Rain

A világ legtermészetesebb dolga beleszeretni valakibe.

Valakinek elég egy pillanat, de olyan is van, hogy kezdetben csak messziről szemlélődsz, figyelsz és szép lassan a bőröd alá kúszik az érzés, hogy beleszerettél. Velem is így kezdődött, egy gyönyörű szeptemberi napon. A középiskola udvarán állt egy hatalmas tölgyfa, melynek koronája a fél udvart beárnyékolta. A lombkorona árnyékában kényelmesen elfért fél tucat kültéri asztal padokkal. Az egyik, amelyik a tölgy tövében helyezkedett el, volt a mi törzshelyünk. Oda gyűltünk a barátaimmal iskola előtt, szünetekben, lyukasórákban.

Most is éppen ott gyülekezünk barátaimmal, nevetgélünk, leckét írunk és beszélgetünk. Egy idő után jobbra nézek és élvezem az elém táruló látványt. A frissen vágott zöld gyepet, közepén egy kis szökőkúttal, amin bronz békák helyezkednek el vízköpők gyanánt. Néhol sárga térkővel kirakott járdák keresztezik egymás útját. A szél lágyan lengedez, ami tompítja egy kicsit a nap melegét. Pár pillanatra elterelődik a figyelmem az asztalnál zajló eseményekről, mikor meglátok egy alakot a szökőkútnál. Továbbra is őt nézem érdeklődve, követem minden mozdulatát, ahogy leül a szökőkút szélére és a békákból kilövellő vízzel játszik. Megjelenésében semmi különös nincs, viszonylag magas lehet, bár így távolról nem tudom biztosra mondani. Haja hollófekete, lófarokba kötve, hófehér bőre van, kicsit hegyes álla, sajnos a szeme színét nem tudom megállapítani, mert eltakarja az a hatalmas szódás szemüveg. Ugyanazt az egyenruhát viseljük, éppen térd fölé érő tengerkék színű rövidnadrág, halvány rózsaszín inggel.

- Kit vagy mit nézel ennyire Rain? – Kérdezi legjobb barátom, Sky.

- Ki lehet az a srác? – Bökök fejemmel az ismeretlen fiú felé, majd visszanézek a srácokra.

- Az, aki a kútnál van? – Kérdezősködik tovább Sig.

- Ő P'Phayu, végzős a sulinkban. Egy igazi lúzer. Nézd meg, hogy néz ki! – Méri végig Som.

- Szerintem, nincs vele semmi baj.

- Nézd meg jobban! Milyen a haja? A szemüvege? Állítólag ritkán beszél. Nem szeretnék a barátja lenni. – Ingatja a fejét Som.

- Én szívesen megismerném! Vetek felé egy pillantást, és alig észrevehetően elmosolyodok.

Ahogy teltek a hetek, azt vettem észre, hogy egyre több időt szentelek P'Phayu megfigyelésére. A többieknek nem hoztam szóba többet, inkább megtartottam magamnak. Tényleg alig voltak barátai, keveset beszél, de ennek ellenére sokat mosolyog. Som rosszul mondta, ez a srác messze nem átlagos. Ha kellett segített a kortársaiknak, de a fiatalabbak is bátran fordulhattak hozzá. Szünetekben szeretett a fűben heverészni vagy a kútnál ücsörögni. Legjobb barátja P'Pai, vele sokat látom lógni. Nem tudom, mikről beszélgethetnek, de biztos nagyon érdekfeszítő lehet, mert olyankor P'Phayu teljesen megélénkül. Ha már itt tartunk, szeretném hallani a hangját, még nem volt hozzá szerencsém. Az az egy vigasztal, hogy ami késik, nem múlik.

Vége lett a délelőtti órámnak, gyorsan összeszedem a dolgaimat és sietek a kantin felé valami harapnivalóért. Már majdnem befordulnék a sarkon, mikor hirtelen valaki felbukkan és belém jön. A sebessége hatására akkorát lök rajtam, hogy hátratántorodok, elveszítem egyensúlyomat és érzem, ahogy hátrafelé kezdek zuhanni. Egyszer csak erős karok ragadnak meg, ezzel megakadályozva, hogy a földön kössek ki. Sikerült újra szilárd talajt érezni a talpam alatt, mikor már biztosan álltam a lábamon elkezdtem vitatkozni a sráccal, aki belém jött.

