Hideg téli szél süvített be, a sebesen haladó mozdony egyik apró fülkéjének ablakán. A lány gesztenye barna göndör fürtjeibe belekapott a hűs levegő. Arcát pedig már szinte pirosra csípte a hűvös. A kinti hófedte fehér tájra ujabb óriási hópelyek költöztek. Odakint már szinte sötét volt, csak a szél suttogását lehetett hallani. A vonat fülkéi megfelelően voltak fűtve, Rose még is úgy érezte, hogy megfullad. De még sem a meleg miatt. Saját gondolatai tették a teret levegőhiányossá.

-Rose, kérlek csukd be az ablakot. Megfagyok.-kérelelte a lányt barátnője, aki éppen bájitaltan leckét tanult. Rosenak is ezt kellett volna tennie, de őt ez éppen nem igazán érdekelte. Ebben az évbe érkezett a Roxfort Boszorkány és Varázslóképző Szakiskolába, és ebbe az évben fordult fel fenekestől az élete. Azt hitte most, a karácsonyi szünetről visszatérve minden egyszerűbb lesz, és eltudja felejteni az eddig történt rémisztő dolgokat. Ez nem így volt. Lelkén ugyan olyan teher ült, sőt, talán most még jobban nyomta a fájdalom, mint az előtt.

-Én viszont nem érzem jól magamat, kell egy kis levegő. Menj át egy másik fülkébe.-jelentette ki egyszerűen, majd kipillantott az ablakon és a korom fekete tájat kezdte kémlelni.

-Mitörtént veled? A karácsonyi bál óta annyira fura vagy. Csinált veled valamit?...-Rose hirtelen a vele szembeülő lányra kapta a tekintetét.

-Hermione! Ezerszer elmondtam már, semmi nem történt! Csak túl sokat ettem otthon az ünnepek alatt, és amiatt lettem rosszul.-hazudott. A lány hazudott. A Roxforti karácsonyi bálban igen is sok minden történt. Azóta az este óta szellemként kisérti Rose gondolatait egy fiú. Azóta az este óta nem bírja kiverni a fejében és lelkében motoszkáló személyt. Nem tudja elfelejteni Draco Malfoyt.