgozni. Szó nélkül igent mondtam. Sky mesélte, hogy az ő interjúja is hasonlóképpen zajlott, és szeretnék, ha ő is csatlakozna a csapathoz. Így, hát sikerült bekerülnünk álmaink munkahelyére.

Délután vissza kellett mennünk, aláírni a munkaszerződést és megbeszélni a további részleteket. Ilyen részletesen még soha egyik vállalatnál sem magyaráztak el semmit. Megállapodtunk abban, hogy három hét múlva kezdünk. Legalább van időnk átköltözni újonnan bérelt lakásunkba, ami tíz perc sétára van a leendő munkahelyünktől. Gyorsan arra is vesszük utunkat, hogy megnézzük, mire van még szükségünk. Felérve az üres lakás fogadott. Tökéletes, az előző lakó kiköltözött, tisztasági festés elvégezve. Ülőhely híján a földre ülünk egymással szemben, és átbeszéljük a dolgokat.

- Gondoltad volna, hogy sikerül? - Kérdezem mosolyogva, miközben kortyolok egyet italomból.

- Őszintén? Nem, de nagyon örülök neki! - Mosolyog.

- Végül elérjük céljainkat! Hihetetlen!

- Csak mert megérdemeljük! - Koccintsuk össze poharainkat.

- Szerinted sikerül addigra beköltöznünk? - Kérdezem.

- Persze, a mi cuccaink már össze vannak készítve, csak beszélni kell a költöztetőkkel. Azt holnap elintézem.

- Hmm... Oké. Mit kell még beszerezni? A bal vagy a jobb oldali szobát választod?

- Legyen a bal, messzebb van a bejárattól! Szerintem csak a nappaliba kell még bútorokat szerezni, minden más megvan.

- Akkor a héten ezt is elintézzük, jövő héten költözünk, berendezkedünk. Utána pedig rápihenünk a munkára!

- Legyen így!

Továbbiakban megbeszéltünk minden apró részletet, majd hazaindultunk. Teljes lázban égtünk, úgy éreztük miénk a világ. Akkor még nem sejtettük, hogy mi vár ránk a közeljövőben.

Eljött a várva várt munkakezdés napja. Mind a ketten nagyon izgatottak voltunk, már korán reggel felébredtünk, hogy időben elkészüljünk és beérjünk. Az épület előtt nagy levegőt veszünk és belépünk, majd fel a lifttel a tízedik emeletre. Ahogy kinyitom az iroda ajtaját, ugyanaz a kedves hölgy fogad minket, mint aki felvételiztetett.

- Megérkeztetek? - Ránéz az órájára, majd ránk emeli tekintetét. - Nagyon pontosak vagytok, ez jó pont! Amúgy hívjatok csak Plenek, itt mindenki így tesz! - Mosolyog ránk.

- Ez itt a titkárság, ő itt P'Nui, ő fogadja az ügyfeleket, megszervezi az ügyfélfogadást a tervezőkkel, illetve ha bármire szükségetek van, neki kell szólni. Nincs olyan, amit ne tudna beszerezni! - Mosolyog rá a titkárnőre, aki a dicsérettől elpirul.

- Sziasztok fiúk! - Köszönt minket, mi pedig bemutatkozunk. A bemutatkozás után tovább folytatja munkáját.

- Az iroda teljes bal oldalát a tervezők foglalják el, nemsokára be is mutatom őket, illetve megmutatom a ti munkaállomásotokat. Jobb oldalt a kivitelezői csapat vezetői foglalnak helyet, de ők többnyire telepen vannak. Hátul pedig két kolléga az értékesítést és a marketing munkálatokba segít be.

- Köszönjük az útbaigazítást! - Mosolygunk egyszerre Skyjal.

- Az iroda leghátsó részében vannak az igazgató irodái. Oda csak az ő engedélyükkel lehet belépni.

- Értettük. - Bólogatunk hevesen.

Ebben a pillanatban nyílik a bejárati ajtó, és a meglepetéstől, döbbenettől földbe gyökerezik a lábam. - Ez nem lehet igaz! - Suttogom Skynak, legalábbis a szám mozog, de hogy hang kijött-e rajta, abban nem vagyok biztos. Azt hiszem, Sky is ugyanígy reagálhatott, mert csak egy halk szisszenést hallottam felőle. Szememmel követem a frissen érkezőket, még mindig úgy gondolom, hogy káprázik a szemem. Egy érzés kezd feltörni, melyet réges-régen eltemettem magamban az elmém legsötétebb sarkában. Ők csak elvonulnak mellettünk, még csak ránk se pillantanak. Nem is bánom, össze kell szednem magam.