- Nem tudsz vigyázni? Nézz a lábad elé!

- Bocsánat, nem akartam!- Mondja srác.

- Azt hiszed, hogy egy bocsánat elég? – Vitatkozok tovább.

- Mondtam, hogy bocsánat! Mit akarsz még? – Lép fenyegetően felém. – Tudd, hogy kivel beszélsz! Én a felsőbb évesed vagyok!

- Attól, hogy a felsőbb évesem vagy, nem azt jelenti, hogy nem fogom szóvá tenni a hibádat. Odafigyelhetnél jobban! -Pattogok tovább.

- Most már fejezd be! – Emeli meg kezét a srác, és felém közeledik.

- Oui... Ez a megoldás! Gyáva vagy! – Kezdek el hátrálni, majd újra érzem az erős karokat a derekam köré fonódni. Majd a fülem mögül egy bársonyosan mély hangot hallok, amitől a pihék is felálltak a tarkómon. Bizseregni kezdett a bőröm azon a ponton, ahol érzem a mögöttem álló személy leheletét.

- Most már elég lesz Gun! Fejezd be.

A srác a hátam mögé néz, majd kelletlenül szólal meg.

- Rendben, most az egyszer elnézem ezt a szemtelenséget ennek a kölyöknek P'!

- Ki itt a kölyök? Nevem is van! – Kakaskodok tovább.

- Most már elég legyen Nong! Bocsánatot kért, legközelebb vigyázni fog. Most menj Gun!

A méregtől gyorsan megfordulok, és a meglepetéstől eltátom a számat. A karjai továbbra is a derekamon pihennek, az én karom meg csak lóg.

- Hogy hívnak Nong? – Kérdezi kissé megemelt szemöldökkel.

- ÖÖÖ...

- Elvitte a cica a nyelvedet?

- A nevem Rain...Rain Nuttarat.

- Üdv Rain Nuttarat! – Mosolyodik el. - Én Phayu Chaikamon vagyok.

Lassan elereszti a derekamat, ezzel ürességet keltve bennem. Felnézek rá, hogy tüzetesebben megnézzem. Tőlem majdnem egy fejjel magasabb, nemcsak a haja, de a szeme is fekete, koromfekete. Mandulavágású szemeihez gyönyörűen ívelt szemöldök párosul. Szép, egyenes orra van, telt, kissé széles ajkai, és a jobb sarka fölött egy pötty alakú anyajeggyel. A bőre tényleg nagyon fehér, majdhogynem átlátszódnak rajta az erek. Széles mellkasa van, és nem is annyira gyenge, mint amilyennek kinéz.

- Rain hát itt vagy? – Som ébreszt fel merengésemből.

- Igen, itt vagyok, mint látod. Ismered P'Phayut?

- Nem, nem találkoztunk még.

- P'Phayu ő itt Som Pengsuk. Som ő pedig Phayu Chaikamon, épp az előbb segített ki egy kellemetlen ügyben.

- Helló P'! Köszönöm, hogy segítettél Rainnek, valahogy sikerül magát mindig bajba kevernie.

- Semmiség, fiatal még, majd megtanulja. – Mosolyog kedvesen Somra.

Barátomra pillantok, és látom, hogy elpirul. Mi a fene? Eddig P'-t lúzernek tartotta, most meg... Kétségbeesetten nézek, hol egyikre, hol másikra. Mindkettőnek olyan bárgyú kifejezés ül az arcán. Fájdalmas nyilallást érzek a mellkasomban. Mi lehet ez? Miért érzem magam ilyen furcsán? Nem tudom.

- Egyidős vagyok Sommal! Ne nézz engem gyereknek P'! – Eszmélek fel.

- De úgy tudsz viselkedni, mint egy gyerek! – Szid meg barátom.

- Szóval ezt gondolod rólam?

- Ugyan Rain, te is tudod! Egy nagyon kedves gyerek vagy, de túl pimasz, hirtelen haragú és gyerekes.

