A sulikezdés valahogy mindig egy érdekes dolog. Mindenki utálja, mégis mindig várja, mit hoz az újév. Tanárokat? Osztálytársat? Sok gólyát? Általában mindből akad.

-Mi ez a sok új idősebb ember? Végzősök?-érdeklődtem a folyosón lépkedve.

-Nem, ők egyetemisták-felelte Aya nevetne.

-Minek?

Ezt a kérdést valahogy senki nem vette figyelembe, mert megérkeztünk a terembe a többiekhez. Csapatunk oszlopos tagjai már ott ültek az összefordított asztaloknál. Esra ült középpen és a portán felvett órarendet böngészte. Fekete rövid haja hullámosan előre bukott, s mikor meglátott minket széles mosolyra húzta vörös ajkait. Lisa és Veronica is hasonlóanlóan örültek nekünk és egy jól megszokott öleléssel üdvözöltek.
Mi így vagyunk hatan, egy kis csapatot alkotva éltük túl eddig a sulit, valamint ezek után is így tervezzük. Már az első nap első pár órájában is volt mit pletykálni a csajoknak. Valahogy nem tudtam rá koncentrálni, mert még a reggeli tejeskávém előtt voltam. Pillanatokon belül a terembe lépett Mr. Davis nyomában rengeteg idegennel. Villámgyorsan a helyére került az összes gyerek és síri csendben várt.
-Kellemes iskolakezdést, kedves Diákok! Gondolom mindenkinek feltűnt, hogy szinte egy osztálynyi egyetemista tömörült be a terembe. Ennek az oka, hogy a helyi egyetem a leendő tanárainak és pszichológusainak különleges éves feladatot adott. A csoportokhoz lesznek beosztva, amiből ti csak annyit vesztek majd észre, hogy néha esetleg beszélgetésbe elegyednek veletek, bejárnak az órákra és edzésekre. Ezen felül ők csak megfigyelnek. Mindenki órarendjén megvan melyik csoport az övé, mint minden évben. A vendégeinken pedig egy kis névtábla mellett szerepel, melyik csoportba lesznek- fejezte be mosolyogva a szöveget.

Ezek után a szokásos, minden évben kötelező igazgatói beszédeket, valamint a tanévre vonatkozó fő programokat ismertették, majd mindenki hazafelé vette az irányt. Legtovább Aya-val tudtam beszélgetni, mivel ő csak egy utcányira lakik tőlem. Állítása szerint a bátyja is hozzánk van beosztva, így nagy rá az esély, hogy lesz egy új tagunk erre az évre.

Otthon a táskám bepakolása után minden időm magamra szántam. Vettem forró fürdőt, arcmaszkot tettem fel és pár gyertya társaságába lazítottam. A nap gyorsan eltelt így, ezért már csak arra lettem figyelmes, hogy Anya meghozta a vacsorát. Mikor munka mellett nincs ideje, így csinálja.

„Átjössz? Beszélhetnénk, meg régen voltál!"

Aya hét óra felé küldött SMS-t, így még időbe voltam. Nem vittem túlzásba, hiszen olyan, mint a második otthonom. Mackóm zsebébe beletettem a telefonom, kulcsom és már mentem is. Pár percen belül  a csengőn lógtam. Barátnőm mosolygós feje bukkant fel az ajtó mögül és kedvesen beinvitált.

-Épp itt vannak páran Noa-nál. Képzeld, csak az egyik srác van az én csoportomba, a többiek a B 2-esbe kerültek. Kérsz inni valamit?- csapongott a témák között Aya és szokásához híven pörgött.

-Akkor az én csoportomba lesznek, igen kérnék egy kis narancsot- vettem fel én is a gyors ritmust.

Cseverészve csatlakoztunk a többiekhez. Egy szőke lány, hatalmas őzike szemekkel, közvetlen Noa mellett ült a nagy kanapén. A két kis fotelben pedig egy fekete, komor kinézetű srác, valamint egy szőke félisten foglalt helyet. Név szerint Haley, Byron és Jared. Elég hamar megtaláltam mindegyik sráccal a közös hangot, viszont valahogy a lány nem nyerte el a szimpátiám, de nem is erőlködött.