- Ki mehetnék a mosdóba? - Kérdezem remegő hangon.

- Igen, persze. Jól vagy? - Kérdezi Ple, miközben mutatja az utat.

- Igen, semmi gond, csak leesett a vércukrom. - Füllentem, mert az igazat nem mondhatom meg.

Bemegyek a mosdóba, és a mosdókagylónak támaszkodok. Belenézek a tükörbe és csak az alábbit ismételgeted:

- Nyugi Rain, semmi baj. Ez csak egy álom, nemsokára felébredsz!

De hiába ismételgetem, tudom, hogy nem fog megtörténni, és ettől rosszul vagyok.

- Rain, a fenébe is! Már nem érzel semmit iránta!

Gyorsan megmosom párszor az arcomat hideg vízzel, végül megszárítom. Nyugalmat erőltetek magamra, és visszatérek Skyhoz és Plehez.

- Akkor el is kísérnélek benneteket a helyetekre. Kövessetek! - Kéri Ple, amit mi meg is teszünk. A tervezői oldal leghátsó szigete felé igyekszünk, ami mit ad isten, pont az igazgatói irodák előtt van. Nem lehetünk ennyire balszerencsések.

- Ple, kérdezhetek valamit?

- Mondd, miben segíthetek?

- Lehet furcsa kérdés, de ki vett fel minket?

- Milyen buta kérdés ez? P'Chai az építészek vezetője.

- Esetleg jóvá kellett hagyatni az igazgatókkal? - Kérdezem óvatosan, nehogy még furábbnak tűnjek.

- Dehogy is! P'Chainak szabadkeze van, ő a felelős értetek is, ha bármi gond lenne.

- Értem, köszönöm! Sajnálom, hogy ilyen kérdésekkel zavartalak.

- Semmi baj, foglaljatok itt helyet, ez itt Sky helye, ez pedig a tiéd! Nemsokára jön P'Chai és a továbbiakban ő fog nektek segíteni, útba igazítani. Forduljatok hozzá bizalommal.

- Köszönjük Ple! - Mosolygunk rá, majd helyet foglalunk.

Ahogy eltávolodik tőlünk, arcunkra fagy a mosoly. Döbbenten meredünk egymásra.

- Jó nagy szarban vagyunk! - Súgom Skynak.

- Számból vetted ki a szót! Most mit csináljunk?

- Otthon megbeszéljük! - Bólintok hozzá, majd csöndben maradtunk.

Iszonyat lassan telnek a percek, kínomban mindenfelé nézek, annyira zavarban vagyok. Végül félve az igazgató felé pillantok laposan, és szemügyre veszem. Hihetetlen, hogy itt van előttem életnagyságban, és most neki dolgozom. Ugyanolyan jól néz ki, mint tíz évvel ezelőtt, sőt még jobban is. Férfiasodott, komolyodott. Ahogy látom, kicsit magasabb lett, a válla szélesebb, valószínűleg izmosabb is, legalábbis az ingje feszüléseiből kiveszem. Hosszú combjai még mindig lázba tudnának hozni, és most ahogy megfordul, megnézem formás fenekét is. Ez bűn! Hogy lehet valakinek ilyen jó feneke? Ölni tudnék értük! De komolyan! Lassan felpillantok az arcára, még mindig komolyságot áraszt, haja hátul kontyba van fogva, oldalt rövidebbre van nyírva. Éppen valamit tanulmányoz, és az összpontosítástól csücsöríti az ajkát, ezzel jobban kiemelve az ajka fölött lévő anyajegyét. Nagyon csinosan, sőt szexin van felöltözve. Fülében az apró kristály csak úgy szikrázik a fényben, a kék inge, mindenhol a testére simul, sok mindent nem hagy a képzelőerőre, a fekete farmer kiemeli formás alsórészét. Mire végignézem, újra érzem azt az ismerős szívdobogást. Bábumm..Bábumm..Bábumm... A szívemhez kapok, és ebben a pillanatban tudatosul bennem, hogy elvesztem...Újra...

