Az időm nagy részét azzal töltöttem, hogy megpróbáltam behelyezkedni a most kialakult helyzetembe. Sokkal keményebben kezdtem el az edzést és a táncot is otthagytam, hogy legyen több időm eljárni a terembe. Teljesen rákoncentráltam az alakom formálására, az erőnlétem fejlesztésére. Egyre elégedettebb vagyok a saját alakommal az edzőm pedig egyre jobban dicsekszik velem és megegyeztünk, hogy ha készen állok, akár versenyre is mehetek. Jelentkeztem egy hatalmas tervezőcéghez gyakornoknak és az iskola ajánlatával igen magas pozíciót sikeredett elcsípnem, ami egész jó kiegészítése a zsebpénzemnek. Konkrétan egy rendes fizetéssel rendelkezem.
Elkezdtem magamra koncentrálni, a szokottnál többet roskadok a tervezőasztal felett és nagyon koncentrálok a tanulásra. Aya-val néha összefutunk, de ő mindig a többiekkel és az egyetemistákkal van. Valahogy kiestem abból a közegből, ahol eddig teljesen biztonságba éreztem magam. Valahogy nem bántam, kaptam helyette egy olyan barátot, aki bár valamilyen szinten kényszerből van velem, de egyre jobban kijövünk. Mondjuk Aya hiányzik. Nagyon. Anya is egyre jobban ragaszkodik hozzá és felajánlotta, hogy mikor ő házon kívül van este a vendégszoba lehet Byroné, hogy ne legyek egyedül. Valamiért nem bízik a környékbe.

Sok idő elteltével Aya felkeresett. Épp az egyik kollekciótervem fejeztem be és anyagmintákat nézegettem, mikor felhívott. Meglepett, de mégis kicsit jóleső volt az érzés. Bár a jókedv hamar leszállt, mert csak annyit szeretett volna, hogy igyunk meg egy kávét, valamit Noa szeretné a számom a közös projekt miatt. Pár óra múlva volt esedékes a találkozó, így kicsit kicsíptem magam, ne mindig a mackónacis énem legyen már a legjobb barátnőmmel, mikor ő mindig csodásan fest.

-Mi baj? Mostanság el vagy veszve, sose jössz, pedig néha hiányzik a legjobb barátom-sóhajtott fel, mikor meghozták a rendelésünk.

- Nem nagyon keresel mostanában. Byron az, akivel rendszerint megyek minden hová, de ő is csak a projekt miatt van velem. Pedig hidd el jó társaság vagyok.

-Igen, bocsánat. Valahogy az újdonság varázsa. Viszont van köztetek valami?

-Byronnal?

-Igen, vele -őszinte nevetésbe törtem ki, mikor meghallottam. Sose tudnám elképzelni, mint férfit magam mellé.

-Nincs semmi közöttünk, és sose lesz. Meg merem kockáztatni, hogy a másik csapatba játszik. Elvittem táncra és egy csajt se akart felszedni-nevetgéltem.

-Nem játszik a másik csapatba-pirult el, mire kitágultak szemeim és felvettem a „na mesélj" pozícióm- Tehát múltkor, mikor tőled hazaért reggel, eleve nem értettem, miért volt ott, de mindegy. Tehát mikor visszaért túl korán volt, ezért csak én voltam fent. Senki más. Beszélgetni kezdtünk és valami eszméletlen fickó. Ne tudd meg mennyire elkezdett vonzani és ami a legdurvább, hogy kezdeményezett. Bókolt, kacsintott és volt, hogy meg simogatta az arcom-lelkesedett.

-Oké de remélem azzal tisztába vagy, hogy részegen lesmároltad-világosítottam fel.

Erre csak egy kínos fintor jelent meg arcán és bólintott, hogy tisztába van vele. Ettől eltekintve, furcsa volt így látni a legjobb barátnőm, kisgyermeki örömmel és egy pici szerelmes köddel a szemeibe. Csodás érzés olyat látani, hogy az, aki nekem sokat számít boldog. Jó volt látni rajta, hogy a sok régi negatív ember és a sok csúfolódás ellenére képes hinni magába és a nőiességébe. Biztosítottam róla, hogy utána járok az érdekében, aminek felettébb örült. Ő pedig milliószor bocsánatot kért amiért nem törődött velem és próbáltuk bepótolni, ami kimaradt.

-Kezdjük egy csajos estével, meg egy olyan ajánlattal, hogy reggelente viszünk suliba-nyújtotta a kezét, amit örömmel el is fogadtam.