Reggel hatkor a telefonom órájára keltem. Gyorsan elvégeztem a reggeli teendőimet, felöltöztem és elindultam reggelizni. Már majdnem a konyhába értem, mikor egy hanyagul leesett kutyajátékba felakadt a lábam és egy hatalmas puffanással kötöttem ki a padlón. Nyöszörögve próbáltam felkelni, ehhez egy segítő kezet is kaptam. Anya könnyeit csorgatva nevetett rajtam. Kissé gorombán néztem rá, de egy percig sem gondoltam komolyan. Legalább már valakinek feldobtam a napját. Elvettem a pultra készített pénzem, majd táskám vállamra dobva és odafigyelve a földön heverő dolgokra, megindultam. Egy közeli pékségbe beszereztem a reggelim, a tejeskávém és gyalog vágtam neki a negyed órás útnak a buszig. Szeptemberi reggelhez híven tömve volt és minden felől idegenek nyomódtak hozzám. Izzadt, büdös és flegma emberek vettek körül, amit alig bírtam ki szó nélkül. Kínkeservesen telt el a tíz perc mire odaértem. Keresnem kell valami jobb lehetőséget, vagy pedig egy későbbi, esetleg hamarabb induló járatot, ha nem akarok megkattanni év végéig. Maga volt a szabadság, mikor odaértem a sulihoz és végre szállhattam le. Kelletlenül vonszoltam magam a kapuig, mikor üzenetet jelzett a telefonom. Aya érdeklődött, hogy megérkeztem-e már, mire csak egy önarcképet küldtem válasznak. Pár percen belül utasított, hogy a parkolóba menjek, mert ő ott fog várni. Szuper. Az pont a másik oldalt van, és nem kis területen fekszik az iskola, hogy két perc alatt át lehessen járni. Sietve lökdöstem arrébb azt, aki nekem akart jönni és majdnem futva igyekeztem célom felé.

-Visszatért a sulis Rosie-mosolygott ruhámat végig mérve barátnőm.

-Hagyj! Tudod, hogy ez csak suli, nem holmi divatbemutató-öleltem meg nevetve, majd intettem a többeknek.

A folyosón szétváltunk, majd mindenki a maga órájára vette az irányt. Én a három egyetemistával irodalomra igyekeztem, Aya pedig Jared társaságában, matekra. Bár nem az utolsó sorban ültem, mégis volt mögöttem bőven üres hely, a terem nagysága miatt, így Noa-ék is kényelmesen el tudtak helyezkedni. A tanárnő pontosan a csengőkor érkezett meg, majd a klisés rikácsolás után elkezdte őrült tempóba leadni az anyagot. Mivel elszoktam a kézírástól, majd' meg szakadtam mire eltelt az idő. Úgy voltam vele, hogy ha akarnak majd követnek a többiek. Már, mint az a három ember, aki most velem van. Ja igen, egyik barátom se tették velem egy csoportba. Mire felértünk a legfelső szintre, alig bírtam ki szó nélkül a hisztit, amit Haley levágott. Persze sokat kell gyalogolni meg lépcsőzni, de akkor is. Nem hiszem, hogy az egyetem kisebb lenne, mint a mi gimink. Biológia, dupla matek és töri. Ennyi volt hátra az ebédig, de valami kínkeserű lassúsággal telt el. Noa és Byron kérdezgetett és érdeklődött, de a Szőkeség csak tette magát Noa-nak. Hosszabb lesz ez az év, mint a reggeli busz útjaim! Főleg ha még egy ilyen ember is el kell, hogy viseljek. Fantasztikus!

-Nos, te leszek az én évem feladata-huppant le mellém Byron ebéd közbe-, téged választottalak, mert érdekesnek tűnsz. Ez semmi komoly feladatot nem ad neked, csak azt kell csinálnod, mint mindig. Azt fogom vizsgálni, hogyan hat rád az iskola, a dolgozatok a nyomás, diáktáras-magyarázta.

-Rendben-mentem bele, bármennyire furcsának is találtam.

-Na, milyen napotok volt eddig Srácok?-érkezett meg a kedves ötös plusz egy egyetemista.

-Eldöntöttem, hogy Rosie lesz a projektmunkám. Jó tanulónak tűnik, lesz dolgom vele rendesen-felelte húgának Noa, én pedig lefagytam.

-Nem te vagy az egyetlen-kacagott Byron, Haley pedig szemé forgatva fintorgott.

-Mi az érdekes egy semmilyen diákban? Még csak rendes ruhát se hord a suliba, pedig divattal foglalkozik-szállt be a beszélgetésbe a szőkeség.

-Meg se szólalnék a helyedbe, legalább ő természetes. Meg amúgy is, ő csinálja a divatot-védett meg Nathan.