Draco

Alig vártam, hogy vége legyen a bájitaltannak és kicsit ki tudjam szellőztetni a fejem. Friss levegőre vágytam és egy jó nagy kád hideg vízre, amibe legszívesebben fejest ugrottam volna. Szó szerint lángoltam, a testem forró volt. Az Övé jéghideg. Csapásként ért az érintése és közelsége.

Rosszul vagyok.

Szaporán veszem a levegőt, szinte már kapkodom.

Rendben, mindjárt kint vagyok.

-Mardekárosok! Ide hozzám!-csapta meg a fülemet Piton mély hangja. Ezt nem hiszem el. Megálltam az ajtóban, és vettem egy nagy levegőt. Ezt követően a többi Mardekáros diáktársamat fellökve az első sorba furakodtam. Senki nem szólt érte. Hisz mindenki tudja, hogy ott a helyem.

A szívem még mindig hevesen vert. Karbatett kezeimen pedig még mindig éreztem a tűzhöz hasonlító forróságot. Újonnan jelentkező érzelmi hullámaim közepette nem tudtam mit tegyek.

Egy valamit tudtam. Nagyon gyorsan ki kell vernem ezt a lányt a fejemből. Miután Piton befejezte a szentbeszédét, amit őszintén megmondom, nem tudom miről tartott, a teremből kifelé igyekezve rá kellett jöjjek, nem lesz egyszerű elfelejteni Rosiet.

Rosie?! Miért becézgetem? ...Azt hiszem megőrültem.

-Crak! Mostro! Ide hozzám! Nézzük hogyan bénáznak az elsősök.-a két idióta azonnal ugrott a szavamra és mellém álltak. Mit sem sejtettek abból, hogy nem is a béna elsősöket akarom nézni. Az egyik kő oszlopnak dőltem és mosolyomat a testem legmélyebb zugába elrejtve bámultam.

A lány az özönlő diáksereg közepén állva bámészkodott. Teljesen el volt veszve. Nagy nehezen előszedett egy rongyos térképet és azt kezdte tanulmányozni, mikor jött egy idősebb Hollóhátas, aki mit sem figyelve a láb a elé fellökte a lányt. Abban a pillanatban a szívem akkorát ugrott, hogy azt hittem kiszakad a helyéről. Azt hiszem nem csak a szívem, de én magam is megugrottam. Rosie könyvei szanaszét hullottak. Sötétbarna hajába túrt és lehajolt, hogy összeszedje a holmijait. Eltűnt a diákok között.

-Mivan Draco, tetszik a kiscsaj?-hallottam Blaise hangját magam mögött. Kérdése hidegzuhanyként ért, rettenetesen dühös lettem.

-Miről beszélsz Zambini?-fordultam idegesen felé. Szürke szemeimből áradt a megvetés, remélem ebből érzi, hogy hol a helye.

-A kis Griffendéles partneredről, akit épp most istápol a két Weasly.-biccentett a fejével Blaise, én pedig villámgyorsasággal fordultam feléjük. Jó mélyen pedig szidtam magam, hogy először nem vertem szét a Hollóhátas barmot, majd mentem oda segíteni Rosienak. Három percen belül másodjára önt el a düh, legszívesebben beverném a két mocskos Weasly képét.

-Habár, jobban megnézve elég jó csajnak tűnik. Lehet bocsánatot kellene kérnem tőle.-gondolkodott hangosan Blaise, majd elnevette magát. A kezem ökölbe szorult, és meg van hogy kinek adom a következő pofont a Hollóhátas után. Viszont, moderálnom kellett magam. Túl feltűnő vagyok, már Zambini az előbb is észrevette, hogy őt bámulom.

-Hát, egészségedre Zambini! Sárvérű Griffendéles.-a szavakat szinte köptem, közben pedig megszégyenítő nevetéssel megtapsoltam, amit persze Crak és Monstro is illedelmesen leutánzott.

-Jason is Griffendélessel jár.-érvelt tovább, én meg már a falra másztam tőle.

-Igen, Jason pedig a Mardekár ház szégyene. Nem is tudom hogyan kerülhetett ide. - forgattam meg a szemem.

Közben a folyosó kezdett kiürülni. Biccentettem a mellettem álló két bambának, ezzel jelezve, hogy induljunk gyógynövénytanra. Zambini időközben eltűnt, amit nem is bánok.

A terem felé haladva beértük az ugyan oda tartó Rosie-t és a két pióca Weasly-t. Fred éppen azt ecsetelte a lánynak, hogy a Mardekár házba a legutolsó alattomos varázslók járnak. A házamat szidalmazza, amibe tartozom, ezzel sérti a becsületem, a szakadt senkiházi. Újra mérges lettem, és bevallom az is zavart, hogy leír a kis tudatlan Rosie előtt.

Mit sem törődve a lánnyal, Rosie és Fred közé rontottam. Weaslyt mellkasánál fogva a falhoz teljes erőmből a falhoz nyomtam. Annyira bedühödtem, hogy nem is érdekelt, hogy akár a lánynak is baja eshet.

-Fogd be a szád, mocskos Weasly!-mélyen, és a legmegvetőbben a szemébe néztem. Majd átgázolva mindenen a mosdóba mentem.

Mindenem remeg.

Fogalmam sincs mi történik velem.

Beleőrülök, ha még egyszer ezt át kell élnem.

De nem lehetek gyenge. Megígértem apámnak, hogy rájövök, hogy ki is vagy te valójában, Rosie.