Ennyire még nem alázott meg senki mások előtt, és hogy ezt egy barátom tette, még fájdalmasabban érint.

- Majd kinövi. Kell hozzá pár év ugyan, de imádkozunk érte! –Nevet jóízűen P'Phayu Sommal egyetemben.

- Így állunk P'? Tudod, nem is ismersz, de maradjon is így! – Azzal sarkon fordulok és elviharzok megaláztatásom színhelyéről.

Iskola után hazasétáltam egyedül, nem volt hangulatom most a többiek vidám csicsergéséhez. Hazaérve megkerestem anyát, akit a konyhában találtam. Leültem a konyhapult mellett lévő székre és nagyokat sóhajtok.

- Mi a baj drágám?

- Semmi... - Könyökölök a pultra és a tenyeremre támasztom a fejemet, majd újabb sóhajtást hallatok.

- Ne engem akarj becsapni, na gyere, meséld el nekem mi nyomja a szívedet!

- Anya... Én tényleg túl pimasz vagyok? És hirtelen haragú? Na meg gyerekes?

- Ki mondta ezt neked? Akarod, hogy ellássam a bajukat?

- Úgy szeretlek! De nem kell. – Szomorúan elmosolyodok. – Som és az egyik P' mondta ma nekem, miután egy srác belém jött, majdnem fellökött, én meg leszidtam.

- Kicsikém, tény, hogy ezek a dolgok mind igazak rád, de milyen legyél? Még csak tizenöt éves vagy. Ezek nem akkora hibák, sőt, nem is hibáknak nevezném.

- Akkor?

- A fejlődés útjának. Éppen most éled a tini korszakodat. Pimasz vagy? Igen, de nem a rosszindulat vezérel. Hirtelen haragú? Mindenképpen, mivel apád is az, ezt örökölted. Majd megtanulod kezelni. Gyerekes... Hát van benne valami, neked viszont jól áll.

- Miért érzem magam rosszul ezektől?

- Nem inkább az bánt, aki mondta?

- Lehetséges.

- Az ő bajuk, ha nem tudják értékelni azt, aki vagy. Majd találkozni fogsz olyan emberekkel, akik értékelni fognak azért amilyen vagy. Akárcsak Sky például. – Mosolyog, majd odajön hozzám, megölel és megpuszilja a fejem búbját. – Hidd el, több vagy annál, mint amit gondolnak rólad. Nem érdemlik meg a barátságodat, ha nem tudnak elfogadni.

- Köszönöm anya, te mindig tudod mit kell mondani, hogy jobban érezzem magam! Szeretlek!

- Én is szeretlek! Most menj, csináld meg a házidat, én addig elkészítem a vacsorát.

Felmentem a szobámba, leültem az íróasztalomhoz és elkezdtem a házi feladataimat megcsinálni. Teljesen belemerültem, nem is figyeltem az idő múlását. Kinézek az ablakon, és látom, hogy már besötétedet. Megkeresem a telefonomat, megnyitom és látom, hogy üzenetem érkezett Skytól.

- Történt valami Rain? Olyan szótlan voltál délután.

- Semmi érdekes.

- Ne nézz madárnak.

- Som szerint gyerekes és pimasz vagyok, illetve hirtelen haragú.

- Na és, te ilyen vagy. Kész

- Téged nem zavar?

- Ugyan, ha zavarna nem barátkoznék veled.

- Köszi Sky, holnap reggel a suli előtt?

- Oké, ott találkozunk.

Legalább abban biztos lehetek, hogy egy barátom van, aki elfogad olyannak, amilyen vagyok. Som meg menjen a fenébe, ahogy P'Phayu is. Vetem fel dacosan a fejem. Ha így gondolod Som, akkor nincs rád szükségem, nagyon nincs. P' nem ismer engem, és mégis következtetéseket vont le, hatalmas csalódás számomra. Messziről csodálva piedesztálra emeltem, de tévedtem, nagyon nagyot tévedtem. Többet nem fordul elő, fogadkozom, de mint tudjuk, nem minden fogadalmat tudunk betartani.