Újból eltelt egy hét, Jisung szokásos munkaruhája volt rajta hiába volt vele tisztában, hogy első vendége ki nem állhatja ezt az öltözéket. Igazából csak azért vette ilyenkor is ezt fel, hogy megkaphassa az idősebb pulóverét. Az óra nyolcat ütött, az ajtón három határozott kopogtatás, Jisung kedvenc vendége pedig invitálás nélkül lépett be.

Egy szál vörös rózsát és egy doboz cigarettát helyezett le az asztalra, mint minden egyes este amikor csak meglátogatta a fiút.

A szőke mosolya levakarhatatlan volt ahogy Minho kibújt kardigánjából és rá terítette. Imádta az illatot, amely ilyenkor lengte körbe.

- Ma este az enyém vagy, csakis az enyém.