-Van egy kis dolgunk. Be kell vásároljak, mert komoly versenyre készülök-indultam meg célirányosan a pláza felé.

-Tánc? Ennyire komolyan veszed?

-Nem! Majd meglátjuk megfejted-e! De olyan nincs, hogy nem. A táncot pedig már rég otthagytam- felelte.

Egy sport bolt volt a cél. Elmentünk a felszerelésekig, ahol céltudatosan színre mentem. Eldöntötte, hogy az én cuccom rózsaszínű lesz. Kemény csajra jellemző nem? Na ugye. Bandázs, fásli, fogvédő, ragasztó, törölköző, ugrókötél, mélyütésvédő, mellvédő és végül, amiből mindent megtudott barátnőm. A kesztyű.

-Te boxolsz? -hüledezett.

-Csak három éve, de most kezdek versenyszerűen-húztam magam össze.

-Te eddig titkoltad? Te teljesen meghibbantál? Akkor sokszor azért voltál sánta? Meg azért nem jöttél és tettél kiló vakolatot az arcodra?

-Igen, nem, igen, nem és végül igen-emlékeztem vissza a kérdéseire. – Nem titkoltam, sose kérdezted, nem volt versenyem amire jöhettél volna. Valahogy sose került szóba.

-Byron tudja?

-Persze, velem eddz. Megtalálta, hogy mi az amivel te tudja vezetni a feszültséget.

-Chh, rajtam is megtehetné-forgatta meg huncutul szemeit és megigazította lófarkát.

-Menthetetlen vagy, de nem hiszem, hogy jól esne, ha isten igazi erővel megütne-nevettem mire csak egy karon csapást kaptam.

Mivel minden megvolt, mentünk bevásárolni az estéhez. Kellett vacsorának való, ami most tripla annyi volt, mert jóval többen voltak a házba, mint a szokásos. Nassolni való és már a kassza felé is vehettük az irányt. Egy adag bénázás, esetlenkedés, fizetés és már mehettünk is nagy kosárnyi kajával. Mivel vezetni még egyikünk se tud, Aya felhívta Byront, hogy jöjjön el értünk, aki ezer örömmel tette meg, főleg mikor hallotta, hogy együtt vagyunk. Eldöntöttük, hogy csinálunk vacsorát és egy kis nassolni valót és összehívjuk a srácokat játszani. Kerestünk valami vicces társasjátékot, ami mindenkinek megfelelt és már kész is volt az esti terv.

-Ugye kibírod, ha ott van Haley? – állt meg kipakolás közbe Byron és Aya is kíváncsian figyelt.

-Na, ismerhetnétek már! -háborodtam fel, majd igenre bólintottam.

Egyszerű párolt tejszínes csirkét terveztünk egy kis tésztával, mellé pedig egy kis majonézes salátát. Mivel nem csak ketten csináltuk, hanem besegített az anyukája is, könnyen és gyorsan kész lett minden. Rengeteg nevetés, egy-egy pohár bor és két fantasztikus nő kellett mellém, hogy végre sok idő után felszabadultnak érezzem magam. Megbeszéltük, hogy csinálunk későbbre valami extrát, így agyalni kezdtünk. Végül arra jutottunk, hogy párcsomag gumicukrot beletettünk egy tálba és felöntöttük alkohollal és hagytuk állni, egy másikba pedig ugyan ezt megcsináltuk aszalt gyümölcsökkel. Ha kell ezeket majd az ital mellé tudjuk fogasztani, mint extra. Zseninek éreztem magam.

Régebben mindig azt kérdeztem Aya szüleitől, hogy miért kell hatalmas étkező és ekkora asztal, mikor nincs is nagy családjuk, de most megértettem. Olyan érzet volt, mintha valami ünnep lenne, pedig csak egy egyszerű vacsorának álltunk neki. Jó érzéssel töltött el, hogy mindenki jót mondd arról, amit mi készítettünk és szinte minden elfogyott egytől-egyig. A szülők ezt követően fent maradtak a nappaliba, míg mi le a pincébe vettük az irányt. Aya előkészítette a játékot, én pedig az édes és sós nasit készítettem elő, valamint a kis beáztatott gumicukrokat és gyümölcsöket. Mikor kész lettem Byron segített levinni a tálakat, majd poharakat is az innivalóknak. Az este nagyrésze jól telt. Mindenki elvolt és semmiféle összetűzést nem étem át senkivel. A társas nyertese Én lettem, de nem csodálkoztam, ez a kedvencem.