- Ne nézd ennyire! Majdnem kiesik a szemed! - Hívja fel figyelmemet Sky.

- Nem is nézem! Húzom össze ajkaimat. - Nem én tehetek róla, hogy pont azt az asztalt kaptam, ahonnan rálátok. Örülj neki, hogy nem neked kell nézned... Cseréljünk? - Kérdezem vigyorogva, pedig tudom, hogy nemet fog mondani. Annyira akarja látni P'Pait, mint én P'Phayut. Tehát semennyire! Mivel elfelejtettem, nem emlékezek rá, egyáltalán nem hoz lázba. Hazudok magamnak, azt hiszem, ettől jobban fogom érezni magam. Sky felém nyújt egy zsebkendőt.

- Fogd! Töröld meg a szádat, mert már tocsogsz a nyálban!- Kuncog rajtam.

- Nem olyan vicces, te is lehetsz még az én helyemben!

- Kötve hiszem. Tudod, hogy nem vagyok az a szerelmes típus. -Mondja közömbösen.

- Azért emlékszem, egyszer majdnem...

- Mi? Én? Dehogy. Rosszul emlékszel. - Mondja, de a szemeimbe már nem mer nézni.

- Aha...

Észre se veszem, hogy valaki közeledik felénk, majd megáll az asztalunknál.

- Sziasztok, P'Chai vagyok, én foglak segíteni benneteket a munkában. - Szólít meg minket mosolyogva. - A héten elkezditek a betanulást, és meglátjuk, hogy fogtok haladni. Ha minden jól megy, akkor kisebb feladatokat fogtok kapni, később pedig fokozatosan fogunk titeket terhelni.

- Köszönjük P' a segítséget! - Feleljük egyszerre.

- Nincs mit köszönni, ez a feladatom! Most pedig gyertek és figyeljetek.

A nap folyamán rengeteget jegyzeteltem, hogy minél hamarabb tudjak elkezdeni önállóan dolgozni. Egész végig olyan érzésem volt, mintha valaki figyelne. Megrázom a fejem, mivel ez képtelenség.

Ugyan, ki akarna engem megfigyelni?

A munka végeztével beültünk Skyjal egy közelben lévő bárba, ahol kicsit lazíthatunk a mai nap után. Sikerült egy hátsó boxot találnunk, gyorsan helyet is foglaltunk. Kijött a pincér, felvette rendelésünket, majd magunkra hagyott. Egymásra néztünk, és egyszerre sóhajtottunk fel.

- Most mit csináljunk? - Kérdezi tőlem.

- Mit csinálnánk? Maradunk. Nehogy már miattuk lemaradjunk álmaink munkahelyéről. Azt már nem. - Felelem konokul.

- Vagy inkább róla nem akarsz lemaradni? - Félszeg mosollyal intézi hozzám szavait.

- Ne hülyéskedj, miről beszélsz? - Teszem az értetlent.

- Rain! Ne akarj hülyének nézni! Látom a szemed csillogásán.

Közben a pincér kihozta a két üveg sörünket, és egy csomag mogyorót. Szeretem ezt a típust, nem túl erős, de mégis kellemes, enyhén gyümölcsös ízű.

- Nem akarok hazudni, lesokkolódtam.

- Tudom, nem vagy egyedül. - Mondja keserűen. - Emlékszel, amikor arról a bizonyos éjszakáról meséltem?

- Arról az éjszakáról? - Nézek rá kíváncsian.

- Hmm... Igen. Sosem mondtam, hogy ki volt. - Elgondolkozik, mielőtt tovább folytatná. - Ő volt az...

- Akkor most melyikünk is van nagyobb pácban?

Ahogy ezt kimondom, ajtónyitódásra leszünk figyelmesek, odanézünk és a két jómadarat pillantjuk meg, ahogy a pulthoz sétálnak jókedvűen. Barátságosan köszönnek a pultosnak, pár szót váltanak és már meg is kapják italaikat. Vidáman cseverésznek, olyan jól néznek ki.

- Előbbi kérdésedre válaszolva... - Kortyolok egy hatalmasat, mielőtt folytatom - Mindketten nyakig benne vagyunk, de tudod mit? Ússzunk az árral! - Sokat sejtetően elmosolyodok, és már előre izgulok, hogy mit hoz a holnap...