A hetek villámsebességgel teltek, Jisung-ban pedig mindig ugyanaz az érzés foglalt helyet.

Csak legyen már szerda.

Minho mindig ezen a napon jelent meg. Ugyanabban az időpontban, egy szál rózsával, egy doboz cigarettával és csodálatos mosolyával. Jisung nem tudta volna megmondani az idősebb miért élvezi, amit csinál viszont azzal tisztában volt ő miért imádta ennyire. A barna hajú hercege volt az első – és egyetlen – olyan személy, aki emberként kezelte és nem holmi tárgyként. Jisung gyermekies rajongással várt minden egyes alkalmat amikor jön a másik, ha pedig nem volt ott, a tőle kapott – jelenleg nyolc szál – rózsát figyelte a vörös üvegben, amelyben tárolta őket. Megvolt az összes, amit az elmúlt két hónap során kapott, imádta őket. Kedvenc dísze volt az egész helyiségben.