-Csak azért ment neki mert tökéletesen tud csábítani, füllenteni és jó a rábeszélő képessége!

-Na! Noa, te csak ne háborogj, majd csak akkor, ha annyi csajt meghódítok, mint te-nevettem.

Ehhez hasonló apróbb vicces szóváltásokon kívül nem történt egyéb. Hajnal egy lehetett, mikor mindenki felment a szobába, de még messze nem aludtunk. Kibeszéltük az elmúlt hónapok eseményét. Megtárgyaltuk, hogy mennyire elkülönültek tőlünk a többiek, mennyire rossz is ez. Persze millió meg egy csajos témát érintettünk, de hajnal három körül megzavart minket egy kopogás. Byron dugta be a fejét és kérdezte meg zavar-e. Persze egyből rávágtam, hogy nem és örömmel invitáltam. Oké, persze szükségem lenne a barátnőmre, de ha neki most kezd el alakulni a szerelem, annak nem lehet mit tenni. Megöleltem Ayat, adtam arcára egy puszit, majd az ajtó felé menet, mondtam Byronnak, hogy ma én alszok a nappaliba, ahol amúgy ő szokott. Mosolyogva csuktam be az ajtót rájuk és táskámmal együtt levánszorogtam a földszintre a kanapéra. Bekapcsoltam a tévét, de csak alapfénynek és nagyon halk háttérzajnak szolgált. A villanyokat lekapcsoltam, így csak az elektromos készülékek fénye adott világosságot. Már amennyit. Beszélgettem pár emberrel, akik ilyenkor még fent voltak és sokat kuncogtam magamba a csoporton, amibe az edzőtársaim vannak benne. A sötétbe a semmiből zajt hallottam, mire összerezzentem, majd egy alak vetődött mellém a kanapéra.

-Bu!

-Jézus! Noa, a szívbajt hozod rám! -sipítottam.

- Bocsi, csak kíváncsi voltam, mit keresel itt. Azt hittem éppen Byronnal faljátok egymást-indult meg a konyha felé-, tudod ez az ő alvóhelye.

-Mint látod tévedtél. Egyedül vagyok-rántottam meg a vállam és mentem utána.

-Látom. De akkor hova üldözted el? -tett le elém egy pohár vizet és ő is engedett magának.

-Köszi, jó helyen van. Nem kell aggódni, nem adtam el holmi szervkereskedőknek- hajtottam le a fejem.

-Akkor mondd el, hogy hol van.

-Nemár! Ez annyira nem fair, hogy te csak úgy mindent tudni akarsz!

Közelebb jött annyra, hogy csak egy lépés legyen közöttünk, lehajolt és szippantott párat a levegőbe. Furcsán néztem rá, de hamar nevetésbe törtem ki.

-Olyan kamu szagod van, ugye nem bánod ha megkérdezem Ayat, hogy hova tetted a barátom? -kérdezte majd nagy léptekkel elindult.

-Ne,ne,ne!-szaladtam utána és kezébe megkapaszkodva próbáltam visszahúzni- Légyszi ne csináld, olyan aranyosak!

-De a húgomról van szó. A kis egyetlen lánytesóm éppen egy csávóval kufircol?-szaladt fel a szemöldöke és a hangja is.

Kezem egyből szájára tapasztottam, hogy ne kiabáljon és szúrós szemmel meredtem rá. – Ezt nem szabadna neked se tudni, nagyon az elején vannak és nem kufircolnak. Remélem!

Sóhajtott egyet, majd fordított a helyzetünkön. Valamiért félelmetesnek hatott, hogy fölém tornyosult, ezért hátrálni kezdtem, ameddig a pultnak nem ütközött a hátam. Teljesen komoly arccal közelített felém, majd elmosolyodott. Orrát az enyémnek dörgölte és egy gyors cuppanós puszit nyomott ajkaimra. Meglepődésemből nevetése rántott ki.

-Fúj! El se merem képzelni, hogy hol járt a szád mielőtt lejöttél!

-Még sehol, Rosie. Még sehol-kacsintott és már ott se volt.

Oh jézusom! Fel se tudtam hirtelen dolgozni, hogy mi is történt az előbb. Oké, lehet nem nagy dolog de akkor is. Fent fekszik a barátnője, akivel ma már valószínűleg nem egyszer közösült, és most meg az én számon volt az övé. Undorodva kapcsoltam le a villanyokat és feküdtem le a kanapéra, hogy álomra hajtsam a fejem. Valahogy gondolni se tudtam a csodás oldalára és a nosztalgiára.